Pilinszky János Emléknap

Szerkesztő A, cs, 11/27/2014 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pilinszky János (1921-1981) legfontosabb, költészetét alapvetően meghatározó élménye a világháború embereket, értékeket, világot elpusztító szörnyűsége. Művészete vallásos, vallomásos, keresztény alapokon építkező, egyetemes és emberközpontú.  Első kötetéért (Trapéz és korlát) megkapta a Baumgarten-díjat. 1949-től nem publikálhatott, háttérbe szorult, ekkor verses meséket írt. 1957-től az Új ember katolikus hetilap munkatársa lett. Egyik legjelentősebb kötete a Harmadnapon című 1959-ből. Pilinszky így vallott magáról: „Én költő vagyok és katolikus.” Katolikusság jellemzi költészetét a szó eredeti értelmében, hiszen egyetemes kérdésekre keres egyetemes válaszokat, olyan témákat érintve, mint a bűn, szenvedés, megváltás. 1944-ben hívták be katonának, a németországi Harbachba került, ott érintette meg a háború rettenete. A koncentrációs táborok létrejöttét a század botrányának nevezte, bennük a jézusi szenvedéstörténet megismétlődését látta, s az élmény, a háború borzalmaival való szembenézés élménye egész életén ét kísérte-kísértette. Nem véletlenül írta: „Minden igazi mű a tékozló fiú történetének megismétlése.” Elemi erővel izgatta, feszítette Pilinszkyt a bűn és megváltódás, a szenvedés és bűnhődés kérdése, a magányos, tragikus létbe vetett lélek kiútkeresése. Erőteljesen foglalkoztatta a nyelv, a megszólalás lehetősége a szörnyűségek után – a szavak megtisztításán fáradozott, azon, hogy a szavakat megszabadítsa a rájuk rakódott képzetektől, s a felidézés helyett a megnevező funkciójuk kegyen az elsődleges. A kommunikáció legfontosabb, elsőrendű elemének a szeretetet tartotta. „A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet. […] A szeretet elhalása minden nyelvromlás gyökere. […] A nyelv elsőrendűen… az ember megszentelődésének, a szeretet teljességének és kiteljesítésének a gondja.” Így írt Pilinszky János a nyelvről és szeretetről.

Pilinszky a szelídség, a bölcsesség, a csöndben fogant szavak által beszél az emberről, aki minden borzalom ellenére is legyőzheti a halált. Harmadnapon című versében – a mindenkori ember okulására – a jézusi sors, az isteni megváltás erejének felidézésével ad reményt: „Mert megölhették hitvány zsoldosok,/és megszünhetett dobogni szive -/Harmadnapra legyőzte a halált./Et resurrexit tertia die.”
 

 

Nyiri Péter 
igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap