Pénz, pénz, pénz! 7/8

Jankovics Marcell, p, 02/02/2018 - 00:11

 

    

 

 

 

 

 

   

A mesei kozmosz idő- és térbeli számosságait fejezi ki a sárkányok fejeinek a száma is, akár 3, 7 és 12, akár 4, 5, 6 és 9 meg 24 fejű sárkányokról legyen szó. Maradva a 12-nél: a Vízi Péter és Vízi Pál című mese egyik ikerhőse, Péter egy városba ér, melynek kútjába egy sárkány 24 éve tojást tojt, abból egy 12 fejű sárkány kelt ki, aki csak úgy ad vizet, ha minden évben egy ifjú leányt adnak neki. Péter a sárkányt megöli, mégpedig úgy, ahogy naphéroszhoz illik; a sárkány tátott szájába ugrik, és kardjával utat vág „feketegalamb-lelkéhez”. A sárkány levágott fejeiben egy-egy aranyalmát talál, ezeket magához veszi. A 12 aranyalma birtoklása a 12 részre tagolt világ feletti uralmat jelképezi. Hogy milyen almákról is van szó, megtudhatjuk a Jelenések könyvéből:

„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az istennek és a Báránynak királyi székéből jővén ki az ő útczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét;…” (22,1–2).

    Épp csak megemlítem, hogy a 12-es és a 7-es szám együtt „működik” a nap és a holdjárás egyeztetésében. Az ókori kínaiak, majd a babiloniak, végül a görögök egy olyan luniszoláris naptárt használtak, mely azon alapult, hogy rájöttek: 235 holdhónap kereken 19 napévvel egyenlő. E naptár korrekcióját menet közben végezték el úgy, hogy a cikluson belül arányosan elosztva 12 hónapos éveket 13 hónaposokkal váltogattak. Az előbbiből 7, az utóbbiból 12 esik egy 19 éves ciklusba. Ilyen rendszerű a zsinagógai naptár is, amit a zsidók a babiloniaktól vettek át, és amit mai napig használnak.

    24-es szám. E szám gyakori mesei előfordulása azt jelenti, hogy a mesei naptár nemcsak az évet, hónapot, hetet és a napot, hanem az órát is számon tartja. Példa általánosságban az órák mérésére: királyné minden órában „más színben változik” (A színváltozó királyné). A mesebeli órák nem egyformák, s egy naphérosznak valóban nem mindegy, hány az óra; számára nyilván az éjfél a legkedvezőtlenebb, dél pedig a legkedvezőbb időpont.

    Elátkozott királyleány forgó várába, mely láncon csüng a csillagokról, és oldalából éles beretvák állnak ki, csak délben lehet bemenni, amikor megáll, és a vízből, mely a hős útját állja, egy várhoz vezető híd emelkedik ki (A két árva királyfi). Ifjúszépárgyirus Világszépasszonya várába csak déli 12 órakor mehet be, amikor a kaput őrző vadállatok alszanak (Kolondziás király). Délben alszik a nőrabló „arasznyi ember” (Pengő), a csodálatos fákat (az arany-, ezüst- és rézalmát termőt, a csodás szőlőtőt, a muzsikáló fát) délben lehet elhozni az ördöngös várból, a 12 fejű sárkány erdejéből, amikor őreik: a 12 tündér, a sárkány alszanak. (Donát, A csodás szőlőtő, Jankovics. ­Ilyen című mese is van.) Egy ifjúnak vén banya 24 lóvá tett leányát déli 12-kor kell megfejnie, és a tejükben megfürödnie. Ekkor ugyanis a Nap melege féken tartja a kancákat, a Hold és a Szél kiszívja a tejből a forróságot, ő pedig benne megfürödve 7-szer szebb lesz (A három fiú). Fiú az ördögtől megtudja, hogy az a legszerencsésebb óra, amikor az elüti a 12-t (A legszerencsésebb óra).

    A délidő nemcsak azért kedvező a hősnek, mert „szerencsecsillaga”, a Nap épp ekkor delel, hanem azért is, mert ellensége ilyenkor pihen. Ez a kép is az ókori csillaghitre megy vissza. Szaturnusz, a Nap ellensége Mezopotámiában Ninib néven a déli égtáj planétaistene volt, továbbá a déli pihenőé és a téli napfordulóé, amikor a Nap a legdélebben kél.

    Ezért mondhatja egy mesében az ördög (a Szaturnusz képviseletében), hogy a legszerencsésebb óra az, amelyben karácsony reggelére virradóan Jézus megszületett (Aranyhajú ördög-típus keretében).

    Az éjfél szerencsétlen voltára nézve: elátkozott várban éjjelente ördögök tanyáznak. A várba nappal bárki beléphet, éjjel azonban az ördögök széttépik a vakmerőt (A félelemkereső). Kastélyban éjfélkor 12 tűzokádó ördög a hőst körülveszi. Nem riad meg tőlük,t bűvös zsákba hajtja őket, s a fejüket sótörővel veri. Az ördögök a kastély 4 szegletében őrzött aranyat, ezüstöt, rezet előadják, és megesküsznek, hogy nem jönnek többé vissza (Pipa Misó). A mese világképi utalásai: a körben álló 12 ördög, a kastély (világ) 4 sarkában kincs (arany, ezüst, réz és só); zsák, mely a gonosz erőket magába zárja. (Vö. a bibliai teremtéstörténet rokon elemével: „Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe?” Péld 30,4. Lásd még Jób 38,8–9).

    Erdei ház ajtaján éjféltájban medve dörömböl:„Tányírtalpam, lombos farkam! Szép szeretőm, nyisd ki az ajtót!” A benn rejtező két nagyobbik leányt széjjeltépi (A szegény lyány meg a fia). Királyfi az életvize kastélyában csak éjfélig maradhat, akkor a kastélyt őrző 7 óriás fölébred és széjjeltépi (Ki hogy vet, úgy arat). Hal pikkelyéből aranyalmafa nő, mely éjjel virágzik, éjfélig megérik, a termését a tündérek még virradat előtt elhordják (A háromágú tölgyfa tündére). A mesebeli kertek dézsmálói mindig éjjel járnak.

    40-es szám. Itt csak annyit, hogy a bibliai mintájú naptári „negyvenes napok” időjárásjelző napok voltak elsősorban. A várva várt csapadékra nézve jósoltak ezeken a napokon, lásd ama közismert meteorológiai babonát:„Ha Medárdkor esik, számíthatsz még 40 esős napra.” Már a Biblia is esőre vonatkozóan említi először a 40 napot: „És esék eső a földre negyven nap és negyven éjjel…” (Ter 7,12). Ennek a számítási gyakorlatnak többféle csillagászati oka lehet. Parasztőseink fölismerték például, hogy az ekliptika mentén lévő csillagok mintegy 40 napra tűnnek el az arra járó Nap fényében. Ez a jelenség csillagóraként működik; a parasztok munkájukat az eltűnt csillagok újbóli megjelenéséhez (heliakus fölkeléséhez) igazították. Két mesei példa:

    A Mirkó királyfi című mesében Kutyafejű 40 mázsás buzogányát 40 mérföldről dobja haza. Ahová esik, ott a földből forrás fakad. A Donát című mesében a hős gonosz anyját egy 40 akós kád elé térdepelteti, bűnhődésül tele kell sírnia. A 40 az egyik példában megtett utat, a másikban időtartamot jelez, de mindkét példában a mozzanat eredményeként megindulnak a vizek. A „kutyafejű” Egyiptomban éppúgy alvilági alak volt, mint a mesében: ő volt Anubisz, a holtak mérlegelője, s az áradást jelző Sirius csillagképének, a Nagy Kutya csillagzatnak egyik megszemélyesítője. A keresztény mitológiában Szent Kristófnak van kutyafeje – az ő legendájában a 40-es szám szintén szerepel –; Szent Kristóf, aki kitépett fára támaszkodva (vö. a mesebeli buzogánnyal) jár s kel az égi vizeken, a Nagy Kutyával szomszédos, „vízfakasztó” Orion csillagképnek volt a megszemélyesítője. (Orion mint Ozirisz megtestesítője magát a kiáradó Nílust jelezte. A „kutyafej” a precesszió következtében vándorolt a Nagy Kutya nyakáról Orionéra, a vízfakasztó „stafétabot” pedig amannak a kezéből az övébe.) A mesebeli 40-es szám is kapcsolatban állhat az esőjósló negyvenes napokkal. Ennek értelmében a gonosz anya könnyei is az égi áldást szimbolizálják.

     99-es szám. Az ókori civilizációk fontos időszámítási egysége volt a már említett 8 éves ciklus, mely a mesei „hármas”: a Nap, a Hold és a Vénusz járását egyeztette (8 napév= 99 holdhónap = 13 vénuszév). A 99-es szám időhatár jelzéseként gyakran felbukkan a mesékben: Tündérszép Ilona 99 kulcsot ad a férjének azzal, hogy a századik szobába be ne menjen (Állatsógorok). Kiskondás vén banyához áll szolgálatba. A banya udvarán 99 fej szárad karón; a kondásé lenne a századik, ha a próbákat nem tudná teljesíteni (A Hollóferjős király).

      300-as szám. Az ősi naptárakban az év 10 hónapos (305–306 napos) termékeny periódusát külön számon tartották, erre utalhat e kerekített szám, mely időtartam (kozmikus távolság) jelölőjeként csak mondákban és mesékben maradt fenn.

      Medve János egy 300 öles láncon, 306 akós kádban ereszkedik le az alvilágba (Medve Jankó). Hajnalka a királytól, aki neki ígéri elrabolt leányát, egy 300 mázsa vasból kovácsolt vasmacskát és 366 mázsás vasláncot kér. Hajnalka a láncra akasztott vasmacskát a mutatóujján megpörgeti és az Óperenciás-tengeren túlra, az égbe dobja. A fennakadt láncon felkapaszkodik (Hajnalka). Király 3 leánya minden éjjel 300 pár cipőt szaggat szét (A táncolni járó királykisasszonyok). Halászfiú 3 ördöggel találkozik a pokol tornácán, akik örökségükön, többek közt egy 300 mérföldet lépő bocskoron marakodnak (Halászmese). Ördögnél szolgáló királyfitól gazdája 3 feladat elvégzését követeli. Ezek közül a második: égig érő szikla helyén reggelre 300 boglya széna legyen felszárítva és begyűjtve, s 300 csorda ökör térdig heverjen a fűben (Az ördög leánya). Rudolf királyfi Világszépasszonyát keresve „alsó Indiá”-ban, egy 300 éves számadó juhász szolgálatában várja, hogy a „határnap”, a találka ideje elérkezzék (A testvéri átok). Legkisebb fiúnak királyapja kérésére „Vénusz madarát” kell elhoznia. A madarat gazdája hajlandó neki adni, amennyiben 3 nap alatt megfogja, ha nem, feje a 300. karóra kerül (A Vénusz madara).

     Alvilág, pokol, elkárhozás, halál azért kapcsolódik e számhoz, mert a termékenység és növekedés kereken 300 napja a Nap „halálával” ér véget (a naptár fennmaradó 2 hónapját a régi Rómában kifejezetten „holtidőnek” tekintették).

     365-ös szám. Magáért beszél. A 12-es szám helyett szerepel ott, ahol a hónap helyett a nap a mértékegység. Mesékben a 365 vagy a 366 határnapot jelez, azt az időpontot rendszerint, amikor a szembenálló felek egyikének a hatalma véget ér. Ennek csak az éves körforgás viszonylatában van értelme.

            Az örökbefogadott testvérek című mese hőse megissza a sárkány „életbor”-át, az elveszti erejét, és a 366. szobában „kipeckelik”. Tündér Ilona figyelmezteti Szép Miklóst, hogy a 367. szobába (az új esztendőbe) be ne menjen. Távollétében Miklós mégis bemegy, ott „kipeckelt” sárkányra lel, akinek kérésére 3 pohár életvizet ad. A sárkány bilincsei lehullanak, az éppen hazatérő tündért fölkapja, és sárkányországba repül vele (Szép Miklós). Ördöggel háló királyleány meghal, de hullája vámpírként visszajár, és a sírjánál őrködő 364 katonát széjjeltépi. Csak a 365. „erős” katona bír vele, aki meg is menti az elkárhozástól (Az elkárhozott leány). Mostohafiú királyhoz aratónak áll; 366 zsákos földről a búzát 24 óra alatt kell learatnia és kicsépelnie. Ez csak úgy sikerül neki, hogy egy rókával jót tesz, s az cserébe segít rajta. (A róka napállat, gabonaszellem.) „Édes” féltestvére ezt elmulasztja, ezért a királytól 366 botot kap (A mostoha és az édesgyermek). A hős a rengeteg erdőben kunyhóra lel. Egy öregasszony lakja, akinek a fia már 366 embert megölt (Megölő Istefán). A mese variánsában a gyilkos háza 365 koponyából van kirakva, s csak egy nyílás van rajta; épp akkora, amekkorába még 1 koponya belefér. A gyilkosnak az a büntetése, hogy egy keresztúton nőtt fa alatt kell vezekelnie, mely fán 365 alma terem. Minden bűne megvallásakor egy alma lehullik, a földön kettéhasad, belőle egyik áldozatának galamblelke repül ki, s száll fel az égbe (Meg se született s már el is adott halászfiú). Egy harmadik változat (Az öreg Pilinkó) két óriás almát megkülönböztet a többitől. A szóban forgó fák éppúgy az „idők vén fái”, mint a 12 almás fa a Jelenések könyvében. A két óriás gyümölcs a világfa nap- és holdtermése.

      A mesékben olykor a hős valamilyen „napjátékban”, például kártyacsatában marad alul, s ezért kerül bajba. (Hadd emlékeztessek arra, hogy a francia kártya 4 színből áll, egy pakliban 52 lap van, egy színsort 13 lap tesz ki, a lapok számértékének összege pedig 364 a Jolly Joker nélkül.)

      A hőst két idősebb fivére cserbenhagyja, csárdába térnek, ahol 12 zsivány kártyán mindenüket elnyeri (Az örökifjúság vize). „Hamis királykisasszony” feltételül szabja, hogy annak lesz a felesége, aki kártyán elnyeri őt (A hamis királykisasszony).

 

Szegénység, gazdaság a népmesékben

 

Anyagias természettel mondhatnánk, hogy a mesék túlnyomó többségében típusuktól függetlenül minden a pénz, vagyon és az ezzel járó rang és hatalom körül forog. A szegény legény, koldus királyfi gazdag lányt (királykisasszonyt, fele királyságot), szegény lány, elátkozott királylány gazdag férjet (királyfit) szerez (Hamupipőke királyfi, Leányhamupipőke). Ráadásul az így szerzett jószág „örökké” tart (boldogan éltek, míg meg nem haltak). Szegény ember varázseszközei segítségével túljár kapzsi gonosz ellenlábasa eszén, meggazdagszik, míg a másik pórul jár (Szamár, asztal, tarisznya, vagyis Az aranyat szaró szamár). Mátyás királyos mesében a szegény paraszt az eszével diadalmaskodik (Eb, aki a kanalát meg nem eszi. A megfejt főurak).  Állatmesében a szegény asszony kakasa győzi le varázserejével a török szultánt (A kiskakas gyémánt félkrajcárja). Ostoba ember nagy vagyonra tesz szert, kisfiú rossz csere folytán lel aranyat tojó tyúkra (Bugyuta ember, Égig érő paszuly). Legendamesében Krisztus megszaporítja a szegényember juhait. Mint a legutolsó példa mutatja, néha már a cím is elárulja, mire megy ki a dolog. Lásd még a következő mesecímeket: Adj, Isten, száz forintot! Aranytojás A nyolc garas beosztása, A pénz mindent megcsinál, Az üst arany, Ki fizet? Pénzös János, Talléros kalap.

    Arany (ezüst, réz) szőrű paripám lovagol a hős, neki magának is aranyhaja, aranyfoga, arany (ezüst, réz) páncélja van (Szegény ember szőlője).   Aranyszőrű bárány gazdagítja, aranyhal teszi gazdaggá. A halnak a valóságban is köze van a pénzhez, ezüstösen, aranyosan csillogó pikkelyét a népnyelv halpénznek nevezi. Mint alább látni fogjuk, Bibliai példa is van rá. Van, amikor az elégtétel ideiglenes, erkölcsi példázat súlyosbítja. A halász és nagyravágyó felesége c. mesében a mohóságáért bűnhődik – emlékezzünk Midasz királyra!  Csúnya lány, hogy megszerezze magának férjül a királyt, az ördög segítségével tanul meg aranyszálat fonni, ami nem maradhat büntetlenül (Tancika Marcika).

     A mesebeli kincs a föld mélyén, tó, folyó, tenger fenekén (Aladdin, Ali baba és a negyven rabló, Wagner: Rajna kincse), vagy éppen ellenkezőleg Tündérországban található, ahol minden aranyból, ezüstből, drágakövekből van. Még a gyümölcsfák termése is. A hős ezüst-, arany- és gyémánterdőben gyümölcsöt szakít, az almákból ezüst-, arany- és gyémánthajú leányok pattannak ki (Akit nem anya szült).

     Ezek a mesék, mesei képek híres irodalmi és zeneművek kiapadhatatlan forrásai: Csillagkirályfinak atyja kertjében álló aranyalmafát kell őriznie az aranyhajú Tündér Ilonától. Tündérországba érve gyémántkútban mosdik, ezüst keszkenővel törülközik (Csillagkirályfi és Tündér Ilona, Gergei Albert: Árgírus históriája, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde).

     Ahogy a mítoszokban, úgy a tündér- és hősmesékben is, a kincsnek, vagyonnak a magasabb rendű jelentése, értelme is van. Egyfelől kozmikus: a mesebeli gyémántrét nem a földet borítja, hanem a csillagos eget, az arany, ezüst, réz a Napot, a Holdat és a Csillagot (a Vénuszt) jelképezi. A három nemes fémet a régiek e három legfontosabb világító égitesthez társították.  Ezek az égitestek, illetve a fémük  aranyhajú, ezüsthajú, rézhajú királylányok alakjában, vagy testrészeik képében is megjelennek a mesékben (Nap, Hold, Csillag megszabadítása, A királykisasszony jegyei). Ez utóbbi címet viselő rajzfilmem a román televízióban kiverte a biztosítékot, amiért a királylányt meztelenül mutattam: két mellén a Nappal és a Holddal, ölén a Csillaggal. (Na, mit hív az orvostudomány Vénuszdombnak?) Mondjuk ki bátran: a nő után koslató királyfiak és szegény legények nem hozományvadászok. A pénzéhség a szerelmi vágyhoz képest másodlagos.

      A kincs, az arany a szeretett személy vonatkozásában nem szokatlannak képzettársítás. A mindennapos élőbeszédben is gyakori. Azt mondjuk a szeretteinkre, hogy a drágáink, tréfából is – nagyapám, akinek sokba került három gyereke taníttatása, mondogatta: „Az én édes gyerekeim olyan drágák nekem.” A kedves gyerekre mondjuk, hogy aranyos, a jó emberre, hogy arany szíve van. Kincsemnek nemcsak a sok pénzt hozó verhetetlen versenylovat nevezték, így szólítjuk a szeretett személyt is.

    

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap