Petrusák János: VÁDIRAT avagy ISTEN MINDENKIVEL ELJÁTSZIK... 1/7

Szerkesztő A, k, 03/08/2016 - 00:06

Szereplők:

Esterházy János gróf - magas, bajuszos, vékony férfi, 40-es évei végén
Börtönigazgató - komor férfi
Bizalmas - vékony, izgága férfi

Esterházy grófnő (Esterházy János édesanyja) - színre léptekor 50 év körüli úrinő

Serényi Lívia grófnő (Esterházy János felesége) - színre léptekor 20-as éveiben járó büszke és okos hölgy

Két cseh hivatalnok - akár az ikrek, egyformán öltöznek, és gyakran egyszerre beszélnek

Intéző - megtört öregúr

Szlovákiai magyar politikus - vidám, duhajkedvű fiatalember

Börtönőr - ötvenes férfi, aki a bal lábát erősen húzza

Másik két börtönőr - jelentéktelenek

NKVD tiszt - civilben jár, magas, katonás alkat

Magyar táncosok - népi táncosok, férfiak és nők, lányok és fiúk vegyest

 

I. FELVONÁS

1. Jelenet

A színpad közepén szűkre vont teret kiadva három fal áll. Mi a negyedik fal helyén kukkanthatunk be. Jobbra ablak, balra ajtó, szemközt megint ablak. Mind rácsosak. A berendezés egyszerű: jobbra priccs, rajta szalmazsák és szürke lópokróc, a nézővel szembeni falnál szék és asztal, rajta vizeskancsó, pohár, meg egy gyertya. 
Balról, amely a folyosó, két férfi érkezik. Kemény léptekkel jönnek. Egyiken egyenruha, a másik civil. Az egyenruhás a Börtönigazgató, a civil a Bizalmas.

 

BÖRTÖNIGAZGATÓ

kulcsot vesz, csörget, és ajtót nyit

BIZALMAS

ránevet, érdes nevetéssel

Itt még a levegőt is így őrzik?

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Azt a levegőt, amely ide kerül, így kell őrizni. 

BIZALMAS

Én nem tudom megérteni a politikusokat. Mit kell az ilyet dédelgetni? Kötelet neki, oszt jó napot!

BÖRTÖNIGAZGATÓ

vállat von

Én feladatot teljesítek. Azt őrzöm, akit mondanak.

BIZALMAS

bent körülnéz, szinte szimatol, majd az asztalhoz lép

Véleménye nincs? Nem szeretné ebben a vízben megfojtani?

BÖRTÖNIGAZGATÓ

áll az ajtóban, nem lép beljebb, figyeli a szimatoló kis civilt

Hogy kit szeretnék fojtani, miért és mikor, az legyen az én dolgom. Én nem bíró vagyok, és nem ítélet-végrehajtó.

BIZALMAS

csodálkozó pillantást vet, mint aki megszokta, hogy bármit mond, bárkinek, neki van mindig igaza

Túl nagy ez a cella, nem? Túlontúl... hogyan is mondjam, humánus!

BÖRTÖNIGAZGATÓ

hökkenten

Ez börtön. Ilyenek a magáncellák.

BIZALMAS

körülforog

De mégis, ez a sok berendezés...

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Van sötétkamránk is, odalent a pincében.

BIZALMAS

lelkesülten

Sötétkamra! Á, az jó!

BÖRTÖNIGAZGATÓ

kelletlen

De nekem azt az utasítást adták, hogy a fogolynak írnia kell. 

BIZALMAS

 

Írnia! Nem értem, miért. Mi is megfogalmazhatnánk, ő pedig aláírja. 

BÖRTÖNIGAZGATÓ

És így kiderül az igazság?

BIZALMAS

teátrálisan felkiált

Igazság? Miről beszél? Igazság egy népgyilkos főfasisztának? Igazság? 

kifulladt

BÖRTÖNIGAZGATÓ

hátrébb lép

Mondtam, én csak egy buta börtönőr vagyok.

BIZALMAS

Ugyan már! Erre a posztra állította a Párt, itt kell helytállnia. Csak semmi szerénység kérem, csak... keménység. 

BÖRTÖNIGAZGATÓ

A fogoly már az épületben van. 

BIZALMAS

összepréselt szájjal

Tehát, keménység! Ne feledje, mit vár magától a Párt és a nép. 

BÖRTÖNIGAZGATÓ

nem szól

2. Jelenet

A folyosón idősebb, egyenruhás férfi jön. Húzza a bal lábát. 

BÖRTÖNŐR

köhint

Elnézést, igazgató úr, a fogoly ellenőrzése megtörtént. 

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Bizalmasra néz

Mindjárt dél, és a börtön élete egy fogoly miatt nem állhat le.

BIZALMAS

Persze-persze, tegyék csak dolgukat, én itt sem vagyok. Ne is vegyenek észre. 

BÖRTÖNIGAZGATÓ

a börtönőrhöz

Vezessék fel a foglyot.

BIZALMAS

sietve

Én itt sem vagyok, mondtam.

Két őr közrefogva bekísér egy negyvenes évei végén járó, kissé hajlott férfit.

BÖRTÖNŐR

tisztelegve

A fogoly! A szovjet hatóságok átadása szerint ezek voltak a személyes tárgyai.

egy fadobozt nyújt az igazgatónak

BIZALMAS

az igazgatót megelőzve átveszi a dobozt

Titkos anyagok lehetnek benne!

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Gondolom, a szovjetek mindent ellenőriztek. Négy évük volt rá...

BIZALMAS

De tudja!

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Fel kell készülni a fogolyból.

BIZALMAS

a dobozzal a cellába megy, és a doboz tartalmát közszemlére szórja, majd benne undorodó arccal kutat

Ez mind? 

felnevet

Egy gróf vagyona?

ESTERHÁZY JÁNOS

igazgatóra tekint

Elnézést, szólhatok?

BIZALMAS

hördülve

Engedtük?

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Én engedem. Beszéljen.

ESTERHÁZY JÁNOS

Köszönöm...

 

 

BIZALMAS

közbevág

Majd nem fogja!

ESTERHÁZY JÁNOS

nyugodtan

Én tudom, miért vagyok itt.

BIZALMAS

gyanakodva

Mit gondol?

ESTERHÁZY JÁNOS

a doboz felé int

Azok kellenek hozzá. 

BIZALMAS

megint a doboz tartalmába túr

A szovjetek megengedték, hogy ez mind magánál legyen?

ESTERHÁZY JÁNOS

Ezek szerint. Az a füzet ott a jegyzetem, mellette a szemüvegem, anélkül már alig látok, és 

kis mosoly

ott van a kedvenc tollam is. 

BIZALMAS

Na, ilyen itt nem lesz! Még hogy dirigáljon nekünk egy fogoly. Bármennyire fontos fogoly is. De ilyet! Hogy ő mondja meg, hogy mi kell neki, meg mi nem...

ESTERHÁZY JÁNOS

csendesen

A szemüvegem nélkül egyáltalán nem leszek képes írni, tollat, mást is adhatnak, felőlem, de ha már egy tolltól is félnek... 

BIZALMAS

hördül

És az írás? Ez mi?

ESTERHÁZY JÁNOS

Amit kértek tőlem a szovjetek. És amit most önök is.

BIZALMAS

enyhültebben bólint

Írjon le mindent, mindent, hogy mit miért tett. Pontos, részletes, nevekre kiterjedő jelentést kérek. Semmit se hagyjon ki. Ne féljen, amiről maga azt gondolná, negatív magára nézve, talán az fog majd magán segíteni. Hiszen tudja, mi a tét? Élet vagy halál, ennyi! Vagy élni fog, vagy felkötik.

ESTERHÁZY JÁNOS

keserűn

És a szabadság?

BIZALMAS

Abban, ne reménykedjen.

Az igazgató a fejével int, mire a börtönőr beljebb tolja a rabot. A bizalmas gyorsan kisiet. Nehogy már bent maradjon. Bezárul, döngve az ajtó.

 

3. Jelenet

A folyosóról a börtönőrök elmennek. (Hiszen ebédidő van.)

BIZALMAS

Gondolja, sikerül megtörni?

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Ezt? Nem tudom. Sokan törtek már meg itt, már az első napokon. De ez... Hallotta, négy évet töltött el orosz fogságban, úgy láttam az anyagában, hogy a moszkvai Lubjankában, majd a Gulágon. 

BIZALMAS

Tíz év kényszermunkát kapott. Mert a szovjetek nem tudták megtörni. 

BÖRTÖNIGAZGATÓ

Itt meg, lehet, kötelet.

BIZALMAS

Fontos fogoly. A legfőbb államembereink figyelnek rá. Szóval, tudja, hogyan kell vele bánni.

ezzel elsiet

 

4. Jelenet

Esterházy körbenéz. Szemével fogja be új életterét. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Ez is csak egy új állomás. 

megrázza fejét

És innen hová?

felnéz, majd le, megborzong

Esterházy mozdul a rácsok felé, de látja, azok szilárdak. Körüljár. Aztán rendezi dolgait, vissza a dobozba. Majd felteszi szemüvegét. Így is körbenéz. Még egyszer körbejár. Aztán felveszi a korsót, beleszagol, fintorog. 

Odamegy az ágyhoz, kézzel próbálja keménységét, majd ráül. De egyből feláll. Az ajtóhoz megy, azt is próbálja. De hiú remény. Az zárva!

Esterházy ekkor leereszti vállait. Búsan, lehajtott fejjel a negyedik fal, a képzeletbeli felé megy, a színpad szélére. Ott aztán felemeli fejét, szembe néz a nézőkkel. 

Néz. A hangszóróból szívdobogás hangjai. Lassú, lassú, csendesedő dobogás. 

ESTERHÁZY JÁNOS

felkiált és kezét a láthatatlan falnak üti

Falak! Falak! De miért?

kihúzza magát

Tudd, ki vagy! Én gróf Esterházy János vagyok! Galántai gróf. Apám Esterházy János Mihály. Édesanyám Elżbieta Tarnowska, lengyel grófnő. Családom az egyik legősibb magyar főnemesi család. Én... én...

váratlan a nézőkre kiált

Mit akartok ti tőlem? Mit? Miért bántotok? Miért gyötörtök? Mit vétettem én tinéktek? Mitől szívetekben ez a nagy gyűlölet? Miért?

kezével megint a láthatatlan falat üti, aztán keze lehanyatlik és hátrébb lép

Jobb lenne meghalni. De akkor mi lesz a családommal? Ameddig én élek, addig - ők - reménykednek. 

BÖRTÖNŐR

sietve jön a folyosón, benyit

Ne zajongjon, viselkedjen! Mert nem leszünk jóban.

ESTERHÁZY JÁNOS

Maga, velem... jóban akar lenni?

BÖRTÖNŐR

kissé zavartan

Azt tudom, hogy rosszban is lehetünk. 

felveti fejét

Osztán akkor az úrnak kutya kemény világa lesz. Kutyább, sokkal, mint amit maguk adtak minékünk. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Nézze, kérem. Mi most találkoztunk, és ezelőtt szerintem nem is találkozhattunk. Nekem a birtokom, a csonka is, amit meghagytak Trianon után, a mi Felvidékünkön, a maguk Szlovákiájában van. Ez meg itt, úgy tudom... Morvaország.

BÖRTÖNŐR

Információt a fogvatartott személyeknek semmiről sem adhatok. Érti? Maga sem lesz kivétel! Bármennyire is oda van - még - magával.

ESTERHÁZY JÁNOS

Mit tud maga rólam?

BÖRTÖNŐR

Épp eleget, higgye el nekem! Annyit, hogy többet nem is akarok már tudni. Maga egy alávaló gazember!

ESTERHÁZY JÁNOS

És ki mondta ezt magának?

BÖRTÖNŐR

Az újságok.

ESTERHÁZY JÁNOS

Azoknak hisz?

BÖRTÖNŐR

vállat von

Csak okosok írják azt. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Mást, amit az újságjaik nem írnak, nem akar tudni?

BÖRTÖNŐR

rámered Esterházyra

Tudom ám, hajaj, tudom már, mit akar az úr, erre is fel lettünk mi készítve. 

ESTERHÁZY JÁNOS

csendesen

Mit akarok? Mondja, mert még én magam sem tudom.

BÖRTÖNŐR

Maga a befolyása alá akar vonni engem! Erre készül. Ebből is látni ám, hogy maga milyen gonosz ember. De velem ne is próbálkozzon! No, jó napot.

ESTERHÁZY JÁNOS

És az ebéd? Ebédidő van, bár harangozni nem hallottam.

BÖRTÖNŐR

Nem kell harangozni, még megzavarná magukat. Maguk aztán, maguk urak harangoztak a régi rendszerben nekünk eleget. És látja, mi lett belőle, egymás után két nagy háború. 

ESTERHÁZY JÁNOS

De mind a kettőben maguk győztek. 

BÖRTÖNŐR

Mi-e?

ESTERHÁZY JÁNOS

Maguk, ahogy hívják '18-től magukat, csehszlovákok. Az elsőben nyertek országot, nem is kicsit, a másodikban meg visszanyerték. Tehát...

BÖRTÖNŐR

Tehát?

ESTERHÁZY JÁNOS

Jó maguknak. 

BÖRTÖNŐR

fejet ráz

Én a szegénységről beszélek. Mert az urak, higgye el, maga nagy magyar úr, itt, cseh földön is csak olyan urak voltak, amilyenek maguk. Mert az urak mindenütt egyforma népnyúzó kutyák. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Maga is pártképzésen volt?

BÖRTÖNŐR

Kell az ideológia, meg a figyelem. És csak ideológiával felvértezve tudunk majd igazán a rabokra oda figyelni. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Jól megtanulta a leckét. 

BÖRTÖNŐR

Fél tőlem?

ESTERHÁZY JÁNOS

Én nem. És maga, éntőlem?

BÖRTÖNŐR

felnevet, erőltetett nevetéssel

Én? Nem. Minek félnék? Ember, maga bolond? Nem csupán egy gonosz fasiszta, hanem bolond is? Nézzen körül, maga van ide bezárva, és nem én!

ESTERHÁZY JÁNOS

Úgy gondolja?

BÖRTÖNŐR

néz-néz, aztán legyint

Nem kap ebédet.

A börtönőr bezárja az ajtót. Magában dünnyögve elmegy. 

ESTERHÁZY JÁNOS

a láthatatlan fal felé, a nézőkre néz

Az őrök, ezek a győztesek mindenhol egyformák. A Szovjetunióban, a Lublankában, a szibériai Gulágon, a titkosszolgálatokon, és úgy hallom, Magyarországon is, ilyenek, mint itt. Kitenyésztett fajta. Őrök, akik 

kis mosoly 

önmagukat vigyázzák. Önmagukat zárják akolba, és erre még milyen büszkék!

 

(1-4 jelenet)

 

 

Folytatjuk

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap