Petrusák János: VÁDIRAT avagy ISTEN MINDENKIVEL ELJÁTSZIK... 2/7

Szerkesztő A, cs, 03/08/2018 - 00:04

(folytatás)

5. Jelenet

Esterházy körüljár. De nem úgy, mint előbb. Most a teret, bármennyire szűk is, birtokba vevőn.

ESTERHÁZY JÁNOS

Ebben a börtönben, ezekben a börtönökben, amelyek országnyi börtönök, meg lehet, meg kell az embernek, ki kicsit is emberként érez, őrülnie. Én nem akarok megőrülni! Nekem gondolkodni kell. Logikusan. Ok-okozat. Minden valamiért történik. Mindenki valamiért születik. Az Isten mindenkivel eljátszik...

Körülsétál. Az ágyhoz megy. Leül, de csak azért, hogy felpattanhasson. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Igen, történés! Ezt kérték tőlem, mindig, az utóbbi időben mindenki. Mondjam el, újból és újból, írjam le, újra és újra, ki vagyok én. Én. Mi és hogyan volt velem. Írjak le minden részletet. 

elhessentő mozdulatot tesz

Ezt akarták a horogkeresztesek, amikor internáltak. Engem, igen, engem, az állítólagos főfasisztát elfogtak. Majd kiengedtek, de én bujkáltam. Én, a fasiszta a fasiszták elől? A Gestapó is körözött. Majd a szovjet katonák elfogtak. Megint internáltak, és megint szabadon engedtek. De akkor már nem tudtam elbújni, az oroszok és a kommunisták mindenhol ott voltak. Gustav Husak tárgyalni hívott, ahol lefogtak és egyenesen átadtak a szovjet titkosszolgálatnak. Közben mindig kérdeztek, kérdeztek. Ha nem tudtam volna az életem, közben megtanulom... Kérdések aztán a Lubjankában, majd a bíróságon. Tíz év kényszermunka a Gulagon! És a kérdéseknek még nem volt vége: ott is sokszor írnom kellett. Legalább nem kellett a szocializmust építenem!

felnevet és körülint

És most itt is, megint, végig kell mindent gondolnom.

megfáradtan a nézőkre néz

Ígérem, most utoljára teszem. 

6. Jelenet

Esterházy körbejár. Széket tologat ide-oda, rendezkedik. Mint aki írni akar. De nem azt teszi, hanem színt rendez be. Élete színét. 

int, a falak felé

ESTERHÁZY JÁNOS

Kezdődjék a színház! Életem hiteles története. Úgy, ahogyan én láttam, és ahogyan csak én tudom elmondani. Hogy miért úgy? Mert én én vagyok. Más nem lehet gróf Esterházy János, csak én. 

a nézők felé lép

Legyél, te fal, a nézőm! Nézd, amint játszom neked, lejátszom az életemet.

Az ágy felé megy, leül. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Nem kezdem, hogy születtem. Ezt senki sem kérdezte tőlem. Minden kérdés '18-ban indult eddig. A csehszlovákok azt kérdezték, hogyan éltem meg Trianont. Hát hogyan élhettem volna? Mint más magyar. Mert magyarságomat mindig, minden körülmények között büszkén vállaltam. Emlékszem... de hát jöjjön, szabadon, akire emlékezem. Ez itt a képzelet játéka. A képzelet meg nem lehet cellában, börtönben. Hadd táruljon az az ajtó...

Az ajtóhoz megy, kinyitja. 

Az intézőnk jött, azt hiszem '20-ban történt. Tessék csak, tessék, intéző úr.

 

INTÉZŐ

Méltóságos gróf úr, valami hivatalos, városi urak vannak itt, a méltóságos urat keresik. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Intéző úr! Miért te jelented be? Már azt hittem, valami fontos birtokügy. Vagy már olyan rosszul állunk, hogy te lettél a lakáj?

INTÉZŐ

fancsali képet vág

Méltóságos uram, csak szólni kívántam, hogy azok az urak nagyon furán viselkednek. Nem a kastélyhoz jöttek, hanem elébb a gazdasági udvart szemlélték meg, és hallom a gazdatiszttől, bizony a földeken is jártak odakint. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Majd megtudom, mit akarnak. Jöjjenek!

 

KÉT CSEH HIVATALNOK

belépnek, körülnéznek, kalapjukat azért leveszik

 

ESTERHÁZY JÁNOS

Jó napot az uraknak. Miben segíthetek?

Egyik CSEH HIVATALNOK

Esterházy János?

Másik CSEH HIVATALNOK

...akit galántai grófnak neveznek?

KÉT CSEH HIVATALNOK (EGYSZERRE)

Csehül tud az úr?

eGYIK CSEH HIVATALNOK

Vagy legalább szlovákul?

ESTERHÁZY JÁNOS

Én magyar vagyok! Egyébként, ahogyan hallhatják, beszélem a nyelvüket. Csak nem nyelvvizsgáztatni jöttek?

Egyik CSEH HIVATALNOK

Ne humorizáljon az úr!

Másik CSEH HIVATALNOK

Ez valami sajátságos magyar humor lenne?

ESTERHÁZY JÁNOS

Ez inkább szomorú.

EGYIK CSEH HIVATALNOK

Biztos nem tetszik a mostani helyzet. A legyőzöttnek a győztes sosem. 

KÉT CSEH HIVATALNOK (egyszerre)

És mi mindent nyertünk. 

Másik CSEH HIVATALNOK

Bár kevesebbet, mint szerettük volna.

ESTERHÁZY JÁNOS

Ezt jöttek közölni?

Az egyik cseh hivatalnok lapot vesz elő, és átnyújtja.

EGYIK CSEH HIVATALNOK

Határozat. A birtoka már nem a magáé. Legalábbis... kilenctizednyi része nem. 

ESTERHÁZY JÁNOS

a papírlapba néz, majd fejet ráz

EGYIK CSEH HIVATALNOK

Érti?

Másik CSEH HIVATALNOK

Érti, amit írnak?

 

 

 

ESTERHÁZY JÁNOS

El tudom olvasni. De érteni nem érthetem. Csak azért, mert én magyar vagyok, máris kifoszthatnak? Hát nincsen jog ebben az államban?

KÉT CSEH HIVATALNOK (egyszerre)

De van! Ez az új törvény! 

egyik CSEH HIVATALNOK

Ha nem tetszik, mehet Magyarországba, a maradványba. 

másik CSEH HIVATALNOK

És akkor a birtokát mind elvesszük. 

ESTERHÁZY JÁNOS

A legdemokratikusabb államok állama, Csehszlovákia. Ez mintha az alkotmányukban is benne lenne...

KÉT CSEH HIVATALNOK

egyszerre bólintanak, majd egyszerre szavalják 

Igen, jól mondja, az alkotmányunkban, a miénkben, és nem a magáéban, ezzel mutatja, hogy maga nem a Csehszlovák Állam állampolgára. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Akkor ki vagyok?

egyik CSEH HIVATALNOK

Idegen test.  

másik CSEH HIVATALNOK

Szerintem menjen el, jobban jár. Maga is. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Demokrácia...?

EGYIK CSEH HIVATALNOK

Demokratikusan...

másik CSEH HIVATALNOK

...elmehet.

A két hivatalnok biccent, kalapot tesznek és elmennek. 

INTÉZŐ

Mi lesz így velünk?

ESTERHÁZY JÁNOS

Ötezer holdból ötszáz maradt. Majd csak megleszünk. 

INTÉZŐ

fejet ráz

Nem a méltóságos úrral, vagy a cselédjeivel, hanem velünk, itteni magyarokkal. Velünk mi lesz? Ha ilyet tehet az új állam, kilenctized birtokot csak úgy elvesz. 

 

ESTERHÁZY JÁNOS

Örüljünk, hogy valamit meghagy.

INTÉZŐ

Mint életét a rabnak.

Az intéző biccent, majd kimegy. 

7. Jelenet

Esterházy a színpad széléhez sétál.

ESTERHÁZY JÁNOS

Nehogy azt hidd, te fal, hogy én mindenbe beletörődtem, ilyen könnyen. Nem! Szinte megvadultam - anyám legalábbis ezt mondja - a vesztes háborútól. A nemzetemre szakadt igazságtalanság miatt. Mert hogyan lehet az, hogy Ausztria császára üzen hadat, mert az osztrák trónörököst megöli egy szerb, és ezért Magyarország kétharmadát veszik el? Hogyan lehet az, hogy Ausztria nyertes, mert hiszen nyertesnek kell mégis csak lennie, ha egyszer ők is kaptak, koncot belőlünk. Egy karunk letéphették ők is. Ha bukott az Osztrák-Magyar Monarchia, akkor minden része egyaránt bukott. Hogyan lehet az, az úgynevezett győztesek szerint, hogy az osztrák győz, a cseh is győz, meg a román és mindenki, csak a magyar az, amely egyedül veszít! 

megingatja fejét, majd harcosan felveti

Nyitrán 17-18 évesen szabadcsapatot szerveztem. Maroknyian álltunk a betörő csehek elé. A magyar kormány meg, Károlyiék vagy az előttük lévők... Mind csak jajgatni tudtak. Meg bízni a győztesben, hogy az keggyel hagyni fog majd nekünk valamit. Nagy volt a nyomás. Pestről, hogy hagyjuk abba, veszélyeztetjük a tárgyalásokat, meg a békét... No hiszen, béke! Miközben a cseh fegyveresek egyre beljebb jöttek. 

kétségbeesetten körbejár

Én a Dunántúlra menekültem. Itthon már kerestek. Aggódtam anyámért és két lánytestvéremért. De ők jobban aggódtak értem, hát küldtek. Menteni kellett az életemet. 

odalép a kancsóhoz és iszik

Nyugat-Magyarországon, melyről nem tudom mondani, hogy Burgenland, ott is harcoltam. Akkor már a pesti kormány - bár még ez a kormány is óvatos volt -, de mintha már a magyar néppel lett volna. Kiharcoltuk együtt, ők, a diplomaták, és mi, a nép, a népszavazást. És ott...

felkiált

Győztünk! Legalább Sopront és környékét megmentettük. Meg, magyarnak. Így kellett volna tennünk máshol is! 

csüggedten elfordul

De én egymagam vagyok. És kevés volt a hazában akkor az olyan, mint én. Tüzes, lelkes, életével, ha a közről van szó, nem törődő. 

Kopognak.

Esterházy az ajtóhoz megy. Kitárja. 

Egy úrinő (ötven körüli) lép be.

ESTERHÁZY JÁNOS

Anyám! 

megöleli a nőt

Anyácskám! Édes! Te... itt?

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Fiam! Érted jöttem. Otthon szükség van rád.

ESTERHÁZY JÁNOS

Az a hely nem az én hazám!

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Otthont mondtam, nem hazát. És sokszor az otthon nem ott van, ahol a haza. De valahol élnünk kell...

lehajtja fejét

ESTERHÁZY JÁNOS

megsimogatja anyját

Nekem már itt van az otthonom, ahol a hazám. Pesten. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Nem értesz meg! Nekünk, a családodnak van szüksége rád. És nekünk, nagyobbik családodnak, a felvidéki magyarságnak. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Anyám! Te lengyel vagy.

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

És magyar ember felesége voltam, magyar ember özvegye vagyok, és magyar gyermekek anyja. 

ESTERHÁZY JÁNOS

biccent

Befejeztem a tanulmányaim, a gimnáziumot és a kereskedelmi akadémiát is, csomagolok, és menjünk, ha ezt akarod.

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Nem, fiam! Te akard ezt. Akard mindennél jobban ezt az utat. 

Az ajtóhoz mennek, amely bezáródik. Akkor ők, mint akik számítottak már erre, megfordulnak. 

 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Nagy meglepetésem van a számodra. Szeretnék bemutatni neked valakit. Aki olyan, mint te, harcos magyar, csak... másként harcol.

Nyílik az ajtó és egy ifjú hölgy lép be. Nem szerény, nem álszerény, bátran néz előre. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Fiam, a hölgy nagy lelki támaszom volt nekem. Szeretném, ha megismernéd. 

bemutatja a fiatalokat egymásnak

Serényi Lívia grófnő, a fiam, Esterházy János.

SERÉNYI LÍVIA

kezet nyújt

Örvendek, gróf úr, hogy megismerhettem. Bár...

Esterházy grófnőre tekint

...annyit hallottam már önről, hogy szinte mindig is ismertem. 

ESTERHÁZY JÁNOS

felnevet

Kedves hölgy...

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

És szép is. 

SERÉNYI LÍVIA

zavarba jön

Ugyan már!

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Mutasd meg, fiam, Lívia comtesse-nek a könyveid.

ESTERHÁZY JÁNOS

érti már, miről van itt szó, és még ellenáll

Ne inkább a lepkegyűjteményem mutassam meg?

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

De neked nincs is lepkegyűjteményed.

ESTERHÁZY JÁNOS

Akkor mégis a könyvek maradnak. Bár, ha a comtesse...

SERÉNYI LÍVIA

Persze, a könyveket én is szeretem. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Úgy, és miért? Mert bőrbe vannak kötve, bársonyba, selyembe? Vagy régiek, és a gyűjtőknek értéket képviselnek?

SERÉNYI LÍVIA

Nem, hanem ami bennük van...

ESTERHÁZY JÁNOS

A betűk?

SERÉNYI LÍVIA

A szavak! 

ESTERHÁZY JÁNOS

A szavak olyan fontosak?

SERÉNYI LÍVIA

A szavak gondolatok. A gondolatok meg álmok.

ESTERHÁZY JÁNOS

Az álom nem valóság. Aki az álmokban hisz, nem él.

SERÉNYI LÍVIA

De akinek álmai nincsenek, az minek él?

ESTERHÁZY JÁNOS

valamit mondani készül, de nem mondja ki, inkább elmosolyodik, és karját nyújtja Líviának

Lássuk inkább azokat a könyveket.

Esterházy előreengedi az ajtónál Líviát, Esterházy grófnő pedig követi a másik hölgyet. 

Esterházy becsukja az ajtót.

 

(5-7 jelenet)

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap