Radnóti Miklós Napok

Szerkesztő A, cs, 05/03/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

Radnóti Miklós a 20. század egyik legnagyobb magyar költője, tragikus sorsú alkotó, aki a válogatás nélküli pusztítás áldozata lett. Kereskedemi vagy ipari pályára szánták, Csehszlovákiában textilipart tanult, ám hazatérve a Szegedi Egyetem magyar francia szakára iratkozott be. Nagy hatással volt rá Sík Sándor, Radnóti korai expresszionista jellegű költészete ebből a hatásból is táplálkozott. Hamar ismert költő lett, majd doktorált is: disszertációját Kaffka Margit művészetéről írta. Feleségül vette Gyarmaty Fannit, s megkezdődött házasélete, melynek mozzanatait, a szerelem, a hitvesi érzelem mélységeit feledhetelen versekben rögzítette. Zsidó származású volt, s tragikusan rövid életének is ez vetett véget; 1940-től folyamatosan munkaszolgálaton volt, majd 1944-ben, a Sopron megyei Abda község határában agyonlőtték. 1943-ban feleségével együtt római katolikus hitre tért, Sík Sándor papköltő keresztelte meg Budapesten. Radnóti Miklós akkor vált igazán érett költővé, amikor a félelem, az aggódás, az élet elvételének fenyegetése mindennapos élményévé vált. A korai szabad formák után feszesebb formára és határozottabb tartalomra tért át. A szenvedésről írt, az erkölcs fontosságáról, a helytállásról. Tudatában volt a költészet, a művészet erejének, mely szembeállítható az embertelenséggel. „… az égre írj, ha minden összetört” – vallotta, mert hitte, hogy a kimondott-leírt szavaknak erejük, hatásuk van. S hitte, hogy a költőnek szólnia kell. Megrázó erejű költeményekben vallott a kor embertelenségéről. Oly korban éltem én e földön,/mikor a költő is csak hallgatott,/és várta, hogy talán megszólal ujra -/mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -/a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. – írta. A munkaszolgálatban korábbi élete szépségeire, szerelmére gondolt, képekben-vágyaiban épített boldog világot magának (Levél a hitveshez, Hetedik ecloga). A megadás és a továbbhaladás között viaskodik, a Razdglednicákban (Bori notesz) pedig már az utolsó napok történéseit rögzíti fájdalmasan. Tudatában volt a halálraítéltségnek, de a végsőkig írt, s szőtte lírai gondolatokba az elmúlás (a pusztulás-pusztítás felé) sodort életét. Radnóti Miklós a magyarság kiemelkedő alkotója, hazáját szerető költő, kinek sorsa megrendítő példázat a 20. századi európai történelem viharairól. Hazaszeretetének gyönyörű megvallása Nem tudhatom című verse, ebben írja: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,/nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt/kis ország, messzeringó gyerekkorom világa./Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága/s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap