Puszcza Białowieska

Bilecz Ferenc, h, 10/01/2018 - 00:08

 A Białowieża-erdő (lengyelül: Puszcza Białowieska; belaruszul: Белавежская пушча; oroszul: Беловежская пуща) az európai síkvidéket egykor borító őserdő máig fennmaradt darabja. Lengyelország és Fehéroroszország határvidékén fekszik, Bresztől 70 km-re északra és Białystoktól 62 km-re délkeletre. (52.752128°, 23.929128°). Európa legrégibb védett rezervátuma. Hivatalosan úgy tartják, hogy a mai nemzeti parkot Jogaila litván nagyfejedelem (majd II. Ulászló néven lengyel király, Nagy Lajos király veje) alapította 1409-ben. (Egyébként, Nagy Lajos 1370-től 1382-ig lengyel király is volt).

Białystok (N 53.12906 E 23.15781), csaknem 300 ezres nagyváros. Nevét a rajta átfolyó Białka patakról kapta. A városnév kéttagú szóösszetétel. Második tagjának (-stok) a jelentése: „lejtő”, és jatving eredetű. A legendák szerint Białystok nevét Gediminas litván fejedelem adta 1320 körül. Történelmi forrásokban először 1437-ben említik, amikor a Białka folyó körüli földeket Jagelló Kázmér király Raczko Tabutowicznak adományozta. (A Jagelló-dinasztia a Gediminas-ház mellékága). Ezek szerint a városnév értelme „Fehér domboldal”, pontosabban „Fehér lejtő” lenne. A név első tagját (Biały) együtt tárgyalom a Białowieża névvel.

Nézzük akkor kicsit részletesebben a Białowieża nevet!

Ez is egy szóösszetétel: Biało és wieża. Kezdjük az általánosan szlávnak tartott „bialo”-val, ami közismerten „fehéret” jelent. A Közép-, és Kelet-Európában, valamint Kis-Ázsiában rendkívül sűrűn előforduló hasonló formátumú és hangzású helynevek indokolják a szelektálást. A „bel/bil” tövű neveket legtöbbször „fehér” jelentésű szlávnak, de igen gyakran „úr/magaslat” értelmű török eredetű szavaknak is tartják, ami az ősi Bél/Baal istennévre vezethető vissza. Vonatkozik ez a „Bela” alakú személy-, illetve köznevekre is. Írásaimban ezekre számtalan példát hozok fel. A „wieża/ вежа” nem kevésbé rejtélyes szó! Feltűnése szinte kizárólag szláv nyelvterületeken tapasztalható a középkor derekán. A helynév legismertebb példája talán Sarkel orosz neve: Белая Ве́жа. Ez a kazár „Fehér ház” fordításából ered. Köznévi példa a magyarokkal kapcsolatos, amikor a PVL szerzője a magyarok 898. évi kijevi „megjelenésről” ír. „Идоша угре мимо Киевъ горою, еже ся зоветь нынѣ Угорьское, и пришедше къ Днѣпру, сташа ВЕЖАМИ; бѣша бо ходяще, яко и половци.” („Vonultak a magyarok a Kijev hegye mellett, melyet most Magyar hegynek neveznek, és a Dnyeperhez elérve SÁTRAKAT állítottak, úgy vándorolva, mint a polovecek”). Ez a két példa szemléletesen tükrözi is azt az anomáliát, ami e szó körül kialakult. Ugyan is a legelterjedtebb vélemény szerint a „vézsa” szó jelentése: kőház, torony, bástya. Igen ám, de a nyelvészek kiderítették, hogy ez a szó a húzni, vezetni értelmű szláv szóból származik! /Из праслав. *věža, *vězi̯a (от vezǫ, русск. везу́), т. е. "дом-повозка на полозьях или колесах"/. Ennek gyakorlati értelme is van, mert a „mozgó sátrak” (sátoros szekerek) a középkorban igen elterjedtek voltak. Tehát Sarkel vára nem lehetett „guruló torony”, a magyarok pedig nem építhettek „bástyákat” Kijev köré! Tehát a „vezsa” szó – értelem szerűen – hol „bástya, torony”, hol pedig „hordozható sátor” jelentésű!

Visszatérve a lengyel-litván területre, a 13. századi Halics-Volhíniai Krónikából megtudhatjuk, hogy a Białowieża-erdő mellett, a rezervátum déli határán, 1276 és 1288 között a volhíniai nagyherceg Vlagyimir Vaszilkovics (1249/1250-1288) felépíttette Kámenyec várát (Каменецкая башня, vagy Каменецкая вежа). (A bástya a torony szinonimájaként is használatos. A magyar címerleírásokban szereplő bástyákon általában tornyot kell érteni). Ez egy – máig is álló – téglából épült vártoronyból és körülötte létesített faépítményekből állt. A torony 30 m magas, ötszintes. A falak 2,5 m vastagok, vörös téglából rakottak. A torony külső átmérője 13,6 m. Hasonló lakótornyok épültek a 12-13.században szerte Európában. A torony színe mindig is vörös volt, mivel a sötét színen a sérülések kevésbé voltak észrevehetők a kőhajító gépkezelők számára, mint a világosabb falaknál. Mégis az utókor „Fehér toronynak” (Белая вежа) nevezte el. Sokan úgy tartják, hogy a białowieżai-erdő erről a toronyról kapta a nevét. („Białowieża means White Tower in Polish”. Angol wikipédia).

Ez a vaddal (bölényekkel) teli csodálatos őserdő a 13. és a 14. század határán a litván hercegek, 1346-tól a lengyel-litván perszonálunió, majd 1795-től Oroszország tulajdona lesz.

Összefoglalva az eddigieket, úgy tűnik, hogy Puszcza Białowieska jelentése „Fehértoronyi őserdő”. Akkor mi a gond? Csak az, hogy a leírtakban az is benne van, hogy a torony, amiről a nevét kaphatta, sohasem volt „fehér”! Továbbá az erdők általában a helységről kapják a nevüket. Ha a helység jellegzetessége a torony (bástya), akkor az arról. De itt a vár (torony) neve nem lett „fehér”, azaz Białą Wieżą, hanem kőből készült, Kő bástya, azaz Baszta Kamieniecka lett a megkülönböztetett név. Tehát, ha az erdő a toronyról lenne elnevezve, akkor nevének Puszcza Kamieniecka Wieżą formájúnak kellene lenni. Ezért létezik egy olyan változat, hogy a természetvédelmi park neve Białowieża (52.701111, 23.869444) település nevéből származik. Itt, pontosabban tőle 5 km távolságban fekvő Stara Białowieża helyen (52.734167, 23.790278) bukkantak egy 9. századi szláv település nyomaira, ahova később I. Zsigmond, (1467-1548) lengyel király (1506-tól haláláig és litván nagyfejedelem) vadászkastélya épült. A város (Białowieża) 1596-ban települt át a mai (szárazabb) helyére. A Vasa-dinasztia idejében 1639-ben épült vadászkastély az orosz-lengyel háború során 1658-ban leégett. A kérdés csak az, hogy a Białowieża település honnan kapta a nevét, ha már a „fehér tornyot” elvetettük? Szerintem a megoldást a név első tagja rejti!

Fentebb már említettem, hogy a Bialo/Belanak van egy másik -- a Béla személynévvel kapcsolatos – értelmezése is. Tudjuk, hogy a Béla név, a hun időkig visszamenőleg, pogány magyar név. Nem véletlen hogy sok magyar herceg és király viselte ezt a nevet. Míg Béla nevű szentet nem ismerünk. De, hogy jön ez össze a „Belájá vezsával”? Elmesélem!

Imre herceg halálával kezdődik a történet. István király utód nélkül maradt. Kire hagyja a koronát, az országot? Unokatestvérének a fiait, András, Béla és Levente hercegeket Koppányfiaknak tartotta, ezért a trónt rájuk nem szívesen bízta volna. Viszont bántani sem akarta a hercegeket, ezért azok Csehországba menekülhettek. Itt Ulrik herceg szívesen fogadta őket, de miután II. Mieszko bujdosó lengyel fejedelemmel összejöttek, annak hatalomra kerülése után Lengyelországba mentek. Ez 1031 és 1034 (Mieszko halála) közötti időben történt. András és Levente tovább ment Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem udvarába, de Béla maradt a lengyeleknél. Mivel ebben az időben történt Közé-Európa uralkodóházainak keresztény hitre való áttérése, Lengyelországban Béla felvette a római kereszténységet és a keresztségben a (Bélára legjobban hajazó) Adalbert nevet kapta. Andrásnak Kijevben az ortodox kereszténység jutott, neve is ezt tanúsítja. Eredeti pogány nevét a források nem őrizték meg. Levente megmaradt ősei hiténél!

Béla herceg igen népszerű lett a lengyelek között. Ez az időszak a lengyel állam harcainak időszaka volt a Balti pomerán törzsekkel. Béla részt vett ezekben a harcokban, olyan kiemelkedően, ahogy az akkori krónikák írják -- Mieszko jutalmul feleségül adta hozzá a lányát. Ahogy a legenda mondja, Béla párbajozott a pomeránok vezérével, legyőzte őt, innen ered Mieszko hálája. Béla kb. 1050-ig maradt Rychezával Lengyelországban, amikor is a magyar trónt bátyja, András foglalta el.

Béla herceg a Lengyelországi tartózkodása alatt nagy valószínűséggel sokszor vadászott a híres lengyel vadonban, amely tele volt értékes nagyvadakkal, főleg bölényekkel. Megemlítésre méltó, hogy Béla ragadványneve „a Bölény” volt! A vadászatok akkoriban hetekig is eltarthattak ezért nagy valószínűséggel kényelmes, ideiglenes tartózkodási helyeket biztosítottak a fejedelmi vendégek részére. Mivel Béla közel 20 évet töltött itt, a nép emlékezetében megmaradhattak Béla fehér állatbőrökkel borított sátrai. „Béla sátra” -- ez az ó szláv nyelven úgy hangzott, hogy „Belá vezsa”! A későbbi uralkodók vadászlakai örökölték ezt az emléket és így kaphatta a Białowieża nevet az itt kialakuló település, majd erről az erdő. Szerintem ez egy logikus magyarázat a név keletkezésére, és mentes azoktól az ellentmondásoktól, amiket fentebb felsoroltam.

Tudomásom szerint az utolsó ilyen mozgatható uralkodói sátrat a Magyar Államvasutak építette 1897-ben. Tervezője Várdai Szilárd volt. A sátor egy nyolcszög alaprajzú, tizenkét méter széles, és tizenöt méter magas épület volt, tölgyfakereteken nyugvó szögvas merevítésekkel, amire vízhatlan ponyvát húztak. A csúcson két méter magas, tarajos élekkel és aranyozott, magyaros domborművekkel ellátott bádogkupola, illetve egy abból kiemelkedő nyolc méteres zászlórúd állt. A sátor fotói a Vasárnapi Újság 1897. évi 44. évf. 38. számában jelentek meg. A sátor emellett persze több hadgyakorlaton is feltűnt: először Tatán, 1897-ben, II. Vilmos német császár társaságában. Állandó jelleggel azonban sosem foglalta el helyét a király utazáshoz elengedhetetlenül szükséges kellékek közt.

A „puszta” (puszcza) szóról csak annyit, hogy a szó univerzális használatára mutat, hogy több nyelvben is fellelhető valamilyen formában: „Hangra és jelentésre egyezik vele Pindarusnál görög bhssa (őde Gegend. Griechisch-Deutsches Wörterbuch von Rost); továbbá a német Wüste (régi felső németben: wóstí, wuostí, wósta) melyet Adelung a vastus latin szóra viszen viszsza. Törökül: bos am. üres, puszta”. (Cz-F). M. Vasmer, orosz származású német nyelvész szerint a puszta szó (пусто́й, пуст, -а́, пу́сто), protoszláv: *pustъ, rokon az óporosz, pausto (vad, pld. macska) továbbá a paustre (vad hely), illetve a görög παύω (abbahagyom, megszüntetem) szavakkal. A szláv nyelvekben két teljesen ellentétesnek tűnő értelme van a puszta szónak:

1.) sűrű, átjárhatatlan erdő, vadon, őserdő (густой, непроходимый лес, дикое место)

2.) kihalt, elnéptelenedett, puszta hely (глухое, пустынное место), ahol a „puszta” (др.-русск. пустъ) szó jelenthet kietlen, sík vidéket, kopár, fátlan területet is – mint a magyarban.

A spanyol-amerikai pampa is puszta volt valamikor. „Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol-inkvizitor (főleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták. A régi okiratokon még mint PUXA szerepel. A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t.” (Hary Györgyné: Móricz János, Shuar kutatások. Móricz János kutatásainak összefoglalása című írása. 1977.)

Következtetés: szerintem a „Puszcza Białowieska” jelentése: „Bélasátoros őserdő”!

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap