A sátán örül

Jókai Anna, p, 12/29/2017 - 00:06

 

 

 

 

 

Jaj de jó a rossz
végre nincsen élet
telitömöm szőrbendőmet
fölzabállak téged
a számban lassan megforgatlak
vasfogammal zárlak
nyúlós nyállal átcsócsálva
zúzalékká ráglak
Jaj de jó a rossz
végre nincs reménység
idő és tér tovaillant
lakat alatt a kemény ég
a markomba becsuktalak
nedveidet kipréseltem
lecsapoltam véred
beszívtam a lélegzeted
eggyé váltál vélem
Jaj de jó a rossz
végre nincs szeretet
fémdobozos hidegségben
konzerváltam a lelkedet
jégszívednek nem fáj semmi
gépagyadat gond nem bántja
érzékelő bőrruhádat
érdes torkom mind lehántja
Jaj de jó a rossz
végre végre nincsen hit sem
süppedt talaj talpad alatt
messze már ki magot hintsen
elfeledted eredeted
küldetésed megtagadtad
a régi termést ledaráltam
a forrásra ülepemet tettem
epét ihatsz ehetsz csalánt
emberből lett állat gyanánt
Jaj de jó a rossz
sirathat az Atyaisten
éhes angyal kóvályoghat
remeghet a csillag
késő már hogy Ő segítsen
törvényt nem szeg aki hozta
a hamvába-holt emberiség
visszahullt a porba!
  

 

Magyar Irodalmi Lap
 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap