Semmelweis Ignác Emléknap

Szerkesztő A, p, 07/01/2016 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Semmelweis Ignác
 

(Buda, 1818. július 1. – Bécs-Döbling, 1865. augusztus 13.)

 

Magyar orvos, aki az utókortól „az anyák megmentője” címet kapta. Szülész-nőgyógyász orvosprofesszor, bécsi és pesti kórházakban működött. Orvosi sikereinek alapja a kórházi tisztaság és az orvosi fegyelem megteremtése és betartatása: a javasolt és megkövetelt kézmosás nemcsak a tisztaságot szolgálta, hanem a fertőzés veszélyét is radikálisan csökkentette. A korabeli orvosi felfogás nem látott összefüggést Semmelweis intézkedései és az eredmény között (a gyermekágyi láz okozta halálozási arány radikális csökkenése). Az utókor azonban hamarosan igazolta Semmelweis feltételezéseit.

 

Semmelweis Ignác Fülöp budai német polgárcsalád gyermeke, tíz testvér közül az ötödik (mind a tíznek más formában írták nevét a tabáni templom anyakönyvébe). A család magát hienz eredetűnek tudta, ami a Sopron környéki németek egymás között használt neve.

Iskoláit a székesfehérvári ciszterci és a budai egyetemi királyi katolikus gimnáziumban kezdte, majd tanulmányait a bécsi egyetem jogi fakultásán folytatta, de hamarosan átiratkozott az orvosi karra. Két év után (1839-ben) a pesti egyetem hallgatója lett, az egyetem épülete (a Mária Terézia által megszüntetett jezsuita kolostor) az Újvilág utcában volt, amely ma a Semmelweis utca nevet viseli. A két utolsó évre ismét visszatér Bécsbe, ahol már ekkor felkeltette tanárai figyelmét, különösen az anatómia iránt érdeklődött, és számtalan boncolást végzett. (A maga korában európai hírű Rokitansky professzor különösen ígéretesnek tartotta a fiatal medikus képességeit.)

 

Diplomáját – a mai olvasó meghökkenéssel fogadja az ilyen pályakezdést – botanikai értekezésére kapta. Ezután sebészi és szülőmesteri oklevelet szerzett, és hamarosan tanársegéd lett a bécsi közkórház szülészeti klinikáján. Angolul tanul, Írországban akar orvosi tevékenységet folytatni, végül mégis Bécsben marad. Kórboncnok barátja halálakor döbben rá (a boncolási jegyzőkönyv tanulmányozásakor), hogy ugyanolyan eredetű fertőzés végzett vele, mint amely a gyermekágyi láz nevű kórt okozza a szülőnőknél. Mindkét fertőzés – következtetett Semmelweis – azzal függ össze, hogy a boncolást végző orvosok és medikusok kézmosás (fertőtlenítés) nélkül mennek át a szülészeti osztályra, vagyis: maguk viszik át a fertőzést a szülő anyákra. Semmelweis feltételezése akkor lett bizonyosság, amikor a „kevésbé elegáns” szülészeti kórház halálozási statisztikáját is megvizsgálta: itt, ahol bábák látták el az anyákat, sokkal kevesebb volt a gyermekágyi láz. (A bábák ugyanis nem végeztek boncolást, vagyis nem hurcolták be a kórházba a fertőzést.) Semmelweis a saját szülészeti részlegén a klórmeszes fertőtlenítést tette kötelezővé, a kézmosást a betegek közé lépés előtt, sőt az egyes betegek vizsgálata között is. A halálozási arány ennek következtében radikálisan csökkent.

 

1848 tavaszán Semmelweis – több orvos társával és medikussal együtt - a bécsi forradalmi Nemzeti Gárda tagja lesz. Tanársegédi megbízatása 1849 tavaszán lejár, a bécsi Orvosegyesület ekkor úgy határoz, hogy Semmelweis „a hullakérdés rendezéséig” csak bábon oktathat. Ekkor otthagyja Bécset, visszatér Pestre. 1851-ben fizetés nélküli, tiszteletbeli főorvos lesz a Rókus-kórház szülészeti osztályán, 1855-ben pedig az egyetem tanára lesz. Ekkor ismét hívják Bécsbe, majd Zürichbe, de Semmelweis elhárítja a felkérést. Munkásságával 0,85%-ra szorította le a Rókus-kórházban a gyermekágyi láz következtében elhaltak arányát.

 

Az orvostársadalom ellenérzéssel fogadta Semmelweis felfedezését és rendelkezéseit, sértőnk érezték magukra nézve a klóros víz és a körömkefe kötelező és alapos használatát. Semmelweis két alkalommal is nyílt levéllel fordult orvostársaihoz, amely levelekben a megfelelő tisztasági és fertőtlenítési intézkedések bevezetésére biztatja őket. Levelei személyeskedő vitákat váltanak ki, kétkedést Semmelweis igazában, és sokak részéről elutasítást.

 

1860-ban megjelenik német nyelvű könyve, amely a gyermekágyi láz kórtanával, fogalmával és megelőzésével foglalkozik. A kísérleti kóroktan egyik megalapozója lett Semmelweis, amikor állatkísérletekkel (nyulakkal) bizonyította, hogy az emlős fajok között a betegségek kórokozói átvihetők. A sebésztársadalom számára is komoly kezdeményezések fűződnek Semmelweis nevéhez, ő végzett Magyarországon először petefészek-műtétet, és másodikként császármetszést.

 

1865 nyarán elmezavar jelei mutatkoztak Semmelweisen, Bécsbe vitték, Balassa professzor a döblingi elmegyógyintézetbe utalta. Semmelweis tiltakozott az ápolók brutalitása ellen, szembefordult velük, és azok gyaníthatóan a halálát okozó ütlegeket követtek el rajta. Holttestén (később a csontvázán) több vizsgálatot is végeztek, valószínűleg fiatalkorában, boncolás közben szerzett kézsérülés okozhatta azt a fertőzést, amely idővel paralízishez vezetett.

 

Bécsben temették el, de felesége 1891-ben Budapestre hozatta hamvait. 1965-től (halálának századik évfordulójától) pedig szülőházának udvarán (a budai Apród utcában) lelt immár végső nyughelyet, ebben az épületben rendezték be az Orvostörténeti Múzeumot. Nevét a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) őrzi, sőt a bécsi szülészeti klinika egyik részlegét is róla nevezték el.

 

 

Semmelweis Ignác szülész-nőgyógyász orvosprofesszor, az „anyák megmentője” fedezése, hogy a boncoló orvos kezére került halálos baktérium átvihető a szülő anyákra és magzatjaikra. A kórházában bevezetett kötelező higiéniával és fegyelemmel életeket mentett meg és példát adott a nemzetközi orvostársadalomnak. Felfedezéséért az orvosok részéről sok üldözésben érte, de találmányának nemzetközi elismerését nem tudták megakadályozni.  1954-ben szobrot kapott a világ tíz legnagyobb orvosa között, Pasteur és Röntgen között Chicagóban, a sebészek világszövetségének előcsarnokában.  

 

 

 

Lukáts János

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap