Porszem a gépezetben - 3. rész

Petrusák János, k, 12/12/2017 - 00:11

— Persze! — helyesel a főnyomozó. — Szóval egyből felhívott minket, és megfelelően kétségbeesett hangon, hogy azonnal kimenjünk. Megmenteni már nem tudtuk, de téged elkaptunk! Mert te ott voltál, abban a villában, méghozzá a hulla mellett, ezt ne is tagadd!

Az ügynök felemeli a fejét, és a kihallgatás folyamán most első ízben határozottan, sőt mondhatni bátran csendül a hangja.

— Csak azt tudják rám bizonyítani, hogy ott voltam, mást nem!

A rend önelégült őre azonnal felkapja a fejét a változásra. Tudja már, ez nem lesz egyszerű, itt harc lesz, megint. És az se biztos, hogy egészen törvényes. De neki győznie kell, mindenáron… mert az állása bánja!

— Az ujjlenyomatod ott található mindenhol az egész házban, még az áldozaton is! — vicsorgat a főnyomozó. — Hát ehhez mit szólsz, tisztelt nagyokos?!

— Azt, hogy az ujjlenyomatom a csengőn is ott van, és milyen rablógyilkos az, aki előbb udvariasan becsenget?

— Ne szemtelenkedj, azt ajánlom! De van válaszom, mármint arra, amivel védekezel. A legrafináltabb rabló-gyilkosok mind ezt a módszert alkalmazzák. Betörni spájszerrel egy megerősített villába nagyon nehéz és időigényes meló. Szóval a rabló megnyerő ábrázatot ölt magára, amilyen a tiéd is, ezért beengedik. Az áldozat is ezt tette, és hogy ezt megtehesse, neked előbb be kellett csengetned. És amikor már bent voltál, megölted…

— Mivel? — vág a rendőr szavába magabiztosan a gyanúsított. — Nálam semmiféle fegyvert nem találtak, és semmiféle olyan tárgyon, amit fegyverként használhattam volna, nem volt rajta az ujjlenyomatom! Talán a puszta kezemmel gyilkoltam?!

A főnyomozó elégedetten elvigyorintja magát.

— Te csak tudod, hogy így volt!

A gyanúsított nagyot nyel.

— Megfojtották?!

— Nem. Egy kézcsapással eltörték a nyelőcsövét. Ez azonnali halál! Na… bevallod?

A gyanúsított nem felel. Most vált világossá számára, hogy nagyon nagy bajban van! Eddig törvénytisztelő állampolgárként az egészet a túlbuzgó hivatal valami kafkai félreértésének tudta be. De rá kellett jönnie, hogy ez nem vicc. Itt minden halálosan komoly, és az ő élete a tét.

— Beszélhetnék egy ügyvéddel?

— Tehát beismered, hogy te ölted meg! — nyomul már megint a gyanúsított arcába a nyomozó.

— Ügyvédi védelemre akkor is jogom van, vagy… engedjenek szabadon!

— Három napig bent tarthatunk, ha akarunk! Ez a törvény!

— Ahogyan az is törvény, hogy nem tilthatják meg, hogy ügyvéddel beszéljek!

A két nyomozó egymásra néz. Majd az idősebb kényszeredetten bólint egyet.

— Oké. Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen paragrafusismerő dörzsölt gyilkos vagy. Na, köpd azt a számot, és mi idehívjuk az ügyvéded.

— Én… — akad el a férfi szava —, azt is tudom, hogy akinek nincsen pénze fogadott ügyvédre, annak hivatalból kell védőügyvédet kirendelni.

— Haaa! — vihog fel a nyomozó. — De okos vagy! A kirendelt ügyvéddel ráérsz a tárgyalás előtt találkozni. De azt ajánlom, ne várj sokat tőle! A te ügyed tiszta sor, nincs az az isten, se ügyvéd, különösen nem egy hivatalból kirendelt, aki megmenthetne. Na, addig is kaptárba vele! Más dolgom is van, mint a te okoskodó pofádat nézni!

 

 

3.

 

— Húúú, új fiú!

Mikor a gyanúsított mögött bezárul a vizsgálati fogság ajtaja, már nincs visszaút, az ítélet már szinte előre megszületett, bűnözőnek tartják, és bűnözők közé került. A nyolc férőhelyes szobából ketten arcukon nem sok jót, hanem a lehető legrosszabbat és megalázót ígérő mosollyal közelednek a még mindig az ajtónál szorongóhoz.

— Mi… mit akarnak tőlem?!

— Majd megtudod! Meglásd, nem fog fájni… csak egy kicsit megeszünk! — nevetgél a két férfi, kik már ott vannak a másik előtt, tőle karnyújtásnyi távolságban. Vagyis inkább közelségben. Bűzös leheletük és mosdatlan szaguk áldozatuk arcába csap.

— Engedjenek ki! — tör ki a visítás a férfiból. De hiába veri a vasajtót, ő is tudja, felesleges. Ha ki is nyitják, csak őt fogják megbüntetni a vergődésért. — De én, én ártatlan vagyok! — hüppögi.

— Ó persze, fiúkám — nyálazza az arcába a szőrös, nagydarab. — Itt mindenki ártatlan, míg a bíróság el nem ítéli! Mi is csuda jó fiúk vagyunk! Vagy kételkedsz benne?! — emeli hatalmas tenyerét a rettegőre.

Az ügynök kétségbeesetten körbenéz, de nem lát, nem láthat segítséget.

— Ne bántsatok! — könyörög a két röhögőre nézve.

— Ó, picikém! — pöcköli meg a közöttük reszkető orrát az egyik. — Viselkedjél! Lehet, hogy hónapokig vagy évekig leszel velünk, mert sokáig tart ám egy vizsgálat!

— Na, válassz! — türelmetlenkedik a másik, miközben megragadja a szerencsétlen férfi gyűrött zakóját. — Verjünk előbb laposra, vagy…

— Én a helyetekben nem ingerelném tovább az új fiút! — szólal meg egy hang. Az egyik emeletes ágy tetejéről jön. Ott olvas egy férfi, aki most leengedi a kezében tartott agyongyötört könyvet.

— Mi van?! — hördül fel a nagydarab. — Talán neked kell? Ha mi végeztünk, megkaphatod!

— Ha nektek nem kell az életetek, csak csináljátok!

— Fenyegetsz?!

— Nem én! — mondja az ágyon fekvő férfi. — Hanem az új fiú ott lent, köztetek!

— De hiszen ez reszket! — vihorászik az ötleten a két félelmetes fickó.

— Most igen — ismeri el az ágyon fekvő. — De gyilkolni is tud, ha felbosszantják!

— Eeez?! — fitymálódik az egyik.

— Fegyvertelenül? — röhög fel a másik.

Az ágyon fekvő felkönyököl, és úgy bólint.

— Hallottam, amikor kihallgatták a srácot. Egyetlen kézcsapással megölt egy embert! Puff! Kéz éllel a gégének, és a hapsinak máris annyi!

A két nagydarab az új fiúra mered, és biztos, ami biztos, leveszik a kezüket róla.

—  Engem ezzel csak vádolnak! — tiltakozik az ügynök.

— A zsaruk előtt mentsd a bőröd — fekszik vissza olvasni a közbeszóló férfi. — Közöttünk nincs beépített ember, aki beköpné, amit megtud!

— Hát nem is! — helyesel a két nagydarab, miközben óvatosan elhátrálnak az ajtónál reszketőtől. — Mi nem szeretjük az ilyet! És azt se, ha nálunk balhé van!

Ezzel mind ketten visszavonulnak a helyükre.

Az új fiú még áll, vagyis inkább reszket egy darabig az ajtónál, aztán látva, hogy már senki se törődik vele, birtokba veszi az egyik, még szabad ágyat.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap