Rácz Sándor: A forradalom a legmagasabb társadalmi szerveződés

Szerkesztő B, cs, 11/05/2015 - 00:12

Mennél inkább távolodunk időben az 1956-os magyar forradalomtól, annál inkább felismerjük forradalmunk örök emberi értékeit. Az a világ, amelyben ma él az emberiség, ki sem alakulhatott volna, ha akkor 1956-ban a világ elfogadja a magyar forradalom által felmutatott és felkínált értékrendet. A munkás önigazgatási rendszer a gazdaságban új gyakorlatot hozott volna létre a világpolitikában.

Az 1956-os magyar forradalom kimagasló érdeme, hogy az egész emberiség számára képes volt történelmi távlatokban meghatározni az emberileg élhető világ fejlődésének útját. Ez azért vált lehetővé, mert a forradalom alatti folyamatokat nem egyéni és nem pártérdekek működtették, hanem a közösségi érdek gyönyörű ereje működött. Egyéni- és pártérdekekért nem lehet olyan tisztán meghalni az utca kövén, mint amilyen tisztán meghaltak a magyar fiatalok 1956-ban. Ma is feldolgozatlan rejtély, hogy honnan volt ereje és bátorsága a többszörösen tönkretett magyarságnak megvívnia a saját és az egész emberiség érdekében az 1956-os magyar forradalmát. Óriási jelentősége van annak, hogy az egész emberiség ellen irányuló igazságtalanságra irányította rá figyelmünket, tételessen arra, hogy a kommunizmus nem az emberiség fejlődését szolgálja, hanem egy szűk, hatalomra vágyó csoportét, akik a hangzatos jelszavak mögé bújva végigrabolták a világot és egymás ellen uszították a békésen egymás mellett élő embereket, népeket. Ehhez a világméretű becsapáshoz arra is szükség volt, hogy a különféle népeket ne a közülük kiemelkedett nemzeti politikusok vezessék, hanem az ideológiát gyártó ügynökhálózat. A nemzeti politikát elsorvasztották és lejáratták, a nemzeti politikusokat pedig meggyilkolták vagy ellehetetlenítették. Ezért olyan hitvány és züllött a világpolitika napjainkban, ezért vergődik ma a világ abban a keserű lében, melybe juttatták. Válságról beszélnek, pedig mindenki tudja, hogy kik idézték elő ezt az állapotot. De meg is ölnék azt, aki kérné, hogy vonják őket felelősségre.

Mi volt az 1956-os magyar forradalom ideológiája? A nemzeti függetlenség. Függetlenség nemcsak a Szovjetuniótól, hanem mindenki mástól is. Mert csak a szabad és független nép tesz csuda dolgokat, olyan csudákat, mint az 1956-os magyar forradalom. Ezt a gondolatot láttuk működni a forradalom alatt, amikor a nemzeti összefogás olyan ünnepélyes magasságba emelte a magyar nemzetet, hogy amíg csak magyar él a világon, büszke lehet rá. Az önbecsülés adta a fegyvert a magyar ifjúság kezébe, válaszul arra a sok gyalázatra, amit a magyarsággal szemben elkövetett a világ a XIX-XX. században.

Akkor, 1956 októberében, mint 23 éves szerszámkészítő, nagyon keveset tudtam a világot irányító politikáról, annyi aljasságot fel sem tételeztem, mint amennyit ma, 2011-ben ismerek. Azt is nyugodtan leírhatom, hogy ennek a világpolitikai aljasságnak egy jelentős része az én hazám ellen irányul még ma is. Ez a világméretű magyarellenesség igazolja, hogy mennyire szüksége volt a világnak a MAGYAR FORRADALOMRA 1956-ban. Mert az 1956-os magyar forradalom mégiscsak az egész világot mentette meg a kommunizmustól. Ezért kell nekünk, magyaroknak mindenhol és mindenkor a magyar nép igazát hirdetnünk, és meg kell ismertetnünk a világgal a magyar forradalom értékeit, hogy a szent szabadság az emberiség számára ne csak vágy maradjon, hanem minél hamarabb éljen az egész emberiség olyan szabadságban, amilyet az ’56-os forradalmárok, a rettenetes túlerővel szemben is felmutattak a világnak.

Ha a világ elfogadná a magyar forradalom értékeit, akkor a világnak abba kellene hagyni a pártos politikát, amelyről az idő bebizonyította, hogy nem szolgálja az egyetemes fejlődést. Minden párt, amikor hatalomra kerül, elvárja, hogy az egész társadalom az ő fejével gondolkodjon, és kritika nélkül fogadjuk el, amit tesz. A XXI. század már nem viseli el ezt a politikai terrorizmust. A pártos politikát ránk, magyarokra vagy burkolt rossz szándékkal (1867), vagy fegyverrel (1945,1956) kényszerítették ránk, pedig mi, magyarok sem szívünkben, sem gondolkodásunkban nem vagyunk alkalmasak a pártos politikára, ezért szenvedtünk oly sokat a XIX. és XX. században. Minden tébolydai törekvéssel szemben állítom, hogy a nemzeti politika fog győztesen kikerülni ebből a nemzetközi arénából, mert a nemzetköziséget csak a gaztettek és a gazemberek elrejtésére agyalták ki. A nemzeti politika alapja a felelősség. Felelős vagyok hazám, népem, nemzetem jelenéért és jövőjéért. Aki a politikát nem felelősségnek érzi és tudja, az csak lejáratja magát, mert alapjában véve nem tesz mást, mint szélhámoskodik. 1956-ban a forradalom alatt minden magyar ezt a politikai felelősséget érezte hazájáért és embertársaiért, ez a tudat teremtette meg azt a csodálatos nemzeti egységet, amely nélkül nem vívhatta volna meg a magyar nemzet a világtörténelem legtisztább forradalmát. Mekora méltóság és emberi tisztaság kellett ahhoz, hogy senki nem nyúlt a kitört üvegű kirakatok értékes áruiért, jóllehet akkor is sokan nélkülöztek. És az utcán őrizetlenül hagyott pénzgyűjtő ládákhoz sem közeledett senki rossz szándékkal. Istenem, milyen jó volt ilyen nemeslelkűnek látni a magyar embereket! Mindenki tenni akart valami jót a hazáért. A bögre meleg tea, vagy a szelet zsíroskenyér a hazáért harcoló forradalmároknak, mind az emberi emelkedettséget hirdette, és mi, akik Budapesten éltünk, csak csodáltuk, hogy a forradalom milyen erkölcsi magasságba emelte ezt a várost. Mindezt a gyönyörű értéket árulták el 1956. november 4-én a hazaárulók. Magam is ebből az erkölcsi magasságból hullottam le a gyilkos véres valóságba november 4-én. Az első felismerés a tehetetlenségem volt. Mint a Beloiannisz gyár munkástanácsának a munkások által megválasztott tagja, arra gondoltam, hogy bármilyen nagy is a túlerő, nekünk nem szabad sem meghátrálnunk, sem feladnunk a harcot. Amit fegyverrel nem tudtunk elérni, meg kell próbálni politikai eszközökkel. November 4-e után folyamatosan arra törekedtem, hogy egységben tartsuk a magyar munkásokat, és a forradalom által kijelölt úton, szembeforduljunk a hazaárulókkal és a szovjet vezetőket arról győzzük meg, hogy mi, magyar munkások nem akarunk mást, csak valóságos és nem hazudott szabadságot és nemzeti függetlenséget. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy a munkások az egész országban ugyanúgy gondolkodtak jelenről, jövőről, mint én, ezért tudtunk szinte pillanatok alatt országos munkástanáccsá szerveződni és keményen ellenállni 1956. december 11-ig, amíg a Parlamentben le nem tartóztattak a kommunista pribékek, hogy később, 1958-ban életfogytiglani börtönre ítéljenek. A Munkástanácsok a maguk eszközeivel még fél évig küzdöttek a kommunista visszarendeződés ellen, de az ügynökhálózat lassan megerősödött és a munkásvezetők börtönbe kerültek. A magyar munkások erőt merítettek abból, hogy a világ nagyvárosaiban a munkások szétverték a kommunista székházakat. Párizsban még haláleset is történt e nemes küzdelemben. A világ 48 országában 28 nyelven üdvözölték a magyar forradalmat, és Afrikában a pásztorok a magyar forradalomról énekeltek. Márai Sándor New York-ból csodának látta a magyar forradalmat és küldte az angyalt, hogy beszéljen a világnak acsodáról. Én, aki a Sztálin-szobor ledöntésekor ott álltam a téren, magam is csodának éltem meg, amikor a magyar munkások nagyszerű rátermettséggel ledöntötték a 8 méteres bálványt.

Mindazt a gyönyörűséget, amit a forradalom jelentett nekem, követte a hitvány, semmi emberek kegyetlen bosszúja. A húsz hadosztály szovjet páncélos azért dübörgött több ezer kilométert, hogy bebizonyítsa a hazugságról, hogy az az igazság, de a világ az igazságot már megismerte 1956 oktober 23-án. Azért is fel kellett vonultatni a rettenetes túlerőt, hogy a világot megfélemlítsék, de a világ többé már nem félt a szovjet fegyverektől, mert annyit azért megértett a magyar forradalomból, hogy a szovjet nem legyőzhetetlen.

Csodálatos volt megtapasztalni, hogyan működik a forradalom. A forradalom percek és órák alatt dönt olyan kérésekben, amelyekhez békés állapotokban évek, évtizedek szükségesek. A vezetők kiválasztása is rendkívüli, ha valakit a forradalom nem tart alkalmasnak, azt indok nélkül meneszti, és új, alkalmas személyt állít a helyére. A nép, amely döntött a forradalomról, vállalva minden fájdalmat és örömöt, tudja, hogy a forradalom folyamatában hoz jó és rossz döntéseket, de viseli döntésének következményeit, ezért nincs joga senkinek megkérdőjelezni a forradalom döntéseit.

Magyarországon ugyanakkor ismét beindult a hazugsággépezet. Az első nagy hazugság az volt, hogy Nagy Imre akkori magyar miniszterelnök a magyar parlamentből a jugoszláv követségre ment, és ott menedékjogot kért és kapott. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy a jugoszláv nagykövet ment be a magyar parlamentbe, és felkérte Nagy Imrét, hogy menjen vele a jugoszláv nagykövetségre. A jugoszláv követségre Nagy Imre mellett még vagy 50 fő, zömében zsidó kommunista is bemenekült a szovjetek elől. Hogy mi lett a sorsuk? Romániába deportálták őket, a kommunista zsidó Münnich Ferenc segítségével.

A magyar munkások tiltakoztak a kommunista viszszarendeződés ellen, és két alkalommal is 48 órás sztrájkot hirdettünk. A kommunisták terroristákból különítményeket szerveztek és a fegyvertelen tiltakozók közé lövettek. Magyarország 64 településén alkalmaztak gyilkos sortüzet. A magyar politikai érdekeket képviselő személyeket börtönbe vetették. Így kényszerítették rá az országra a kommunista párt diktatúráját, nemzetközi segédlettel és a szovjet hatalom katonai erejével. A történészek még tartoznak annak a pontos magyarázatával, hogy 1956. október 23-án miért tartózkodott 4 legfelső szovjet vezető titokban Magyarország területén, vagy, hogy a magyarnak hazudott kommunista párt központi bizottságának fele miért volt szovjet állampolgár, vagy, hogy mit keresett 3000 fő tanácsadó Magyarországon. A tisztázatlan kérdések a magyar forradalom után 55 évvel is sorakoznak, mert a hazugságon alapuló mai világrend ugyanúgy retteg az igazságtól, mint ahogy rettegett a kommunista diktatúra. A világnak vissza kell térnie arra a tisztességes politikai útra, amelyet a magyar forradalom kijelölt az egyetemes emberi fejlődés számára.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap