Prohászka és a keresztényszocializmus 1/2

Kalász István, k, 10/10/2017 - 00:14

 

 

 

 

Az 1910-es évekig nyugodtan tekinthetjük Prohászkát a katolikus sajtóügy vezéralakjának, Prohászka sokoldalú, művelt főpap, elméleti ember volt, pontosan látta: az új idők új módszereket is követelnek, azaz a sajtónak, mint a negyedik hatalmi ágnak hatalma, befolyása van, és azt az ügy érdekében használni kell. De mielőtt folytatnánk szükséges röviden kitekinteni a kor gazdasági helyzetére: a magyar társadalom túlnyomó része nyomorban élt ezekben az évtizedekben, és ez a mélységesen kilátástalan helyzet késztetett közel két millió magyart, túlnyomó részben az agrárproletáriátus és részben a proletáriátus soraiból, hogy kivándoroljon Amerikába, és ennek az emigrációnak csak az I. világháború kirobbanása vetett véget. A szegénység kiváltó, konzerváló okai a magyar feudálkapitalista berendezkedés, a liberális ,,vad'' kapitalizmus megerősödése, a történelmi események, a századvég és a századforduló sajnálatosan aszociális nézetei voltak. Nem ismerős ez éppen most az olvasónak?

A kor egyik legtekintélyesebb katolikus lapja az esztergomi Magyar Sion volt, ebben jelent meg Prohászka a „Mi az a szociális kérdés?” című írása, mely talán a legfontosabb elemző cikkei közé tartozik e témában. Az említett cikk 1894-ben jelent meg, dr. Pethő néven.
„Most az állat jogainak korszakát éljük. Az állat emancipáltatott az emberben, az állati ember lépett föl a világ színpadán, az az ember, aki korlát és tekintély nélkül, igazság és szeretet nélkül, a modern szabadság zsarnokságával s a létért való küzdelem könyörtelen jogcímével szerezheti magának azt, ami jó: élelmet, hatalmat, élvezetet; mert mást nem ismer és nem kíván.”

Hatalmas szavak, Luther sistergő dühe jut eszébe az olvasónak, és új hang ez a Magyar Sionban, pedig mindezt (nem szabad elfelejteni) egy pap írja. Majd így folytatja: „Isten-jogokból ember-jogok, s az ember-jogokból állat-jogok lettek, s miután az ember állattá lett, feldúlja azt a társadalmat, mely az Isten országa [..] s alkot magának vagy egy vadont fenevadak számára az anarchizmusban, - vagy egy utópiát a szociáldemokratizmusban, de minden esetben szédítő sietséggel sürgeti a régi társadalom újjáalakítását: s ez a szociális kérdés.

Itt rögtön kínálja magát, hogy megfordítsuk a gondolatot, hiszen akkor itt az áll, hogy a társadalom tovább nem odázható megújulása csak keresztény szellemben történhet, mégpedig úgy, ha az ország visszatér a kezdeti állapothoz. Vagyis, Istenhez, azaz az egyházhoz? Észrevehető tehát az aggodalom az ország romlása miatt, és az is, hogy Prohászka már 1894-ben beismeri, tart a vadonban tomboló fenevadak miatt elszegényedő munkásság utópiájától. Mely utópia bizony elsöpörheti a vallást.

Prohászka ismerte Adam Smith, Marx műveit, németül olvasta a Tőkét, és azt kritikusan elemezte a Magyar Sionban. Naplójában így ír: „Tévely volt Smith Ádám gazdasági individualizmusa. [..] S tévely Marx Károly szocializmusa. Ott a munkát elnyomták, az volt semmi, itt a munka minden, még pedig a társadalmi munka, s az agyonüt embert, individuumot.”

Schütz Antal így vélekedik Prohászkáról: „A magyar társadalomban csaknem elsőnek fogta fel [..] azt a szociális mozgalmat, mely Marx Károly zászlaja alatt indult, elsősorban nem hódítani, hanem rombolni…”. Igaz, hogy Prohászka ellenkezése ebben a kontextusban nem különösen erőteljes, ha belegondolunk akkor, hogy a kereszténységet viszont a forradalmi erők gátjának tekintették a munkásmozgalmak. De Prohászka, ha jelképekkel is, azért világosan utal arra, hogy kiengesztelhetetlennek tűnik a fenevaddal és utópiáról szóló párbeszéd. Lejjebb konkrétabb is lesz.

„A társadalom tehát szakít a régi alakokkal s teremt magának újat; [..] már pedig a szétbomlott szervezetek helyébe okvetlenül más alakulásokat kell helyezni; [..] a szerint hívjuk őket anarchistáknak, szociáldemokratáknak, vagy a társadalmat keresztény alapokon rekonstruáló keresztény-szocialistáknak.” Mi az érdekes a fenti kijelentésben? A harmadik út lenne az, az anarchia és szociáldemokraták mellett, melyet az egyház képvisel? Úgy tűnik, nem igazán ez.

Inkább az érdekes, hogy ebben a kijelentésben a keresztényszocialisták a társadalmat nem védik igazán, hanem keresztény alapokon rekonstruálják. Így felmerül a gyanú, hogy Prohászka mégsem a visszatérésről, hanem tényleges társadalmi megújhodásról beszél úgy, hogy az magában foglalja a kereszténység megerősödősét.

Az 1984-ben közölt cikk így folytatódik: „Innen van, hogy a szociális-kérdés nem mondható gyomor- vagy kenyérkérdésnek kizárólag, hanem kiterjed mindenre, ami a társadalmat alkotja, élteti.”Vagyis Prohászka ezen a ponton rámutat, hogy a szociális kérdés össztársadalmi kérdés, nem csak „gyomorkérdés”, de a gyomorból, az éhségből származik. A gyomor elromlott a társadalom testében, írja, s a gyomor romlásával kezdett szédülni a fej, zavaros lett az agy, idegesség vett erőt a testen. Undor, elsavanyodás váltakoztak a düh és rombolás mániájának kitörésével. Igen, erőteljes képekben figyelmezteti Prohászka Ottokár a korabeli olvasót, hogy a düh, az elkeseredés, amely maga a gyomorbaj voltaképpen, nos, mindez a kenyérkérdésből alakult ki, és lett a szocialista szervezkedés táptalaja. Vagyis? Prohászka szerint ez az igazi társadalmi kérdés azért, mert a gyomor személyes, egyéni „ügy”.

Prohászka itt visszatér, ha áttételesen is az egyház igazi bázisához, az egyénhez. Miért teszi ezt vajon?

Azért, mert szerinte a munkás nem kapta meg, mint egyén a jólétet, a materiális függetlenséget. Vagyis az akkori tulajdonnal bírók csak formális jogot adtak, az igazi felemelkedést nem biztosították a proletariátusnak. Ezt a felismerést Prohászka a következőképpen fogalmazza meg: „Az embernek, hogy a társadalomban szabad s ne szolga legyen, kétirányú szabadságra van szüksége: politikai és szociális szabadságra. [..] A politikai szabadság félszabadság; csak elvben szabadság, csak az eszme elvonásában szabadság, s a konkrét világban összefér vele a szolgaság, sőt többet mondok, szolgaságra vezet. A foszladozó, a bomladozó régi társadalom, íme ez a társadalmi kérdés.” mondja ki Prohászka az összegzést. Mert, folytatja lejjebb az elméleti fejtegetést, ahol nincs (pl. piaci, termelési) korlát, ott nincs rend sem. És ezért züllenek szét a régi osztályok.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap