A Sâbâoani bazilika udvarán

Turcsány Péter, p, 04/01/2011 - 11:49

 

 

 

(Mihálynapi búcsúnap Szabófalván)

Elűzve innen már a magyar szó,
ahogy gólyafészek alá települt verébsereg
marja ki a tojást, veri ki fiókák szemét –
úgy estünk áldozatul egy fajnak,
mely lelkünkre éh;
úgy ülök katedrálisuk bézárt kapujánál,
mint kitaszított koldusok:
üres tányéromra nem hullanak már
odavetett szavak, magyar igék.

Csak a hársak! csak a diófák!
csak a Szeretre néző meredek lejtő!
csak az ősi forrás és a száradó vásznak!
csak a pujt morzsoló csángó szorgalom!
mámikák fején a varrottas kendő!
Csak a mesebeli, a hajdan volt malom
őrli még örök múlt idejét a népnek,
mely keletről jött és ereszti fiait-lányait
nyelve hagyottan a világra szét!

Hiába, hiába kérek
erőt és békességet –
hiszen testvérem lehetne még
az udvarra száműzött kopott padokban
homlokát támasztó elveszett nép,
a janicsár-püspök és cselédje hány,
a szenvedő arcú, és a vidám,
a fájó kelet tekintetű
és a szigorú mongol arc;

nem a vereség fáj, csak a bukás:
csak gyilkolás volt itt – sohase harc.

2000. szeptember., Szabófalva

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap