Pirinyó királyfi

Adalberto, szo, 06/11/2016 - 00:16

 

Volt egyszer egy öreg király, kinek volt egy aprócska fia. Olyan kicsi volt, hogy akár egy macskán is lovagolhatott volna. Bajban is volt az apja, amikor a királyfi arra kérte, hogy a havi lóvásáron vegyen neki egy szép táltos paripát.

Hiába járták be az egész vásárt, sehol nem leltek olyan állatra, ami nagyságban megfelelt volna.

Ez nagyon elszomorította az öreg királyt. Otthon nem merte megmondani a fiának, hogy bizony nincs olyan ilyen ló a széles nagyvilágban. Csak hümmögött, mindig kitért a fia kérdése elől:

–Édesapám, sikerült-e venni egy szép paripát nekem?

–Néztem, fiam. Alkudoztam, fiam - válaszolta lesütött szemmel az öreg király. - Majdnem már megvettem, fiam.

Ebből a királyfi könnyen kitalálta, hogy nem vett. De még csak nem is látott.

Más gyermek talán ilyenkor sírva fakadt volna, és ordított volna, mint egy sakál. A pirinyó királyfit nem rázta meg a hír, sőt még ő vigasztalta édesapját:

–Ne búsuljon édesapám! Még a mai nap elmegyek világgá és addig vissza sem jövök, míg nem találok ilyen lovat.

Kérlelte apja, hogy csak ezt ne tegye. Ha véletlenül betéved, egy erdőben ott felfalják a vadállatok. Nem lesz, aki megvédje. Maradjon csak a várban! Majd az áccsal faragtat neki egy falovat és azon lovagolhat kedve szerint.

Bármennyire is csábító volt az ajánlat a királyfit nem tudta ott marasztalni. Így a király kénytelen volt kiadni a szakácsnak, hogy tarisznyázza fel elemózsiával a fiát és indítsák útnak. Menjen, amerre a lába viszi!

El is indult vállán nagy tarisznyával. Édesapja és édesanyja szomorúan integetett utána.

Sokáig bandukolt hegyen völgyön keresztül a pirinyó királyfi, míg egyszer csak megérkezett egy hatalmas tóhoz. Állítólag ez volt a világ legnagyobb tava. Még nem volt ember, aki át tudott volna rajta kelni. Ő is tanácstalanul vakargatta a kobakját és azon gondolkodott, mi tévő legyen.

Szégyellt volna visszafordulni. Még a királyi várban azt gondolnák, hogy könnyen feladja, amit eltervezett.

Amint ott törte a fejét, váratlanul a vízből egy kicsi hal ugrott ki, és kérdezte a királyfitól:

–Ugye át szeretnél menni a túlsó partra és megtalálni a neked való táltos lovat?

–Ezt meg honnan találtad ki? - csodálkozott el a királyfi.

–Én mindent tudok. Mindentudó halak nemzetségéből való vagyok. Ha meg tudunk egyezni, akkor ripsz ropsz, átviszlek a túlsó partra - mondta a hal.

–Hogyan érted a megegyezést?

–Úgy, hogy ezentúl mindenedet megosztod velem. Ha lesz pénzed, annak a felét nekem adod. A fele lovacska is a tulajdonom lesz. De még a feleséged is, ha megnősülsz.

Ezen a pirinyó királyfi elgondolkodott. Végül arra a következtetésre lyukadt ki, hogy a hal vízi állat és nem tud megélni szárazföldön. Ha majd megleli, a táltos lovacskáját úgy elnyargal vele a tó környékéről, mint a szélvész. A hal meg bottal ütheti a nyomát.

Elfogadta a hal javaslatát.

–Ülj fel a hátamra és mindjárt átviszlek a tavon! - mondta a hal. - De el ne felejtsd ígéretedet, mert nagyon megbánod!

–Nem felejtem el - füllentette a pirinyó királyfi.

Valóban alig, hogy elhelyezkedett a hátán már meg is érkeztek. A túlsó parton a királyfi leugrott, és amikor megint biztos talajt érzett a lába alatt megköszönte a segítséget. Indulni akart tovább, de a hal mondta:

–Menjél egyenesen mindig arra, amerre a Nap is vándorol az égen. Ott ahol eltűnik, a magas hegyek mögött először találsz egy ezüst mezőt, de nehogy egyetlen fűszálat is leszakíts. Ha nem fogadsz szót nekem, akkor kőbálvánnyá változol, és ítéletnapig ott kell állnod. Menjél tovább egészen az arany mezőig, itt se nyúljál semmihez. Bármilyen nagy kísértést is érzel. Inkább csukd be a szemed, és úgy vágjál keresztül a mezőn.  Ha ezzel mind túl leszel, harmadnapra megérkezel egy zöld mezőre. Itt fog legelni az a táltos lovacska, amelyre te mindig is vágytál. Szedjél, neki füvet egy jó nagy ölel! Etesd meg! Hozzál neki friss vizet a közeli patakból és, amikor a lovacska jóllakott és csillapította a szomját, pattanj fel a hátára. Visszafelé majd megint segítek nektek átkelni a tavon. Az ég vigyázzon rád! - mondta a halacska és alábukott a habokba.

A pirinyó királyfi elindult abban az irányba, ahogyan a hal mondta. Mindig a Napot követte, és valóban ahol a napsugarak eltűntek a magas hegyek mögött talált egy ezüst mezőt. Ott mindenfele, amerre a szem ellátott minden ezüstből volt. Még kóró is, meg egyéb más gaz és növény. Hirtelen olyan nagy kísértést érzett, hogy legalább egy fűszálat leszakítson, hogy majdnem megveszett miatta. Valahogy mégis csak sikerült megállnia, hogy ne nyúljon egy fűszálhoz sem. Igaz ez igen nagy erőfeszítésébe került.

Amikor ezen túl jutott, kicsit megkönnyebbült és folytatta az útját. Akkor még nem tudta, milyen nagy lesz a csábítás az aranymezőnél. Ott minden úgy csillogott, hogy majd elvakította. Állandóan vágyat érzett, hogy zsebeit jól megtömje arannyal. Volt, amikor már le is hajolt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Inkább behunyta szemeit, hogy ne lássa azt a rengeteg aranyat, ami a lába előtt hevert. Hiába volt apja dúsgazdag király, de még ő sem birtokolt ilyen sok aranyat, mint ami ezen a réten hevert. Rajta az egész világot megvehetné, és ő lehetne mindenkinek az ura.

Sokáig ment becsukott szemmel. Már attól tartott, hogy elvéti az irányt és máshol fog kikötni, mint ahol kell neki.

Egy pillanatra kinyitotta a bal szemét, de sajnos még mindig a réten volt. Nem akart véget érni a csábítás.

Kénytelen volt újból becsukni a szemét.

Megint ment egy jó darabig és, amikor úgy gondolta, hogy kiért a mezőről, akkor kinyitotta a jobb szemét. Valóban nem messze tőle meglátta a mező végét. Innen még jó sokáig kellett gyalogolnia, mire megérkezett a harmadik mezőre. El is fáradt a hosszú gyaloglástól és legszívesebben leheveredett volna a selymes, zöld fűbe. Már kereste a helyet, ahol megpihenhet, amikor megpillantotta a kicsi táltos lovat. Ekkor eszébe jutott, mit mondott neki a halacska. Gyorsan tépett neki egy jókora öl füvet és a ló elé rakta. Az boldogan elfogadta, és amint elfogyasztotta, így szólt a pirinyó királyfihoz:

–Mit parancsolsz, édes gazdám?

–Mától fogva a paripán legyél, és mindig tedd azt, amit mondok neked! - válaszolta a pirinyó királyfi, és azonmód felpattant a paripa hátára. - Most pedig vágtass velem egészen hazáig!

A kicsi táltos paripa, mint a szélvész elindult a királyfival, de a világ legnagyobb tavánál neki is meg kellett állnia. Hiába volt csoda ló, ezen a hatalmas vízen nem tudott átkelni.

Nem sokáig időztek a parton. Alig, hogy megálltak megjelent a halacska.

–Látom sikerrel jártál - mondta vidáman, - de ugye nem felejtetted el egyezményünket? Fele vagyonod az enyém.

–Legyen úgy, ahogyan kívánod! Annyi pénzünk van, hogy képtelen vagyok megszámlálni - nevette el magát a pirinyó királyfi.

–De ennek a kicsi táltos paripának is a fele az enyém.

Ezt meghallván a királyfi elgondolkodott. Végül az jutott az eszébe, hogy még úgy sem látott lovagló halat, és ez a halacska sem tud szárazon élni. Ennélfogva ráhagyta, hogy megkapja a kicsi táltos ló felét.

–Nem bánom - válaszolta.

–Aztán arról se feledkezz meg, hogy ha megnősülsz, akkor a feleségeden is meg kell osztoznunk.

Ezt már a pirinyó királyfi egyáltalán nem értette, és ezért nem is nagyon foglalkozott vele. Ráhagyta a halacskára, hogy csak minél előbb vigye át őket a túlsó partra.

Ami hamarosan meg is történt. Elbúcsúztak a halacskától és meg sem álltak hazáig.

Mindenki nagyon örült, amikor megérkeztek, és hogy már a pirinyó királyfinak is van lova. Úgy gondolták, ezután csak minden jó lehet.

Vacsoránál a kincstárnok jelentette, hogy a kincstár fele vagyona valami érdekes mód eltűnt. Senki sem értette, hogy ez miképpen volt lehetséges.

Mivel a királynak annyi aranya, ezüstje, drágaköve volt, mint égen a csillag, és réten a fűszál, nem nagyon foglakozott vele. Másik, ami igen furcsa volt a királyi udvarban minden éjjel elment valahová a kicsi táltos paripa. Szerencsére reggelre, amire kellett a pirinyó királyfinak, mindig előkerült. Hiába próbálták meglesni, hová meg, senkinek sem sikerült. Talán csak a gazdája sejtette, hol lehet. Mivel nappal, amikor lovagolni szándékozott, akkor a rendelkezésére állt, ezért nem csinált belőle nagy ügyet.

Ahogy telt - múlt az idő eljött a nősülés ideje. A pirinyó királyfi beleszeretett egy jóravaló leányzóba. Annyira szerette, hogy éjjel - nappal vele akart lenni. Hamarosan feleségül is vette, és megtartották a világra szóló lakodalmat. A lagzi három hétig tartott megállás nélkül. A cigányoknak már elkopott a vonója annyit muzsikáltak.

Amikor hazament a násznép egyik nap estefelé egy varangy kopogott be az ifjú párhoz és átadta a halacska üzenetét, hogy igényt tart a pirinyó királyfi fél feleségére.

Most ijedt ám meg igazán az újdonsült férjuram. Nem volt kedve osztozni a szépséges asszonykáján. Sírva mesélte el a halacskával való egyezséget.

–Bármennyire is sajnálom, nem mondhatok nemet - mondta végül nagyon szomorúan a feleségének.

–Ezen ne búslakodjon drága szerelmetes férjuram - mondta az asszonyka - elmegyek ezzel a varanggyal a halacskához és lerendezem a dolgot. Csak arra kérem, amire visszajövök, a sparheltben a szolgákkal rakasson jó, nagy tüzet és a szakács is legyen készenlétben!

A pirinyó királyfi nem értette felesége mindezt, miért mondta, de kiadta a parancsot. A konyhában a szolgák raktak nagy tüzet és a szakács is a fakanalat a kezében tartva várta, hogy úrnője hazaérjen.

Nem is tellett bele sok idő, jött is a feleség hona alatt sáslevélbe becsavarva hozta a kimúlt halacskát. Mindjárt utasította a szakácsot, hogy ripsz ropsz, süsse meg, mert nagyon megéhezett egy kis halhúsra!

A szakács azonnal nekiállt a sütésnek és olyan finom ételt készített belőle, hogy aki megkóstolta, az mind a tíz ujját megnyalta.

Ettől kezdve a kincstárba is visszakerült minden arany, ezüst és drágakő, de még a kicsi táltos paripa sem kószált el éjjelente az istállóból. Ott várta meg a pirinyó királyfit, hogy reggel kilovagoljon vele a közeli zöld rétre.

A pirinyó királyfinak többé nem kellett tartania a halacskától, boldogan élt feleségével, míg meg nem haltak.

Itt a vége, fuss el véle!

 

(Kép forrása: internet)

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap