Pénz, pénz, pénz! 6/8

Jankovics Marcell, cs, 02/01/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

Más vízfakasztás-mondák és mítoszok a Nyilas havában legtovább látható tejút-kereszteződéshez kapcsolódnak. Egész pontosan Orionhoz. Azok az istenek, héroszok, szentek vagy éppen mesehősök, akik csodás módon vizet fakasztanak a sziklából, mint például a perzsa Tistrija isten, a perzsa eredetű Mithras, a bibliai Mózes és Sámson, a mi Szent Lászlónk vagy a népmesei Balga Tamás, a Tejúton „járó” óriás Orion csillagképet (vagy a szomszédos Sirius csillagot) személyesítik meg. És bizony, a keresztények Szent Miklósa sem más, mint az Orion megszemélyesítője.

      Mindenekelőtt az szól emellett, hogy az Orion, „övén” („pálcáján”) az azonosítást megkönnyítő, egy sorban ragyogó 3 csillagával a téli égbolt legfeltűnőbb csillagképe. Késő ősztől kora tavaszig „járja” az éjszakai eget a Tejúton, mondhatni az égről vigyáz ránk, mint az időszak (az óév?) jó szelleme, ami illik a Karácsony apónak, Télapónak is nevezett Mikuláshoz. Az Orion övének 3 csillaga magyarázza, miért kap a szent legendájában a 3-as szám ekkora szerepet. A 3 csillagot jelképezi a 3 aranypénz a kezében, és talán a 3 csillag volt az „égi torony” 3 kivilágított ablaka is a régiek képzeletében. (A mesei szimbolikában az „ablakszem” csillag helyett szerepel.)

     Szent Miklós a vízen járók patrónusaként is az Oriont tekintheti előképének, pontosabban szólva a csillagképet megtestesítő Órión héroszt, akiről azt mesélték, hogy óriás termetű volt, és járni tudott a tengeren. Ez a víz lehet a maga a Tejút, de lehetett az égi egyenlítő is a régiek szemében, hiszen ez a képzeletbeli körív úgy emelkedik és süllyed a csillagokhoz képest, mint a tenger szintje árapálykor, és Órión is hol elmerül, hol kiemelkedik a mitikus tengerből, ahogy az Orion csillagképen is föl-le mozog az őt keresztező égi egyenlítő.     

     Figyelemre méltó, hogy azt a legendáját, mely szerint halála után látomásban megjelenve segít bajbajutott hajósokon, előírás szerint úgy festették meg, amint a szent a hullámok felett az égen lebeg, akárcsak egy tájékozódást szolgáló csillagkép. (L. Fra Angelico képét a Vatikáni Képtárban.

     Még az is beleillik a képbe, hogy Szent Miklós mint apó él az emberek képzeletében. Az Oriont megszemélyesítő héroszok és istenségek rendre mind ősök: nép, nemzetség, törzs ősapjaként jelennek meg. Így például a lappok körében, akik az Oriont ráadásul még Apónak is nevezik! Véletlen lenne, hogy az „igazi” Mikulás korunkban is Lappföldön él, amiről Mikulás-nap táján minden gyerek értesülhet? (A televízióból természetesen.) Szent Miklós apóságának, azaz nemző apaságának legendás tanújele, a 3 prostitúcióra kényszerült szűznek hintett pénz, ami egyébként is egybeesik a Nyilas jegyén uralkodó Jupiter (Zeusz) planétaisten első számú mitológiai szerepkörével. Történetei leginkább arról nevezetesek, hogy milyen változatos formában nemzett istennőknek, félistennőknek, földi asszonyoknak gyermeket.  Európának bika, Iónak felhő, Danaénak pénz képében. Nem mellékes, hogy a lappok, de más népek is az Orion övét (pálcáját) az ősapa falloszának is nevezték az alatta „szétfolyt” Orion-ködöt pedig az ondójának, s az Apó (még meg nem született) gyermekeit a falloszban lévő vagy inkább falloszt formáló 3 csillaggal azonosították.

 

Szent Korona, görögül Stefánia ókeresztény vértanú nő. Diocletianus császár (uralk. 284– 305) idején egy Viktor nevű katonát keresztény volta miatt halálra ítéltek. Miközben kínozták, egy katonatársának a menyasszonya, Korona bátorította őt, ezért őt is elfogták és két pálmafához kikötve felnégyelték. Mindkettőjüket szentként tisztelik, főleg Bajorországban és Ausztriában.  Közös ünnepük április 24. (v. február 9.), Magyarországon május 14. Párba állításukat a nevük indokolja. A győztesnek koszorú jár. Viktor Győzőt, Korona koszorút, koronát jelent. A régi ércpénzekre az uralkodói koronát is ráverték, így a névazonosság révén Szent Korona a szűkölködők, szerencsejátékosok, lottózók és kincsásók védőszentje lett.

 

Hadd szóljak egy „pénzes” magyar szentről is. Erdélyi néphagyomány azokat a pénzérme formájú kőlapocskákat, amely szerte Magyarországon és Erdélyben nagy számban fordulnak elő, és amelyek ősköri óriás egysejtűek megkövesedett maradványai, Szent László pénzének nevezi. (Latin nevük nummulina). Eredetüket a népmonda Lengyel Dénes földolgozásában így meséli el:

     „Egyszer a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár falait, és már erősen szorongatták a várost. Amikor Szent László király ezt meghallotta, tüstént hadat kiáltott, és erős sereggel megtámadta a kunokat. Hullott a pogány, mint a fű a kaszás előtt, s aki tudott, lóhalálában menekült a magyarok elől. A magyarok pedig vágták, kegyetlenül aprították a menekülőket. Ekkor a kunok vezére hirtelen kibontotta az iszákját, ki a tarisznyáját is, s mintha magot vetne, a sok aranyat az üldöző magyarok elé borította. Erről példát vettek a többi kunok is, csak úgy szórták az aranyat, hogy a magyarokat megállítsák, és életüket megtartsák. Jól számított a kun vezér! Amikor a magyarok a sok kincset meglátták, egymás után leugráltak a lóról, és kapkodták fel az aranyat. Megfeledkeztek a dicsőségről meg a kunok üldözéséről, csak a kincsre gondoltak. László király egy ideig biztatta a vitézeket, hogy folytassák az üldözést, de hiába, mert a kincsvágy még a királyi szónál is hatalmasabb volt. Ekkor a szent király Istenhez fordult segítségért: – Uram, te segíts meg, éretted harcoltam! És íme, csoda történt: Isten a sok aranyat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta! Azon a vidéken sokáig mutogatták az aranyból lett köveket, amiket a nép Szent László pénzének nevezett.”

 

 Számok a mesékben – nem annyira pénztári, mint naptári vonatkozásban

   

A tündér- vagy hősmesei cselekménynek köze van a napjáráshoz, ennek legmeggyőzőbb bizonyítékai a mesei számok (1, 2, 3, 4, 7, 12, 24, 30, 40, 99, 300, 365, és 366), melyek kivétel nélkül a naptár és a kozmikus rend számai.

    Az egyes. A hősből, hősnőből mindig csak egy van, ahogy a Napból is. Visszatérő mesei motívum, hogy a hősnek a rászabott feladatot 1 nap alatt kell elvégeznie; reggeltől estig, mire a Nap lemegy. Ez a kikötés csak a Napra, naphéroszra vonatkozhat, hiszen ő az, aki csak napkeltétől és napnyugtáig „dolgozik”.

    Szegény ember felsőbbrendű lénytől (Krisztustól) napos, holdas homlokú táltos ökröket kap, velük sikerül a rászabott emberfeletti teendőket elvégeznie (A két csodás ökör). A táltos ökrök nemcsak igavonásban segítik gazdájukat, hanem időhúzásban is. Amikor az álnok gróf ólomterjékkel elaltatja a hőst, és a Nap már majdnem lemegy, Virág nevű ökre a Napot keletre hányja. Német mesében bika, román mesében tehén viszi, tolja vissza a Napot keletre, hogy a hős a szántást naplementéig elvégezhesse. A napos-holdas homlokú, (hold)szarvukon Napot viselő („taszigáló”) bikák, tehenek, ökrök ábrázolásai már a korai ókorból (Egyiptomból, Krétáról) ismertek. A sémi Él istennek és társainak bikaszarvai vannak. A motívum a bibliai Józsué könyvében is megtalálható: az Úr, hogy Józsué leverhesse Izráel ellenségeit, megállítja a Napot és a Holdat a csatázók felett  (Józs 10,12–13). Istent (Elohimot) az ószövetségi zsidók is tisztelték bika, „aranyborjú” képében (2Kir 12,28).

     Kettes. A szám a mesei világképben a nappal és éj, nyár és tél dualizmusát fejezi ki; „égi testben” megszemélyesítve Nap és Hold ikrekként.

     Fiúikrek a Két egyforma testvér, Aranyhajú ikrek, Amicus és Amelius típusú mesék hősei. „Napfivér és holdnővér” szerepel a Jancsi és Juliska, Őztestvér típusú meséiben. Olykor „csak” barátok, harcostársak: a Két vitéz jóbarát, Két hű barát, Csonka és sánta pajtás mesékben, mindazonáltal „szépségre, nagyságra” hasonlók, akárcsak a Nap és a telihold.

     Hármas. Az egyik leggyakoribb mesei szám (3 világ, 3 próbatétel, 3 fejű sárkány stb.). Naptári értelmű, ha a hősi szerepkört hármas tölti be (s az ellenségét szintén).

     Egy nap viszonylatában a 3 világos napszak (reggel, dél, este) urát, a kelő, delelő és lenyugvó Napot személyesítik meg e hármasok, csakúgy, mint Egyiptom napistenei: Heper, Ré és Atum, éves viszonylatban a 3 világos”, azaz termékeny évszak (tavasz, nyár, ősz), térben, égtájak szerint pedig a kelet, dél, nyugat gazdái ők. Ilyen hőshármasok szerepelnek a Fehérlófia, Hajnalkötöző királyfi, Három művésztestvér típusú mesékben.

    „Éjszakok” szerint kapják nevüket a Hajnalkötöző-mesék hősei (Este, Éjfél, Hajnal). E nevek a reggel, délben, este éjszakai tükörképei, ami érthető, hiszen 3 hősünk az alvilágban jár, ahol minden fordítva van, ahol éjfélkor delel a Nap. Donát királyfi a „mágneshegyeken” túli erdőben bolyong. Egyszer csak elébe gurul „valami”, ami olyan, mint egy 10 akós hordó (a napkorong metaforája). A királyfi le akarja lőni; a „valami” kéri, hogy ne bántsa, s bemutatkozik, hogy ő az Éjfél (Donát).

     Égtájak szerint osztja el a Fatörő, Hegyhengergető, Vasgyúró című mese főhőse a (nap)almába zárt várakat testvérei és maga közt:

„fogta a rézalmát, úgy elhajította kelet felé, hogy azután egy hónapig mindég utaztak, mire megtalá(l)ták, oda kellett menni a Hegyhengergetőnek lakni. A középső almát, másikat meg eldobta nyugat felé. Az (Vasgyúró) meg két hónapot utazott, mire odaért, hogy ott tudjon lakni. A harmadikat pedig odavágta az udvarba(n) a fő(l)dhöz. Királykastély helyött arany kastély lett, aranykacsalábon forgó vár lett belüle.”

    A másik hármas felosztás a 3 legfontosabb planétára, a Napra, Holdra, Vénuszra vagy a Hold, a Nap és a csillagok szférájára vonatkozik. Az Égig érő fa típusú mesékben a világfa felső 3 elágazása e szférákat jelképezi. A fára felmászó cigánypurdé a fán előbb Szél, majd Hold, végül Nap anyjával találkozik (A magas fa gyümölcse). Egy másik fára mászó hős útjában előbb ezüst-, majd arany-, végül gyémántvárra lel.

            A mesékben a kétféle hármas tagolás keveredik; például a Vénusz fémje, a réz a 3 napfivér leggyengébbikének az attribútuma, a Hold fémje, az ezüst pedig a középsőé lehet (mint a rézalma Hegyhengergetőé, ezüstalma Vasgyúróé az idézett mesében). Ez a keveredés az ábrázoló népművészetre is jellemző. Nehéz eldönteni, hogy a népművészet rozettás, virágos égitest-ábrázolásai a Nap, Hold, Csillag elnövényesített képmásai, vagy pedig „folyamatábrák”, azaz a feslő, kinyílt és hervadóban lévő virágok a Nap egynapos virágzását jelképezik-e. Szerintem a kétféle értelmezés megfér egymással, hisz a „mitologikából” ez következik. A Nap, Hold, Csillag együttese a Nap különböző állásait is kifejezi az égitestek „csúcsideje” szerint; a Nap a nappalt (delelő Nap), a Hold az estét (lenyugvó Nap), Csillag a hajnalt (kelő Nap).

     Említést érdemel, hogy az ókorban használatos „veneroluniszoláris” naptárban is főszerepet játszott a 3-as szám. Ez a naptár 3 égitest: a Nap, a Hold és a Vénusz járását egyeztette, annak fölismerése nyomán, hogy 8 napév kereken 13 vénuszévvel egyenlő, és ennyi idő elteltével a napév és a holdév közti eltolódás is korrigálható három 30 napos hónap betoldásával. A Nap, Hold, Csillag gyakori együtt szereplése meséinkben arra vall, hogy eleink is e 3 égitest mozgására építhették kalendáriumukat.

     A tündérmesék visszatérő motívuma, hogy az (alvilági) boszorkány adományaiért cserébe a hősnek 3 napig kell szolgálnia. „Szegődj el hozzám egy esztendőre,” – mondja neki a banya – „nálam egy esztendő 3 nap.” A mozzanat a mese időkörén a tavaszpontot, a hajdani évkezdetet megelőző esemény, és arra vezethető vissza, hogy a napistenek tavaszi feltámadásuk előtt 3 napot töltenek az alvilágban, a pokol tornácán, a „mélység vizeit” megtestesítő tengeri szörnyanya gyomrában. (Annyi időt, amennyit a Hold újulásakor távol van.) A legismertebb Héraklész, Marduk, Jónás és Jézus példája.

     Négyes. Ahogy a napszakok hármasa az éjféllel, az évszakok a téllel és az égtájak az északkal, úgy a mesei hármasok is olykor négyessé egészülnek ki. A Fehérlófia-mesék hősszerepét egyszer hárman, másszor négyen játsszák. Hasonlóképpen, a Három művésztestvérhez is hozzácsapódhat egy negyedik (Négy művésztestvér típuscím alatt). Figyelemre méltó „aktualitást” kölcsönöz e témának, hogy a fizika a kozmoszt működtető erőket hol hármasként, hol négyesként különbözteti meg. A fizikusok négyes fogata: gravitáció, részecskesugárzás, elektromágnesesség, magfúzió.

    Hetes. A Nap szent száma.   Közmondásosan mesei számként tartjuk nyilván (7 testvér, 7 fejű sárkány, 7 elnyúzott vasbocskor, Hetet egy csapásra stb.).

    Hajnalkötöző 7 napon át keres tüzet, hetedik nap találja meg, ekkor Hajnalt eloldja, mire megvirrad (Pengő). Három jelképes aktus, de a jelentésük ugyanaz; a tűz föllelése, Hajnal eloldása és a hetedik napi virradat a Nap napjára utal, vasárnapra, amely napon Isten azt mondta: „Legyen világosság!” A napok, köztük a vasárnap, mint a 7 planéta képviselői meg is személyesülhetnek a kelet- és közép-európai népmesékben.

     Duna nevű hőst a hét napjai segítik, főképp Vasárnap; fölaprított testének darabjait Vasárnap ragasztja össze; a hős feltámad, és 7-szer szebb lesz, mint azelőtt volt (Duna, Isten keresztfia). Szerelmét kereső leány a napok szellemeinél, Szent Hétfőnél, Szent Keddnél és Szent Vasárnapnál érdeklődik (Disznófickó). A szorgalmas és a rest leány c. mese hősnőit 7 napra 7 tündér fogadja szolgálatba 7 szobás házába. A tündéreket a napok szerint hívják. A hetedik szobába, mely tele van arannyal – ez Szent Vasárnapé –, a szolgálóknak tilos belépnie.

    Tizenkettes szám. Talán a leggyakrabban szereplő mesei szám.

    Fából-faragott Péter táltos ökreit 12 öl fa parazsával eteti meg; az egyik ökör napkeletre, a másik napnyugatra fut (Fából-faragott Péter). A pöttöm fanyűvő 12 mázsás buzogányával az 5, 7, 12 fejű sárkányokat megöli; a király 12 ökréhez béresnek áll, azokat 12 bivaly bőréből font ostorral hajtja; vállán 12 zsák korpával az ördögök malmához megy, majd a pokolba 12 zsák arany adóért (Hüvej-pici). A mesebeli várost tengeren járó, 12 sor fogú leány pusztítja (Vérojtó, Kalapfojtó). Király 12 leánya közül 11 minden éjjel 6 pár, azaz 12 cipőt táncol szét 12 tündérfi karján, egy hegyben lévő pompás szobában (A láthatatlan juhász). Öregasszonynak 12 emberevő fia Szél, Hold, Nap, Argilus és más hasonló mesés névre hallgat (A mostohaleány).

    A mesékben néha 12 testvér szerepel, akik közül a legkisebbik játssza el a hős szerepét (pl. az Aranyhajú leány típusú mesékben). A testvérek a 12 hónap, állatövi jegy „Napját” személyesítik meg, mint a görög mitológiában a többnyire „planétatestű” olimposzi istenek, vagy a bibliai pátriárkák. A Bibliával való kapcsolat kimutatható, hiszen ezek a mesék József és testvéreinek történetét másolják. Például: szegény ember fiát 11 bátyja útközben megcsonkítja, szemét kiszúrja, száraz kútba dobja (A szegény ember tizenkét fia).

    A 12-es szám a mesei kozmosz térbeli tagoltságára is utal. Magát az eget jelképezi a 12 emeletes kastély (A három fiú); a vár, aminek 12 kapuja van (A zöld-szakállú király); a palota, kunyhó, amiben 12 szoba van (l. a mennyei Jeruzsálem 12 drágakő alapú, 12 kapujú városát, a kapukon 12 angyallal és a 12 törzs nevével: Jel 21, 19–21). Éves viszonylatban a 12 szobás épület ugyanazt jelenti, mint a hét viszonylatában a 7 szobás. Boszorkány a hősnőt megfogadja szolgálónak kakaslábon forgó rézvárába, a 12 szoba kulcsát odaadja, de megtiltja, hogy a leány a 12. szobába lépjen. A hősnő a tilalmat megszegi, a 12. szobában aranykincset talál, amihez hozzányúl, mire a keze bearanyozódik (A mostoha leány és az édes leány).

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap