Pünkösd ünnepe

Szerkesztő A, v, 05/20/2018 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pünkösd szép ünnepe
 

Szépemlékű mezővári nagymamám úgy tartotta, hogy a pünkösd szerény ünnep. A kamrában tárolt élelmiszerkészlet ekkorra már igencsak megcsappant. Tőle hallottam azt a mondást is, hogy "karácsony kalácsból, húsvét sonkából, pünkösd forgácsból". Mert pünkösdre általában már csak az maradt, ami húsvét óta nem fogyott el. Erre a napra, a pünkösdvasárnapi ebédre tartogatta viszont a kakast. Pünkösdre ugyanis már mind kikeltek a kiscsibék, több kotlóst meg nem ültetett. Az ünnepi ebéd pedig mindig az a peckes, baromfiudvart uraló tarajosból készült tejfeles, nokedlis felséges finomság volt, melynek ízére gondolva mindig a gyermekkorom egy kis szeletkéje jelenik meg...

 

Pünkösd hagyományosan a bálok időszaka is volt, az udvarlás ideje is. Szülőfalum utcáján csoportokba verődtünk leánypajtásaimmal, ki az ünneplőruháját mutogatva, ki a fiúk előtt kelletve magát, így sétálgattunk végig vasárnap délután a főutcán késő délutánig. Mert este már várt bennünket a táncmulatság, amit ki nem hagytunk volna semmi pénzért. Ezt követően aztán hetekig beszédtéma volt, ki kit kísért haza a mulatság után.

De nemcsak az én szülőfalumban báloztak, a szomszédos Guton például pünkösdöltek. Az ünnepkörhöz kapcsolódó szokások felelevenítése mellett a vigasságoké volt a főszerep. Egy alkalommal én is részese lehettem a rendezvénynek, és nagyon élveztem. Bevallom, elsősorban a kíváncsiság hajtott oda, hiszen a pünkösdi király és királynéválasztás azért igen érdekelt, meg hát sose lehet tudni... A pünkösdi király különböző ügyességi versenyeken való szerepléssel érdemelte ki a címet. Ez kiváltságokkal is felruházta, például ingyen ihatott a helyi kocsmában. A pünkösdi királyné pedig az lehetett, akit bármennyire próbáltak megnevettetni pajtásai, végig komoly tudott maradni. A megválasztott pünkösdi párt aztán lóra ültették és énekelve kísérték végig a falu főutcáján.

 

A református egyház hagyományosan áldozócsütörtökhöz és pünkösdhöz köti a fiatalok konfirmációját. Ekkor járulnak az ifjú konfirmandusok a gyülekezetük tagjai elé, hogy hitet tegyenek vallásukról, egyházuk teljes jogú tagjaivá váljanak.

Jó elnosztalgiázni a régi dolgokon, különösen azoknak, akik egykoron faluról kerültek a városba. Sajnálom, hogy az Ungváron felcseperedett csemetéim ezekből a régi hagyományokból már teljesen kimaradnak. És bizony még meg is mosolyogják "öreganyjukat", ha ezeket a régi szokásokat emlegeti. A techno, a számítógép és a diszkó világában a pünkösdi bálok deli királyai és királynői már lassan archaizmussá válnak...

 

Piros Pünkös Napja

Pünkösd napjának legelterjedtebb hagyománya a pünkösdi király választás, a pünkösdi királyné járás. A pünkösdi király lóversenyen vagy egyéb ügyességi versenyen való szerepléssel érdemelhette ki a pünkösdi király címet. Ez kiváltságokra is feljogosította, például ingyen ihatott a kocsmában, kisebb vétségekért nem büntették. A pünkösdölés néprajzkutatóink szerint az Alföldön és Észak-Kelet Magyarországon élt élő hagyományként a legtovább. A kárpátaljai Guti Pünkösdi Játékoknak köszönhetően ma újból megismerhetjük e régi szép szokást.

A pünkösdi királynéról ma már az utca embere keveset tud. Ő többnyire öltözetével vált ki a többiek közül. Pünkösd másnapján sok helyen a fiatalok lakodalmas menethez hasonlóan öltöztek be menyasszonynak, vőlegénynek, vőfélynek, és előfordult, hogy nem is választottak megkülönböztetett szereplőt. A pünkösdi királyné járás főleg a dunántúli területeken terjedt el. Néhány lány egy kisebbet kísért házról házra. Ő volt a pünkösdi királynő. Fehér ruhába öltözött, fejét virágkoszorú díszítette, föléje kendőt feszített a négy kísérője. Minden háznál megkérdezték: "Szabad-e a királykisasszonyt bemutatni?" Mire a legtöbbször engedélyt kaptak. Ekkor a szoba előtti pitvarban vagy az udvaron négyszög alakba álltak, s a királynét középre állították. Négy sarkánál fogva a kendőt fölé tartották és énekelték:
 

Elhozta Isten piros pünkösd napját,

Mink is meghordozzuk királykisasszonykát.

Nem anyától lettem, rózsafán termettem,

Piros pünkösd napján hajnalban születtem.
 

Az ének után a kislányt karon fogva magasra emelték és azt mondták: ekkora legyen a kenderje.

Néhol bábut hordtak a pünkösdölők. A házaknál számos jókívánság hangzott el – legtöbbször magasra növő kendert kívántak –, ezért adományokat kaptak.

Dédszüleink korában ez az alkalom volt igen sok helyen a legényavatás ideje. Ilyenkor a legényjelöltek keresztapát választottak maguknak, akik legénnyé avatták őket. A legényavatás természetesen áldomással, mulatással járt.

Pünkösd hagyományosan a bálok időszaka, így az udvarlás ideje is. Falvaink egy részében ezen a napon ma is zöld ágakat tűznek a házakra, kerítésekre, istállókra. Ez ma már "egyszerűen" az ünnepet jelzi. Jól tudjuk: a korábbi nemzedékek úgy hitték, hogy ez elűzi a gonoszt.

A népi hiedelem szerint pünkösdvasárnap reggel látni lehetett a napban, ahogy Mária ringatja a kisfiát. A gyerekeket korán ébresztették, hogy megnézhessék, hogyan ring a nap. A szeplős arcú lányoknak a lóhereföldön kellett megmosakodniuk a harmatban. Úgy tartották, a harmattól elmúlnak a szeplők.

Nos, a mai modern ember számára a Pünkösd már teljesen mást jelent. Egyházi üzenetét is másképp éli meg a magyarság.  

Mert az embernek megadatott, hogy az egyes ünnepek által nyújtott szellemi lehetőségeket egyre jobban felhasználja saját fejlődése érdekében, hogy évről évre egyre magasabb szinten legyen képes átélni, megélni azt, amit egy ünnep nyújthat neki, többek között Pünkösd szent ünnepe is.

 

 

Fedák Anita

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap