Rendszerváltás

Petrozsényi Nagy Pál, v, 08/31/2014 - 00:12

A Németh-kormány és az MSZMP bukása után Magyarország is lépett egyet előre: kezdett rendszert váltani, ami nem kis dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy évtizedek óta reszkettünk Prokrusztész ágyában.

Gergely felmérte a változás fontosságát, kipattant az ágyból, és Prokrusztész, illetőleg a főnöke elé perdült.

– Éljen az Antall-kormány!

A művezető kezéből kipottyant a mikrométer.

– Provokálni akarsz?

– Maga nem hisz benne?

– Én hiszek, csak...

– Akkor mi most egyenlők vagyunk. Nem számít, hogy művezető, az sem, hogy párttitkár volt, aki bármikor meneszthetett, ha szemébe mondtam az igazat.

– Nono, azért ne túlozzunk! – pislantott körül a vörös arcú férfi; észrevette, hogy nézik, és kezdte kellemetlenül érezni magát. – Elfogadtuk mi a kritikát máskor is, Gergely elvtárs, akarom mondani Gergely úr. Ti meg mit rötyögtök? – förmedt a köréjük sompolygó csavargyáriakra. – Egyik kutya, másik eb, akarom mondani...

– Fölösleges – nyomta kezébe Gergely a mikrométert. – Most az egyszer én olvasok be neked. Egy: életemben sok csirkefogót láttam, de te köztük is párttitkár lehetnél. Kettő: fütyölök rád és az egész elit vezérkarra. Három...

– Hagyd! – állította le egy idősebb csavargyári melós. – Ha így folytatod, még betöröd a fejét, így kezdték ők is valaha '45-ben. Most visszaadnád?

– Naná, de hagyjuk, talán igazad van – eresztette le öklét a szálas géplakatos. – Tudja ő úgyis, mi a véleményünk.

Kétségkívül tudta, annál kevésbé Gergely, hogyan vélekednek róla a párnázott ajtók mögött. Nem is telt bele két hét, és mirnix, dirnix racionalizálták szegényt.

– Nézze, szeretném, ha megértene minket – magyarázta nyájasan a galambősz igazgató. – Mi mindnyájan kitűnő munkaerőnek tartjuk. Sohasem késett, szavahihető és precíz. Sajnos ettől még egy gyár sem állhat talpra. A termelékenység alacsony, az önköltség magas, ezért, érti, kizárólag ezért válunk meg néhány dolgozónktól. Maga viszonylag fiatal ember, gyereke sincs, úgyhogy isten áldja. Azért még nézzen be hozzánk! – szólt utána biztatóan. – Ha talpra állunk, ismét visszavesszük.

Gergely rezignáltan búcsúzott el a csavargyártól. Csupán a felesége zsörtölődött kissé.

– Hát ezt megkaptuk! Tuti, hogy megint „beolvastál” nekik.

– A fenébe is, hallgass! Mit értesz te ehhez! Szó se róla, még lődörög itt-ott egy-két régi elvtárs, hanem az igi kivételesen kóser. Hoci a kaját, aztán csicseregjél.

Ebéd után tekergett egy kicsit. Megtehette, ráért, mint a nyugdíjasok. Párszor végigsétált a főutcán, majd felkaptatott a közeli dombra. Gyermekkorában sokat mászkált erre, csakhogy a gyermekkor elmúlt, és most... Most újra itt áll. Végignyúlt a füvön, és elszenderedett. Álmában pertut ivott a dirivel, és kirúgták a hájas művezetőt.

Tíz nap múlva újfent bekopogott az öreghez. Csak hát hiába, utána meg egyszerűen szóba sem álltak vele. Az igazgató folyton házon kívül lótott-futott, talpalt, hogy méltóképpen képviselje magát az MDF-ben.

– De hiszen a minap még kommunista volt Tóth úr! – hümmögött a jámbor lakatos. – Mi köze akkor az MDF-hez?

– Ja, kérem, ilyen a derbi – oktatta ki a titkárnő. – Ha egy ló veszít, rögtön másra tesznek.

– Derbi? Nem értem.

– Örüljön neki, Gergely – fülelt az ajtó felé a kisírt szemű asszony. – Ha viszont gondja van, jobb, ha máshol kopog, még mielőtt eladná a gatyáját is.

Így került a férfi ki a konzervgyárba, ahol véletlenül éppen géplakatost kerestek.

– Foglaljon helyet! – udvariaskodott a sovány, barna szemű személyzetis. – Amennyiben lakatos, mi tüstént alkalmazzuk. Kora?

– Harminc.

– Előző munkahelye? Különben mindegy, pusztán egyet kérünk: dolgozzék rendesen, a többi nem téma. Máshol nyilván kikérdeznék előbb, bogarásznák balról, információkat kérnek jobbról, nehogy feledésbe merüljön a sztálini mechanizmus. Elnézést! – hajolt a telefonhoz. – Halló, igen, itt Lófrigy beszél... Géplakatost? Kérem, akár holnap, tanácsos úr.... Nem gond, biztosan megegyezünk... Természetesen, tanácsos úr... Viszontlátásra! Tehát... hol tartottunk? – rendezte át a vonásait. – Ja, igen! Szívesen fölvesszük, ha... megbízható. Szabad a munkakönyvét?

Szigorú arccal lapozgatta, majd felhívta a csavargyárat, és ajtót mutatott Gergelynek. A férfi lesújtva battyogott a dombra, megállt egy sziklán, és a mélységbe meredt. Valahogy másnak képzelte ő ezt a rendszerváltást. Másnak és másokkal, friss vezérkarral, akiket egy elvtárs sem tudott még beoltani. Utóvégre akadnak ilyen káderek is, mégis őket vezetik ahelyett, hogy ők vennék kezükbe a kormányt. Mármost hova menjen? Bárhova kopog, folyton ezekbe a régi elvtársakba botlik, akik csak felveszik a telefont, és... No majd idővel.

Legyintett, leballagott a hegyről, és még másnap disznót vágott. Ebből felét az igazgatónak vitte, másik felét pedig a hájas művezetőnek, megspékelve a megbánás ékes rózsáival. Azóta ismét a csavargyárban dolgozik.

Csupán politikáról nem akar többé hallani.

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap