Rőczey J. János: Gondolatok az emigrációról (levél)

Szerkesztő B, p, 05/23/2014 - 00:04

1990 őszétől egyre több magyar diák érkezett Magyarországról a németországi magyar gimnáziumba, Kastlba. Magyart tanulni?
Figyelmeztetnünk kellene a világot, ne vegye könnyedén az új „népvándorlást”. Aki nagylelkűen jóváhagyja a gazdasági okokból való világméretű munkaerő-vándorlást, az nem tudja, mit cselekszik.
Az emigrálást – így illetik világszerte azt, hogy egyének, családok elhagyják hazájukat – (közbevetőleg, mi is az, hogy „haza”?) – csak a legsúlyosabb kényszerhelyzet indokolhatja. Csak ez mentheti fel őket a haza iránti kötelezettségeiknek egy része alól. Mi mondjuk ezt, irigyelt emigráns magyarok. Mi, akiknek átlagos életszínvonala meghaladja az otthoniakét. Szó sincs tehát panaszról, hanem az általános, egyetemes kárról, amit hazájának az emigráns okoz.
A befogadó ország szemszögéből: a bevándorlás, ez a modern, világméretű népvándorlás szétveri a legértékesebb emberi közösségeket. Nem úgy, mint a régi, az európai népvándorlás, amelyben gótok, vandálok, azaz germánok, hunok, a szláv népek, majd a magyar törzsek, később a mongol népek vettek részt. Ezek a népvándorlások fokozták a közösségi élményeket, a népek öntudatát, a nemzetiségek összeforrását. Ez a mai viszont pusztítja, megbontja a természetes emberi közösségeket. Ez a mai népvándorlás nem közös vállalkozás többé, mint volt a régi, hanem egyszerűen magánvállalkozás. A legjobb esetben családi elhatározás. De ezt a helyzetet a családok megsínylik. Gyakran fel is bomlanak. A legsúlyosabb az, hogy megszakadnak a kapcsolatok a nagycsaláddal, a baráti körrel, az otthoni légkörrel, a szervezetekkel, a világnézeti, vallási közösségekkel. Nincs kapcsolatunk többé hagyományainkkal, kultúránkkal, a mi esetünkben pedig az egész világon rokontalan magyar nyelvvel.
Hosszasan beszélgettem erről volt tanítványommal. S nagy egyetértésben. ő Németországban született, szülei otthon, Magyaroszágon. Mi az ő anyanyelve? Csak Kastlban tanult meg írni, olvasni magyarul, tehát e tekintetben német, mert német elemiben tanult meg írni, olvasni. Beszélgetni viszont magyar nyelven szeret, magyar rádiót hallgat legszívesebben. Barátai is inkább magyarok köréből adódnak. Nyugodtan állíthatom, hogy anyanyelve magyar.
A vele való beszélgetés már csak azért is tárgyilagos volt, mert őt az ilyesfajta választási lehetőségből kizárta a sors, s a szüleit is, mert ha nem menekülnek, apját Kádá-rék kivégzik, s ő meg sem születik. Tanítványom tehát történelmi szükségszerűségből emigráns.
A nyelv valóban nagyon nagy szerepet játszik annak latolgatásában, vajon érdemes-e a politikának ezt a kalandozó világjárást elősegítenie.
Láttam pedagógusmunkám során, hogyan kínlódnak gyermekek, hogyan küszködnek fiatal fiúk, lányok nemcsak az idegen nyelvekkel, hanem anyanyelvükkel is. Hibátlan, perfekt nyelvtudás nélkül nem lehet mélyen, őszintén gondolkodni sem. Talán lehet, de azt már nem tudja közölni mással.
A 80-as évek közepén érkezett Erdélyből egy fiú. Fiatalembernek mondanám, mert magas termete révén 14 éves korára már felnőttnek látszott. Minden magyar dolgozatát felolvastam, nemcsak az osztály okulására, hanem azért is, mert olvasásakor élveztem nyelvezetének frissességét, világos, értelmes gondolatmenetét.
Igyekvő s jó tanuló volt más tárgyakban is. Emlékszem, a nyári szünet után élvezettel vettem elő első iskolai dolgozatát, hogy javítsam, illetve, hogy átnézzem. üdülést jelentett társainak elrettentő írásai után. Aztán letettem. Nem értettem. Nem valamit benne, hanem az egészet. A dolgozatnak nem volt értelme! Ilyen frappáns nyelvromlással még nem találkoztam. Németből már félévben jelese lett. Mit adjak neki magyarból?
Kastlban jöttem rá arra, hogy minél több nyelvet ismer valaki, annál nehezebben értem meg, hogy mit akar mondani. Talán ez a nem tipikus középiskola, ahová különböző országokból, nyelvterületekről érkeznek a tanulók. Itt, az ebben az iskolában ért mellbevágó nyelvi élmények érlelték meg bennem azt a sokak által felháborítónak tartott álláspontomat, hogy ne tanuljunk idegen nyelveket!
Tudom, tudom, idegen nyelv tanulása révén tudatosabb lesz a nyelvtudás, az anyanyelvé is. Nyelvtudás ma világszerte szükségszerű. Egyet tehát lehet, de ne hármat, négyet. S ami a legfontosabb: semmi esetre sem a kamaszkorban. Akkor, amikor hirtelen kitágul számunkra a világ. Amikor kiléptünk a gyermekkorból, amikor beleszédülünk a menekülő horizontba, amikor új igazságok, élmények, érzések, gondolatok töltenek el bennünket. Amikor ennek a sok újnak megragadására és közlésére szolgáló szavakat kell megtalálnunk és megtanulnunk, S azt csak egy nyelven lehet. Anyanyelvünkön.
Elkalandoztam. De, akit ez igazán érdekel, s örömöt is akar magának szerezni, olvassa el Petőfi Sándor Tündérálom című költeményét.
A világ ma gazdasági problémákkal küszködik. Bevándorlás, elvándorlás megoldásnak kínálkozik. Tárgyilagosan, higgadtan számba kell vennünk a kivándorlás, az emigráció okozta károkat is.
1. A szülőföld elhagyásával identitási problémák születnek az emberben, nyelvi, közlési készségei csökkennek.
2. A befogadó környezet az érkezőt idegennek tekinti, hiszen az is, s ezzel a befogadó ország etnikai feszültsége nő.
3. Az otthon maradt családot, rokonságot, baráti kört fájdalmasan éri a veszteség, s maguk is távozásra gondolnak.
4. Az ország elvesztette életerős, vállalkozó kedvű tagját, jóllehet ennek az országnak nagyobb szüksége van rá, mint a csábítónak.
Összegezve megállapíthatjuk: mindenki rosszul jár!
Ezért felelőtlen a fejlett európai államoknak az a politikája, hogy demográfiai problémák megoldására gazdasági érdekből támogatják e modern népvándorlást. Először tönkreteszik a fejlődő országokat, aztán meg gyűjtést szerveznek, hogy a gazdag és szegény országok között növekvő szakadékot élelmiszer-küldeményekkel, jótékonysági akciókkal, kölcsönökkel betemessék.
A politikai menekültek előzékeny befogadása helyett pedig arra kellene az Egyesült Nemzetek Szervezetének törekednie, hogy az emberi jogok alapján igenis avatkozzanak be azon országok „belügyeibe”, ahonnan emberek menekülnek, mert élnek emberi jogaikkal.
A „szakemberek” erre azt mondják, hogy ez így utópia, ez megoldhatatlan. Én azt válaszolnám, hogy az emberek többsége kultúra, vallási különbözőség nélkül úgy gondolkodik, hogy ez a követelés valóban helyes és igazságos. A szakemberek meg arra valók, hogy a választók törekvését megvalósítsák.
Békés úton!
Ezért választjuk meg őket. Ha ezt eleve elutasítják, a történelem lép majd helyettük, de ezért majd őket terheli a felelősség. De mivel az rajtunk nem segít, hát követeljünk!
Ha kétségek merülnének fel ezzel a témával kapcsolatban, világnépszavazást kellene tartani. Globális szavazást ebben a globalizált világban. Az ENSZ rendezhetné. Van rá pénze. S egyúttal azt is megkérdezhetné, elfogadja-e az emberiség az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. E jogok az egyének jogai, tehát nekünk kell jóváhagynunk. S ezzel a jóváhagyással egyszersmind minden államra nézve kötelező érvényűvé is leszneksd.

(Müncheni levél)

Forrás: Polísz, 2007. 103. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap