Petőfi Sándor Napok

Szerkesztő A, sze, 12/31/2014 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

 

Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legnagyobb, nemzetközileg is legismertebb alakja. Garabonciás diák volt ő, nyelvünk géniusza, aki a maga vadvirágszerű természetével, nehéz útkeresés után, megújította irodalmunkat. Tájleíró költészetével, a szabadságharc előtti és utáni lírájával, tiszta, népies hangjával valóban új színt s hangot hozott a magyar versvilágba. Sorait nemzedékek szavalták, verseit olykor még ma is könyv nélkül mondják a falusi öregek, s neve benne él, benne lüktet a magyar szívekben. Miközben azonban a zseniről, a poeta natus-ról beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Petőfi poeta doctus is volt, tudós, tanult, művelt költő, a korabeli irodalmi élet megbecsült tagja, az ifjú írónemzedék egyik vezéralakja. A szó volt az ő fegyvere, a kimondott s leírt igaz szó, mellyel tüzet gyújtott a változásra vágyó lelkekben. S a vádló hangok, melyek a fizikai harcba zavarták őt, számon kérve rajta a katonalétet, a harctéri jelenlétet, vajon sejtették, tudták-e, ki volt ő? Rövid élete alatt is olyan művet (életművet) alkotott, melyben a teljesség van jelen. Hatalmas az íve ennek az életműnek – emberileg, erkölcsileg, műfajilag (szakmailag) is. Bordalok, természetlíra, a Felhők ciklus szomorú-bensőséges darabjai, forradalmi hevületű versek, elbeszélő költemények (János vitéz, Az apostol), vígeposz (A helység kalapácsa), romantikus rémregény (A hóhér kötele) s derűs lüktetésű Úti levelek simulnak egységes alkotássá, az irodalmi s erkölcsi öröklét jegyeit hordozva. Petőfi ma is időszerű – mindenkor az. Példája élő s követendő minden időben, s életművét át kell adni – feltétel nélkül, minden részletében feltárva, értő módon – a következő nemzedékeknek. Petőfi Sándor a hazaszeretet, a cselekvő hazaszeretet jelképes alak, hazájára, magyarságára büszke fia-költője volt ő nemzetünknek. Idézzük most Magyar vagyok című versének első szakaszát! Magyar vagyok. Legszebb ország hazám./Az öt világrész nagy terűletén./Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,/Ahány a szépség gazdag kebelén./Van rajta bérc, amely tekintetet vét/A Kaszpi-tenger habjain is túl,/És rónasága, mintha a föld végét/Keresné, olyan messze-messze nyúl.

 

 

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap