Séta egy kisvárosi táj turisztikai esélyei körül

Turcsány Péter, p, 12/09/2011 - 01:27

 

 

Mi lehet turisztikai esélyeink erőforrása? Bicikliút bevezetése, lovas-túrizmus, lovas-póló, a Dera forrásvidékének horgásztavakká szelídített vonzása, a Pannon-sík növény- és madárvilága, a történelmi táj semmihez sem fogható mitológiája, s nem utolsó sorban a nagy múltú és rejtélyes szakralitás, ami már honfoglaló őseinket is ide vonzotta, s az Árpád-család vallási központjává tette legszűkebben értelmezett kisrégiónkat.

 

Mikor lesz saját túrizmusa Pomáznak? Mikor mondhatjuk ki végre – magunkban bízóan –, hogy alvóvárosi településből önálló kisugárzású gazdasági, lelki és szellemi várossá váltunk? S hogy a turisták hétvégi jelentős átmenő forgalmát nemcsak el- és megszenvedjük, hanem éppen településünk lenne központi turisztikai célpontjává? Mert elsősorban a mi városunk, a mi tájunk, a jól szervezett idegenforgalmi szolgáltatásaink és a kulturális vonzerőnk lenne, és kell, hogy legyen a HELY és SZELLEM, amiért hozzánk jönni érdemes.

Miért nincsen elég tetterő még ma sem – az idegenforgalom felmérhetetlen fejlesztésének és kínálat-bővítésének korában – mibennünk, hogy közösségi emberként, városatyaként vagy intézmény-szervezőként neki kezdjünk régóta tervezett álmaink megvalósításához?! Hogy vonzó célpont lehessünk magunknak is, másoknak is.

Soroljuk csak fel az utóbbi években fölmerült közösségi álmaink projektjeit:

  • római és árpád-kori műemlék-együtteseink feltárását;
  • Attila és Árpád feltételezett várának (városának) föltérképezését;
  • a Radnay-villa  középkori maradványainak rekonstruálását a Malomárokban;
  • a sziklabarlangokban elvesző, évszázados (vagy évezredes?) pincesorok labirintusainak megtisztítását;
  • a Pomáz-belvárosi templom-hármasság fölbecsülhetetlen vallási kegytárgyainak együttes bemutatását;
  • a szecesszió korának a Marschalkó-villában megtestesülő építészeti és az itt élő művészek munkájában megnyilatkozó szellemi hagyaték felmutatását;
  • a Dera mellől érkező és a Szentendre felé elkanyarodó Római Út természeti szépségekben tobzódó vonalának egységes rendezését, amely egybeesne a Szentendréről leágazó nemzetközi bicikliút folytatásával;
  • a legendákkal és régészeti emlékekkel teljes Holdvirágárok, a természeti képződményei által „kis tordai hasadéként” számon tartott Szurdok-völgye és a szeszélyes Susnyár és a Gyopáros forrásvonalainak rendben tartását,
  • a  Majdán-póle alatti világörökség-értékű barlangrendszer további feltárásának szorgalmazását,
  • a növény- és természetvédő szakemberek által szervezett határjáró túrák rendszeresítését;
  • a már említett Nádas-tó és a Pannon-sík élő világának már sokak által kidolgozott rendszeres bejárhatóvá tételét.

S a felsorolt tervek csupán városunk mondhatni passzív,históriai és természeti erőforrásainak hasznosítása volna…

Ha valahai községünk járási központként betöltött közigazgatási szerepvállalására gondolunk, s a szépmúltú település iparos- és művészeti és sportéletére, a fővárosból kitelepült tisztviselők világára, már csak akkor is kötelességünk számba venni a múlt,  a táj és a hely szelleménekörökségét, amely mai hasznosításukra kötelez bennünket.

Legyünk bátrabbak! Okos és szervezett túra utak  biztosításával,  felkészült, fiatal idegenforgalmi szakemberek alkalmazásával mintegy elosztó központja lehetnénk kisrégiónknak. A dobogókői sziklamászó-paradicsom és természetvédelmi terület, a pilisszentkereszti bazilika és klastrom-rom, a  közeli Mária kút zarándokhelye, a Pilis-hegy barlangos, völgyes romantikája méltán foglalhatná el helyét hazai turisztikánkban a Dobogókő semmihez sem hasonlítható tájértéke mellett.

Már közel húsz esztendeje, hogy elhagyták a szovjet megszállók a nagyszerű kilátással rendelkező Pilis-hát rakéta-hangárait, de természetbarát, „zöld hasznosításába”, illetve az ún. „tájseb begyógyításába” még csak bele sem kezdtünk. Nemzetközi és magyar minták alapján – meghagyva természetvédelmi jellegében – egy Pilisi Megbékélési Emlékhellyé varázsolhatnánk, művészeti, régészeti és történeti emlékek bemutatóhelyévé.

A helyzet felmérése, az összefogás, a szervezett koordinálás, a holnap előkészítése és megvalósítása sarköve lehet és lesz városunk és tájegységünk jövőjének, nemcsak az anyagi, de a kulturális, szellemi erőforrások terén is.

 

(Az írás szerzője Pomáz város idegenforgalmi tanácsnoka)

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap