Piszkos Fred tollat ragad (Kertész Ákos magyarellenes írásáról)

Kaslik Péter, p, 11/22/2013 - 00:13

 

 

 

 

 

 

 

 

2007. karácsonyára Magyarország akkori miniszterelnöke életmű díjjal tüntette ki, a „Jönnek a sz@rból” c. vers szerzőjét Spiró Györgyöt, valamint Kertész Ákost. Az életmű díj véglegességre utal, ami után nem jön semmi. Kertész Ákos, azonban továbbra is ír. Az Amerikai Népszavának írt nyílt levelében (2011. augusztus 29)1 Kertész Ákos többek között a következőket írja:

“A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud, és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”

A diktatúra pocsolyájában való boldog dagonyázásról csak annyit, hogy a magyar talán az egyedüli nemzet, amely minden diktatúra ellen fellázadt, vérzett, csatát vesztett- de amint Illyés Gyula írja, ügyet nem. A fentiekhez tartozik az is, hogy rokontalan nép vagyunk, és a magyarokat szabadságharcaikban nem támogatta senki. 

Kertész Ákos írása az úgynevezett státus modellre épül, vagyis arra, hogy amit itt mondok, az azért igaz, mert én mondom. A saját önkényes állításai alapján Kertész a továbbiakban  azt a következtetést vonja le, hogy a magyarok képtelenek saját sorsuk irányítására, s emiatt azokat  csak  a „társadalom legtudatosabb tagjai,” „csak a progresszív, haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek (kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú tagja lehessen.” Ez a néhány sor Kertész Ákos írásának lényege. Kertész Ákos szerint a baloldal oltalma nélkül a magyar továbbra is „tüske, és idegen test Európában.” Eduard Benes, és André Suarès, aki 1935-ben „Hongrois: corps étranger à l’Europe” – A magyarok, idegen test Európában) c. írásában megdöbbentő támadást intézett a magyarok ellen) hívogatóan mosolyog a pokolból Kertész Ákosra.

Kertész Ákos a „párt vezető szerepére” építi mondanivalóját. Szerinte, ha az Amerikai Népszava Internetes újság megszűnik, akkor Magyarországon kitör a fasizmus, mert Kertész Ákos az Amerikai Népszavában nem győzheti meg a magyarországi baloldalt arról, hogy egyedül ők menthetik meg a magyarokat a civilizált világ számára.  Különleges, hogy Kertész Ákos írásában, és az írás körül kialakult magyarázkodásokban egy szó sem esik a választásokról, vagyis arról, hogy a magyar választópolgárok túlnyomó többsége szabad, és demokratikus választásokon egyértelműen kinyilvánította, hogy nem kér „a társadalom legtudatosabb tagjainak” gyámkodásából.

„Az okosság fele”

Kertész Ákos a „magyar bűnök” bizonyítására József Attilára hivatkozik. Ebben sincs igaza, mert Babits szerint:

“ A költők és nagy magyarok pesszimizmusa bizonnyal őszinte, de nem mint hit, hanem mint döbbenet. S ebben a kétségbeesésben titkos erő lázad. Ez a pesszimizmus nem a csüggedés ingoványa. Ez inkább az élet feszítő rugója, a nekifutó lejtő….Talán éppen nehézségeinkből és gyötrelmeinkből fakadnak erőink.” 2

Ezt jelenti Ady Endre: “A föl-földobott kő” c. verse. József Attila: „Érted haragszom, nem ellened” verssora szintén ennek az egyidejű vonzásnak, és elutasításnak a személyes viszonyokban való megnyilatkozása.  A magyar költészetet átszövi a nemzetnek ez a féltésen alapuló ostorozása, amely mögött, azonban mindig feldereng a bizakodás.  Így értelmezhető a ”Lesz még egyszer ünnep a világon” is. A magyar költészetnek ezt a két látszólag ellentétes szólamát egyszerre, és összhangban kell értelmezni.  Szélesebb értelemben a magyar „sírva vígadás” is így nyer értelmet. 

Aki költőink, és íróink „fajtájukat ostorozó” műveiben belenyugvást, vagy ítéletet, nem pedig döbbenet, és a nemzet iránti feltétlen szeretetet lát az semmit sem tud a magyarokról, vagy hazudik, mert a történetnek csak a felét mondja. Kertész Ákos szerencsétlenségére József Attila, éppen a Kertész által idézett, de meg nem nevezett versének (”Hazám”) záró soraiban foglalja imába a magyar költő hazaszeretetét:

„S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!”

A fentieket minden magyar ösztönösen is tudja, de költészetünknek ezt a kettős sajátságát már középiskolás fokon is tanítják.

Kertész Ákos az általa idézett József Attila versből azt is „kifelejtette”, hogy a vers záró szakaszaiban a következőket olvassuk:
”Adj magyarságot a magyarnak,
---------
hogy mi ne legyünk német gyarmat.”

József Attila a “Hazám” c. versét 1937-ben, a német birodalmi terjeszkedés veszélyének felismeréseként írta. A fenti sorok ma ismét félelmetesen időszerűek, csak a “német gyarmat” kifejezést kell a jelenlegi ügyeletes nagyhatalom nevével behelyetesíteni.

Kertész Ákos, József Attilára való hivatkozásának kudarca azt bizonyítja, hogy az igazi nagy költőket, és írókat nem lehet hazug célokra kisajátítani, s azok gondolatait még kevésbé lehetséges a saját nemzetük ellen fordítani. Kertész Ákos legalább ezt megtanulhatta volna.

Hibáink, és erényeink egysége

Kertész Ákos fenti írásáról szóló vélemények túlnyomó többsége megegyezik abban, hogy Kertész Ákos jelenlegi írása „túllépett egy határt.”

Ez a „határ” nemcsak Kertész Ákos idegenszerű gondolkodásmódjára, az írás kihívó hangnemére, téves szóhasználatára, igaztalan, és megalapozatlan állításaira, goromba logikai ellentmondásaira, széteső, és rendezetlen szerkezetére, a magyarokat önelégülten ócsárló szóhasználatára vonatkozik, hanem a Kertész által célba vett támadási felület alapvető irányultságát érinti. 

Az eddigi magyarellenes írások többsége ugyanis „csupán” a „Hírünk a világban” kérdéseire vonatkoztak, tehát a magyar államiság, valamelyik politikai párt, a kormány, vagy egyes események valós, vagy valótlan bemutatása alapján alkottak hamis véleményt Magyarországról. (És teszik ezt a mai napig is.) Kertész Ákos írása azonban a magyar jellemről mond egyoldalú ítéletet, mégpedig úgy, hogy az író elkülöníti magát attól a közösségtől, amelynek jellemét bírálja. Hamvas Béla, a magyar jellem, és a magyar lélek kiváló ismerője szerint, „a pácban mindenki benne van.” Ez a nemzeti önmeghatározásra vonatkoztatva elsősorban azt jelenti, hogy a nemzeti jellem kérdései csak belülről érhetőek meg. Babits szerint:

 „Itt minden attól függ, vajon szeretettel és belülről vagy pedig kívülről nézem-e a magyart? Ha belülről nézem, akkor az extra Hungariam is érthető és megbocsátható. Ha kívülről nézem, akkor Szózat-unk idézett sora is talány és vétkes finitizmus. Minden nemzetnek megvannak a titkai, amik egyszerre teszik erejét és gyengeségét. A hibák rendesen azonosak az erényekkel. Csak a nézőpont más.”3

Kertész Ákos írásának egyetlen mozzanata sem utal arra, hogy amit a magyarokról mond az saját magára is vonatkozna. Ezzel a különállással Kertész nyíltan tagadja a “Hazádnak rendületlen légy híve…”, és a „Ne bántsd a magyart” örökérvényes fohászát is. A Szózat fenti sorai, valamint Zrínyi háromszázötven évvel ezelőtti szavai ma is a nemzettel való sorsközösség, és a nemzet mellett való kiállás alapja.  A nagyobb egységbe való feloldódás belső parancsa, nyelvi, vagy zenei megfogalmazásban minden nemzet kultúrájában megtalálható. Erről szólnak Kanada nemzeti himnuszának a “True patriot love in all thy sons command” felemelő szavai, s ugyanezt jelenti a”Good, or bad, it is my country” („Jó, vagy rossz, (de) az én hazám.”) józan, és egyszerű kifejezés is.

A szólásszabadság kötelez

Kertész Ákos nem veszi tekintetbe, hogy a magunkról, jellemünkről szóló megállapítások sokkal személyesebbek, és azokra sokkal érzékenyebbek vagyunk, mint a hírünk a világban kérdéseire. Kertész Ákos írása továbbá azért is mélységesen sértő, mert a nemzeti jellemről való megállapítások személyesebbek, s nemcsak a jelenre, hanem szükségszerűen mindig a múltra, és a jövőre is vonatkoznak.4

A fentiek alapján Kertész ítélete nem csak a Kun Bélától számított úgynevezett “Harmadik Magyar Köztársaság” (Helyesen: Csonka Magyarország) jelenlegi lakosaira vonatkozik, hanem időfelettien, és  felmenőleg nagyjainkra, őseinkre, és a jövő nemzedékek tagjaira is egyaránt - és csak azért, mert magyarok. Trianon óta, a „mi a magyar” kérdései még inkább szerteágaznak, és érzékenyebbé válnak. Egy közösséget, népcsoportot, vagy nemzetet kívülről, és meglapozatlanul bírálni, amint azt Kertész teszi a legenyhébb esetben a szerző alapvető műveletlenségének a jele, a legrosszabb esetben, pedig tudatos rasszizmus.

Kertész írásának hazaáruló mivoltát súlyosbítja az is, hogy mindezeket akkor írja, amikor a magyarokat kívülről is összhangoltan támadják, mert az ország választópolgárai egyértelműen kinyilvánították, hogy nem igénylik a privát tirannizmusok demokráciának álcázott gyarmaturalmát.

Kertész utólagos magyarázkodásai során arra hivatkozik, hogy az olvasók nem értik az írását: Nem értik, én megtanultam írni, 53 éve jelentem meg először, nagyon sokan nem tanultak meg olvasni.” Magától értetődő igazság, és a szólásszabadság velejárója, hogy érzékeny, és ellentmondásokat tartalmazó kérdésekben világosan kell fogalmazni. Vajon kinek a hibája, ha azok, akikről Kertész Ákos írása szól, nem ismernek benne magukra?
Jobb is.

Utószó

Úgy éreztem, hogy Kertész Ákos írását meg kell válaszolni. Az igazi válasz ezekre a szűnni nem akaró hazug, lapos, és szellemtelen, de nem ártalmatlan írásokra, azonban nem egy másik írás, hanem a magyar nemzeti érdekek mellet való kitartás és azok érvényre juttatása - a magyar feltámadás. Addig, pedig küzdeni kell. És bízva bízni.

 
Lábjegyzetek

1. Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához

2. Babits Mihály: A magyar jellemről Magvető Kiadó, 1981 ISBN 963 271 426 70. o. Internetes kiadás: http://mek.oszk.hu/05000/05049/html/gmbabitsmagyar0002.html

3. Ibid. 50. o.

4. Ibid. 11-12. o.

Irodalom: Mi a magyar? Szerkesztette Szekfű Gyula MTSZ kiadás
http://mtdaportal.extra.hu/books/szekfu_gyula_mi_a_magyar.pdf

Kapcsolódó anyag:
Az érem másik oldala - Spíró György, és Kertész Ákos irodalmi díjai  
Aláírásgyüjtés Kertész Ákos magyargyalázó írása ellen. Kérjük írja alá ITT

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap