S. A. Anonimus: Torzított visszhangok Wass Albert körül

Szerkesztő A, sze, 02/27/2019 - 00:03

Koncepciós cikksorozat Romániában
 

Ac Cuvîntul liber (Szabad szó) című marosvásárhelyi újság az utóbbi években (2000-2003-ban) több cikket, sőt cikksorozatot közölt (íratott?!) Wass Albert lejáratására. A cikkek elkövetői a magyarszimpatizánsnak egyáltalán nem nevezhető 90 éves Raoul Şorban művészetkritikus, a nálunk eleddig ismeretlen költő-publicista Lazăr Lădariu, továbbá Grigore Foculescu, Mircea Dogaru, Dorin Suciu, Ion Mărgineaunu és Maros megye első szenátora, Dimitru Pop.Az újságcikkek címe: A sámán gróf megtorlatlan bűntettei (Mircea Dogaru); Szobrokat a bűnösöknek? (Lazăr Lădariu); Az igazság nevében! (Lazăr Lădariu); Egy Hargita megyei iskola egy háborús bűnös nevét vette föl. (Dorin Suciu); Akit macska szül, egeret eszik. (Ion Mărgineanu); Igazságot hoznak a bűnös Wass Albert ügyében. (Grigore Foculescu); Határozott NEM a háborús bűnös Wass Albert hívei ügyében! (Grigore Foculescu); Kísérlet egy háborús bűnös rehabilitálására? (Lazăr Lădariu); Az idős Wass Albert Isten verését kérte Trianon döntése után Romániára. (Raoul Şorban); A háborús bűnös Wass Albert mellszobrát törvénytelenül állították föl, azonnal le kell dönteni. (Dumitru Pop); Erdély Román föld és az ő tiszta könnye (Raoul Şorban); A Wass Albert könyvrecenziót az Adevărul (Igazság) című lap közli. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó jelentette meg Istenszéke mellett címmel a trilógiát. A recenzens C. Stănescu cikkének címe: A múlt sose tér vissza. Raoul Şorban idézi Wass Albert: Háborús bűnös című novellájának egyik részletét és az irodalmi művét egy az egyben azonosítja a valóssággal. (E novella A Kráter honlap Wass Albert műveiből személyvényeket közlő lapjain el is olvasható!)
A cikksorozat szerint Wass Albertet jogosan súlyos felelősség terheli 16 ártatlan román és zsidó ember halálában. 1940. szeptember 20-23-án az ő parancsára öltek meg egy görög katolikus papot öttagú családjával, néhány román lakost Vasasszentgotthárdon és a zsidó kereskedő Jacob Rozenberg rokonait Mihály Esztert és Mihály Rozáliát. Mint ismeretes Wass Albert a horthysta magyar hadsereg katonatisztje volt. A két zsidó lakost és két román parasztot kivitték a község határában lévő tóhoz és agyonlőtték. Ott is temették el őket még a vallásos tradíciót is megtiltották. Az újratemetést pedig azzal akadályozták meg a hozzátartozóknak, hogy 8 hónapi katonai felügyelettel őriztették. E bűntettek elkövetésében aktívan részt vett Wass Albert és apja. Aztán az író a hitleri csapatokkal Németországba szökött. Távollétében a háborús bűnökkel foglalkozó Népi Bíróság halálra ítélte. Wass Albert személyesen ismervén Mihály királyt, kegyelmet kért, de a király elutasította kérelmét azzal indokolván, hogy tetteinek bűnössége elévülhetetlen. Wass Albert ezután menekült Nyugatra s később az Egyesült Államokban, Floridában telepedett le. Irodalmi művei révén sikeres íróvá vált. Általában a publicisták zöme elismeri, hogy Wass Albert íróként hiteles és jelentős, sikeres író, de autentikusak maradnak a tettei is, amelyek miatt elítélték? Wass Albertet felelősség terheli a 11 omboztelkei lakos haláláért, akiket a cikk fogalmazója szerint az ő parancsára lőttek le. E bűneiért, bűnpártolásért Wass Albertre Magyarországon is életfogytiglani börtön várt volna. 1996-ban kérelmezte a magyar állampolgárság fölvételét, de elutasították. (Az engedély csupán ez évre szólt. Megj.) Az író reménytelen kétségbeesésében 1998-ban vadászfegyverével véget vetett életének. Tettének egyik oka a publicista véleménye szerint , hogy a Hősök és Mártírok Tisztelete nevű nemzetközi szövetség már a nyomában volt, és bíróság elé akarta állítani a két zsidó származású áldozat miatt. Lazăr Lădariu és társai kiszélesített kampányba fogtak Wass Albert és hívei ellen. Segítségükre hívták a bukaresti főrabbit, az ország több zsidó szervezetének felelős vezetőit, akciójukba be szerették volna vonni Románia majd minden sajtó- és médiafórumait, így kívántak befolyást gyakorolni a nemzetközi közvéleményre. Interpellációt nyújtottak be a Román Parlament illetékes szerveihez is. Hűséges hazafiságukat hangoztatva tételesen fölsorolják, bepanaszolják! A magyar történelmi múlt visszaállításáért munkálkodó erők, magyarországi politikai pártok: MDF, Fidesz, Kisgazda Párt képviselőinek korteskedő utazásait Erdélyben Nagyváradtól Brassóig, hogy Fodor Imre és Szász Jenő polgármester lehessen. Fölháborodásukat fejezik ki a Wass Albert kultusz kiszélesedése okán. Wass Albert irodalmi népszerűsége, könyveinek óriási sikere megosztotta a román írók egy részét. A magyarországi Kráter Műhely Egyesület könyvei Wass Albert összes műveit fölvállaló missziós tevékenységét még tekinthették volna bátor beavatkozás -nak, de az író trilógiájának román nyelvű kiadását Romániában és a román Művelődési Minisztérium és a Magyar Könyvalapítvány támogatásával már koránt sem. Az Adevărul című lap 2000. októberi számában két széles kollumnányi recenziót közöl a román nyelven megjelent Istenszéke mellett című trilógiáról. A recenzens méltatja Wass Albert művét; párhuzamot keres a román irodalomban és így talál rá az általa ismert klasszikusokra: Sadoveanura, Eminescura, Eliadera. Összeveti Wass Albert témaválasztását a román klasszikus Sadoveanu vadász-, halász és juhásztörténeteivel. Párhuzamot von a két író egyes szereplői között, rokonítja. C. Stănescu elismeri Wass Albert írói kvalitásait, méltányolja, hogy az író egyforma szimpátiával kezeli a személyeket és nem tesz különbséget a szereplők nemzeti hovatartozása miatt. A fordítóról megjegyzi, hogy Corneliu Căltea szöveghű munkát adott ki a kezéből. Wass Albert 30 könyvet adott ki írja a recenzens , most végül a művei az ő hazája. Kilencven évesen halála előtt észrevette, hogy szereplői (románok, magyarok, németek, örmények, zsidók, oroszok) az Istenszéke előtt (1952) lapjain már rég rájöttek, hogy a múlt már sose tér vissza. Tragikus dicsősége ez a halhatatlan műnek a múló élet fölött. Wass Albert jelentős írója az erdélyi térségnek.
A Wass Albert könyvről közölt méltatás rágalmak hadjáratát indította el a Cuvîntul liber (Szabad szó) szerkesztőiben. Egymás után jelentek meg a Wass Albert bűnös múltjáról írt, íratott (?) cikkek és interjúk. L. L. szervilizmussal és hazafiatlansággal vádolja a recenzenst és kikéri magának, hogy a háborús bűnös Wass Albert írót a román írófejedelemhez Mihail Sadoveanuhoz merészelte hasonlítani. A könyv megjelenése miatt felelősségre kell vonni az akkori művelődési minisztert, Ion Caramitrut is, aki jelentős anyagi támogatásban részesítette a kiadót. Felelősség terheli az RMDSZ vezérkarát és a Wass Albert kultusz kiszélesítőit: a papokat, lelkészeket egyaránt. R. Şorban fölhívja a román parlament figyelmét, hogy Erdély főleg vegyes lakosságú (Székelyföld stb.) területein a könyvesboltokat elárasztották a Magyarországon kiadott Wass Albert könyvekkel. Követeli híveivel a Wass Albert kultusz megszüntetését, a Wass Albert és Daday Lóránd mellszobrok eltávolítását. Tudatták a parlament illetékes bizottságával, hogy a régeni katolikus templomban magyar színű zászló leng, a magyar himnuszt éneklik rendszeresen és Szent István király eszméit akarják újra megvalósítani Nagy-Magyarország visszaállítását éltetik, ezért ténykednek.
A következő följelenő-jelentkező Ion Mărgineanu (író, aki jogász apjától tud az 1940-ben történt atrocitásokról, akit Wass Endre (Wass Albert apja) letartóztatott és elkobozta minden ingó és ingatlan vagyonát.
Sérelmezik, hogy Wass Albert urnája illegális úton mégis Románia területén, a marosvécsi kastély kertjében talált nyughelyet, és így precedenst teremtenek a kötelező jellegű kultusz kiszélesítésére, hiszen a megemlékezések alkalmai majd tág teret biztosítanak erre. Ismét előkerül Daday Lóránd ügye, aki szintén szobrot kapott, pedig a Bécsi Diktátum éveiben különböző álnéven írta román- és zsidóellenes kampányokra szervezendő uszító munkáit.
R. Şorban szerint mind Wass Albert, mind Daday Lóránd két oláhfaló . Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség akkori elnöke kéri a romániai írókat, hogy vegyék védelmükbe a két erdélyi magyar írót, nevezetesen Wass Albertet és Daday Lórándot. Lépjenek föl a koholt rágalmak ellen; bízik abban, hogy a román írók hallatni fogják hangjukat a kölcsönös magyar-román szellemi kapcsolatok feszültségmentességéért, a két jogtalanul támadt magyar író érdekében.
R. Şorban véleménye szerint Pomogáts Béla egész publicisztikája, mely immár román nyelven is olvasható, hisz három kötetben adták ki, románellenes és revizionista szellemiségű.
Ismét föllángol az egykori Nagy-Magyarország elmélete, ennek beszédes bizonyítéka, hogy immár japán nyelven is megjelentették Erdély történetét. Wass Albert románellenességéről írt a magyar író Benamy Sándor: Huszadik században éltem című művében. Benamy följegyzi, hogy Wass Albert végtelen gyűlöletet érzett a románok iránt.
Az Observator Hírügynökség közlése szerint: a háromtagú bizottság, melyet a művelődési miniszter állapított meg: tagjai a művelődési miniszter, Răzvan Theodorescu, Nicolea Băciuţ (költő) és a minisztérium ellenőrző bizottságának vezetője rendelkezésének értelmében eltávolították Wass Albert mellszobrát Régenben és Holtmaroson. Bartha József és Pákó Benedek papot, illetve lelkészt kötelezték a szobrok eltávolítására. A cikkek azt bizonygatják, hogy Wass Albertnek szüksége volt arra, hogy az észak-amerikai hatóságot meggyőzze és ezért halála előtt 1998. február 17-én ezt írta: gondolatai valahova egy távoli országba repültek, egy kastély gyümölcsöseibe, mely régóta elveszett, valahol Észak-Erdélyben, Szamosújvár mellett , így összegzi életét: 1. egy kis gróf voltam Erdélyben-Magyarországon, 2. arra ítéltettem, hogy kisebbségiként éljek Erdély földjén, 3. egy fiatal magyar egy utat keresvén (az életben), 4. egy elszomorodott fiú Észak-Erdélyben, 5. egy hazáját védő katona, 6. egy magyar menekült németalföldön, 7. egy magyar emigráns Amerikában, 8. egy magyar, aki Amerikában eszményeket keresett, 9. egy harcoló magyar öreg, aki végül is észrevette, hogy az ő hajdani (régi) hazája ragaszkodik a múlthoz és a múlt nem tér vissza soha. A cikkek írói hűséges románságukat hangoztatván különböző sajtó- és médiafórumokon át egészen a Román Parlamentig tiltakoznak a Wass Albert kultusz ellen. A szidalmazók nem kímélik sem az RMDSZ, sem a magyar pártok vezetőit, még az ex köztársasági elnököt sem, szétfröcskölik följelentéseiket a köztiszteletet érdemlő egyházi személyiségek és a demokrata szellemiséget valló román értelmiség prominenseire egyaránt. Mivel az állami tévé, rádió és a jelentős sajtó nem vállalt partnerséget, ezért aztán a Cuvîntul liber (Szabad szó) hadjárat indítói gyávasággal, szervilizmussal, meghunyászkodással vádolnak mindenkit, aki nem vállalja föl e lap jogos figyelmeztetéseit, nevezetesen a kormányt, az elnököt, a minisztereket, sőt magát a jelenlegi román államot is. Olyan ez az ország, mint egy falu, kutya nélkül hajtogatják. Bizonyos körök befolyását megnyerve elérték, hogy Wass Albert nimbuszát megtépázzák: gondolok itt a Wass Albertről elnevezett iskola nevének megváltoztatására Bögözön és a Wass Albert mellszobrainak homályba rejtésére Vicén, Szászrégenben és Holtmaroson; ám ezzel nem érik be, még az író szülői kastélykertjéből is kikapartatnák az író urnáját. Az irományaikban hithű, vallásos embereknek tüntetik föl magukat, ám náluk a végtisztesség csak egyoldalú. A Cuvîntul liber elismeréssel szól a Wass Albert ügyét tárgyaló bizottság két irodalmi emberéről a jelenlegi művelődési miniszter Răzvan Theodorescuról és a költő, Nicolae Băciut-ról, akik Wass Albert szobrát nem hagyták a helyén. A tudatmosók azt is sérelmezik, hogy az utóbbi időben Szalonta szobrot avatott: Sinka Istvánét és Zilahy Lajosét.
Megjegyzem, hogy a cikkek zömét szignáló Lazăr Lădariu védelmébe veszi az őt becsülő Raoul Şorbant, sőt Şorban apját, Guilelm Şorban hazafit, aki megzenésítette több klasszikus román költő jelentős versét, s a mai Izrael állami himnuszának zenéje is az ő nevéhez fűződik. A cikkek fröcskölői a megalománia hívei, megveszekedett megszállottsággal először 16, majd később már több tízezer ember halálát varrnák Wass Albert és apja nyakába; úgy játszadoznak az áldozatok számával, mint ahogy szerencsejáték-barlangban szokás. Hiteles címeket aggatnak magukra, de az idézett nevek szinte egyszer sem pontosak. Ennek tényében erősen megkérdőjelezhető bizonyos személyek (Pomogáts Béla, Göncz Árpád, Benamy Sándor) nyilatkozatainak hitelessége is. Nem ismerem a fentebb idézett újság szerkesztői gárdáját, de a fejlécen hirdetett szabad és független kritériumoknak csak abban felelnek meg, hogy szabadok, vagyis náluk mindent szabad, minden rágalmazott nevét helytelenül írni, nemre, felekezetre és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem tudom milyen a lap olvasóköre és példányszáma, egy bizton állítható, hogy a Cuvîntul liber egész bosszúhadjáratával, antidemokratikus forradalmi gerjesztő fröcskölődésével az idő rostája el fog bánni. Az Unióban nem jósolható nagy jövő a lap szellem-ellenességének..
Múló rosszullétként fogja kezelni az idő orvosa.

 

 

Forrás: Polísz, 76. szám.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap