Ragyognak az egri csillagok

szepirodalom, h, 11/20/2017 - 00:02

 

 

 

 

Ragyognak az áldott csillagok, ragyognak felettünk,

miket szeretett Istenünk szívből szánt nekünk!

Magyaroknak népe, azok magvai. Született gyümölcsei annak,

miket gyarló szomszédok jogtalan aratnak!

Tengődik a szegény, szenved az árva.

Azokat gyötri az élet, a dúló viharában...

Ezért koldult ő, egy jó öreg. Alamizsnáért éppen most járt Pécsett.

Ismeri is nagyon a Mecseki vidéket.

Így jut az asztalra kicsiny cipó karaj, kevéske a tejlevesből,

vagy avas szalonna darabka hagymával, Isten kegyelmiből.

Hej, de nehéz élet ez eldugott völgyben aprónak és nagynak,

hol szerényen meszelve vályogkunyhók állnak.

- Eredj, Gergő fiam legeltesd meg a szürkét. Rég látott szegény abrakot,

csak tegnap utoljára egy kevéske papsajtot.

Szalad az unoka húzza is a gebét, mikor az uraság házánál szólíták a  nevét.

Halovány hangocska, a kicsi Vica kéri nagyon .

- Vigyél el sétálni magaddal, a csontos szürke lovon. -

A gazda leánykája… Nem mondhat ő nemet.

Szőrére ülteté a nevető gyermeket.

Poroszkálnak lassan túl a kicsiny falun, be az illatos erdőbe,

hol egy csobogó patak csordogál kavicsos medrében.

Először lábacskák, később egész lényük, boldogan pancsolnak kacagva.

Hol nem jár senki soha, csak az erdőnek vadja.

S a patakban fürödék két gyermek mezítelen,

míg feléjük közeleg egy török nesztelen!

Nem is sejték ők most, hogy mi lesen reájuk?..

Szőrös, félszemű janicsár, a haramiájuk!

Könyörtelen gonosz megragadja a csepp Vicust  és Gergőt.

Menydörgő hangjával inté csendre, a két könyörgőt.

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap