A senki

Bodó János, v, 12/20/2015 - 00:07

 

Névtelen, jeltelen, nyomtalan,
Súlytalan,szótalan, hangtalan,
Erőtlen, nyerőtlen, hallgatag,
Magányos, talányos, balga tag.

Néma is, béna is - nincs szava,
Ha lenne, se tenne:nem merne,
Bámul a semmibe, messzire
Tudja, ő nem való semmire.

Mégis: ő az, ki jő, ha kijő,
Vele a hatalom nagyra nő.
Elindul a tömeg s vele megy
A senki.Plusz egy fő - megremeg:

Végre már van szava: a másik,
Zúgva száll, ereje duzzadó -
Felmászik, lemászik, bemászik:
Így lesz a senkiből hangadó!

2. Pont

 

Riherongy novemeberi este,
Nyár elején ilyenkor a pettyesnek még
Vitorlázni feszül parányi teste,
És a nap, ó jaj, a nap!
Fehér leánybőrbe
Oly jóízűen harap,
És nem kíméli a kaszást,
Ha már megkezdte
Az árpa aratást.
Hogyan is állhatná ki az összehasonlítást
Az agg, fáradt test
A fiatal erővel?
Nem vár ez már bíztatást,
Megelégszik a fehér terítővel,
És várja a mogorva sírásó embert,
A decembert,
Feladva szép reményt,
Feledve költeményt,
Csupán csak egy írásjel maradt:
A pont,
És ez bezárja mind a sorsokat.

 

3. Túl

 

Fekete a betű a hófehér papíron,
Komor holló bóklász a hófedte síron.

Lépeget jobbra is, meg lépeget balra,
Élemet keresgél - de a hó takarja.

Rossz helyen kutakodsz! - mondanám, de ejnye!
Nem mag kell, hanem az elhunytnak lelke!

Én vagyok az elhúnyt, én fekszem a sírban -
Hóhehér papíron le is van az  írva!

Tévedhet a világ - te is tévedsz holló,
Tévedhet a papír, meg ehhez hasonló!

Lehet, hogy meghaltam, már porlad a testem,
De itt van, élők közt, eleven a lelkem!

Mert, hogy azt fogadtam, meg is tartom még is:
Hogy szeretni foglak, még a síron túl is.

 

 

 

 

 

 

 

Névtelen, jeltelen, nyomtalan,
Súlytalan,szótalan, hangtalan,
Erőtlen, nyerőtlen, hallgatag,
Magányos, talányos, balga tag.

Néma is, béna is - nincs szava,
Ha lenne, se tenne:nem merne,
Bámul a semmibe, messzire
Tudja, ő nem való semmire.

Mégis: ő az, ki jő, ha kijő,
Vele a hatalom nagyra nő.
Elindul a tömeg s vele megy
A senki.Plusz egy fő - megremeg:

Végre már van szava: a másik,
Zúgva száll, ereje duzzadó -
Felmászik, lemászik, bemászik:
Így lesz a senkiből hangadó!

2. Pont

 

Riherongy novemeberi este,
Nyár elején ilyenkor a pettyesnek még
Vitorlázni feszül parányi teste,
És a nap, ó jaj, a nap!
Fehér leánybőrbe
Oly jóízűen harap,
És nem kíméli a kaszást,
Ha már megkezdte
Az árpa aratást.
Hogyan is állhatná ki az összehasonlítást
Az agg, fáradt test
A fiatal erővel?
Nem vár ez már bíztatást,
Megelégszik a fehér terítővel,
És várja a mogorva sírásó embert,
A decembert,
Feladva szép reményt,
Feledve költeményt,
Csupán csak egy írásjel maradt:
A pont,
És ez bezárja mind a sorsokat.

 

3. Túl

 

Fekete a betű a hófehér papíron,
Komor holló bóklász a hófedte síron.

Lépeget jobbra is, meg lépeget balra,
Élemet keresgél - de a hó takarja.

Rossz helyen kutakodsz! - mondanám, de ejnye!
Nem mag kell, hanem az elhunytnak lelke!

Én vagyok az elhúnyt, én fekszem a sírban -
Hóhehér papíron le is van az  írva!

Tévedhet a világ - te is tévedsz holló,
Tévedhet a papír, meg ehhez hasonló!

Lehet, hogy meghaltam, már porlad a testem,
De itt van, élők közt, eleven a lelkem!

Mert, hogy azt fogadtam, meg is tartom még is:
Hogy szeretni foglak, még a síron túl is.

 

 

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap