Sarolta a fehér menyét?

Bilecz Ferenc, sze, 10/03/2018 - 00:15

 Történelmi tanulmányainkból közismert, hogy Szt. István királyunk szülőanyja az erdélyi gyula, Zombor, Sarolta nevű leánya volt. Nevének jelentése: „fehér hölgymenyét” és ezt a legtöbb történész egy bolgár-török nyelvből eredezteti. Mindez Anonymus krónikájára, illetve annak fennmaradt bővített változatára alapoz, amely a 13. század elején, illetve a bővítés a század vége fele íródott. A később keletkezett budai, pozsonyi és a képes krónikák is ennek felelnek meg. A lengyel kútfők (kamenczi, heinrichowi évkönyvek, az un. Lengyel-magyar krónika, ill. az ezekből készült OSSOLINSKI-krónika) azonban állítják, hogy Szt. István anyja lengyel fejedelemleány volt. Nézzük meg, hogy a kereszt-, és ragadványnevek vizsgálata, valamint a logikus következtetések milyen segítséget adhatnak a titok megfejtéséhez. De előbb adok egy kis áttekintőt a leszármazottak adataiból levont szakértői véleményekből. Ezekből van bőven, kezdve Szoblahói Palma Károly Ferenctől (1735-1787), illetve Pray Györgytől (1723-1801), Kristó Gyuláig (1939-2004). A kor nagy vitáját NAGY GÉZA és KARÁCSONYI JÁNOS között Hóman Bálint összegezte AZ ÁRPÁD-HÁZ NEMZEDÉKRENDJE A GESTA UNGARORUMBAN munkájában. (A 2006-ban Glatz Ferenc szerkesztésében megjelent A magyarok krónikája negyedik kiadása – gyakorlatilag nem foglalkozik ezzel az „aprósággal”!). A számomra ismert utolsó színvonalas tanulmányt ebben a témában Marton Szabolcstól olvastam. / Marton, Szabolcs: Géza és Adelhaid. Belvedere Meridionale, (25) 4. pp. 108-119. (2013). SZTE Egyetemi kiadványok/. Természetesen az említetteken kívül még többen mások is (pl. Szilágyi Sándor, Padányi Viktor, Badiny-Jós Ferenc dr., Vajay Szabolcs, Dr.Vágó Pàl, Dezső István stb.) állást foglaltak pro és kontra.

Szt. István születési dátumára (és anyjának kilétére) vonatkozóan a krónikákban nincs összhang. Kézainál ez 967, a pozsonyi krónikában 969. A lengyel kamienieci (kamenczi) évkönyv szerint Vajk, a későbbi István 975-ben született. Fix dátumnak István uralkodásának kezdetét fogadják el a szakértők. Ezt Géza halálától – 997-től – számítják. István hatalomra kerüléséről szóló tudósítások elemzése tág teret enged a következtetéseknek. Ugyanis az ifjú vezér fiatal kora különböző formákban jelenik meg latinul (Puer; iuvenis beatus; infans; primum gradum adolescentie; adhuc adolescens) és ez „évesíthető”! Lásd, az un. isidorusi állásfoglalást a terminusok sorrendjére: infantia —pueritia — adolescentia — iuventus. István korára vonatkozóan Kristó Gyula például így következtet: „Géza halálakor, a főhatalom megszerzésekor 16-17 éves volt, 996-ban 15-16 évesen kötött házasságot Gizellával, a koronát 1000/1001-ben 19-21 évesen nyerte el, halálakor, 1038-ban pedig közel járt 60. életévéhez.” „vagyis 981 táján született.” /KRISTÓ GYULA: Szent István születési ideje/.

Kihagyva a Saroltról és Adelhaidról szóló több mint két évszázados polémia részleteit, a források megnevezéseit az alábbiakban saját véleményemet, gondolatmenetemet ismertetem nem vitaképp, csupán annak bemutatására, hogy a rendelkezésre álló ismeretekből „lehet más a történelem”.

Kiindulásképp felsorolok néhány axiómának elfogadott eseményt, következtetést, amelyeket vagy az eredeti forrásművek, vagy a történészek többsége már igazolt, illetve én annak tekintek. 1. A szereplők létező személyek voltak. 2. István (Vajk), apja halála után, 997-ben fejedelem lesz. 3. Koppányt 997-ben kivégzik. 4. A krónikák szavahihetősége, valóságtartalma a leírt történések következményeinek függvényében lesznek megítélve. 5. Géza fejedelemnél a többnejűség elfogadott volt. 6. A levirátus (sógorházasság) szokásjoga érvényben volt.

A jobb áttekinthetőség érdekében megelőlegeztem a magam készítette Árpád-házi genealógiát.

Kezdjük mindjárt Taksony gyermekeivel. „

A hagyomány két fiúgyermekük –Géza és öccse Mihály – nevét örökítette meg.” /Wikipédia/ „Taksony két fia, Géza és Mihály neve ismert.” /Magyar Katolikus Lexikon/ A Képes Krónika ennyit ír: „Taksony pedig nemzette Gézát és Mihályt. Mihály meg nemzette Szár Lászlót és Vazult. Géza pedig isteni jóslat által intve nemzette Gyula leányától, Sarolttól az Úr megtestesülésének 969-ik évében Szent István királyt, miképpen meg van írva a boldogságos István király legendájában.”

Arról nem szól a fáma, hogy még kit nemzett Taksony! Viszont a Lengyel-magyar krónika „Thoxon” (Taksony) három gyermekét említi: „Geyzan, Mychlemum et caluum Ladislaum” / Bielowski, A. (ed.) (1864) Monumenta Poloniæ Historica (Lwów) Kronika Węgiersko-Polska, De sancto rege Ladislao, p. 488./

Tehát egy krónikás tud Taksony harmadik fiáról, akit „kopasz Lászlónak” hívtak. A többi krónikás ennek nem mond ellent, csak nem szól róla. A magyar krónikák viszont ismernek egy kopasz (tar) Zerindet (Szerénd) a „tart” (? – 971 előtt), aki „ Szent István király rokona, a Szent István ellen fellázadt Koppány somogyi vezér apja volt. Bakay Kornél Tar Zerindet Géza öccsével, Mihállyal azonosítja, fiát, Koppányt pedig Szár Lászlóval, arra alapozva, hogy ők is megkeresztelkedtek, még ha csak színleg is: "Mihály azonos Tar-Szörénddel, tehát a pogány neve Tar-Szörénd volt. Tehát a két testvér; Gyevicsa (Géza) és Tar-Szörénd. A keresztségben az egyik a Stephanos (= a Megkoszorúzott), a másik a Mihály nevet kapta. Ha ez a feltevésem helyes, akkor még kiélezettebb a történelmi dráma, mert Tar-Szörénd fia Koppány, Géza fia Vajk. A keresztségben Vajk ugyancsak a Stephanos nevet kapta". Mihály azonban Géza öccse volt, Koppány pedig jóval idősebb Istvánnál, mert az éppen felserdült István előtt Koppány előbb Biharban, majd Somogyban birtokolt területeket. Tar Zerind Gézánál minden bizonnyal idősebb volt”. /Wikipédia/

Figyelembe véve, hogy Koppány vezér apjának halálát 971 előttre teszik (ez Taksonyra illik!), valamint Bakay Tar Zerindet Mihállyal azonosítja, akinek fia Koppány, (de annak jóval idősebbnek kellene lenni Istvánnál!), beláthatjuk, hogy a leglogikusabb feltevés az, hogy a Lengyel-magyar krónikában említett Kopasz (tar) László – maga Koppány lehetett! (Koppány és István közötti korkülönbség ekkor kb. 18 év, és Koppány, István nagybátyja!). Ez a feltételezés megfelel az axiómáim 4. pontjának is, mivel a később bekövetkező esemény (Koppány 997-es kivégzése) ezt igazolja. Ugyanis Mihály halálával (978) István riválisa csak Koppány (Géza testvére) lehetett! Ráadásul Koppány Géza halála után a levirátus ősi intézménye címén tartott igényt Géza özvegyére. A sógorházasság pedig testvérek esetében áll fenn! Ezt ma „tudósaink” csak úgy magyarázzák, hogy Koppány Gézának a „legidősebb férfirokona” volt. Holott minden jel arra mutat, hogy testvére volt – mint ahogyan én is feltételezem.

A továbbiakban vizsgáljuk meg e három herceg házasságának történetét.

Sajnos Koppány családjáról nem tudunk semmit. Ami biztos, az az, hogy sem a nyugati uralkodókkal, sem a római egyházzal nem szimpatizált. Hogy halála után mi lett a családja sorsa – nem tudjuk. De itt a hiány beszédes is lehet. Felnégyelését, birtokainak elkobzását még, úgy ahogy ismerjük. De a későbbi és a korábbi krónikaírók sem szokták kihagyni, azt a tényt, ha a kivégzett rivális családját is kiirtották! Az természetes, hogy nevét az utódai nem viselhették, ezért nem maradt fenn olyan leszármazott, például akinek a neve Koppány fia valaki lenne. De, a pogányságára utaló ragadványneve a Tar, a Kopasz, a Szár megmaradt a köztudatban! (Mégpedig elég sokáig! Például ha megnézzük Atya falu (ma Horvátország, Šarengrad 45.233056; 19.28) nevének eredetét, akkor láthatjuk, hogy az a régi Szár család emlékét őrzi. A település magyar nevét, a falu fölött emelkedő löszdombon ma is álló Atyavárról kapta, amelyet a 14. század közepén Kükei „Szár” László nyitrai ispán építtetett). Miért lényeges ez? Hát azért, mert a következő szereplő a Mihály gyermekének tartott Szár László lesz, aki Vászoly (Vazul) testvére volt a krónikáink szerint. „ Mihály meg nemzette Szár Lászlót és Vazult.” (Képes Krónika). Igen ám, de a lengyel krónikák itt is közbeszólnak! És ezzel eljutottunk Mihály feleségéhez!

A lengyel évkönyvekből készített családfa-kutatásokból arra a következtetésre jutunk, hogy Mihály felesége a lengyel I. Mieszkónak egyik nőrokona, Adelhaid volt. /Mihály (Michael), Duke between March and Gran, +ca 978/before 997; m. Adelajda of Poland (+after 997) dau./sister of Pr Mieszko I of Poland). vagy: Michel de HONGRIE. Born in 955. Deceased in 978, age at death: 23 years old. Spouses and children: Married to Adelaide de POLOGNE 950-999. Basile de HONGRIE 978-1037 married to Katun Anastazya de BULGARIE/. Mihálynak és Adelajdának több szerző is csak EGY gyermekét, Vazult említi. Ezzel igazolódni látszik az a feltételezés, hogy a 990-ben született Szár László, nem lehetett a közös gyermekük, annál is inkább mivel, hogy Mihály 978-ban meghalt! (Feleségét pedig a testvére Géza „örökölte”). Marad tehát a fentebb leírt változat, hogy Szár (kopasz) László Koppánynak alias Tar (kopasz) Szeréndnek a fia volt! Az árván maradt 7 éves gyermek valószínűleg Mihály birtokain, unokatestvérének Vazulnak a felügyelete alatt nevelkedett és ez megfelelő alapot adott arra, hogy a krónikások testvérként kezeljék a két fiút. Ezért fedi homály Szár László és családjának sorsát. Vazult később a krónikaírók züllött egyéniségnek állítják be, de Lászlóról hallgatnak.

Géza volt a legidősebb Taksonyfi, és apja halála után ő lett az uralkodó. Pogány vallás szerint több feleséget is tarthatott. Első, hivatalos feleségét politikai okokból vette el. Így ír erről a Képes Krónika: „Gyula volt a harmadik kapitány; tőle ered László fia Gyula. Nagy és hatalmas vezér volt ez a Gyula; vadászat közben Erdőelvében nagy várost talált, melyet hajdan a rómaiak építettek. Volt neki egy Sarolt nevezetű gyönyörű szép leánya, akinek szépségéről sokáig beszéltek a tartománybeli vezérek; Beliud, aki Kulán földjét bírta, oly tanácsot és segítséget adott Géza fejedelemnek, hogy ez vegye el Saroltot törvényes feleségül”. 967 táján került sor a házasságkötésre és 963-ban, 966-ban Sarolt leánygyermekeket szült Gézának.

978-ban meghalt Mihály, felesége pedig éppen ebben az évben szülte meg Vazult. A levirátus szokása szerint Adelhaida gyermekével átkerült Géza udvarába, mint második feleség. /A Pallas Nagy Lexikonában is azt olvashatjuk, hogy Gézának valószínűleg volt második felesége is: Adelhaid királyné, (Adelhaid von Beleknegina), Ziemovit lengyel herceg lánya. Jan Długosz lengyel történetíró 1440-ben, Ulászló koronázásakor járt Székesfehérváron és a „Historia Polonica” című művében leírta, hogy itt: „el van temetve Géza, Boldog István atyja, Adelheiddel, a feleségével, Miesco lengyel fejedelem leányával, Boldog István anyjával együtt.”/. Eleget téve házastársi kötelezettségének egy-két éven belül megszülte Vajkot. (A gyermek névadásánál valószínűleg az anya szláv származása is befolyásoló tényező volt). Így Vazul és Vajk anyai részről testvérek, apai részről unokatestvérek voltak. (A későbbi történések kettejük kapcsolatában ezt igazolják). 985-ben Sarolt lelépett a történelem színpadáról és helyét hivatalosan is Adelhaida vette át. A szláv krónikák csak szép úrnőnek „belekneginának” nevezik a német neveltetést kapott becsvágyó lengyel fejedelemasszonyt, aki inkább hajlott Róma, mint Bizánc felé, és „teljhatalmat gyakorolt” Géza udvarában. A német krónikások (Bruno von Querfurt, vagy Merseburgi Thietmár) ezt nyíltan meg is írták. Hatalmát arra használta fel, hogy fiának német feleséget és a vele járó katonai segítséget megszerezze, biztosítva fiának a trónra lépését. Egy akadály volt: Géza testvéröccse, aki jog szerint követte volna őt a trónon. (A fenti változat a trónutódlás vitatott kérdését teljesen megoldja).

Géza halálakor a 17-18 éves István leszámol a nagybátyjával, és bevezeti a nyugati feudális szokásokat. A kereszténységet a római rítus szerint teszi kötelezővé, bevezeti a primogenitúra trónöröklési rendet, amelyet fia, Imre herceg halála miatt (1031) már nem tud alkalmazni. Ekkor István válaszúthoz ér. Ki legyen az utódja? Féltestvérét Vazult, nem tartja alkalmasnak, hiszen vele szinte egyidős, és erkölcsi élete is kifogásolható. Testvérének vérét nem onthatja, ezért „elhatározták, hogy megvakíttatják és elküldötték a nyitrai várba Sebest, Budának fiát, a ki a hagyomány szerint a herczeg szemeit kiszurta és füleibe ólmot öntetett”. (Dr. Karácsony Imre: Szent László király élete. Győr, 1895.) Kopasz László gyermekeiben nem bízott meg, mert „ Koppány-sarjaknak” tartotta, és nem szerette őket. (Lásd: Újházy Lászlónál: A magyar nemzet történelme. Középiskolák alsó osztályai számára. I. rész. Szent István Társulat, 1912. 29. l.). Thuróczynál (Horváth János fordítás 1986. 79. old.) ezt olvashatjuk: „Magához hívatván tehát Kopasz Lászlónak, nagybátyjának fiait, tudniillik Andrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, hogy amilyen gyorsan csak tudnak, meneküljenek, hogy életüket és testi épségüket megőrizhessék”. A krónikás tévedése a rokoni fokokban (Szár László unokatestvére volt Istvánnak) – ebben a szövevényes, titkokkal teli ügyben – szinte elhanyagolható. Viszont Béla és Szár László szülő-gyermek kapcsolatát később is megerősíti, amikor azt írja, hogy: „Béla herceg pedig két fiat nemzett Lengyelországban; az egyiket Gézának, a másikat pedig nagyatyja neve után Lászlónak hívták”. (Thuróczy, u. o. 86. old.). A fordító Horváth János a 237-es végjegyzetben írja: „Ez a ’nagyatya’ kitétel Szár Lászlóra vonatkozik, és arra az időre mutat, amikor az uralkodó családnak Vazultól való származtatása már ’kényelmetlenné’ vált”. Ha azonban Szár László atyjának elfogadjuk Koppányt, akkor nem kell elméleteket gyártani a Vazul ág védelmére, hiszen Vazul nem volt „bűnös”, csak áldozat. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy az István ellen 1031-ben (1032-ben?) elkövetett merényletben Vazulnak szerepe lett volna. Ezt egyesek az Altaichi Évkönyvek és Szt. István kisebbik legendájából következtetik ki. Mivel István nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte utódnak, így Péternek lehetett sűrgős oka átvenni a koronát. Erre már Katona István is gondolt. (Lásd: S. Katona Historia critica Regum Hungariae. Buda, 1794.). Ezért a krónikásoknak nem volt mit „szépíteniök” Vazul múltján. András, Béla és Levente apja pedig valóban Szár László lehetett, mint ahogyan a fennmaradt krónikában irva vagyon – és ez valóban „kényelmetlen” volt! Sokkal nagyobb súllyal esik latba mint, ahogyan a „nem törvényes házasságból” születettek múltjának eltakarása lenne, Kálmán király (1095-1116) törvénytelen fiának, Boricsnak esetében. Ugyanis történészeink ezzel indokolják, hogy Anonymus Szár László fiának mondja I. András királyt. Egyedül Szt. Gellért püspök nagyobb legendája nevezi Vazul fiainak Andrást, Bélát és Leventét. Ez pedig az események után kb. 50 évvel később született, amikor a szereplők közül még sokan élhettek és a hercegek száműzetését is indokolni kellett. Tekintettel arra, hogy Szár László egy évvel előbb halt meg, mint Imre herceg, így ő kiesett a trónkövetelők sorából, de fiainak menekülni kellett, mivel „Koppány sarjak” voltak és Pétertől nem várhattak semmi jót! Hazatértüket és győzelmüket viszont jórészt Koppány régi híveinek köszönhetik.

Hogy a legendák, és a soron következő királyok is megkerülik, óvatosan kezelik ezt az igen fontos témát, az arra mutat, hogy volt mit takargatni. Évszázadokon keresztűl foglalkoztatta az embereket Szent István trónjának utódlása, Imre herceg halála és András, Béla, Levente hercegek sorsa. Ennek a történetnek egy képi megjelenítése maradt ránk a veleméri templom falán. A freskót Aquila János készítette 1377-78-ban. A kép a háromkirályok hódolatának van álcázva, de valószínűbb, hogy Szepsy Szűcs Levente értelmezése az igaz, miszerint a „képregény” Imre herceg meggyilkolását, Szent István koronájának felajánlását Szűz Máriának, majd Szent László megkoronázását meséli el. (Lásd: Levente Szepsy Szücs: Szent Imre halála és a „vaddisznó”. 2013.) https://martelyman.blogspot.com/2013/04/szent-imre-halala-es-vaddiszno.html

A kép összeállt!  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap