Robert Walser: A természet

Szerkesztő A, p, 07/05/2013 - 00:06

 

Menj ki a természetbe, örömmel fogad majd. Szereti, ha törleszkednek hozzá, téged is meg fog kedvelni. A természetben nem vesztesz semmit, ő még senkit nem károsított meg soha. Nyelvét hamar megtanulod, megérted viselkedését, s az eredmény: egyik jó állapotból a másikba kerülsz, mert már tudod azt, amit mindenki, aki szereti: hogy miért olyan, amilyen. Sosem fogsz unatkozni, ha ott leszel, és szórakozni sem fogsz; mert olyan erőssé tesz, hogy sem az unalomtól félni, sem a szórakozásra áhítozni nem fogsz. Tér és idő már önmagában véve is élvezet, a tiszta levegőt pedig ugyanúgy lehet kortyolni, akár egy kellemes italt. Mire tanít a természet? Először is arra, hogy szeresd a világot, mert ez a szép hely az otthonod. Azután arra, hogy óráról órára el tudd fogadni magadat olyannak, amilyen vagy, és minden mást úgyszintén. Nem telik sokba, és teljesen leszoksz a csűrés-csavarásról, a kákán is csomót keresésről; egyszer csak minden világossá válik; elég ha azt mondod: itt vagyok, megvagyok, csak ezt, minden áldott nap. A természettől sok mindent megtudhatsz, anélkül, hogy egy szót is szólna. Azzal, ahogy rád néz, ahogy megjelenik előtted, hatásosan és elég egyszerűen el tud magyarázni mindent. És soha nem értheted őt félre: a természetnek nem adatott meg az a képesség, hogy félrevezessen. Ő csakis jótékony hatással lehet rád. Nem akar uralkodni, de nem is szolgál minden további nélkül; elvárja, hogy az ember foglalkozzék vele. Nagy a természet, mozgása kiszámíthatatlan; ezért ne is törekedj arra, hogy minden pillanatban tisztában akarj lenni vele; az ilyen igyekezet táplálója nem egyéb, mint a túlcivilizáltságból fakadó szorongás. A természet megtanít felejteni, te pedig majd eszedbe vésed, milyen jó is az, ha túl tudod tenni magad a már felhalmozott gondolnivalókon, hisz csak így teremtődhet hely újabb, szebb gondolatoknak; az eddigiek eltorlaszolják az utat az eztán születők előtt. A természetben meglesz a bátorságod hozzá, hogy mindenen túladj, azért, hogy újra hozzájuthass mindenhez. Isteni világosság önt el, és sok erőre lesz majd szükséged, hogy nyugodtan tudd szemlélni mindama csodákat, melyeket a természet elébed tár. Ami szép és jó, mind a nyugtalanság miatt szenved kudarcot. Szabadulj hát meg tőle, és eredj oda, ahol nap mint nap egykedvűség és jobb megértés susog körötted. A természetben távol vagy minden könnyelműségtől, távol a fojtogató gondoktól. Maga a természet koránt sincs olyan távol, ám így is elég messze van ahhoz, hogy keresned kelljen. A legközelebbi ugyanolyan messze van, mint a legtávolabbi, de ha van benned némi eltökéltség, bizonyosan rá fogsz lelni. A természet maga: mindig nyugvó; ezért te vagy az, akinek meg kell keresnie. Ő nem keres semmit. Ami isteni, az semmire nem szorul rá. Te viszont: te folyvást rászorulsz valamire; eszerint cselekedj hát. Semmi értelme úgy viselkedni, mintha az ember biztonságban volna és nem függene a természet jóságától. Mindenki érzi – méghozzá élénken érzi –, hogy mozognia kell, ha nem akar elernyedni. Az örökös semmittevést egyetlen ember sem bírja ki. Szaladj hát ki a természetbe; balgaság tétovázni, amikor az életed forog kockán. Add át magad neki. Alighogy átadtad magad az Egyetlennek, érzed, micsoda fenséges egészség tölt el minden ízedben. Eleinte azt hiszed majd, hogy szegényebb lettél, de csakhamar ráeszmélsz, hogy a természetben nincs szegénység, és hogy senkinek nem kell sóhajtoznia, amiért beléveszíti magát. Aki semmit sem ad, az az igazán szegény, és aki folyton valamilyen bevételben reménykedik, az olyan, de olyan szegény, hogy arra már nincs is szavam. A természetben soha többé nem fordulhat elő, hogy szétszabdalódsz részeidre, ellenkezőleg: mindig egésznek fogod érezni magad, s eszerint fogsz élni és gondolkodni. A művészet összezavart; távolodj el tőle egy időre. A természet majd frissebb állapotban fog visszavezetni hozzá.

 

Halasi Zoltán fordításai

 

Robert Walser (1878-1956) svájci író, költő. Nálunk jóformán ismeretlen, holott a legnagyobb írásművészek közül való. Négy regény maradt utána, ezervalahányszáz prózadarab. Hatott az induló Kafkára. Első magyar nyelvű kötete A séta címmel a közeljövőben jelenik meg, és bő válogatást ad Walser rövidebb lélegzetű prózai műveiből.

 

Megjelent: Napkút, 1999. jan.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap