A ,,poeta doctus''

Csata Ernő, cs, 08/04/2016 - 00:07

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              

A proletárdiktatúra bukása után, jó mélyen bent a kurzusban, valahol egy budapesti utcán,

találkozott Babits Mihály és Szabó Dezső. Valami nagy barátság sosem volt köztük.

   - Jó napot! – köszön Szabó Dezső.

   - Jó napot! – viszonozza Babits.

Szabó Dezső nyomban a tárgyra tér.

   - Olvasta az új regényemet?

Babits kissé zavart:

   - Az új regényét…?

   - Igen. Az elsodort falut. Vagy nem is halott még felőle?

   - De…de…igen…hogyne…Csak tele voltam gonddal, bajjal…És rengeteg dolgom volt.

Szabó Dezső egy darabig sanda pillantással és sértett gőggel fixírozta Babitsot.

   - Hallja, szép kis ,,poeta doctus’’ maga! A művelt író, aki a kor legnagyobb epikai remekébe bele se kukkant…Tiszteltetem én az ilyen műveltséget, mondhatom…

Babits kínosan vergődik:

   - Ne vegye rossz néven…Okvetlenül elolvasom…A legsürgősebben…

Szabó Dezső megvetően bólogat. A kurzus írótitánja nehezen bírja elviselni az ámulat és bámulat efféle tátongó hiányát. Nem szól többet, kezet is csak lazán nyújt, és indul. Egyik megy erre, a másik arra. Ám Babits néhány

lépés után hirtelen a fejére üt és visszafordul. Türelmetlenül és izgatottan kiált Szabó Dezső után:

   - Bocsánat…! Ezer bocsánat…! Olvastam!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap