A plüss garnitúra

T.Ágoston László, cs, 09/07/2017 - 00:08

Az ezredforduló éveiben huszadik század végén Budapesten egy egy szoba konyhás lakásban, majd Alsópusztán egy tanyaudvaron.

 

 

Szereplők:

 

Lajos:     Negyven év körüli, kopaszodó középiskolai tanár. Elvált       ember, egyedül él a professzorékkal szomszédos lakásban. Érzékeny, romantikus lélek. Gyengéje a szeretője, Genovéva. A könnyű pénzhez jutás reményében Tóni barátja unszolására eladja a lakását, bútorait, s leköltözik Tónival és Genovévával Alsópusztára birkákat tenyészteni. A pusztán bajuszt növeszt, subában jár.

 

Tóni:      Negyven év körüli, elvált vegyészmérnök. A nagy haszon reményében Birkatenyésztő Kft-t alapít Lajos barátja pénzén. Agilis szervező, mindenből pénzt szeretne csinálni. A pusztán ő is bajuszt növeszt, s a ruhakölcsönzőből bérelt subában, csizmában jár.

 

Genovéva: Jól ápolt, csinos, a szépségére hiú, 35-40 év körüli professzorné. Szabados erkölcsű szépasszony. Érdekházasságát Lajos, olykor Tóni barátságával kompenzálja. Szeszélyes, de roppant céltudatos asszony. Csak a saját érdekei vezérlik cselekedeteit. Ha az érdekei úgy kívánják, bárkivel szívesen kokettál. Jó szervező egyéniség.

 

Professzor: Hatvanon felüli, ősz hajú, joviális férfi. Elsősorban a munkájának él. Tudja, hogy megcsalja a felesége, de szemet huny a dolog fölött. Unja Genovéva szeszélyeit, szívesen megszabadulna tőle egy kis időre. Maga se veti meg a kalandot, de lusta tenni érte. A személyes kapcsolatait is latba veti, hogy a vállalkozás ürügyén eltávolítsa a feleségét a lakásból, s kettesben maradhasson fiatal titkárnőjével.

 

Becsüs:   Középkorú, minden hájjal megkent, kisstílű üzletember. Szereti a szépasszonyokat, így Genovéva is könnyen leveheti a lábáról.

 

Józsi bácsi: Hatvan év körüli alsópusztai parasztember. Afféle vén kecske, aki még szívesen megnyalná a sót. Az unokája tréningruhájában tetszeleg Genovéva előtt, s igyekszik hasznot húzni a pestiek hozzánemértéséből. Amint meglátja Macát, a professzor titkárnőjét, azonnal átpártol hozzá.

 

Polgármester: Kissé beképzelt, középkorú, vidéki férfi, afféle falusi politikus, a helyi hatalom képviselője. Nőbolond. Öltözete ennek megfelelően vidékiesen választékos. Körszakállt visel.

 

Maca:     A húszas évei elején járó, csinos titkárnő. A professzort a pénzéért, társadalmi rangjáért kiszolgálja, de könnyen le is mond róla, ha az érdekei úgy kívánják. Kokott típus. Ruhája kihívóan rövid, ingerlő. Szívesen mutogatja a bájait. Pipiskedő, kérkedik a fiatalságával.

 

Rakodómunkások: Tagbaszakadt, kezeslábast hordó fiatalemberek a vállukon gurtnival.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I. rész.   

 

Helyszín:

 

         Szerényen bútorozott szoba. Heverő, állólámpa, dohányzóasztal két fotellal, hatalmas könyvszekrény, íróasztal asztali lámpával, a falon képek.

 

l. kép.

 

         Amikor fölmegy a függöny, Lajos egyedül van a szobában. Az íróasztalnál ül, dolgozatokat javít, közben türelmetlenül dünnyög magában.

 

Lajos  : / dünnyögve / Még egy ilyen sületlenség, Horváth, és biz’ Isten abbahagyom az egészet! /fölkiált /  Micsoda? Nahát, ez már a hülyeség netovábbja! „Petőfit interkozmonális barátság fűzte Ady Endréhez és József Attilához...” Hát, édes fiam, ez interkontinentális elégtelen. Akkora fa, mint egy mamutfenyő.

               / ingerülten föláll, fel-alá járkál a szobában. / Horváth... már megint ez a Horváth... A legutóbbi szülői értekezlet után odajött hozzám az anyja, és ahelyett, hogy megígérte volna, hogy a jövőben többet foglalkozik a fiacskájával, vagy beszél a fejével, vagy mit tudom én, egyszerűen a tudtomra adta, hogy a sógora a minisztériumban dolgozik, oktatási vonalon. Meg valami párt mit tudom én, micsoda. No, szóval tőle tudja, hogy újabb leépítések várhatók a tanári karban... A kölykök meg azt pusmogták a szünetekben, hogy majd a Horváth bácsikája kirúgat az iskolából. Mármint, hogy engem. Nos, hölgyeim, és uraim, felvetődik a kérdés, hogy meg lehet-e buktatni egy ilyen Horváthot ma Magyarországon? De meg ám, csak úgy füstöl. Feltéve, ha a tanárnak is van egy megfelelő nagybácsikája a minisztériumban vagy a Parlamentben. Nos, itt a következő bökkenő, hogy nekem most éppen nincs. No, de úgy kell nekem. Senki se kényszerített arra, hogy középiskolai tanár legyek. Lehettem volna például újságárus a pályaudvaron... Vagy zöldség-gyümölcs kereskedő, netán benzinimportőr, olajszőkítő, és akkor most a pénzemet számolgatnám naphosszat, nem azt, hány nap van még harmadikáig...

/ Erőszakosan felberreg az ajtócsengő /

Lajos:       Ha ez megint a Horváth anyuka, hát én úgy kidobom... vagy talán nem is dobom ki. Végtére is nagyon csinos, jól ápolt úrihölgy. Az egyetlen fiáért mindenre képes. De hogy én mire leszek még képes... Jövök már, jövök... / el /

Tóni:        / összehajtogatott újsággal a kezében körberohan a szobában, közben kiabál / Heuréka! Heuréka! Drága barátom, Heuréka! / Lajos nyakába borul / Olyan rohadt magasan laksz, öregem... A lelkem kiszakad, mire fölballagok hozzád. Hadd roskadjak le! Heuréka! Érted?

Lajos:       Nem. Egyelőre semmit se értek, de az már majdnem biztos, hogy nem a Horváth anyuka jött.

Tóni:        Kicsoda? Eh, teljesen mindegy... Hol az a francos fotel? /belevágja magát a fotelba / Aú... ú...

Lajos:       Látod, hányszor mondtam, hogy ne szeleskedj! Tudod, hogy törött a rúgója. Várj, majd kiszabadítalak!/Tóni körül fontoskodik / Ne ugrándozz, mert akkor nem megy!…

Tóni.        Igyekezz, mert úgy beleállt a...

Lajos:       / a rúgóval bíbelődik / Na tessék...Nézd meg, milyen szépen kiszabta a nadrágodat.

Tóni.        / megkönnyebbülten átül a másik fotelba / Ne is gondolj rá, Lajoskám! Egy nadrág ide vagy oda... / felszisszen / Csak a benne lévőt ne bökte volna meg annyira! Van elsősegély csomagod?

Lajos:       Itthon nincs, de ha akarod...

Tóni:        Nem akarom. Ide figyelj! Nem jut tőled szóhoz az ember. Gazdagok leszünk, Lajoskám! Érted? Gazdagabbak, mint Rótschildék, mint az arab olajsejkek, sőt gazdagabbak, mint a sarki zöldséges! Heuréka!

Lajos:       Várj, segítek fölállni!... Tudhatnád, hogy kiáll az a vacak rúgó, mégis beleveted magad...

Tóni:        Miért akarsz te engem fölállítani?

Lajos:       Ha nem akarod, nem kell, csak arra gondoltam, hogy...

Tóni:        Te csak arra gondolj, hogy hamarosan gazdagok leszünk, öregem! Heuréka! Nincs több dolgozatjavítás, nincs több szülői értekezlet. Dobd ki a francba ezt a rozoga fotelt! Majd veszünk helyette hozzád illő plüss garnitúrát.

Lajos:       Mi az, hogy nincs több dolgozatjavítás, meg szülői értekezlet? Találtál valami jól fizető külföldi munkát?

Tóni:        Pontosan úgy értsd, ahogy mondom! Felejtsd el az egész eddigi életedet! Milliomosok leszünk, Lajos! Érted? Milliomosok.

Lajos:       Á, értem már, valami új pilótajáték. Utálok a rendőrségre járni, még tanúként is. Ugye...

Tóni:        Nem! Még mindig nem érted, miről van szó? Hányszor mondjam még, hogy heuréka? Rájöttem, hogyan lehet gyorsan és kockázatmentesen meggazdagodni. Ülj le, és figyelj!

Lajos:       / leül / Nos? Államtitkárságot nem vállalok. Sőt még frakcióvezetést se. Jogosítványom sincs…

Tóni:        Látod, ezt az újságot? Csókold meg! Ebben van az eljövendő gazdagságunk.

Lajos:       Gondolod, hogy királyfivá változik? Nem. No nem... Csak azt ne mondd, hogy lapot akarsz indítani... Hülyeség...

Tóni:        Nem! Ne dumálj már annyit, mert így sose fogod megtudni a lényeget! Szóval itt van ez a cikk a birkatenyésztés jövedelmezőségéről. Olvasd el! Ebben van a mi jövőnk, az új garnitúrád, meg minden. Érted már?

Lajos:       Nem egészen. Miből gondolod, hogy azok a nagy szarvú állatok mindenáron tőlem akarnak magyar nyelvtant és világtörténelmet tanulni?

Tóni:        Semmiből se gondolom. Nem esti iskolát akarok nyitni felnőtt marháknak… /legyint/ Különben is, amire te gondolsz, az a kecske. A kecske mekeg és hosszú szarva van. A birka béget, és a gyapja hosszú. Érted? Ne csóválgasd nekem a fejedet, öregem! Nézd meg, itt van a fényképük az újságban! / Lajos elé tolja az újságot /

Lajos:       Áhá... tényleg. Pedig...

Tóni:        Semmi pedig! Ebből a gyapjúból fogunk meggazdagodni. Itt áll az újságban fekete fehéren, hogy a juhászok féltik az anyabirkát, és az ikerelléseknél elválasztják az egyik bocit. A frászt, bocit, a kisbárányt. A végén még engem is összezavarsz a fecsegéseddel. Szóval azt külön nevelik föl dudlin. Érted?

Lajos:       / kissé sértődötten / Miért, olyan hülye vagyok én, hogy még azt se tudom megérteni, hogy a bárány nem gödölye?

Tóni:        Mi az a gödölye?

Lajos:       / fölugrik / Várj, utána nézek a tájnyelvi szótárban!

Tóni:        / visszahúzza / Hagyd a francba! Figyelj! Tehát dudlin nevelnék a bárányokat, de nincs hozzá megfelelő emberük. Fűnek-fának elajándékozzák, mert nem tudnak vele mit kezdeni.

Lajos:       A dudlit... Elajándékozzák…

Tóni:        Nem! A bárányokat. Az agyamra mész a hülyeségeiddel. Már megbocsáss!... Nos, a riporter találkozott egy pasassal, aki potom áron megvette a bárányokat, és fölnevelte dudlin. Már van vagy száz birkája. Most nyírja őket, és óriási dohányt fog bezsebelni a gyapjúért. Érted már?

Lajos:       Kezdem kapizsgálni. De hogyan lehet ekkora lakásban száz birkát fölnevelni?

Tóni:        Megmondom. Sehogy. Mi fogunk odamenni, ahol a birkák legelnek.

Lajos:       Hmm... És ki fogja szoptatni, meg terelgetni őket?

Tóni:        Te, meg én.

Lajos:       / végignéz magán / Én?

Tóni:        Igen. Te, meg én. Kell a dohány, vagy nem kell?

Lajos:       Már hogyne kellene. Tudod, hogy tele vagyok adóssággal, csak...

Tóni:        Csak?

Lajos:       Elképzelem magam azon a pusztán nagy subában, ahogy terelgetem, meg terelgetem a birkákat... Kész kabaré...

Tóni:        Soha nem volt érzéked a pénzhez. Ezért hagyott itt a Timi is. Rendben van. De képzeld magad elé a pusztát! Végeláthatatlan mező. Minden zöld. Száz ágra süt a nap. Nincs becsengetés, kicsengetés, a hiteleződ se csenget. Nincs zsivaj, nincs szmog... Legföljebb kolomp van.

Lajos:       / a messzeségbe révedve / És ott legel a Kiskunság száz kövér gulyája...

Tóni:        / kézzel-lábbal hadonászva lelkesíti / Ez az!

Lajos:       Nem is olyan rossz ötlet. Hatalmas rét... madárfütty, csend, napfény, birkamekegés...

Tóni:        Bégetés! No mindegy...

Lajos:       / elgondolkozva / Igen... Te, Tóni! Tudod, hogy évek óta nem voltam nyaralni? Mióta Timi elment a gyerekekkel, csak dolgozom, mint egy birka. Még nyáron is tanítványokat vállaltam. És ez így lesz még legalább tizennégy évig...

Tóni:        Csak rajtad áll, pajtás! Nos?

Lajos:       Rendben van. Ezentúl minden nyáron birkapásztor leszek. Heuréka! Heuréka!

Tóni:        Úgy belejössz, hogy télen se akarod majd abbahagyni. Nekem elhiheted.

Tóni, Lajos: / kiabálva / Heuréka! Heuréka!

Lajos:       Te, Tóni, ha ez beütne... Egy nyáron akár húsz birkát is fölnevelhetnénk.

Tóni:        Mi az, hogy húszat? Százat, ötszázat... Micsoda dohány! És miért csak nyáron? Ne is gondolj többé az iskolára! Én is fölmondok a kutatóintézetben. Már csak azért is, mert különben leépítenének... Kutyulgassa a löttyeiket az a táncos lábú nagynénikéjük Sanghajban! Birkapásztorok leszünk, öregem. Birkapásztorok. Heuréka!

Tóni, Lajos: / körbetáncolják a szobát / Heuréka! Heuréka!

Lajos:       Tőlem ugyan összeállíthatják a politikusok a százhuszonharmadik nemzeti tantervüket is, fütyülök rájuk! Meg a minisztériumi nagybácsikra is!

Tóni:        Leépítik a kutatóintézetet? Megvonják a támogatást? Ugyan, kérem, mi közöm hozzájuk? Én birkapásztor vagyok!

 

 

2. kép

 

         A helyszín az előbbi. A színpadon Lajos és Tóni.

/ csengetnek /

Lajos:       Ki a fene lehet az? Csak nem az újságos? / a zsebében kotorászik / Megyek már... Te, Tónikám! Nincs véletlenül egy ötszázasod harmadikáig?

Tóni:        Lehet, hogy nem is az újságos. Tudod, én is most kértem kölcsön egy ezrest. Így van ez, pajtás, ha az ember a gyerektartásra keres... Nézz ki a kémlelőlyukon! Ha az újságos, ne engedd be.

Lajos:       / kifelé indul / Lehet, hogy a Horváth anyuka, és meg akar vesztegetni, hogy ne buktassam meg a fiát magyarból... Gondolod, hogy megérne neki egy ötszázast? /el  /

Genovéva: / indulatosan beront a szobába. Lajos követi. / Hát azért mindennek van határa! Tudhatnátok, hogy itthon van a férjem. Mondta is, hogy azzal a kedves tanár úrral együtt botorkáltak föl a lépcsőn. Erre mi történik? Elkezdetek ordítani, mint a fába szorult féreg, hogy Genovéva, Genovéva! Ebben a papírházban még a sóhajtás is áthallatszik. De ti csak kurjongattok: Genovéva, Genovéva! Mi a fene ütött belétek? Meg vagytok buggyanva?

Tóni:        / gunyoros nyájassággal / Szervusz, Genovéva! Örülök, hogy ilyen jó színben látlak. Amint hallom, a torkod se fáj... Nagyon jól áll neked ez a kis kötényke, de a replikázás, az nem. Kérlek, hagyd abba!

Genovéva: / mérgében levegő után kapkod / Hát... Hát ez aztán mindennek a teteje! / leül a heverőre /

Lajos:       De hát mi nem is a te nevedet kiabáltuk, hanem azt, hogy heuréka. Tudod, ez a szó azt jelenti...

Genovéva: Tudom. Azt jelenti, hogy megtaláltam. Latinból mindig jeles voltam. És ugyan mit találtatok meg, csak nem a bölcsek kövét? A ti kezetekben még ez is bazalttá válna...

Tóni.        Azt még nem, de a legjobb úton haladunk. Nevezetesen felfedeztem, hogyan lehet gyorsan meggazdagodni. De hát ez téged hidegen hagy...

Genovéva: / nevetve / Ti, meg a gazdagság... Lajos barátod napok óta bujkál az újságos elől. Én fizettem ki a szerencsétlennek az előfizetési díjat tegnap, hogy ne kelljen félóránként becsöngetnie. Rólad még csak el tudnám képzelni, hogy fölcsapsz fröccsöntőnek, de Lajos legföljebb kukázni mehet, vagy színesfémgyűjtőnek, ha pénzt akar keresni. Lefogadok, hogy a végén még azt is bejelentené az adóhivatalnak...

Tóni:        Tévedsz, gyönyörűségem. Birkákat fogunk legeltetni.

Genovéva: Mit? Birkákat? Ti tényleg megőrültetek. Negyven évig a flasztert koptattátok, és most akartok vidékre menni?

Lajos:       Úgy bizony. Tudod, mi ilyen későn érő fajták vagyunk. Most találtuk meg az igazit.

Tóni:        / az újságot lapozgatja / Tessék, itt az újság, olvasd! Tudod, mennyit adnak manapság egy kiló jó minőségű tiszta, élő gyapjúért a fekete piacon? Többet, mint a szőke olajért. Itt nézd már, ne a divatot!

Genovéva: / olvas / Ez valóban érdekes, de az a pasas ott él vidéken. Az öregapja is juhász volt. Ért hozzá.

Tóni:        Mi is ott fogunk lakni. Csinálunk egy kis bizniszt  Báránymentő Kft néven. Nem is rossz név. Mit szólsz hozzá? Még belerakunk valami zöld szót, és akár környezetvédelmi támogatást is lehet rá kérni.

Lajos:       Az én dédapám ökörhajcsár volt...

Tóni:        Te meg már nem vagy hajcsár...

Genovéva: / az újságra bök / Ez itt hülyeség. Amit a pasas mond. Tudjátok, én genetikával foglalkoztam az egyetemen. Nem azért veszik el az anyjától az egyik bárányt, mert nem tudja fölnevelni, hanem azért, mert ha kettőt szoptat, nem tudják fejni. Arra gondoltatok már, mit lehetne árulni a gomolyatúróból? Ismerek egy kofát a piacon, ő  a birkatúróból él. Akkora házat épített Albertirsán...

Lajos:       / lelkendezve / Látod, ez eddig eszünkbe se jutott. Lángész vagy, Genovéva! Te leszel a genetikusunk.

Tóni:        Jó. Akkor viszont Báránymentő és Gomolyakészítő Kft. lesz a cégünk neve. Én leszek az igazgató. Mármint az ügyvezető igazgató…

Lajos:       Hát ezzel megvolnánk... Genovéva, drágám! Megvarrnád az igazgató úr nadrágját? Beleült a szerencsétlen az ünneplő fotelomba.

Genovéva: / nevetve / Te is? A férjem azóta nem mer átjönni, mióta kipróbálta  Lajos harapós foteljét.

Tóni:        / kissé gunyorosan / Gondolom, nem is nagyon unszoljátok...

Genovéva: Szemtelen vagy, Tónikám. No, mi lesz? Hol az a cérna, meg az a nadrág?

Lajos:       / tű, cérna után kutat a szekrényben / Ide tettem... Biz’ Isten, ide tetem…

Tóni.        / némi gondolkodás után leveti a nadrágját, odaadja Genovévának. / Tessék! Itt a lyuk.

Lajos:       Ugye mondtam, hogy van? Igaz, csak fehér...

Genovéva: / magába roskadva varr / Erre kellek én csak a férfiaknak. A professzor úr is... No igen, elkápráztatott a nagy név, az ősz halánték... Száz lány közül kétszáz hozzá ment volna. Aztán...

Tóni:        / alsónadrágban ül a heverő szélén / Már megint lelkizel, drágám?

Genovéva: A frászt lelkizek, csak mondom. Aztán bedugott a laboratóriumába, hogy a szeme előtt legyek. És mit kaptam cserébe? Elvisz a fogadásokra... nagy dolog... Gépelhetem az unalmas kéziratait... Aztán: „fárasztó nap volt, édesem, jó éjszakát! Aludj jól, drágám!” Ha valaki rám néz, rögtön elcibál onnét. Néha esténként még meg is simogat... Tudjátok ti, mit jelent egy nagy név árnyékában élni? Élni? Mit élni, senyvedni!

Tóni:        Még szerencse, hogy vannak kevésbé neves, de jótékony szomszédaid.

Genovéva: / pajkosan a nadrágra üt / Már megint szemtelen vagy, Tónikám! Nem ezt érdemlem tőletek. Én olyan monogám vagyok, akár egy pásztorlányka.

Tóni:        Különösen a pásztorórákon.

Lajos:       Óriási ötlet! Te leszel a mi kis pásztorlánykánk. Jössz velünk birkákat legeltetni. Rendben?

Genovéva: Ha már ennyire ragaszkodtok hozzám, nem tudok ellentmondani. Különben is összevesztünk a professzorral...

Tóni:        Püff neki, ezt megbeszéltük. Legalább kéretnéd magad egy kicsit. Nem nagyon, de hát így...

Genovéva: / lesütött szemmel / Veletek megyek, de csak szigorúan üzleti alapon. Semmi lamúr…

Lajos:       / felháborodottan / Hogy érted ezt Genovéva?

Genovéva: Úgy, hogy a haszon egyharmada az enyém.

Lajos:       Ja... Így lehet.

Tóni:        Ezt akár szerződésbe is foglalhatjuk. Lajoskám! Megírnád a szerződést? Diktálom. Végy elő papírt, tollat!

Lajos:       / az íróasztalfiókból papírt, tollat kotor elő, s leül az                    íróasztal mellé / Az lesz a címe, hogy munkaszerződés, ugye?

Tóni:        / alsónadrágban fel-alá járkál a szobában / Igen, az jó lesz. Tehát... mely köttetett a Báránymentő és Gomolyakészítő Kft, mint munkáltató, és dr. Nagy Ferencné, szül...

Genovéva: Szül. Habala Genovéva. Kész a nadrágod. / ledobja a heverőre /

Tóni:        Genetikus, mint munkavállaló között... között, az alábbi feltételek mellett. Így jó, ugye?

Genovéva: / ő is fel-alá járkál / Eddig nagyon jó. Lássuk az anyagiakat! Bagóért nem dolgozom.

     / csengetnek /

Tóni:        / végignéz magán / Ó, a mindenségit! Ki lehet az? Hol az a rohadt nadrág?

Lajos:       / tekintetét körbejáratja a szobán / Ő igazgatói nadrágsága a heverőn foglal helyet.

Tóni:        / idegesen rángatja magára a nadrágot / Ki a fenének fontos ennyire bejönni? Hát ezt jól elintézted, édesem... Nézd már, izgalmában bevarrta a sliccemet is fehér cérnával...

Lajos:       /nevetve / Nyitom már!...

Genovéva: Remélem, nem a férjem.

Lajos:       / kimegy ajtót nyitni, majd kaján vigyorral visszabólint / De igen, a férjed. Őszomszédsága, a professzor úr, személyesen. / Tónihoz / Te meg szedd már rendbe magad végre, mert még azt találja hinni a professzor úr, hogy langyos vagy!

Tóni:        / még mindig a nadrágját ráncigálja / Várjál még egy kicsit! Nem látod, hogy ez a szakavatott genetikus bevarrta a sliccemet?!

Lajos:       Rendben van, akkor nyitom az ajtót. / kaján vigyorral el /

Professzor: / kint / Üdvözlöm, tanár úr! Ugye itt van a feleségem?

Lajos:       Hogyne, épp most fogalmazzuk a munkaszerződését.

Professzor: Mit csinálnak maguk az én feleségemmel?

Lajos:       / a professzorral együtt belépnek / Erre tessék!... Mondom: fogalmazzuk a munkaszerződését. Kisvállalkozást alapítunk birkatenyésztésre.

Professzor: / Tónihoz / Jó napot, uram! Mi még nem ismerjük egymást.

Tóni:        Én nagyon jól ismerem a professzor urat. A tisztelői közé tartozom. Tuba Antal vagyok. / kezet szorítanak / Foglaljon helyet, professzor úr!

Professzor: / eltűnődve / Tuba... Túba... ez ugye az a bizonyos fúvós hangszer? / a törött rugójú fotelba már-már beleül, de félúton meggondolja magát / Túba úrral ellentétben ehhez a fotelhoz már volt szerencsém. Remélem, önhöz kellemesebb emlékek fűznek majd. / leül az ép fotelba / Maga nálam államvizsgázott?

Tóni:        Sajnos nem. Vegyész vagyok, de ismerem és becsülöm a munkásságát.

Professzor: És mondja: maga is birkát akar tenyészteni?

Tóni:        Én vagyok a vállalkozás igazgatója.

Lajos:       Éppen azon tanakodtunk, hogy a professzor úr véleményét kellene kérnünk e sorsdöntő elhatározásunk előtt.

Genovéva: Lényegében a káefté már meg is alakult. Én vagyok az igazgató-helyettes, mint genetikus. Ezentúl én fogok többet keresni, Ferenc. Holnap nyugodtan fölvehetsz egy titkárnőt, mert sajnos nem lesz időm a cikkeidet pátyolgatni. Üzletasszony leszek, Ferenc. Sajnálom...

Professzor: Értem. És mondd: itt tenyésztitek azokat a birkákat, vagy a mi nappalinkban?

Tóni:        Természetesen a pusztán. Professzor úr, képzelje el: óriási puszta, tiszta levegő, rengeteg napfény... A fejünk fölött csattog a fülemüle. Mi heverészünk a selymes fűben, és semmi más dolgunk nem lesz, mint zsebre vágni azt az óriási dohányt.

Professzor: Zsebre vágni... Érthető, sőt logikus. Van elég zsebük?

Genovéva: Hiába is ellenkezel, Ferenc, én már döntöttem. Leköltözöm a pusztára. A házvezetőnő majd a gondodat viseli. A titkárnőd gépel, mi kell még? Majd esetleg a hétvégeken meglátogatlak, ha megengedi a munkám. Ez van. Ne is próbálj meg eltéríteni a szándékomtól!

Professzor: Én, téged, eltéríteni? Álmomban se gondoltam ilyesmire soha. Mi vagyok én, gépeltérítő terrorista?

Genovéva: / duzzogva / Még talán örülsz is, hogy elmegyek... Ilyenek vagytok ti mind, férfiak. Legalább veszekedne...

Lajos:       Ő lesz az igazgató-helyettes, professzor úr. Jó az, ha van egy nő is a vezetőségben, mert ugye a Parlamentben is...

Genovéva: / tovább duzzog / Hülye! Ha így folytatod, csicskásnak se veszünk föl.

Tóni:        Professzor úr, megengedi, hogy önöktől telefonáljak egyet? A Lajosét már kikötötték, mert nem tudta kifizetni a számlát.                  

Professzor: Hogyne, Furulya úr, Genovéva, akarom mondani, az igazgató-helyettes asszony majd megmutatja, hol lakik a készülék.

Tóni:        Tuba, ha szabad kérnem. Tuba. Nem furulya, Tuba. Nem mindegy, kérem, hogy éppen mit fúj az ember! / Genovévával el/

 

 

3. kép       

 

               A helyszín az előbbi. A színen Lajos és a professzor.

 

Professzor: / a fejét csóválva néz utánuk / Mondja, tanár úr: gondolkozott már azon, hogyan lehet egy csinos, intelligens nő ennyire buta liba, mint az én feleségem?

Lajos:       / fel-alá járkálva / Soha nem foglalkoztam biológiával, professzor úr. A birkát is összetévesztem a kecskével. Attól tartok, most is a kacsa jelent meg a lelki szemeim előtt.

Professzor: Látja, egyre gyakrabban vagyok így én is. Nem értem világosan, mit akarnak csinálni, de ha magukkal viszik a nejemet, én biz’ Isten mindent megteszek a vállalkozásuk sikeréért.

Lajos:       Tóni barátom találta az újságban azt a cikket, amelyikben a birkatenyésztésről írtak. Aztán egyszerre csak felüvöltött, mint Archimedes, amikor a fejére esett az alma, hogy heuréka.

Professzor: Értem már. Archimedes felfedezte a tömegvonzást, amikor Newton almája a fejére pottyant, a maga Furulya barátja pedig a pénz vonzását, amikor meglátta a villanyszámlát. Csak azt nem értem még, mi köze ehhez magának, meg az én hisztériás feleségemnek.

Lajos:       Imádom a természetet, professzor úr... Képzelje el: végeláthatatlan mezőn legelésző bárányok... Száz ágra süt a nap, én meg ott heverészek a füvön egy szál fürdőnadrágban a juhászsubámon...

Professzor: Természetesen furulyázva...

Lajos:       / átszellemülten / Igen... de lehet, hogy majd tilinkót veszek. Annak szebb a hangja. Lágyabb, selymesebb…

Professzor: És a Túbával duettet játszanak, miközben a pénz csak úgy gurul a fürdőnadrágjuk zsebébe. És a feleségem mit csinál? Csilingelni fog hozzá, vagy toporzékolni?

Lajos:       / elgondolkozva / Ő lesz a genetikus. Ez nagyon fontos beosztás a kisvállalkozásban, professzor úr. És végrehajtjuk a privatizációs törvényt. Mondjon még egy olyan vállalatot, ahol a legfölső vezetőknek a fele nő! Nos?

Professzor: Látom, van magukban politikai érzék. Egyre jobban tetszik az ötlet. Igaz, fogalmuk sincs, mit akarnak csinálni, de abban következetesek. És ez a fontos. Ha még azt is hozzáteszik, hogy mindez a polgári átalakulás érdekében történik, nyert ügyük van. Készítsék elő az engedélykérő papírokat! Holnap amúgy is be kell mennem a minisztériumba, majd szólók egy-két jó szót az érdekükben.

Lajos:       Köszönöm a vezetőség nevében. Ha megunja a nagyváros zaját, látogasson meg bennünket a pusztán, kedves szomszéd!

Professzor: Hol ütik föl a tanyájukat? Remélem, elég messze innét.

Lajos:       Még nem tudom. Talán valahol az Alföld közepén. Ahol elég nagy a puszta.

Professzor: Helyes. Nem szeretném, ha a feleségem toporzékolása idáig hallatszana.

Lajos:       Megkínálhatom valamivel? Kisüsti szilva... Egyik tanítványom apja hozta…

Professzor: Kivételesen elfogadom. Ekkora örömre inni kell.

Lajos:       / poharakat, üveget vesz elő a szekrényből / Valóban nagy ünnep ez a számunkra. Vége a garasoskodásnak, a dolgozatjavításnak... Nem kell többé félnem a Horváth anyuka bosszújától... Jön a napfény, a madárfütty, a végeláthatatlan nyugalom.

Professzor: / bólogatva hallgatja / Még nem tudja, mi jön...Ha tehetném, én is magukkal tartanék, de nekem itt, ez lesz az üdülés. / koccintanak / Egészségére, tanár úr!

Lajos:       Egészségére! No meg a gyümölcsöző vállalkozásra. / isznak /

 

 

4. kép 

 

    A helyszín az előbbi. A színpadon Lajos és a professzor.

 

Genovéva: / felborzolt haját igazgatva érkezik / No, már el is van intézve. Rögtön jön a becsüs.

Professzor: / gúnyos mosollyal méri végig / És mennyire értékeltek, drágám?

Genovéva: Édes Istenkém, már megint féltékenykedsz, Ferenc? Ezzel viszel a sírba.

Professzor: Dehogy viszlek, én maradok. Csak azt nem értem, hogy mindig csak fölértékelnek, de senki se visz el...

Genovéva: Nyugodj meg, egy hónapon belül leköltözünk Alsópusztára.

Lajos:       Hová?

Tóni:        / az arcán hatalmas, elmaszatolt rúzsfolttal érkezik / Hallottad, Alsópusztára. Most beszéltem egy barátommal. Ott még olcsón lehet tanyát venni kárpótlási jegyért.

Professzor: Alsópusztán mindenki ilyen kicsattanó egészségnek örvend, mint ön, Furulya úr?

Tóni:        Tuba, ha szabad kérnem, professzor úr! Tuba...

Genovéva: / a professzor háta mögül mutogat, de Tóni nem érti / Én, hülye liba, azt hittem, csókálló. Igen, drágám, a jó levegő teszi. Látod, csak beszélt róla, és máris hogy kipirult...

Professzor: / Lajoshoz / Igaza van, tanár úr, nem liba, inkább kacsa. Lehet, hogy pekingi, de nem eléggé néma.

Lajos:       / észreveszi Tóni arcán a foltot. Gyorsan poharakat vesz elő, tölt. / Közben mi itt a professzor úrral megbeszéltük a dolgot. Szívesen támogatja a vállalkozást. Milyen meleg lett itt... én is egészen kimelegedtem. Kinyissam egy kicsit az ablakot?

Professzor: Fölösleges, kitalálok az ajtón is. / el /

Genovéva: / Tónihoz ugrik és a zsebkendőjével törölgetni kezdi az arcát / Látod, milyen hülye vagy? Nem bírtad ki míg elmegy? Most aztán törhetem a fejemet, mit hazudjak neki!

Tóni:        Hát nem te estél a nyakamba?!

Genovéva: Én akartam mindenáron telefonálni?

Lajos:       Hagyjátok már abba! A végén még a ti melodrámátokon bukik meg az üzlet. Különben azt hiszem, nekem lehetne a legtöbb kérdésem.

Genovéva: / arcon csókolja Lajost / Csak nem vagy féltékeny, drágám? Tudod, hogy én egyedül téged szeretlek... No, téged is. Légy egy kicsit nagyvonalúbb!

Lajos:       / duzzogva / Tudom. Akkor is ezt mondtad, amikor a nagykövet titkárával randevúztál, meg az államtitkárral, meg...

Genovéva: Állj! Az diplomácia volt, Lajoskám. Ne keverjük a fogalmakat! Ez meg üzlet. Micsoda különbség!

Lajos:       Diplomácia... Ha azt mondod, hogy a Tóninak is csak diplomáciából cuppantottál oda, mert ő lett az igazgató, hát én palotaforradalmat csinálok! Polgárháborút…

Tóni:        Hát ti megőrültetek! Itt ülünk nyakig az üzletben, és akkor ti azon vitatkoztok, hogy ki, mikor, kivel, miért..? Azonnal itt lesz a becsüs és még azt se beszéltük meg, hol aludjon a Lajos az éjjel.

Lajos:       Hol aludnék? Itt, ezen a jó kis régi heverőn. Príma kis heverő ez. Régi, de príma. / ráül nyomogatja a heverőt /

Tóni:        Erről sajnos le kell mondanod, pajtás. Úgy alakult a dolog, hogy a vállalkozáshoz alaptőkére van szükség. Meg kell venni a tanyát, le kell utazni, egy-két kisebb beruházás is szükségeltetik... Szóval nem elég a kárpótlási jegy, eladtuk a bútoraidat.

Lajos:       Mit adtatok el? Miért éppen az én bútoraimat?

Genovéva: Azért, kedvesem, mert nem tudnánk hol raktározni. Aki megvette a lakást, új bútort akar venni. Nem kellenek neki a te régi kacatjaid.

Lajos:       Micsoda? A lakást is eladtátok a fejem fölül?

Tóni:        Logikus, nem? Mi a fenének egy alsópusztai birkapásztornak egy ekkora pesti lakás? Még kirabolnának, míg nem vagy itthon...

Lajos:       De hát harmincöt négyzetméter azt egész...

Genovéva: Na látod... A tanya meg két szoba, nagy konyha, még kamra is van hozzá. Több, mint egy egész szobát nyertél az üzleten.

Tóni:        Az én lakásomat átalakítjuk pesti kirendeltségnek. Lásd, milyen vagyok hozzád: amíg leköltözünk, ellakhatsz nálam. Még lekbért se kell fizetned.

Lajos:       Köszönöm, igazán kedvesek vagytok hozzám.

Genovéva: Hát igen... Tudod, az a helyzet, hogy az igazgatóság tagjai anyagi felelősséget is vállalnak a vállalatért. Ha mi eladjuk az értékeinket, nincs mivel felelősséget vállalnunk. Te, mint fizikai dolgozó, mint alkalmazott, nem vagy anyagi felelős. Világos, nem?

Tóni:        Azt ígértem neked, vadonatúj plüss garnitúrát kapsz a törött lábú fotelod helyett. És ezt a kijelentésemet itt, most újra megerősítem. Ha akarod, jegyzőkönyvbe is vehetjük.

Lajos:       Ne haragudj, de nekem ez kevés. Inkább esküdj meg rá.

Tóni:        Jó, megesküszöm. / két ujját az égnek emelve esküszik / Esküszöm! Így rendben?

Lajos:       Rendben. De Genovéva...

Tóni:        / kézen fogja Genovévát és Lajoshoz vezeti / Adj már neki is egy puszit!

Genovéva: /megcsókolja Lajost / Ugye hiszel nekem, drágám?

Lajos:       / elérzékenyülten / Egye fene, hát ha nincs más megoldás, odaköltözöm Tónihoz.

Tóni.        Én meg megígérem neked, hogy a következő választásnál jelölni fogunk az igazgatói tanácsba, mint fizikai dolgozót. Akár munkástanácsot is alakíthatsz magaddal. Vagy szakszervezetet sztrájkjoggal…

Lajos:       Jó, de akár képviselő is lehetnék... vagy szakértő Alsópusztán.

Genovéva: / megsimogatja Lajos kopaszodó fejebúbját / Az is lehetsz, drágám. Sőt, rád bízzuk a szexuális tanácsadást. Már mint a nyájban.

Tóni:        / elégedetten dörzsölgeti a tenyerét / Hát ez rendben is volna. Hol a fenében késik ez a becsüs? Lemegyek, megnézem, nehogy eltévessze a házszámot! / el /

 

 

5. kép   

 

   A helyszín az előbbi. A színen Genovéva és Lajos.

 

Genovéva: / tálcára rakja a poharakat, az üveget visszateszi a szekrénybe / Elpakolom a piát, nehogy azt higgye ez a becsüs, hogy előre ittunk a medve bőrére.

Lajos:       A poharakat akár el is moshatod. Lehet, hogy azt is megveszik.

Genovéva: / leül a heverő szélére, elérzékenyülten néz körbe a szobában / Azért, tudod, hogy sajnálom ezt a kis szobát? Annyi szép emlék fűz hozzá... Emlékszel, amikor először jöttem át hozzád?

Lajos:       / leül, átöleli a vállát / Emlékszem, drágám. Sót kértél kölcsön. Mondd: megvan még az a sótartó, amiben elvitted?

Genovéva: Meg. / megfogja Lajos kezét / És ez a heverő... Ha beszélni tudna...

Lajos:       Bizony, és nem nyekeregne, mint a kenetlen kerék. De nekünk így is jó volt. De milyen jó! Próbáljuk ki még egyszer, utoljára! / forrón megcsókolja az asszonyt, s lassan hátradőlnek a heverőn /

Tóni:        / belép, köhint / Látom, már egészen jól együttműködnek a kollégák.

Genovéva: / lehemperíti magáról Lajost, a ruháját igazgatja / Mi az, nem jön a becsüs?

Tóni:        Úgy látszik, késik. De azért ti csak folytassátok az ülést, mintha itt se lennék!

Lajos:       / fölkászálódik / Valóban jobb lenne, ha nem lennél itt. Az igazgatónak nincs semmi dolga?

Genovéva: Elmosom a poharakat. / a poharakkal el /

Tóni:        / zavartan / Nem tudtam, hogy...

Lajos:       /bosszús hangon / Nem tudtam, nem tudtam... hát tudjad! Azért, mert te lettél az igazgató, Genovéva még nem lett a tiéd. Ha nem tetszik, akár ki is szállhatok a buliból. Én csak egyszerű fizikai dolgozó vagyok: birkapásztor. De még nem mondtam föl az iskolában... Ez a lakás még az enyém. A bútorok is a helyükön vannak.

Tóni:        Képes lennél ezt tenni velem, a legjobb barátoddal, aki csupán azért töri magát, hogy neked plüss garnitúrád legyen? Ezt érdemlem én, aki befogadlak a lakásomba? Gondold meg, Lajos! Végeláthatatlan zöld mező, csattogó fülemüle... és napfény, napfény minden mennyiségben. Neked semmi más dolgod nem lesz, csak heverészni a birkák árnyékában, és élvezni a vadonatúj garnitúrádat.

Lajos:       Veszek egy furulyát, és hallgatom a birkák mekegését...

Tóni:        / felemelt hangon / Bégetését!

Lajos:       Azt. Ismered azt a nótát, hogy A juhásznak jól megy dolga?

Tóni:        Ismerem hát. Együtt tanultuk az óvodában.

Lajos:       Énekeljük el, Tónikám! / énekelnek / De Genovévát nem adom!

Tóni:        Rendben, legyen a tiéd.

Lajos:       Kezet rá!

Tóni:        / kezet fognak / Szent a béke? Lemegyek a becsüsért. / el /

 

 

6. kép

 

    A helyszín az előbbi. A színen Lajos.

 

Lajos:       / a könyvszekrényhez megy, megsimogatja / Ezeket kár lenne elkótyavetyélni. Különben is, a birkák mellett lesz időm olvasgatni. Egyik kezemben Genovéva, a másikban Horatius. Hát nem gyönyörű? A pásztorbot meg mellettem hever a subán. Nagyszőrű, fekete subát veszek. Bajuszt is növesztek majd, olyan huszárosat...

     / csengetnek /

Lajos:       Nyitva van, gyere be!

Becsüs: Jó napot! A Bizományi Kft- től jöttem.

Lajos:       Áhá... maga a becsüs. Már vártam. Tessék, foglaljon helyet! Nem találkozott a lépcsőházban a barátommal?

Becsüs:     Lifttel jöttem. Látom, most javították. Szép darab, szép, régi darab… Az is eladó?

Lajos:       Igen. Akarom mondani, a fenét, csak időnként elromlik. Főleg így délutánonként. Üljön már le!

Becsüs:     Nem, köszönöm, sietek. Miről lenne szó?

Lajos:       Mindenről, kivéve a könyveket.

Becsüs:     Olyasmivel mi nem is foglalkozunk. Tudja, csak értékes holmit veszünk. Manapság nem lehet ám akármit eladni, uram! Nézzük csak! Jobb bútora, vagy antik nincs?

Lajos:       / körbe mutat / Ez van, amit lát.

Becsüs:     / becsmérlően néz körül / Hát, az elég silány. Nem is tudom, de ha már fölmásztam ide... Ez az átkozott jó szívem ,ez...Bármennyit ígérek érte, kész ráfizetés. Ez a heverő hány generációt szolgált ki? Tűzrevaló.

Lajos:       Ez? Két éve vettem. Még talán az árcédula is rajta van.

Becsüs:     Millpengőben, vagy koronában? No, de lássa, kivel van dolga, meg a szállítók is várnak.  / előveszi a jegyzetfüzetlét, jegyezget / Szóval, van egy kopott, öreg heverő... mondjuk ... mondjuk ötszáz forint. Annál nem ér többet.

Lajos:       / kétségbeesetten néz körül / Ne siessen már annyira! Van egy kis szilvapálinkám. Kisüsti.

Becsüs:     Első a munka, meg a szívem miatt se...

Lajos:       Genovéva! Hozzál be poharat, kedvesem!

Genovéva: / kintről / Igen, szívem, hozom.

Lajos:       / előveszi az üveget a szekrényből / Nem akarom dicsérni, de ez aztán pálinka!

Genovéva: / tálcán hozza  a poharakat / Jó napot kívánok! Maga a becsüs?

Becsüs:     Csóklom a kis kezét! Az lennék. / átszellemülten csókol kezet  az asszonynak /  

Genovéva: Üljön már le egy kicsit! / leül a heverőre, mosolyogva mustrálgatja a becsüst / Olyan ismerős...

Becsüs:     / leül az asszony mellé / Hát, tetszik tudni, sokfelé megfordul a magamfajta ember,  sok szépasszonnyal kerül üzleti viszonyba, de ahogy így tetszik mondani, nekem is ismerős a nagysasszony.

Genovéva: Tölts már, Lajoskám!

Lajos:       / tölt a poharakba / Mondom: igazi kisüsti!

Genovéva: / csábos mosollyal koccint / Egészségére, mester!

Becsüs:     / megbabonázva / Egészségére, szépasszony! Nekem is úgy tűnik, mintha már találkoztunk volna valahol. Nem vettem én már a nagysádtól valamit? Antik bútor, arany ékszer...

Genovéva: Nem hiszem...Lajoskám! Elzárnád a vízcsapot? Úgy emlékszem, mintha...

Lajos:       / duzzogva / Még az a rohadt vízcsap is...  Antik bútor, arany ékszer… az…/ el /

Genovéva: / közelebb húzódik a becsüshöz / Maga olyan jó embernek látszik... Nagyon kellene a pénz. Ugye számíthatok magára? Az a helyzet...

Becsüs:     / megcsókolja a kezét / Egy ilyen gyönyörű asszony mindig számíthat rám. A nevét... megmondaná, tündérkém?

Genovéva: / szemlesütve / Genovéva. De a férjem előtt...

Becsüs:     / kihúzza magát / Számíthat rám, asszonyom! Én tudom, mi a becsület, meg a titoktartás. Titkos ügykezelő voltam egykoron. Amikor még voltak titkos irodák.

Genovéva: Hogyan lett mégis becsüs?

Becsüs:     Hja, kérem, valaki kifecsegte a titkot. Ilyen a világ...

Genovéva: A kollégája?

Becsüs: Az lehetetlen, kérem, egyszemélyes munkahely volt.

Lajos:       /fejcsóválva jön vissza / Nem is folyt a csap...

Becsüs:     Ebben a rohanó világban már semmin se szabad csodálkozni, uram! Néha akkor is folyik, ha nem folyik.

Lajos:       Hát, ami igaz, az igaz. Ma reggel még én is magyart meg történelmet tanítottam egy középiskolában, most meg birkapásztor vagyok Alsópusztán.

Becsüs: Rosszul tanította a történelmet?

Genovéva: A fenét! Kisvállalkozást alapítottunk birkatenyésztésre. Ezért kell eladnunk a bútort is. Tudja, az alaptőkéhez kell a pénz.

Becsüs:     Értem. Illetve...

Lajos:       Tölthetek még egy kupicával?

Becsüs:     / elutasítóan integet / Nem, nem, köszönöm. Esténként adósságbehajtó vagyok másodállásban, és ott észnél kell járni. Hamar elrepül egy füles. Hanem a birka, az nem rossz üzlet. Már én is gondoltam rá két kilakoltatás között.  Mennyit hoz a konyhára?

Lajos:       Nekem egy plüss garnitúrát ígértek.

Becsüs:     Ha megígérték, biztosan meg is lesz. Hanem ha egy jó kupecra lenne szükségük, ne felejtsék el Birgmann Krisztián nevét! Ad, vesz, cserél, ami kell. Export, import, csempészáru, sattöbbi…

Genovéva: Ki az a Birgmann Krisztián?

Becsüs:     Én, kezét csókolom! /névjegyet kotor elő a zsebéből / Parancsoljon, asszonyom! Rajta van a cím, meg a telefon is, de csak végszükség esetére. Inkább az üzletben tessék üzenetet hagyni. Házhoz jövök.

Lajos:       Jó, majd megemlítem a vezetőségnek.

Becsüs:     Mit?

Lajos:       Hát ezt a kupecságot.

Becsüs:     Ja? Azt föltétlen.

Genovéva: Lajoskám, térjünk a tárgyra! Birgmann úrnak dolga van.

Becsüs:     Úgy van, kezét csóklom, nagy dolgom van. Várnak az adósok. Hát akkor nézzük csak! / előveszi a jegyzetfüzetét / Tehát van egy kitűnő állapotú heverő, mondjuk... nyolcezerért. Megfelel, asszonyom?

Genovéva: Tízezer. Tudja, a túróra még nincs szerződésünk.

Becsüs:     Az sok. Legföljebb kilencezer ötszáz. Gomolya?

Genovéva: Egye fene, vigye! Tudja mit? Ne alkudozzunk, adjon az egészért százezret, és nem kell részletezni. A túró üzlet meg a magáé. Gomolyában, de ha kívánja, megszervezzük a sajtrészleget is.

Becsüs:     De asszonyom! Ön is tudja, hogy a felét se éri...

Genovéva: / a névjegyet nézegeti / Gondolja? A túróval se?

Becsüs: / zavartan / Az íróasztal egészen jó állapotban van... Legyen kilencven, de ez az utolsó szavam. A Marika szokta átvenni az üzeneteket a boltban.

Lajos.      Mondottam már, hogy majd megbeszéljük a vezetőséggel! Értesíteni fogjuk. Hogy mennyire odavan azért a gomolyáért...

Genovéva: Feltétlenül...

Tóni.        / két szállítómunkással megjelenik az ajtóban / Elkerültük egymást.

Genovéva: Nem baj, kedvesem, mi már megállapodtunk az úrral.

Becsüs:     /zavartan nézi őket / Most légy okos, Birgmann Krisztián!

Genovéva: Tessék? Ja, mármint hogy fizetni akar, Birgmann  úr?! Értem. Kérem, jöjjön a konyhába, ne zavarjuk az urakat a pakolásban! / a becsüssel el /

Tóni:        Minden rendben, Lajoskám?

Lajos:       Hogyne... A boltban kell üzenetet hagyni. Gomolya ügyben meg…

Tóni:        Ezt nem értem, de majd megmagyarázod.

Lajos:       Magyarázza meg Genovéva! Nála van a kupec névjegye.

Rakodó: Hát akkor vihetjük a holmit, uram?

Tóni:        Hogyne, vigyék csak, a maguké.

Rakodó: Gyere, Guszti, hozd azt a gurtnit!

Professzor: / bekukkant az ajtón / Már költöznek is? Nagyszerű!

Lajos:       Viszik a bútort az alaptőkébe.

Professzor: De ugye Genovéva is megy magukkal?! Nem gondolták meg a dolgot?

Tóni:        Legyen nyugodt, visszük.

Professzor: Jó, akkor hozom az új titkárnőmet.

Lajos:       Professzor úr a tanúm, hogy megígérték a plüss garnitúrát

Tóni:        Ne félj, Lajos, megkapod!

Professzor: Ha Genovévát is viszik, számíthatnak rám.

Rakodó:   No, fogd meg Guszti, induljunk, mert a végén még bennünket is beraknak az alaptőkébe! / a heverővel el /

 

 

F ü g g ö n y

 

 

II. rész

 

 

Helyszín: alsópusztai tanyaudvar tornáccal, melyről ajtó nyílik a házba. A tornác szemöldökfáján nagy tábla felirattal: Báránymentő és Gomolyakészítő Kft. Az udvaron öles törzsű fa, alatta kerti asztal székekkel. A távolban erdő, balra mező. Amikor a függöny fölmegy, egyedül Lajos van a színen. Bajuszt növesztett. Az asztal mellett ül fekete subában. A fején pörge kalap, a lábán csizma. Az asztalon borosüveg, pohár. Furulyázik.

 

 

l. kép

 

         Lajos az asztalnál ül és elmélázva fújja a furulyát.

 

Lajos:       / a dallam közepén abbahagyja a furulyázást / Eh, ez se az igazi. A fene gondolta volna, hogy ilyen bonyolult szerszám ez a furulya... Bárhogy fújom, nem az jön ki belőle, amit én szeretnék.

Genovéva: / pruszlikban, papucsban, csípőre tett kézzel jelenik meg az ajtóban / Hagyd már abba ezt a nyekergést, Lajos, mert szétmegy a fejem!

Lajos:       / sértődötten / Igen? Én bezzeg szó nélkül megeszem a főztödet. Azt hiszed, azt könnyebb elviselni?

Genovéva: Egész nap csak furulyázol, meg az eget nézed. De legalább ne lennél ennyire botfülű!... Gondolod, hogy ebből is meg lehet élni?

Lajos:       Azért irigykedsz, mert te nem tudsz furulyázni? Különben se egészen így áll ám a dolog! Ma reggel is én néztem ki a bárányokra. Sőt, szalmát is vittem alájuk a hodályba. Arról igazán nem tehetek, hogy ahányszor kiengedem őket, százfelé szaladnak. Rá se hederítenek a furulyámra. Megmondta a Józsi bácsi, hogy kutya kell, meg vezérkos. Ehelyett vettetek nekem egy furulyát.

Genovéva: Átkozom is azt a napot, amikor megvettük. Attól vadulnak meg szegény jószágok, az állandó sípolásodtól...

Lajos:       Gondolod, drágám? Hanem elég gyorsan megfeledkeztetek a plüss garnitúrámról. Azt ígértétek az igazgató úrral egyetemben, hogy nem lesz más dolgom, mint sütkérezni a napon, fújni a furulyámat, és zsebre vágni a nagy dohányt. Ehelyett mit kaptam? Eredj, Lajos, hordd ki a trágyát a birkák alól! Szoptasd meg a bárányokat, Lajos! Lopjál szalmát a szomszéd tanyából Lajos, mert a miénk már elfogyott! És még csak ne is furulyázzak?

Genovéva: Megőrültél? Még az kell, hogy meghallja valaki... Tegnap is itt járt a mezőőr, és nagyon nézegette a szalmánkat. Azt mondta, épp olyan, mint amit a Borostyán tanya szérűjéről fújt el a szél. Még szerencse, hogy ilyen viharos szelek járnak... Egy egész liter bort bele kellett töltenem abba a gödénybe, mire elfelejtette a szalmát. Te is nagyon jól tudod, hogy elfogyott a pénzünk. Abból kell élnünk, amink van. Jobb lenne, ha sopánkodás helyett te is azon törnéd a fejedet, hogyan szerezzünk újabb hitelt! Melyik bank áll még szóba velünk. Vagy valami szponzor…

Lajos:       Márpedig én ingyen a fejemet se töröm tovább. A legközelebbi választásnál pedig megvonom a bizalmat az egész vezetőségtől. Micsoda igazgatóság az ilyen, amelyik visszatartja a dolgozók bérét? Két hónapja nem kaptam fizetést. Ha így megy tovább, holnap általános sztrájkba lépek.

Genovéva: / az udvart söpri / Te csak ne fenyegetőzz! Még figyelmeztető sztrájk se volt...  Meg petíció se…A munkaruhát megkaptad a kft- től, igaz?

Lajos:       Kölcsönzőből bérelt ruha... Mi vagyok én, menyasszony? A kalap is csak utánzat. Bezzeg a te rokolyád eredeti!

Genovéva: Mi bajod az én rokolyámmal?

Tóni:        / csizmában, bajuszosan érkezik a puszta felől / Már megint civakodtok?

Genovéva: / a seprőre támaszkodva / Már hogyne civakodnék vele. Fizetést akar, meg plüss garnitúrát. Sőt, még a főztömet is ócsárolja. Hát birkapásztor az ilyen?

Tóni:        Ócsárolja? Pedig azt hittem, ehhez illő pocsék szó még nem termett a magyar nyelvben. De hát ez a Lajos szakterülete…

Genovéva: Már te is? Vegyétek tudomásul, hogy itt hagylak benneteket. Írtam a férjemnek, hogy jöjjön el értem. Majd meglátjuk, mire mentek nélkülem. / szipogva el /

Tóni:        / leül az asztalhoz, tölt magának / No, ezt jól elintéztük, pajtás... Ha így megy tovább, hamarosan bemondhatjuk a csődöt. A birkáknál mi újság? Voltál a karámnál?

Lajos:       Kettő megint megdöglött az éjjel.

Tóni:        / rezignáltan / Hol vannak?

Lajos:       A hodályban.

Tóni:        Menj, ásd el őket, mert még megfertőzik a többit is!

Lajos:       Szó se lehet róla! Sztrájkolok. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkásosztálynak joga van sztrájkolni, ha nem fizetik ki a bérét. Két hónapja nem adtatok egy fityinget se. Sztrájkolok.

Tóni:        Mit csinálsz? Hű, azt a!... / talpra ugrik, megragadja Lajos subáját, de meggondolja magát. Legyint egyet és elindul az erdő felé / Különben tudod mit? Sztrájkolj. Sőt, akár el is mehetsz. Úgy se látjuk semmi hasznodat. / el /

 

 

2. kép

 

    A helyszín az előbbi. A színen Lajos.

 

Józsi bácsi: / tréningruhában, tornacipőben, pásztorbottal a kezében jön a mező felől / Adj’ Isten, tanár úr! De nekibúsult... Csak nem beteg?

Lajos:       Ugyan, mi az, hogy betegség? De azért nagyon rám férne egy kis áldás...

Józsi bácsi: Csak nincs valami baj?

Lajos:       Más sincs, csak egyik csapás a másik után. Megint megdöglött kettő. Azt mondja a vezetőség, én ássam el őket. Hát mi vagyok én, árokásó? Birkapásztornak szerződtem…

Józsi bácsi: / az üveget nézi. Már-már nyúlna utána, de meggondolja magát. Nagyot nyel. / Jó boruk van. Gondoltam, míg a gyerek betereli a jószágot, benézek.

Lajos:       / a székre mutat / Üljön le! / tölt az öregnek / Isten, Isten!

Józsi bácsi: / leül / Egészségére! / csettint a nyelvével / Príma.

Genovéva: / fakanállal a kezében jön ki a házból / Jó, hogy jön, szomszéd! Már megint odavan két bárányunk. Nézze meg őket! Te meg, Lajos, hozd föl a kicsit szoptatni!

Lajos:       Mindent csak én... / el /

Józsi bácsi: / odasündörög Genovévához, s a fenekére üt / No, szépasszony, csinálunk üzletet? Egy csókért kap két bárányt.

Genovéva: / a kezére üt a fakanállal / Nagy huncut maga, szomszéd! Ebben a korban? De milyen csinos melegítője van...

Józsi bácsi: Az unokám küldte Pestről. Az Újpestben focizik. Neki van másik, ezt már kinőtte. Nekem meg itt a pusztán még jó lesz. Szóval?

Genovéva: / zavarában összeszedi a poharakat, beviszi a házba / Ugyan, vén fajdkakas...

Józsi bácsi: / fel - alá sétál, a pásztorbotját ütögeti a földhöz / Ravasz egy fehérnép, ravasz... Mióta ideköltöztek, fölbolydult az egész puszta. Hol a takarékszövetkezet elnökét látom erre kujtorogni, hol a falugazdát, de még a polgármester se röstell kikocsikázni. Még a tejet is erre hordja a Sanyi gyerek, pedig a marhatelepről az erdőn át vezetne az útja. Csoda, ha egy kannával kevesebb ér oda? Aztán miért épp én ne jönnék be egy pohár itókára? Már szereztem messzelátót is. Ott szokott napozni az erdő szélén egy tenyérnyi kis semmiben. Hú... ú... Még bámulni is gyönyörűség. Csoda, ha a bojtárgyerek is elveszíti a fejét? A Fekete Kos Kft. fele szopósbárányát elhordta már nekik, csakhogy itt lehessen az asszony közelében. Ezek meg sorra döglesztik a bárányokat. Mondtam én, hogy kutya, meg vezérkos nélkül nem mennek semmire. Adnék is nekik, de se pénz, se csók? A Krisztus koporsóját se őrizték ingyen!

Lajos:       / egy bégető báránnyal a hóna alatt jön be / Ne sírj már, te szerencsétlen! Szopit kapsz anyádtól.

Józsi bácsi: / elé megy, elveszi tőle a bárányt / Ejnye, tanár úr, úgy fogja azt a birkát, mint az unokám a számtankönyvet! Így kell, mint a gyereket. Látja, már el is hallgatott.

Genovéva: / az egyik kezében cumisüveget hoz, a másikban a sámlit. Leül az udvar közepén / Adja ide azt a bárányt, hadd etessem meg!

Józsi bácsi: / az ölébe teszi a bárányt / Gyönyörű...

Lajos:       / furulyázni kezd /

Józsi bácsi: /egyik kezével a bárányt, a másikkal Genovévát simogatja / Nagyon szép...

Genovéva: Hagyjon már békén! Te meg Lajos ne ijesztgesd ezt az állatot! / leteszi a bárányt, fölugrik, a ruháját igazgatja / Ó, azt a!... Mondtam ugye, hogy ne ijesztgesd, Hát nem belepisilt az ölembe! Ilyenek vagytok ti mind, férfiak! / berohan a házba /

Józsi bácsi: / leül a sámlira, ölbe veszi a bárányt, szoptatja / Kicsit ideges ma az asszonyság...

Lajos:       Hallja, hogy az ölébe pisiltek a férfiak... Tóni meg csak az erdőt járja...

Józsi bácsi: Nocsak?

Lajos:       Össze akarja szedni a birkákat. Mondtam, hogy ne engedje ki őket, de ennek beszélhet az ember...

Józsi bácsi: Kutya kell, tanár úr, egy jó kutya...

Lajos:       Volt. Genovéva lehozta a sógornője pincsijét, de félt a birkáktól. Inkább elbujdosott az erdőben.

Józsi bácsi: A sógórnője?

Lajos:       Nem, a pincsije. Tudja, az a kefélt szőrű, amelyiknek lakkozott volt a körme.

Józsi bácsi: Azt a hölgyet nem láttam. Akkor még nem volt messzelátóm.

Lajos:       Nagyon okos volt. Két lábon is tudott járni, csak Tónira nagyon haragudott, mert mindenáron a birkákat akarta hajtatni vele.

Józsi bácsi: Nem is csodálom. Egy lakkozott körmű, pesti nővel birkákat hajtatni... / leteszi a bárányt / No, ez jóllakott, viheti vissza a többihez!

Lajos.      / ölbe veszi a bárányt / Gyere, te kis ártatlan! / el /

Józsi bácsi: Még hogy kefélt szőrű pincsi... Ezeknél még a kutya se olyan, mint más, normális embereknél… / a fejét ingatva el /

 

 

3. kép

 

   A helyszín az előbbi. Egy pillanatra üres a színpad.

 

Polgármester: / a mező felől jön / Jó napot! Van itt valaki? A fenébe is, úgy látszik, rosszkor jöttem. / körbejárja az udvart / Elég szépen rendbe hozták ezt az öreg tanyát. Csak éppen adót nem akarnak fizetni. Kisvállalkozás... Megszedik magukat, aztán majd meglépnek ezek is, mint a tavalyi dinnyések... A helyi adó meg marad.

Genovéva: / másik ruhában jön ki / Jó napot polgármester úr! Ne haragudjon, hogy megvárakoztattam, de tudja, át kellett öltöznöm, mert lepisiltek.

Polgármester: Lepisilték? Csak nem a fa mellé állt, szépasszony?

Genovéva: Ne bántson már maga is!... A bárányt szoptattam, és az ölembe...

Polgármester: Mondja: nem jöhetnék el én is magához báránynak? / Pajkosan az asszony fenekére üt /

Genovéva: / arrébb húzódik / Már ez is... Amint hallom, bégetni tud, elfér a karámban.

Polgármester: Ej, de csípős a nyelve... De éppen ez tetszik magában, hogy professzorné létére így be tudott illeszkedni a mi kis falunk közösségébe. Nem játssza a pesti úriasszonyt.

Genovéva: Üljön le, nálunk! Megkínálhatom valamivel?

Polgármester: / leül az asztalhoz / Lényegében hivatalos ügyben jöttem. Nem az én feladatom lenne, de hát a barátság...

Genovéva: / leül, fontoskodó arcot vág / Én csak a helyettes vagyok, de ha megfelelek a tárgyaláshoz...

Polgármester: Hajaj! Nekem nagyon is megfelel.

Genovéva: Nos, miben segíthetek?

Polgármester: Személy szerint gondolja? / megfogja a kezét /

Genovéva: / elhúzza a kezét / Ezt talán mégse... Hivatalos ügyben jött, nem?

Polgármester: / sértődötten / Ahogy parancsolja. Tudok én hivatalos is lenni... De amint értesültem, az adóhivatalnál nem vigyázott ennyire az erkölcseire, asszonyom!

Genovéva: / fölpattan, sértődötten berohan a házba /  Elefánt...

Polgármester: Ezt alighanem elszúrtam. No mindegy, majd az adósság meglágyítja a szívét. / az ajtóhoz megy, de ott megtorpan / Mi? Én menjek utána? Azt már nem. A pártom se bocsátaná meg...

Tóni:        / az erdő felől érkezik a vállán egy farönkkel / Genovéva! Hoztam egy kis gyújtóst. / észreveszi a polgármestert / Jó napot, polgármester úr! Mi szél hozta erre?

Polgármester: Jó napot, igazgató úr! Lopjuk a fát a falu erdejéből? Lopogatjuk?

Tóni.        / ledobja a válláról a fát / Maga is? Ezt nem tudtam. Hiába no, mi nem érünk rá pletykálni. Minden erőnk erre a  vállalkozásra megy.

Polgármester: / odébb rúgja a fát / No igen, a vállalkozás... Ez van vagy negyven kiló.

Tóni:        Bizony, elég volt hazacipelni. Tudja, nekem nem szállítja házhoz a Fekete Kos Kft. traktorosa.

Polgármester: No jó, hát éppen arra járt, miért ne dobta volna le? Olyan nagy bűn ez?

Tóni:        Ezt kérdezem én is. Ha én el nem hozom, úgyis elviszik a munkanélküliek, nem?

Polgármester: No jó, hagyjuk az erdőt! Hivatalos ügyben jöttem. Leülhetnénk?

Tóni:        Tessék. Genovéva! Itt vagy?

Polgármester: / leül / Igen, már találkoztunk.

Tóni:        Légy szíves, hozzál poharakat, meg egy kis bort a jobbikból!

Genovéva: / a házból / Hozom, Tónikám.

Polgármester: Rossz híren van, igazgató úr. / az aktatáskájából papírokat vesz elő / Nem az én tisztem lenne, de ha már úgyis erre jártam...

Tóni:        / leül a papírokat bámulja / Ez mi?

Polgármester: A lejárt hitelszerződésük, meg az adótartozásuk, ez pedig a mezőőr följelentése, mert önkényesen használják a falu legelőjét. Kissé összegyűltek a dolgok. Ne nézzen  így, ez kis falu! Én mindenütt igazgatósági tag vagyok. Hja, a polgármesteri tiszteletdíjból nem lehet megélni...

Genovéva: / csábos mosollyal teszi eléjük a poharakat / Itt maradhatok én is?

Polgármester: Természetesen, hiszen a kölcsön ügyében maga járt a megyei hivatalban.

Tóni:        Hozz egy széket, kedvesem!

Polgármester: Majd én, ha megengedi.../ Genovéva alá tolja a székét, másikat hoz ki, szorosan mellé ül /

Tóni:        /Úgy tesz, mintha az aktákat nézegetné, közben a polgármestert figyeli / Hát igen... ez tény.

Genovéva: / tölt a poharakba / Önnek is, polgármester úr?

Polgármester: / megfogja a kezét / Ez a férfi dolga, drága asszonyom. Majd én. / Míg tölt, Genovévát nézi. A bor az asztalra ömlik / Ó, ezer bocsánat!...

Genovéva: /fölugrik a ruhájáról lesöpri a ráfolyt italt / Hehe... nem gond, ez csak olyan kis hétköznapi ruha...

Tóni:        / értetlenül néz rájuk / Az aktákra is egy keveset, ha szabad kérnem!...

Polgármester: /feszengve / Nos?... Átnézte a követelést, igazgató úr? Nem túl rózsás a helyzetük. Én az ön helyében...

Tóni:        / leteszi az aktákat / Igen. Nos, az a helyzet, hogy halasztást kell kérnünk, mert egy megveszekedett peták sincs a kasszában. Az álatok egy része elhullott. A gyapjúértékesítési szerződésünk még nem realizálódott...   

Polgármester: / összeszedi az aktákat, elrakja a táskába / Sajnálom, igazgató úr. Kétszer már kaptak halasztást. Leszólt a pártigazgató, meg a minisztérium is a maguk ügyében...Szóval a professzor úrra való tekintettel húztuk, ameddig húzhattuk, de... a mi pénzügyi tervünket is teljesíteni kell. Most még eladhatják...

Tóni:        / dühösen föláll / Tudomásomra jutott, hogy az unokaöccsének akarja átjátszani a vállalkozásunkat. Nem adom. Érti? Nem adom! Elmehet az Atya Úristenhez is!...

Polgármester: / ő is fölugrik az asztaltól / Kikérem magamnak az ilyen aljas gyanúsítást! Vegye tudomásul, hogy ez rágalom. Ki mondta? Mindegy, úgyis letagadom...

Genovéva: / a vállánál fogva mindkettőt visszanyomja a székre / De uraim! Nyugodjanak már meg! Mindenre van megoldás. Az tény, hogy most egy fityingünk sincs, de fél éven belül rendezünk minden tartozásunkat. Az is tény, hogy a Báránymentő és Gomolyakészítő Kft-re olyan nagy szüksége van a falunak, és a nemzetgazdaságnak egyaránt, mint egy falat kenyérre. Nekünk viszont szükségünk van egy szakképzett főkönyvelőre. Mivel foglalkozik a kedves unokaöccse, polgármester úr?

Polgármester: / zavartan babrálja a táskáját / Hát... ő... tulajdonképpen most átmenetileg kertészkedik. A paprikát locsolja a fólia alatt. Különben értelmiségi. Tornatanár. Levelező tagozaton végzett.

Genovéva: Ideális főkönyvelő lesz belőle. Ha Tónit kinevezik vezérigazgatónak, még gazdasági igazgató is lehet. Én meg akár felügyelő bizottsági tag is lehetnék valahol. Jó lesz így, polgármester úr? / megsimogatja a férfi kezét /

Polgármester: Így jó. Így...

Genovéva: Erre igyunk, uraim!

Polgármester: / emeli a poharát / Igyuk meg a pertut, gyerekek! Szervusztok! Ha már egy csapatban focizunk...

Tóni:        Szervusz, kérlek! /Genovévához fordul / Ugyan adj már neki egy puszit! Nem látod, hogy azért csorog a nyála? Addig én megnézem Lajost. / el /

Polgármester: / megcsókolja Genovévát / Szervusz, te genetikus! Te leszel a vezérigazgató-helyettes, de az is lehet, hogy...Hú...

Genovéva: / megtörli a száját / Szervusz, te polgármester!

Polgármester: Tudod, milyen gyönyörű vagy, te genetikus?! És majdnem olyan okos, mint én... Ha mi ketten kézbevesz-szük az ügyeket... / szökdécselve el /

 

 

4. kép

 

    A helyszín változatlan. A színen Genovéva. Fejcsóválva néz a polgármester után.

 

Genovéva: / kifújja magát / Hű... ez kemény volt... Ennyi hülye férfi egy rakáson... A végén még tényleg el kell szöknöm közülük. / leszedi az asztalt / Mára elegem van belőlük. El is megyek napozni az erdőbe, ott legalább békén hagynak. / bemegy a házba, majd egy pléddel a vállán, dudorászva elvonul az erdő felé /

Professzor: / sportos öltönyben, fehér kalapban érkezik a mező felől. A kezében táska. Leteszi a fa tövébe. / Jössz, kicsim?

Maca:       / alig ruhában követi a professzort. A kezében nejlonszatyor. / Jövök hát, csak ebben a homokban mindig elsüllyed a tűsarkam...

Professzor: Mondtam, hogy kényelmes cipőben gyere, kedvesem!  

Maca:       / nyafogva / Azt nem mondtad, hogy terepgyakorlatra hozol...

Professzor: Megkérlek, kedvesem, hogy a feleségem előtt ne tegezz, jó? Netán még félreértené...

Maca:       / ledobja a szatyrát a fa tövébe és az asztal tetejére ül. A lábát lóbálja. / Ahogy akarod, Mókuskám. Mondd:  van legalább egy strand ebben a pofrészekben?

Professzor: Nem tudom, de úgy sejtem, hogy az éppen nincs. Pszt! Jó napot! Van itt valaki? / bekukkant a házba / Hahó! Senki. Vajon hol lehetnek? Pedig bizonyosan jó helyen járunk, mert itt a cégtábla.

Maca:       Nagy kópé vagy te, Mókus! Jól elküldted a feleségedet. Ez itt valóságos száműzetés... Ennyire randa a nő?

Professzor: / leül a székre, a kalapjával legyezgeti magát / Hogy mondhatsz ilyet, Pintyőke?! Láttad a fényképét, nagyon csinos asszony, csak egy kicsit hóbortos. Kellett neki a napfény, meg a puszta, a jó levegő, a csend... No meg egy kis önállóság. Üzletasszony akart lenni. Az lett. Ez hiányzott a boldogságához.

Maca:       Meg a birkabégetés, meg a nyakig érő homok... Én egy percig se tudnék itt élni. Hacsak... úgy meg nem fizetnének, hogy... Á, annyi pénz nincs is..

Professzor: Neked nem is kell, te okos kislány vagy. Ő is megbánta már, csak túlzottan büszke ahhoz, hogy bevallja. Önálló akart lenni. Kipróbálni a szakmai rátermettségét...

Maca:       Mi a fene, még szakmája is van?

Professzor: Genetikus. Az asszisztensem volt az egyetemen, aztán...Egy idő múlva a feleségem lett.

Maca:       De remélem, nem akarod még haza vinni! / leugrik az asztalról, a professzor ölébe ül / Ugye nem hozod haza, Mókuskám?

Professzor. Nem hát. Még az egyszer kihúzom őket a csávából...a te kedvedért. No, meg a saját nyugalmam érdekében is. De azért ne bízd el magad, ugyanazt a hibát nem szoktam kétszer elkövetni. Szállj ki az ölemből! Amíg itt leszünk, úgy kell viselkedned, ahogy egy jól nevelt titkárnőhöz illik.

Maca:       / kiszáll a professzor öléből, duzzogva sétálgat az udvaron / Olyan éhes vagyok... Ma nem fogunk ebédelni?

Professzor: Ahogy elnézem, itt nem. Nálunk különben is mindig a házvezetőnő főzött. Láttam az úton egy jópofa csárdát. Gyere, elugrunk oda!

Maca:       / lelkendezve / Jó. Én hortobágyi palacsintát kérek előételnek.

Józsi bácsi: / belép a mező felől nyakában a távcsővel / Akármi legyek, ha ez nem a festett körmű pincsi! Hű, az anyját, ez még messzelátó nélkül is megmutatja, amije van...

Professzor: Jó napot, bátyám! Maga ide tartozik a tanyához?

Józsi bácsi: Adj’ Isten! Nem épp ide, de a közelbe.

Professzor: / elé megy, kezet fognak / Nem tudja, hol van a feleségem?

Józsi bácsi: Ha megmondja, ki a felesége, én is megmondom, hogy nem tudom.

Professzor: Genovéva, a genetikus. Ő a feleségem.

Józsi bácsi: Ja, a főnökasszony? Hát akkor maga a professzor személyesen, Pestről. Láttam a tévében valamelyik este. Nagyon győzködte a kollégáit, de az istennek se akarták elhinni, amit mond. Látja, én is így vagyok ezekkel a politikusokkal. Sose értem, mit is akarnak, bár teljesen mindegy, mert bármit mondanak, abból csak adóemelés lesz... No, aztán ki is kapcsoltam a masinát, annyira megsajnáltam magát. Mondtam is az asszonynak, hogy úgy sajnálom ezt a kedves professzor urat, mert különben olyan rendes embernek látszik. Bár, a fene tudja már manapság... Semmi se az igazán, mint aminek látszik...

Professzor: Igazán örülök, hogy ennyire érdeklik a tudományos problémák.

Józsin bácsi: A fenét érdeklik, csak a másik adón operát adtak.

Professzor: No igen... Szóval maga a...

Józsi bácsi: Én vagyok a szomszéd. A Józsi bácsi. Nem említett még a főnökasszony? Csak egy kis borért jöttem volna, mert hogy kifogyott a butella. Ez a kedves kislánya?

Professzor: Nem, nem. A titkárnőm, Maca.

Józsi bácsi: Áhá... és ő nem szereti a birkákat?

Professzor: Pesti lány, hozzászokott a komforthoz.

Józsi bácsi: Azért szaladt be az erdőbe. Mesélte a tanár úr...

Professzor: Az erdőbe? / Macához fordul / Miféle erdőbe szaladgálsz te a tanár úrral?

Maca:       Hagyj békén! Mit keresnék én a tanár úrral az erdőben? Otthon, a lakásodon szoktunk dolgozni, nem? Különben is olyan éhes vagyok, menjünk már!

Professzor: Jó, máris indulunk. Mondja meg, kérem a feleségemnek, hogy elmentünk ebédelni, de visszajövünk. /Macával  és Józsi bácsival el /

            

 

5. kép     

 

   A helyszín változatlan. Tóni érkezik az erdő felől szakadt nadrágban.

 

Tóni:        / lerogy a székre, a nadrágját nézegeti / Rohadt dög! Hát nem nekem ugrott?! Ne félj, Friderika, rád uszítom a vadászokat! Úgy lelőnek, mint a pinty. Szerencsére a lábamat nem érte el a foga. Ez volt az utolsó valamire való nadrágom...

Lajos:       / nevetve szalad Tóni után / Hát te meg kivel verekedtél össze az erdőben, pajtás? Láttalak, ahogy futottál a vakarcs elől. Nem mértem az idődet, de biztos rekord.

Tóni:        Ne röhögj már, inkább segíts bekötözni a sebeimet!

Lajos:       / megnézi Tóni lábát / Ugyan már, Tónikám, csak kényeskedsz... Ez nem is vérzik.

Tóni:        Jellemző. Lajos, a nagy humanista... Neked csak akkor lennék jó, ha az erdőben elvéreztem volna? És ha megveszett az a dög? Meg kell kérdezni Genovévát, volt-e oltási bizonyítványa.

Lajos:       Volt hát, ne idegeskedj! A papír megvan, csak a kutya veszett el.

Tóni:        Én azért bemegyek, és alaposan lemosom sebbenzinnel. / Sántikálva bemegy a házba, majd kidugja a fejét az ajtón / Vedd tudomásul, hogy elegem van az egészből. Én ezt nem csinálom tovább. Miért is hagytam magam rábeszélni ekkora hülyeségre? Befejeztem, kész, nincs tovább! / el /

Józsi bácsi: / a mező felől kiabál / Tanár úr! Tanár úr!

Lajos:       Jöjjön, Józsi bácsi!

Józsi bácsi: Nem érek rá, sietek. Csak azt akartam mondani, hogy megjött a pincsi.

Lajos:       Láttam, a Tóniról letépte a nadrágot.

Józsi bácsi: Tényleg? Az anyját, ilyen harcias? A fene se nézte volna ki belőle...

Lajos:       Teljesen elvadult az erdőben. Tónira nagyon haragszik.

Józsi bácsi: Elmentek ebédelni a professzor úrral. Azt üzenték, majd visszajönnek. Visz’ lát! Sietek. / el /

Lajos:       Az ugyan már nem jön vissza. Úgy megijedt a birkáktól, hogy azt se tudta, merre fusson.

Genovéva: / pléddel a vállán jön az erdő felől / Tóni üvöltött annyira az erdőben?

Lajos:       Ő hát. Friderika elkapta a frakkját. Menj, ápolgasd szegényt! Teljesen ki van borulva.

Tóni.        / kidugja a fejét az ajtón / Nem kell engem ápolgatni... Hagyjatok békén! Mindjárt tartunk egy rendkívüli értekezletet, és elmondom rólatok a véleményemet. / el /

Genovéva: Hát ez meg mit jelentsen? Az agyára ment a hőség?

Lajos:       Azt hiszem, be akarja dobni a törölközőt.

Genovéva: / a fejét ingatva / Én nem is értem, miért vagyunk ennyire szerencsétlenek. Pedig olyan jól indult ez a vállalkozás...

Lajos:       Józsi bácsin múlott minden. Azt mondta, vezérkos kell a nyájhoz. Adott? Nem adott, csak a borunkat vedeli.

Genovéva: Nem volt rá pénzünk. A kutyára se volt pénzünk. A tavaszzal már a tetőt se tudtuk megcsináltatni. Tönkrementünk. Mi lesz velünk, Lajoskám?

Lajos:       Te még csakk visszamehetsz a férjedhez, ha minden kötél szakad, de én... Se lakásom, se bútorom, se állásom... Hanem azt sose felejtem el, amikor megjöttél Pestről ezzel a kefélt szőrű szobapincsivel...

Genovéva: Én legalább megpróbáltam kutyát szerezni. Nagyon kedves, okos jószág volt.

Lajos:       Valóban. Pesten elolvasta a fűre lépni tilos táblát, és még itt is a flasztert kereste. És milyen tanulékony... Egyszer mutattad meg neki, hogyan kell letépni Tóniról a nadrágot, és még mindig emlékszik rá.

Genovéva: Ne bosszants már, Lajos! Tóni volt a kinevezett vezérkos, mert te akkor is sztrájkoltál. Szegény kis pincsi... Nem is tudom, miből él most az erdőben.

Tóni:        / alsónadrágban, papírokkal a kezében jön ki a házból / Nos, kezdhetjük? Üljetek le! Rendkívüli, sorsdöntő értekezletet tartunk. Én vezetem, mint ügyvezető elnök.

               /valamennyien asztalhoz ülnek /

Tóni:        /föláll / Tisztelt közgyűlés! Kedves genetikusnő, kedves izé... dolgozó! Azért hívtalak egybe benneteket, hogy bejelentsem a Báránymentő és Gomolyakészítő Kft. szégyenteljes kudarcát. Amikor egy évvel ezelőtt nem kis anyagi áldozattal, hiszen Lajos barátunk minden ingó és ingatlan vagyonát föláldoztuk az igaz ügy érdekében, és töretlen hittel belevágtuk a fejszénket ebbe a dologba, nem gondolhattuk, hogy ilyen kemény fa a birkatenyésztés. Amikor hosszas unszolásra elvállaltam az igazgató elnöki tisztet, meg voltam róla győződve, hogy mi hárman fellendítjük kicsiny hazánkban a birkatenyésztést, és rövid idő elmúltával Lajos barátunkat, a kisvállalkozás egyetlen fizikai dolgozóját vadonatúj plüss garnitúrával lephetjük meg.  Ki gondolhatta volna akkor, hogy a kül - és belpiaci viszonyok ilyen gyorsan, és akaratunk ellenére is megváltozhatnak? Ki gondolhatta volna, hogy a jó szomszédnak mutatkozó Józsi bácsi éppen akkor hagy cserben bennünket, amikor vezérkosra és terelőkutyára van szükségünk, és mellesleg elfogy a borunk? Aztán, tisztelt munkatársaim! Ki gondolhatta volna, hogy a munkásosztályt képviselő Lajos olyan követeléssel áll elő, hogy bért követel?... Tőlünk, akik csak az ő érdekeit tartjuk szem előtt! Én éjt nappallá téve azon fáradozom, hogy föllendítsem a céget. És erre mi történik? A hálátlan birkák, akiket a saját dudlinkon neveltünk, szétszélednek az erdőben. A hálátlan Friderika, az a dög, aki kutya létére nélkülünk soha sem tudhatta volna meg, hol van Alsópuszta, pimasz módon megtámadott az erdőben rőzse gyűjtögetés közben, és letépte rólam az utolsó nadrágomat. Ezért kényszerültem arra, hogy alsóban tartsam meg ezt az ünnepi, leköszönő beszédemet. Összegezve tehát: amikor idejöttünk, egy puszta volt, Alsópuszta. Most pedig nézzetek rám! Elöl puszta, hátul puszta... Ez maradt a ragyogó, világmegváltó terveinkből!

Genovéva: / felnyújtja a kezét / Szót kérek! Kedves elnök úr, kedves Lajos!

Tóni.        Állj föl! / leül /

Genovéva: / föláll, a vállára teríti a plédet / Tehát... Én, mint  a kisvállalkozás elnökhelyettese és genetikusa ünnepélyesen csatlakozom az előttem szóló igazgató úr bölcs, és mélyenszántó megállapításaihoz. Hozzá kell még tennem, hogy ki gondolhatta volna, hogy ebben a selejtbárány állományban a gének annyira eltorzultak, hogy pofátlanul elcsavarogjanak tőlünk? De azt is önkritikusan meg kell mondanom, hogy vannak szép eredményeink. A pénztárkönyvünk például kifogástalan. Én vezettem. És mutassanak nekem még egy olyan báránymentő vállalatot, ahol a vezetőknek ötven százaléka... nem tévedés, ötven egész százaléka nő!!! A fizikai dolgozónk időben megkapja a szociális ellátás keretébe tartozó munkaruha illetményét. Igaz, a kölcsönzőből, de megkapja. Ne nyújtózkodj, Lajos, ha befejeztem, te is megkapod a szót. Látod, belezavartál, pedig olyan szép, politikus gondolataim voltak... No, igen... Nem értem, hogyan mehettünk tönkre, hiszen három jó képességű, diplomás ember indult el a kisvállalkozás útján. Öt nyelvet beszélünk, és Lajos úr még furulyázni is megtanult a nemes cél érdekében.

Tóni:        Sípolni...

Genovéva: Ez most mellékes. No, de mi lehetett hát az ok? A birkák genetikai adottságairól már szóltam. Ezt még az előző társadalmi rendszertől örököltük. Ezzel szemben tehetetlenek vagyunk. A másik az újság. Fel kell deríteni, ki írta azt a helytelen politikai alapállású cikket a birkatenyésztésről.

Lajos:       / két kézzel jelentkezik / Szót kérek! Most már tényleg szót kérek! Az előttem szólók véleményéből kitűnik, hogy ők semmiképp sem okolhatók a csőd bekövetkeztéért. Önkritikusan be kell vallanom, hogy én sem. Két lehetőség marad tehát. az egyik: fegyelmi eljárást kell kezdeményezni a birkák, s hűtlen kezelés miatt büntető eljárást indítani a Friderika nevű eb ellen. Ő már sajnos nem tartózkodik a vállalatnál, tehát körözést kell kiadni ellene. A másik megoldás: kártérítési pert kell indítani az ellen a lap ellen, amelyik a cikket közölte. Így megmenekülhetünk a csődtől, és talán még az én plüss garnitúrámra is futja. / leül /

Genovéva, Tóni: / megtapsolják / Úgy van, ez az!

Tóni:        / föláll / Megköszönöm az értékes hozzászólásaitokat. Szavazásra teszem föl a kérdést. Igaz, hogy én már döntöttem, de hát így demokratikus. Aki amellett szavaz, hogy...

               / kintről autóduda hangja hallatszik /

Tóni:        Hát ez meg ki a fene lehet? Nézd már meg, Lajoskám, légy szíves!

Lajos:       / a mező felé indul / Jó, de addig ne szavazzatok! / el /

 

 

 

 

 

 

6. kép                           

 

   A helyszín változatlan. a színen Genovéva és Tóni. Utóbbi alsónadrágban toporog.

 

Professzor: / tárt karokkal közeledik a mező felől / Üdvözlöm, igazgató úr! De jó színben van már megint! / kezet fog Tónival, majd Genovévához fordul / Szervusz, drágám! Hogy te milyen csinos vagy ebben a kis plédben... / arcon csókolja az asszonyt / Hogy vagytok? Látom, élvezitek a napfényt...

Genovéva: / ledobja magáról a plédet / Szervusz, Ferenc! De jó, hogy megjöttél...

Professzor: Nem mondta a szomszéd, hogy már jártunk itt? Elmentünk ebédelni, mert senkit se találtunk a tanyán.

Genovéva: Nem egyedül jöttél?

Professzor: Nem. Elhoztam Macát is. Tudod, ő az új titkárnőm. Soha nem látott még ilyen közelről tanyát, hát hadd nézze!

Tóni:        /észreveszi magát, tenyerével takargatja az alsónadrágját /    

A szentségit!... Hú... Bocsánat, épp most tépte le rólam a kutya a nadrágot. / beszalad a házba /

Professzor: Különös kutyáitok lehetnek, drágám! No mindegy... Hadd mutassam be neked a legújabb titkárnőmet... Merre van, Maca?

Maca:       / kintről / Jövünk már, csak ez az átkozott homok... / Lajos karján betipeg / A tűsarkúm állandóan elmerül a homokban...

Genovéva: / elé megy, végigmustrálja a lányt / Szóval... maga a férjem újdonsült titkárnője... Bűbájos jószág. Gratulálok, Ferenc! Mindig jó érzéked volt a titkárnőkhöz.

Maca:       / ő is végigmustrálja Genovévát / Szóval... maga a főnököm felesége... Megértem magát, professzor úr.

Lajos:       Megmutatnám Macácskának a vállalatot...

Genovéva: De hiszen még nem is ismeritek egymást...

Maca:       / vihorászva / Dehogynem. A tanár úr volt az osztályfőnököm a gimnáziumban.

Genovéva: No, de akkor is...Elsüllyed a homokban a tűsarkú topánkája. / a professzorhoz / Voltál a minisztériumban, Ferenc?

Professzor: Hogyne, drágám, a helyiekkel is tárgyaltam, minden rendben van, csak... majd elmondom. De talán le is ülhetnénk... / a szék felé indul /

Genovéva: Ennyire elfáradtál, drágám? Kimerítő ebéd lehetett...  /Lajoshoz / Mutasd meg az állatokat a professzornak! Addig majd én gondoskodom a vendégünkről.

Lajos:       / behúzott nyakkal / Ajaj... Kezdődik a cirkusz.

Professzor: / menedéket keresve néz Lajosra / Hogyne, szívem, megnézem őket. Engem nagyon érdekelnek a birkák. Merre indulhatunk, tanár úr?

Lajos:       Erre tessék, kint vannak a karámban! / a professzorral az erdő féle el /

Genovéva: Ezek itt a maguk csomagjai a fa mellett?

Maca:       Igen. A szomszéd bácsival üzentünk is, hogy elmentünk ebédelni...

Genovéva: /még mindig a lányt mustrálja / Miért nem ülsz le?

Maca:       Áhá... ez a vezércsel. No jó... / leül a székre / És te?

Genovéva: / nagyot nyel / Van egy kis likőrünk. Megkínálhatlak, drágám?

Maca:       Ha van, inkább egy kis konyakot. Tudod, ma valahogy olyan rossz a gyomrom.

Genovéva. / a ház felé indul / Ahogy parancsolod. / döbbenten megáll / Csak nem?

Maca:       Mit nem?

Genovéva: Semmi, semmi... Hányingered nincs?

Maca:       / nevetve / Ne tojj be, nem vagyok terhes!

Tóni:        / Lajos nadrágjában jelenik meg. Kissé rövid a szára / Ne fáradj, Genovéva, már itt is van. / konyakos üveget, poharakat tesz az asztalra / Kezét csókolom, Macácska! Maga itt?

Maca:       Amint látja, Tónika... milyen kicsi a világ...

Tóni:        Engedelmetekkel csatlakozom a professzor úrhoz. / elmenőben / Micsoda patália lesz itt pillanatokon belül...

Genovéva: / tölt a poharakba / És... milyen főnök a professzor?

Maca:       Tündéri öregúr. Mintha a nagyapámat látnám...

Genovéva: A nagyapádat. Értem.

Maca:       Igen. Neki is ilyen ősz a haja. Bűbájos ember a nagyapám.

Genovéva: És... szóval... Ő is olyan hozzád, mint a nagyapád?

Maca:       Ó, igen. Úgy babusgat, mint... szóval babusgat.

Genovéva: Hát, akkor minden rendben. Egészségedre, Maca! / isznak /

Maca:       Egészségedre, Genovéva!

Genovéva: / föláll, idegesen járkál / Nézd, Maca! Én ismerem Ferencet. Tudom, milyen nagy gyerek. Egyenesen rákérdezek: viszonyod van vele?

Maca:       / tölt, fölhajtja / Én meg egyenesen válaszolok: igen. És még csak nem is szégyellem.

Genovéva: / lesújtva / Ez igen. De hiszen te mondtad, hogy a nagyapád lehetne...

Maca:       Lehetne, de nem az. És hol tudnék én manapság ilyen könnyű, és aránylag tisztességes munkával ennyi pénzt keresni?

Genovéva: Csak a pénzért?

Maca:       Á...Te se csak azért mentél hozzá!

Genovéva: Az más. Különben is, annak már több, mint tíz éve.

Maca.      Hű... te ilyen öreg vagy? És még csodálkozol rajta, ha engem kíván? És te melyikkel, élsz itt?

Genovéva: Én? Ugyan... különben is, mit faggatsz te engem? A te férjed bármelyik is?

Maca:       / kuncogva / Még nem. De ennek a Lajosnak olyan csiklandós bajusza lehet...

Genovéva: Te Maca! Hagyd békén azt a Lajost!...

Maca:       Miért? Olyan izgi lehet...

Genovéva: És a professzor? Ő is olyan izgi?

Maca:       Nagyon. Különösen a kocsiban.

Genovéva: Hol? A kocsiban?

Maca:       Igen, ahogy vezet...

Genovéva: Te jóságos Isten! Egyszer még nekimegy a fának! Vagy csak hülyítesz engem?

Maca:       Ugyan, mit képzelsz te rólam? Különben se megy neki, ő már nagyfiú. Bemegyünk az erdőbe.

Genovéva: Ez nem igaz! Ferenc soha nem volt ennyire hebehurgya, ennyire gyerekes... Istenem, mi történhetett vele? Mióta ilyen?

Maca:       Mióta engem ismer. Azt mondja, olyan akar lenni, mint én, mert ő soha sem volt igazi, bohém fiatal.

Genovéva: / toppant egyet / No, ennek vége! Csomagolok, és megyek vele Pestre. Mindennek van határa!

Maca:       Felőlem... De a fiúk maradnak...

Genovéva: / dühösen / Igen, azok maradnak. Gyere! Még nem fejeztük be az eszmecserét… / Macával el /

 

 

7. kép

 

 

   A helyszín az előző. A színpad néhány pillanatra üres. Tóni, Lajos és a professzor érkezik az erdő elől.

 

Professzor: Nos, hát akkor jó lesz így, uraim? Az őszig még a feleségem is itt marad, amíg az új profilt kialakítják, aztán... De ezt majd még megbeszéljük, ha eljön az ideje.

Tóni:        Ha jól értem, a cég neve marad, csak idegenforgalmi nevezetesség leszünk.

Professzor: Így van. Építünk ide egy golfpályát, lovardát az erdő alá, esetleg egy horgásztavat néhány stéggel. Erre jön be a külföldi tőke. Az adósságaikat rendezzük, sőt fizetést is fognak kapni dollárban. Jó lesz így?

Lajos:       Az nagyon jó lesz, mert én már két hónapja nem kaptam egy fityinget se.

Tóni:        Ide, a fa alá felhúzunk egy sátrat, bele egy nagy kecskelábú asztalt, amin a turisták ebédelhetnek. A Józsi bácsi meg főzhetné a gulyást. A tornácra fölkötünk néhány kolompot. És a vezérkos?

Professzor: Holnap áthozzák  a gazdaságból. A juhász is itt marad addig kisegítőnek, míg teljesen össze nem szokik a nyáj.

Lajos:       Én már egészen jól tudok furulyázni. Meghallgatja professzor úr?

Tóni:        Inkább higgye el neki!

Professzor: Elhiszem.

Józsi bácsi: / egy  kis puli kutyát hoz az ölében / Meghoztam a Bojtárt, professzor úr, hogy legyen már egy értelmiségi is ebben a tanyában...

Lajos:       / megsimogatja a kutyát / De bájos kis jószág... Ez nem fél a birkáktól?

Józsi bácsi: Nem ám! Úgy tereli őket, mint az anyja. / hamiskásan Lajosra kacsint / Tanár úr! Merre van a pincsi?

Lajos:       Valahol az erdőben kószál. Le kell lövetni.

Józsi bácsi: Lelövetni? Azt a lakkozott körműt? Akit a professzor úr hozott?

Tóni:        Mit hozott a professzor úr?

Józsi bácsi: Hát akit hozott...

Lajos: Látja, én meg végig a kutyára gondoltam, amelyiket Pestről hozott Genovéva...

Józsi bácsi: Majd kiderül mindjárt! Hol a fenében hagytam el a messzelátómat?

Professzor: Aztán, ha valami probléma adódna, csak telefonáljanak, vagy írjanak! A falusi turizmus felvirágoztatása érdekében…

Genovéva: / két hatalmas bőrönddel a kezében megjelenik az ajtóban / Mehetünk, Ferenc?

Professzor: / megütközve / Te hová mennél? No, de drágám!... Te itt most nélkülözhetetlen leszel! Mindent megbeszéltünk az urakkal. Rád épül az egész biznisz… Jönnek a turisták... az idegenforgalom, falusi turizmus, meg minden... Ezt nem teheted...

Maca:       Ne aggódjon, én maradok. Egyelőre...

Professzor: De Macácska... maga az én titkárnőm, mellettem a helye!

Lajos:       Épp most gondoltam rá, hogy nekem se ártana egy.

Maca:       Nem, uraim, ezt az állást már kinőttem. Viszont van egy megüresedett genetikus státusuk. Vagy elnökhelyettesi? Ha jól sejtem...

Professzor: Na nem... ez...

Genovéva: Ez egyszerű helycsere, szívem! Tíz év után nem adom át ilyen könnyen a helyemet.

Lajos, Tóni: Maca... Tiéd a genetikusi állás.

Genovéva: / lenézően / Hálátlanok. Azt hiszitek, ez jobban főz?   

Maca:       Azt nem, de majd a Józsi bácsi kisegít. Meg a Lajos. / arcon csókolja a férfit /

Józsi bácsi: Én nem kapok?

Maca.      /odacuppant egyet az öregnek is / Előlegbe a jó szomszédságért...

Józsi bácsi: Csakhogy én nagyon jó szomszéd vagyok ám! /Jobbról, balról megcsókolja Macát /

Genovéva: Hát akkor mi is búcsúzzunk, drágám! / mindenkivel kezet fognak /

Lajos:       / Genovévához / Csak ennyi?

Genovéva: Na hallod, egy árulónak még ez is sok! / elindulnak a kocsi felé /

Lajos:       / visszalép a társaságtól / Ez már csak megvolna, de mi lesz az én plüss garnitúrámmal?

 

F ü g g ö n y !

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap