Petőfi Sándorról

Szerkesztő A, k, 01/01/2019 - 00:16

 

 

Petőfi Sándor a magyar irodalom legismertebb költője.  Az 1840-еs  évek egyik leghangosabb felszólója, aki elősszőr írt érzelmeiről, vágyairól, életéről.  Bár a kezdetekeben nehezen találta meg a stílusát, de aztán rátalált arra a formára, mellyel képes volt a lelkét beleadni az írásaiba.

   Költői pályáját megnyitó ,nyomtatásban  előszőr megjelenő verse,  1842-ben „ A borozó”  volt.  Ekkor lobbant fel benne a vágy, hogy tovább írjon.

Stílusával szokatlan utat nyitott meg, mert ő hozta létre a népies költészetet, amely nagyon ritka és szokatlan volt, abban a korban.  Nem az a költő volt, aki megragadt egy bizonyos stílust, írt az életéről, saját szenvedéseiről, érzéseiről, céljáról, vágyairól.  Ezekben az években írta meg a János Vitézt,( elbeszélő költemény) melyel örökre belevéste nevét  a magyar irodalomba.

 

    1845-ben élete labilis helyzetben volt. Ez kihatással lett a verseire is. Ekkor ragadta el a halál tőle, Csapó Etelkét.  (olvasdd: Etelke sírjáról, gyakori benne az epigrammai szerkezet)  Majd a Mednyánszki Berta  visszautasítása sem esett jól neki, mert tudni illik, megkérte a kezét, de a lány apja, ellene volt a frigynek.  Csalódott és reményvesztett lett. Ekkor megírta a „Szerelem gyöngyei” verset( versciklust) .  Ezen versek nem a legjobbak, de nem szabad megfeledkzeni arról, hogy Petőfi ezekben az években írta a „Fa leszek ha...” című versét, mely egy gyönyörű vallomás, kiemelkedő írás.

    Így történt, hogy 1846-48-as években felketette érdeklődését az 1789-től 1815-ig húzódó francia forradalom. Vonzotta a történelem eme eseménye. Itt már a hazafiasság felé terelődött a stílusa. Próbált olyan verseket írni, melyekben megálmodja a tökéletes földi állapot, élet, halál létezését. Ezekben az években írta meg, az „ Egy gondolat bánt engemet” című művét, mint egy forgatókönyvet az elképzelt tökéletes halálról. Érezhetünk a versben félelmet, enyhe vágyakozást a könnyű, szenvedés mentes halálról.

1846 szeptemberében megismerkedett Szendrey Júliával, aki egy hatalmas változást hozott a költő életébe. Fellobantotta benne a szerelmet. Udavorlt neki, mely udavarlást meg is írta, verset költött róla. A próbálkozás nem volt hiábavaló, bár kapcsolatuk változó és viharos volt, Júlia végül a hitvese is lett. A hozzá írt verseivel új stílust alkotott, mert ő volt az első olyan költő a magyar irodalomban, aki a hitveséhez írt. Júlia jelentette számára nyugalmat és békét, de sokszor érezhetjük a hozzá írt versekben a félelmet, mert Petőfi félt attól, hogy elveszítheti őt. Petőfi a jövőbeli halálától tartott, s attól hogy mi lesz a Júliskájával, ha ő már nem lesz. Az a félelem és féltékenység, mely benne élt, itt tisztán kiszűrhető.

    Részlet a Szeptember végén című versből:

„ Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

Én feljövök érte a síri világból,

Az éj közepén, s oda leviszem azt,

Letörleni véle könnyűimet érted,

Ki könnyeden elfeledéd hivedet

S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Még akkor is, ott is, örökre szeret.”

 

   Költészetének egyik legszebb romantikus verse, a „ Minek nevezzelek ” című szerelmes vallomást. A Júliához írt versek ki ragadták őt, az „átlagos” hírnévből, mégis Petőfi költészetének legnagyobb és legerősebb ihletforrása a szabadságharc volt. Mindíg voznotta a politika világa. A 1848-1849-es forradalom alatti években, született meg a Nemzeti dal ” „ Az apostol„ A hóhér kötele ”   . Ezekben az években előbújik belőle a politikus, a hazafi.  

 

    A fennt leírtakból kiderül, hogy Petőfi Sándor, magyar költőnk, változékos és kiemelkedő irásokkal büszkélket. Élete, pályafutása tele érzelmekkel, vágyakkal. Elősszőr, megismerjük, mint tapasztalatlan fiút, aki az őt ért megpróbáltatásokra nem tud reagálni, feldolgozni az élet csapásait. Majd jön, a szerelmes férfi, aki csodálatos érzelmeket tapasztal meg, felfedezi a nő testet, a bújaság szépségét, míg a végén megtapasztalja az igazi szerelem fontosságát. S jön a katona, mely életét adná a szabadságért, a békéért, hazája stabilitásáért, az igazságért. . Egy mély nyomott hagyott a világban, s mi magyaaok büszkék lehetünk rá, mert kitörölhetetlen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap