Pestistánc

Ráczné Sebes Mária, h, 04/01/2013 - 00:02

 

 

 

Tóni bácsi szülőfaluját egy meredek falú katlanba teremtette az Úristen. A falut csak egyetlen meredek ösvényen lehetett megközelíteni, így aztán az Achilles-inát nem kímélő vándor ritkább vendég volt ott a fehér hollónál.

A háborítatlan édenkert jámbor lakói évszázadokon át élték világtól elzárt életüket. A tatátjárásról és törökdúlásról  csak hallomásból tudtak, és bár a két világháború harci zajai ugyan eljutottak hozzájuk, aközben élő katonát nem láttak. A legutóbbi világégéskor sem a kényelmes németek, sem a részeg oroszok nem kísérelték meg a leereszkedést a völgybe. Jogosan remélhették, hogy a szocializmust is átvészelik, ami ha százötven évig húzza, az nekik nem is tart soká.

Ám a Rákosi-éra sokkal alaposabbnak bizonyult minden előző kornál. A falu felkerült a térképre, jöttek a komiszárok, és kiadták a parancsot, hogy egy ekkora településen legalább tíz főből álló párttagság szükségeltetik titkárral.

A jámbor földművesek sorshúzással döntötték el a tíz embert. A titkári posztnál Tónira esett a választás, aki az öngyilkosság gondolatával kacérkodott, de végül beérte némi körtepálinkával. Azt viszont itta nyaklóra, kerek egy hónapig senki nem volt képes életet verni belé. A bűntudatos férfiak meg szótlanul dolgoztak helyette is a tartón.

Végül aztán csak meghányták-vetették a dolgokat, és a kommunista párt írástudó tagjai beindították a „pártmunkát”. Egymást érték a gyűlések, falugyűlések, ötéves tervek és felajánlások – papíron. Még Szabad Nép-félórát is tartottak, ami már csak azért is szép teljesítmény volt, mert a faluba semmilyen újság nem járt.

A fővárosi pártvezetés elismeréssel olvasta a  szép jelentéseket, és elhatározta, hogy ezt a piciny, de kiválóan működő pártsejtet állítja példaképül az ország minden pártjának.

No, akkor roggyant meg ismét Tóni térde, amikor hírét vette, hogy egy többfős delegáció jön a faluba húsvét első napján. A rokonság ha lehet, most még alaposabban a körmére nézett, nehogy kárt tegyen magában. Dugták előle a kést és lefogták a kezét, ha fél liternél több körtepálinkát ivott egyszerre. Mert Tónira szükség volt.

 Biz', a titkárnak húsvétra egyre csak aszalódott a teste. Bátyja, János tehetetlenül nézte a nagy erős férfi romlását. Bár segíthetnék rajta – fohászkodott számtalanszor –, de én csak egy egyszerű kántor vagyok. Pap és sekrestyés híján vasárnaponként ő látott el minden hivatalos tisztséget a falu pirinyó templomában.   

 - Tóni – ölelte át öccse vállát egyszer csak új ötlettel –, ne búsulj, csak bízz bennem, mert minden rendben lesz. Álmomban megjelent az Úrjézus, és megizente, hogy ha a húsvét előtti iccaka megmosdasz szentelt vízben, az olyan erőt ád, hogy elijeszti a kommunistákat.

 - Jó, bólintott egykedvűen az öccs, akinek akkor már minden mindegy volt. Rémálmaiban Rákosi börtöneit járta, ahol se házikenyér, se kóbász, se körtepálinka. Készült a halálra.

Húsvét előtti délutánon a tíz párttag felszalagozta a falu házát, és a tornácát végig rakták cserepes muskátlival. Egy cserép még a gémeskútra is jutott. A hosszú asztalra fehér abroszt terítettek, rákészítették a kupákat meg a butellákat, az asszonyok pedig nekiláttak főzni. Azzal a megnyugvással hajtották álomra a fejüket, hogy a magukét megtették, a többi már Tóni dolga.

Éjszaka tizenegy táján Jani megkocogtatta Tóni ablakát. Az rögtön kidugta fejét. Beesett karikás szemeivel inkább hasonlított bagolyra , mint emberre. A bátyja karon ragadta, és irányította a templom felé.

A sekrestyében nem gyújtottak mécsest, félhomályban lopakodtak a szenteltvizes lavórhoz. Jani a lavór mögé állott, és suttogva fohászkodott, a Jóistenhez. Úgy kérte az Úr áldását Tónira, mint valami szent táltos. Tóni pedig buzgón mosakodott a szenteltvízben.

 Húsvét hajnalán Janit felrázta a felesége.

 – Ébredj, te istenverte Isten szolgája! Mit műveltél a tojásfestékemmel? Kipancsoltad az egészet, csupa mocsmodék a sekrestye! Ebadta, hát mivel fessem be a húsvéti tojásokat?

 Eddig húsvétkor hagymahéj-főzetből készítettek tojásfestéket. Ám Jani feleségének szemet szúrt az évek alatt összegyűlt több üveg piros bélyegzőtinta. Nem hagyta pocsékba menni, tojásfestéshez beöntötte a lavorba. No, abban mosdott meg a sötétben Tóni.

 Futott Jani az öccséhez, ahogy a lába bírta. Verte az ablakot, amíg bent fel nem ébredtek. Hanem akkor a sógorasszonya  olyan sikoltozást csapott, hogy majd belesiketültek.

 - Jajajaj, drága férjem, mi történt veled! Jajajaj, kitört rajtad a pestis! Jaj, énjóistenem, szüzmária idesanyám, mi lesz velünk? Mi lesz a kis gyermekeiddel, ki ad nekik egy darabka kenyeret?

 Tóni a tükörbe pillantva maga is megrettent saját ábrázatától. Súrolta kefével, mosószappannal, de tehetett annak bármit, vörös maradt, mint a főtt rák. Aztán a két testvér összedugta a fejét, és kifundálták, hogyan fordíthatnák saját javukra a balsorsukat.

 A fővárosi pártküldöttség tizenegy óra körül érkezett a völgybe. Az öt izzadt férfi karján hozta a zakóját, és egy fiatal adminisztrátor lányt támogatott. A falu háza előtt felsorakozott a tíztagú párt, középen a rákvörös Tónival. Istenesen kezet ráztak, aztán beljebb terelgették a "kedves vendégeket".

- Csak nem beteg, titkár elvtárs? – kérdezte Tónit a vezetőjük.

 - Hát, biz’ asszem, az vagyok – ismerte be Tóni – merthogy pestisem vóna.

 A fővárosi ember úgy ugrott el tőle, mintha lódarázs csípte volna, közben a parolázós kezét a nadrágján tisztogatta. Félrehívta a többieket, és rövid susmusba kezdtek. Hiába invitálgatták őket a fehérabroszos asztalhoz, ahol már gőzölgött az aranyló húsleves, menni kívántak. Hátat fordítottak az üdvözlő társaságnak, és futva hágtak az ösvényre.

Évekig kommunista be nem tette a lábát a faluba. A delegáció levélben mentette ki magát, és mit ad Isten, még pénzt is küldtek a kíséretében, úgymond, „a költségekre, ha a titkár elvtársnak közben valami baja esett volna”.
A pénzmagból aztán Tóni nagy dajdajt rendezett a falu apraja-nagyjának. A legenda még most is megemlékezik róla, hogy tintás ábrázattal kurjongatva táncolt saját torán.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

   Magyar Irodalmi Lap  

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap