Prohászka Ottokár Emléknap (Október 10-én aktuális!)

Szerkesztő A, k, 10/10/2017 - 00:16

 

 

 

 

 

 

 

Prohászka Ottokár /1858-1927/

 

 

A 19.-20. század fordulója nagyon mozgalmas volt a magyarság életében politikai, kulturális, gazdasági értelemben is. A szabadságharcot követő kiegyezés megteremtett egy szabadabb légkört mely megmutatkozott a kulturális életben is. Ez az időszak nagyon sok olyan embert termelt ki, akik nagyon műveltek voltak, sokoldalúak, és ami a legfontosabb, hogy a magyarság felemelkedését tartották szem előtt, a nemzetükért dolgoztak a maguk módján, a maguk szakterületén. Ilyen ember volt Prohászka Ottokár is.

 

Prohászka Ottokár a családi viszonyait tekintve elmagyarosodott német és svájci család leszármazottja volt apai és anyai ágon. Édesapja Ausztriába kezdte pályafutását, mint útfelügyelő, majd pedig, mint a hadsereg hadnagya került hazánkba, és egy bálon megismert egy fiatal lányt, akibe bele is szeretett.  A kapcsolat végül házassággal folytatódott, ami nem volt egyszerű. Az akkori szokások megkövetelték, hogy a férj megfelelő vagyonnal, állással, jövedelemmel rendelkezzen, ami lehetővé teszi egy család eltartását, és a katonai pálya ezt nem tette lehetővé, így a hadseregből való kilépés és polgári foglalkozás kellett ahhoz, hogy Prohászka Domokos és Filberger Anna Mária össze tudjon házasodni. Az ifjú pár első gyermeke Ottokár 1858. október 10-én született Nyitrán, amit még két gyermek követett. A kis család elég sokat költözött az édesapa munkája, áthelyezések miatt, így Pozsony, Rózsahegy, Losonc jelentette Prohászka életének első állomásait. Mindenhol megállta a helyét, mindenhol tanult valamit, szerzett meghatározó élményeket. A legnagyobb hatással Losonc volt rá, az ottani légkör nagyon sokat jelentett számára, itt tanult meg igazán magyarul beszélni, magyarul érezni. A kitűnő tanuló a kalocsai jezsuita gimnáziumban majd az esztergomi kisszemináriumban folytatta tanulmányait, és kitüntetéssel érettségizett le. Egy nagyon jó képességű fiatal tanuló számára, aki a papi páláyra készült már gyermekkora óta a legnagyobb álom volt az, hogy a kereszténység központjába, Rómába, mehessen tanulni. Jellemének és életének alakításában döntő szerepet játszott ez a hét év melyet az örök városban töltött el. Bölcsészetet és teológiát hallgatott, ami eredményeképpen elnyerte a filozófiai tudományok doktora címet, és a teológia doktora címet is sikerrel elérte. Szintén Rómában történt meg pappá szentelése is. Rendkívüli tehetségére már tanárai is felfigyeltek tanulmányai alatt. Egyik egyetemi tanára, Mazella bíboros így nyilatkozott egykori tanítványáról: „olyan nagy elme, hogy milliókra fog hatni.”. Ezen évekre esik egy új korszak kezdete az egyház életében, ami XIII. Leó pápa nevéhez köthető.  Az új pápa felismerte a világban zajló folyamatok jelentőségét, és próbált azok gazdasági, társadalmi, és politikai realitásaihoz igazodni. Úgy vélte, hogy az egyháznak állást kell foglalnia a politikai és társadalmi kérdésekben, figyelnie kell az új idők okozta kihívásokra, és a szociális problémákra. Prohászkát megnyerte az új pápa gondolkodásmódja, és ő is egyre több figyelmet kezdett el fordítani e problémák megoldására.

 

1882-ben tanulmányai befejeztével hazajött és Esztergomba helyezték el szolgálni, ahol 1904-ig élt. Hamarosan a város életének meghatározó személyisége lett. Kinevezték az esztergomi érseki szemináriumba latin-görög szakos tanárnak, így 22 évig gimnáziumi oktatóként is tevékenykedett, de az Érseki Hittudományi Főiskola egyik tanszékének is ő lett a vezetője. Ezen évek alatt a Magyar Sion katolikus újság társszerkesztője majd az esztergomi politikai napilap egyik szerkesztője is lett. Több tucat értekezés és könyvismertetés kötődik a nevéhez, mint újságíró. De amiben új volt, az abban mutatkozott meg, hogy aktuális szociális kérdéseket is felvetett az újságok hasábjain. 1904 tavaszán a budapesti hittudományi egyetem tanára lett, az egyetemi tanárságot másfél év után más váltotta. 1905. október 17-én nevezte ki székesfehérvári püspöknek Ferenc József őt. A pápa is megerősítette a kinevezést, így 1906 elején el is tudta foglalni hivatalát, amit 1927-ig haláláig betöltött. Ugyanebben az évben a Magyar Sionban megjelent a Liberalizmus utópia című nagyhatású cikke. Prohászka a liberalizmus vívmányait, az állampolgári és a törvényelőtti egyenlőséget üdvözölte, de élesen bírálta a liberális kapitalizmust, annak képviselőit, és a nyomában jelentkező általános, pusztító magatartást az erkölcsi és szellemi életre nézve. Meg volt győződve arról, hogy a liberalizmus elvei kivitelezhetetlenek, ezért utópisztikusak. A politikai szabadságjogok mellé nem adatott meg a szociális szabadság. Úgy vélte, hogy az új korszak a kiváltságokat nem törölte el, csupán a rendi monopóliumok helyébe a kozmopolita tőke monopóliumát léptette. Megállapításai nagyon újszerűek, de ugyanakkor nagyon helytállónak, és, mint azóta kiderült időtállónak is bizonyultak. Sok akkori megállapítása ma is megállja még a helyét.

 

A Katolikus Sajtóegyesület alapítása is az ő nevéhez köthető. Ez az egyesület adta ki a katolikus sajtó legjobb kiadványait. (Alkotmány, Új Lap) Létrehozta az Élet Rt. Kiadót, mely szépirodalmi alkotásoknak is teret engedett, valamint a Magyar Jövő kiadó alapítói között is megtaláljuk. 1907-ben adta ki Modern katolicizmus című művét, amit sokan Prohászka alapművének tekintenek. Ebben a könyvben foglalta össze az akkor már székesfehérvári püspök a programját. Kritikusan vizsgálta a korabeli egyházat, annak hiányosságai között említi meg a maradiságot, a szociális érzéketlenséget, valamint a népnyelv használatának tiltását az egyházon belül. 1909-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották munkássága elismeréseként.

 

Szociális érzékenysége nemcsak a városi ipari munkásság, hanem a vidéki parasztemberek felé is megmutatkozott az első világháború idején. 1916. április 13-án terjesztette be az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) gyűlésén földbirtok javaslatát, aminek lényege az volt, hogy a fronton harcoló föld nélküli parasztokat kötött kisbirtokokhoz kell juttatni. A javaslatot nagy érdeklődés követte. A székesfehérvári püspök el is kezdte a földosztást egyházmegyéjében, de követőkre nem talált. 1916-17 fordulóján Prohászka már maga előtt látta a háborús vereséget, ami írásaiban is tükröződik ekkor már. 1918-ban 60. születésnapján nemzeti gyűjtés alapján Hadiárvaházat létesített, így próbálva segíteni az nemzet árváin.

 

Az első világháború és a Tanácsköztársaság bukása után támogatta az új rendszer megszilárdítását, 1919 nyarától 1920 elejéig számos politikai, közéleti tartalmú szónoklatot tartott, és ezekkel párhuzamosan rengeteg írása jelent meg folyóiratokban, újságokban. 1920 elején elvállalta a Keresztény Nemzeti Egységpárt székesfehérvári képviselőjelöltségét, és meg is választották képviselőnek. De hamar kiábrándult a nemzetgyűlésből: „az a gyűlés a kis koponyák és a nagy akarnokok gyülekezete. Tele vannak ambícióval és elbizakodottsággal és- panamákkal” írta róla. IV. Károly király hazatérési kísérleteit teljesen oktalanságnak tartotta. A királypuccsok hatására a nagyrészt Habsburg barát KNEP is teljesen háttérbe szorult. Ilyen körülmények között a fehérvári püspök már nem nagyon vett részt a nemzetgyűlés munkájában, és pártja is hamarosan felbomlott.

 

Kiállt és érvelt a numerus clausus törvény mellett, ami miatt jópár támadás és vád is érte a későbbiekben. Ez viszont nem egy faji törvény volt, így nem lehet rá azt mondani, hogy zsidóellenes lett volna. A 20. század elején egész Európában megnőtt az egyetemekről kikerült frissdiplomások száma, viszont a magasabb iskolai végzettséget igénylő állások száma nem változott ezzel arányosan, nem volt szükség annyi képzet emberre akkor még. Magyarország esetén az elcsatolt területek közalkalmazottai és a magyar származású értelmiség jelentős része is az anyaországba áramlott, amelynek felvevőképessége ezen a téren az államterület csökkenésével és a gazdaság összeomlásával minimálisra szűkült. A problémát a felsőoktatási intézmények felvételi keretszámainak korlátozásával próbálták orvosolni. Ilyen szellemben született meg ez a törvény, és támogatta azt Prohászka. A későbbi években több írásában is tett olyan kijelentéseket, amire azt mondták később, hogy antiszemita és zsidógyűlölő volt a püspök. Mai napig vita tárgya ennek megítélése, de az tény, hogy írásaiban foglalkozott a zsidókérdéssel, több alkalommal is, de szintén több alkalommal kifejtette, hogy ez számára gazdasági kérdés, nem pedig faji. Ő ezt a kérdést a kapitalizmussal, annak a megítélésével kapcsolta össze.  1921-ben a MTA rendes tagjává választották, ami munkássága újabb elismerését jelentette. A 20-as években Prohászka már egyre jobban magába fordult, eltávolodott a közélettől szép lassan. 1927. április 2-án a magyarországi katolicizmus egyik legérdekesebb alakja, Prohászka Ottokár a gazdag életpályáját Budapesten fejezte be. A székesfehérvári Prohászka-templomban található sírján e felirat volt olvasható: „a napba öltözött ember”.

 

Prohászka Ottokár az emberibb élet kialakításának szentelte egész életét, pályáját. Tisztelői Magyarország apostolának és tanítómesterének nevezték. Egy olyan korban emelte fel a szavát sok szociális probléma miatt, amikor a társadalom romokban hevert, részben az első világháború, és a trianoni sokk miatt. Fáradhatatlanul minden energiáját felhasználva folytatta szociális hitéletét, tevékenységét. Egyszerre volt teológus, püspök, lelkipásztor, szociális apostol, közéleti ember, politikus, tanár, író, szerkesztő, újságíró, de mindegyik tevékenységet kellő alázattal és elhivatottan végezte. Mindenkivel szót értett, mindenkit meghallgatott, mindenki, aki hozzá fordult, számíthatott az ő bizalmára, segítségére. A papképzés megreformálása mellett szerepet játszott a cserkészmozgalom megszületésében, a Szociális Missziótársulat keretén belül családgondozás, gyermekvédelem, kórház-fogház-gyármisszó, ifjúsági asszonyszövetségek, szeretettotthonok, árvaházak, népkonyhák, napközis otthonok, gazdaasszonyképzők létrehozásában is tevékeny szerepet játszott. Összegyűjtött munkái közel 25 kötetet tesznek ki, melyeket olvasgatva megérthető az ő nemzedékeken átívelő szelleme, kultúraformáló hatása. Egész életében azon fáradozott, hogyan tudja átadni azt a tudást, amit hosszú évek során megszerzett. Amit kitűzött maga elé, azt mindig elérte. Egyéni sorsa példaértékű a mai ember számára. Annak a példája, hogy bármit el lehet érni az életben, csak akarni kell. A célok elérése csak és kizárólag tanulással történhet, és kitartó tanulással. Kora egyik legnagyobb gondolkodója volt. Műveiben kifejtett nézetei már messze túlmutatnak saját korán. Nevét nem lehet csak, mint egyháztudóst említeni, mert ő több volt annál. Pályájának megítélése a mai napig viták tárgyát képezi. De egyvalamiben minden ismerője egyetért, ő volt a modern magyar katolicizmus eszmei megteremtője.

 

 

Prohászka Ottokár katolikus püspök, író, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, „Magyarország apostola” életművével sokat tett a magyar közélet káros liberális elvektől való megtisztításáért, a szegénység orvoslásáért, s az ország szociális helyzetének javításáért. Tevékenységét országos és nemzetközi elismerés kísérte.

 

 

Béres Attila

 

(A szerkesztő összefoglalójával)

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap