Rókafarok

Bíró Ernő, sze, 11/23/2016 - 00:07

   Kalotaszeg délkeleti szögletében van egy igen érdekes falu, Magyarfenes. Gondolom azért magyar, hogy a szomszédos Szászfenestől meg lehessen különböztetni. Azért érdekes, mert itt az Árpád-kori templomban a Kolozsvári-testvérek apjának XIV. századi freskóit találták meg, a templom belsejében a vakolat alatt, no meg azért is, mert itt helyi szokás egy fajta lyukas fánkot készíteni, amelyet helyileg mindenki csak rókafaroknak nevez. Jó veresre sül a forró olajban, s ha a kezdete és a vége is meglátszik, valóban olyan, mint egy karikára kunkorodott rókafarok.

   A nyár folyamán arra lettem figyelmes, hogy Kolozsváron, az Unió utcában nyílt egy kicsi bolt. Hát ugye, a kicsi boltokat nem igazán veszi észre az ember, csak akkor, ha valami történik körülöttük. Márpedig itt történt. Ahogy megnyílt, hosszú sorok kezdtek megjelenni előtte, a sorban állók pedig mind fiatalok voltak. 
   Hirtelen arra gondoltam, hogy biztos valamilyen külföldi munkát közvetítő cég nyílhatott ide, hiszen a bolt szélessége az utcafronton mindössze három méter volt. Gondoltam egy íróasztal elfér, s már jöhetnek is a jámbor pénztbehozó emberkék, akiknek egyetlen vágya, hogy külfölgdön dolgozzanak. Különben csodálkozva tapasztaltam azt is, hogy honfitársaim, amilyen lusták idehaza, akkora buzgalommal szedik az uborkát, hordják a maltert, vágják a csirkét vagy ültetik az epret odakinn, mindha ott a beszívott levegőben lenne a serénység, idehaza pedig ugyanott maga a lustaság.
   De hogy a sor sehogyan sem csökkent, sőt napról napra újra és újra megjelent, visszaidézve a harminc évvel ezelőtti, régi sorokat, gondoltam megfigyelem egy kicsit jobban az esetet. Mindenesetre az első dolog ami feltünt, hogy a sor viszonylag gyorsan halad, a második, hogy a sorbaállók egy-egy kis dobozzal távoznak. Végül is a cégér nem mondott semmit, csak úgy ki volt rakva angolos felirattal.
   Egyik este későig voltam a központban s lévén, hogy a haza irányú buszmegálló pont az átellenes oldalon volt, újból szemem elé került a kis bolt, csakhogy most a változatosság kedvéért zárva volt. Szabálytalanul átszaladtam az úttesten, hogy közelebbről szemügyre vegyem a csodát, s hát érdekes módon semmi különöset nem tudtam felfedezni az üvegablak mögött, talán mindha egy konyhagép lett volna, tisztán, rendezetten a szűk helység közepén és az ablakon csak egy tábla, hogy: ZÁRVA.
   Visszamentem hát a túloldalra, ugyanolyan szabálytalanul, s eltökéltem, hogy másnap végére járok ennek az állandó-soros csodának. Délelőtt ott szálltam le a buszról és elindultam a bolt irányába, amely előtt a sor ugyanolyan kitartóan szorongott, mint eddig. Meglátom a sorban az egyik ismerősőmet, akivel történetesen Magyarfenesen ismerkedtem meg, a helyi vendéglőben úgy, hogy pont egy adag porcukros rókafarokra hívott meg annak idején.
   – Szervusz Pista.
   – Szervusz. Mi járatban vagy errefelé?
   – Hát én munkába, de te miért állsz itt ebben a sorban?
   – Hogyhogy miért, hát rókafarkat venni!
   – Miért, itt rókafarkat árulnak?
   – Igen azt!
   – S minek ez a nagy sor, hát csak nem lett ekkora szenzáció a magyarfenesi rókafarok Kolozsváron?
   – Dehogy nem, ezek értik a módját, nem porcukorral árulják ám a rókafarkat, hanem tizenkét féle öntettel lehet megrendelni, egyik finomabb mint a másik.
   – Jó, jó, de ettől még nem kéne ekkora legyen a sor, elvégre a belvárosban több mint százféle szörpös, palacsintás, pereces, fagylaltos van, nem is beszélve az önkiszolgálókról, a vendéglőkről, a büfékről és a cukrászdákról.
   – Nem kéne, nem kéne, csakhogy itt mégis sor van!
   – Hát mi ennek a titka, mikor ennek a boltnak nincs is rendes utcai reklámja?
   – A titka nagyon egyszerű! Aki ennek a boltnak a Facebook-oldalán posztolja magát arcképpel és a rókafarkakat tartalmazó nyitott, tele dobozzal, és kap legalább ötven like-ot, azok között hetente kisorsolnak egy Samsung Galaxy S6-os mobiltelefont, és harminc doboz újabb rókafarkat, amelyeket az e heti érvényes kassza-bonnal lehet kiváltani. Én is nagyon várom, hátha nyerek egy telefont, már eddig két adag ingyen rókafarkat nyertem.
   – Jó jó és eddig hány adagot vettél?
   – Mit tudom én, naponta kettőt-hármat, mióta kinyitott a bolt...  

 

Bíró Ernő, – Kolozsvár, – 2016. november 22.

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap