Revolució

Orosz T Csaba, cs, 10/12/2017 - 00:03

 

1989 jeges karácsonyát írtuk. Öreg katonaként a kiváltságosok foteljében ültem a klubhelységben és a televízió bömbölő képernyőjét bámultam megbabonázva többedmagammal. Valami megmagyarázhatatlan félelem kezdett felkúszni a gerincemen. Íme én sem maradhatok ki az emberiséget elemésztő métely szorításából. Minket is elért, vagyis a küszöbünkön toporog a háború. Határőrként hamarosan testközelből tapasztalhatom, milyen is, ha húsz évesen kiparancsolnak nemzetünk határára és kiadják a nevetséges: Védd meg parancsot.

Reggel feldíszített fenyőre pillantottam és azt gondoltam, hogy nem lesz ebből semmi, mert a karácsonyi szellem nem engedi ide is begyűrűzni a szomszédban lángoló erőszakot.

 A televízióban Bukarest főterén az emberek a halálosztó román tankokra fenyőt állítanak, miközben a nyomjelzős lövedékek körülöttük süvítenek. A Securitate nem ünnepel. Kétségbeesetten védelmezik talmi hatalmuk utolsó bástyáját, és őrült vezérüket a Kárpátok Géniuszát. A géptávíró szobából szigorúan titkos jelentéssel érkező Gyula félrehív, és négyszemközt közli, hogy most kapták a román határőrizeti szervek jelentését miszerint az elnökhöz hű reguláris haderők átlépni készülnek a magyar határt. Ez később dezinformációnak bizonyult. Akkor értettem meg, hogy hiába van karácsony, a történelem megint átlépni készül egy kis sorállományú határőr vágyain és félelmein. Nem szóltam senkinek, hanem csendben visszaültem a többi, dermedten a televíziót bámuló határőrkölyök közé. Ők sem hitték el. Csak amikor felüvöltött a sziréna az ügyeletes asztal felett és kigyulladt a THKSZ lámpa, akkor villant a szemükben valami félelemmel vegyes felismerés. Teljes harckészültség! Üvöltötte a sziréna és a jól begyakorolt mozdulatok szinte maguktól bújtak elő reszkető tagjainkból. Fegyverszoba, tárazás, üvöltöző tisztek, félszegen vigyorgó bakák. Rádiós lévén még a húsz kilós R107-es rádió is a vállamra került, rohanás közben vadul csapkodó ostorantennájával. Még hallottam a szolgálatosok utánunk küldött bíztató kiáltásait:

 - Aztán jól rúgjatok abba a kibaszott seggükbe haver! - Kemény hangjukból valamilyen szintű féltést véltem kihallani és ez szinte megnyugtatott. Hiszen várnak minket, és ha kell, segítenek ezek a remek fickók, a katonabajtársak. Az L60-as IFA jéghideg platóján szorongtunk és kínviccekkel palástoltuk a félelmeinket. Imi a sofőr állati tempót diktált a jégbordás úton. Terem község határában rám is sor került. Kovács százados és hat társam dermedten ugrott le a platóról. A kocsi tovább robogott és közben a százados már intézkedett:

-Tereptárgyak felhasználásával lőállásokat kialakítani, rádiós a központtal a kapcsolatot felvenni! Három ember át a tarlón járőrbe!

Éjjel! Jeges hideg szél, aminél csak az érzéseink voltak jegesebbek. Nyikorgó kerékpár közeledik a műúton. Idős ember lovagolja, láttunkra megáll:

- Maguk magyarok még vagy már románok? - kérdi, majd mikor felismeri a vállapunkat, vigyorogva emeli le a kerékpár kormányán függő két demizsont.

- Ha meg nem vetitek fiúk, hoztam egy kis kisüstit meg jóféle veresbort, hiszen szenteste van. Mindjárt jönnek az asszonyok egy kis harapnivalóval. Igyatok vitéz urak, én addig hátracsoszogok szólni a többinek, hogy itt még a mi fiaink állnak -. Kerékpár el.

- Kivételesen néhány kortyot engedélyezek -szólt a százados, vidáman vigyorogva kérdő nézésünkre. Mire végigjár a demizson, megérkezik néhány kendőbe bugyolált asszony az öreg vezetésével:

- Egyetek fiacskáim - szólt a századosnak az alig pár évvel idősebb nő, de a százados mosolyogva közelebb lép és illemtudóan megköszöni a hússal telerakott szendvicset, és nem teszi szóvá a fiacskámat. Ész nélkül faljuk a meleg kenyeret, mikor a falu felől nyikorgással vegyes dübörgés hallatszik. A falusiak ijedten szétrebbenek, mert azt hiszik tankok jönnek. Jól hiszik, csakhogy a mi tankjaink. Derűs arcú hadnagy néz ki a felpattanó nyíláson:

- Szasztok, Kőhalmi vagyok a Vorosilov laktanyából. Hová álljunk ?

- Szia - szól kapitányunk - Csaba kérdezd meg a parancsnokságot -. A válasz hallatán kicsit elmegy előzőleg a pálinkától magamba szívott bátorság.

- Jelentem négy kilométerrel tovább a műúton már várja őket egy felvezető. A hadnagy barátságosan biccent és tovább zakatol a két gépszörny.

- Jó lett volna ha ezek itt maradnak - szól Kovács bosszúsan amiből azt látom, hogy ő is fél kissé. Eseménytelen két óra következik, majd hirtelen feléled a rádió és ontja az infót

- Rézfúró egyes jelentkezz, itt központ. - Jelentkezem. - A román fél jelenti, hogy szekus csapatok törtek át a zöldhatáron Terem község felé tartanak. - Nem is kell jelentenem az elhangzottakat, mert a hajnali termőföldek irányából élesen kirajzolódik a látóhatáron a fagyott vetésen bukdácsoló három Dácia. Kovács higgadtan rendelkezik

            - Rádiót a vállra, mindenki a kis fasor mögé, tölts, kibiztosít, és ha lőnek, akkor ész nélkül leradírozni őket a vetésről -. Elügetünk a kis fasor irányába és felvesszük a lőállást. Kovács az előző helyünkről lassan sétál a közeledő autók irányába.          

             - Ez őrült - gondolom - egyedül akarja megállítani őket. Úgy tesz. Mellettem Ferike fogai hangosan koccannak össze. Ránézek, és nem veszek tudomást remegéséről, azt mondom:

 - Kurva hideg van mi? Nem lesz semmi baj -. Hálásan néz vissza. Közben a százados és a kocsik találkoznak. Kovács lazán jobb kezében tartja gépkarabélyát, és feltartott baljával jelzi, hogy ÁLLJ! A Daciák megállnak és mind a háromból három-három állig felfegyverzett alak lép ki. Nem hallom mit kérdeznek csak azt, hogy Kovács kezében rájuk fordul a géppisztoly, ekkor nem törődve a paranccsal gyorsan a százados felé indulok. és intek a fiúknak, hogy balról kerítsék őket. Sikeres hadmozdulat lehetett, mert a szekusok sietve dobálják a földre fegyvereiket és fekszenek arccal a földre. Mire odaérek, már mind a fagyott tarlón fekszik Balról Ferike érkezik futva és parancs nélkül arrébb rugdalja a ledobált fegyvereket, közben idegesen üvölt

- Ott maradsz a földön rohadt állat. Ha megmozdulsz, szétlövöm a segged! - Kovács mosolyogva leinti és felém fordul:

- Azt hitte az állatja, hogy nem tudok románul és megkérdezte a főnöktől, hogy lőjön-e le, de aztán meglátott benneteket és lefegyverezte magát mind. Köszönöm. Most jelentsd a parancsnoknak a fogást, meg hogy jöjjenek ki értük. Addig a többiek szedjék össze a fegyvereket és ezeket a barmokat, állítsátok fel arccal a kocsi felé.

Később megtudtuk, hogy ez a kilenc szekus járt a legjobban, mert a Hágai emberjogi bíróság felmentette őket a vádak alól azzal, hogy csak parancsot teljesítettek. A többieket elsöpörte a népharag és a REVOLUCIÓ. Talán...

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap