Petőfi kárpátaljai útjának emlékhelyei

Kárpátalja-szer..., sze, 01/01/2014 - 00:25

„Itt tűzé föl piros zászlaját a
Szabadságnak Zrínyi Ilona?
A szabadság hősinek tanyája
Íme, íme most rabok hona.”
Petőfi Sándor: A  munkácsi várban,
Munkács, 1847

    A fenti sorokat 1847. július 12. vetette papírra Petőfi Sándor, miután elhagyva Ungvárt a munkácsi várba ért. Csodavilágba téved, aki Kárpátaljára érkezik, szoktuk mondani, ám 166 éve a vidéket járó lánglelkű poéta bizony igencsak lehangoló képet festett róla.   "Ungvár egyébiránt szörnyen komisz város. Piszkos és rendetlen. Épen olyan, mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé. Az Ung folyása kanyargó, víze világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg!" – írja az Úti levelekben (1847).

    A kárpátaljai magyarság képviselői azonban ennek ellenére több szobrot is állított a költő emlékére. 1990. szeptember 29-én avatták fel Ungváron a Petőfi téren Petőfi Sándor szobrát. Az ötödik Petőfi Sándor szobrot: Gyula, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, Ecvador, Milano után. Ferencz Béni szobrát a Magyar Köztársaság ajándékozta Ungvárnak. Az avatáson beszédet mondott a Magyar Köztársaság akkori elnöke Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk az ukrán parlament akkori elnöke.

    Petőfi Sándor 1847. július 11-én lépte át Ung megye határát. Elgyönyörködött a Latorca-menti vidék szépségében. A folyóról ezt írta: "folyása kanyargó, víze világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg!" Késő este érkezett Ungvárra. Késő este rótta Ungvár utcáit, s megörökítette itt-tartózkodását az Úti levelek Kerényi Frigyeshez XII. episztolájában. 1847. október 12-én jelent meg a Hazánk című haladó lap második félévi 121. számában. Az írás – állítólag - nem talált barátságos fogadtatásra. De mint fent már megjegyeztük, a kárpátaljai magyarok, ezen belül az ungvári magyar értelmiség Petőfi szálláshelyén, az akkori Fekete Sas fogadó épületében Petőfi Irodalmi Múzeumot hozott létre. A jelenleg gyermek művészeti iskolának helyt adó épület második szintjén található a Petőfi emlék-terem, amely folyamatosan bővül. Legutóbb például egy még 1896-ban Ungváron készült mellszoborral, melyet egy az anyaországba áttelepült kárpátaljai magyar „hozott vissza”. A kárpátaljai megyeszékhelyen található Petőfi téren székelő Petőfi Irodalmi Múzeumot gyakran keresik fel magyarországi a turisták. Ugyanitt tartja a helyi magyarság a március 15-i megemlékezéseket. A múlt század ’80-as éveiben a Petőfi kutató Morvai Ferenc is itt tartott előadást a Petőfi Sándor expedícióról.      

És most nézzük, hogy Petőfi kárpátaljai utazása során, Ungváron kívül hol és merre járt még vidékünkön. Badaló egy markáns beregi kisközség. A Költő 1847 nyarán járt a faluban. Miután az előző éjszakát Beregszászon töltötte, 1847. július 17-én indult Macsolán, Tiszacsomán és Badalón keresztül menyasszonyához Endrődre. A badalói református templom falán márványtábla hirdeti, hogy ott járt klasszikus költőnk. A Kárpátaljai Magyar Faluszövetség 1938. augusztus 14-én leplezte le az emléktáblát. Immár több évtizedes hagyomány, hogy az itteniek a költő születésnapján (január 1.), illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján (március 15.) ünnepi megemlékezést tartanak. Beregszászban Petőfi Sándor szobra az egykori Bereg vármegyei Kaszinó előtt Petőfi Beregszászi tartózkodásának állít emléket. "Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megye­ház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett. Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok, s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket pokolig, mert ami ronda, csak ronda az, hiába!" (Úti levelek - 1847) Munkács. A munkácsi vár falán is megemlékeznek arról, hogy Petőfi Sándor 1847. július 12-én a várban járt. Az emlékművet Rákóczifalva ajándékozta Munkács városának és a Rákóczi-kör tagságának. "Fölmentem a várba, az udvarokat s egypár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg, talán mert egyedül és egészen ismeretlen voltam, vagy senkit sem eresztenek a föld alá? nem tudom. Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna e dicső képeket, de itt csak futólag szemléltem őket, mert siettem kifelé. Tudj’ isten, e falak közt ugy összeszorúlt keblem, hogy alig bírtam lélekzetet venni." (Úti levelek - 1847) - írja le az akkori benyomásait a poéta.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap