A sors mestere

Orosz T Csaba, cs, 10/26/2017 - 00:03

Hárman indultak útnak. Három sértett, kinevetett kölyök. Ang a Vezér klánból, Plus a Repülő klán gyermeke míg Seta egyszerű vadász volt. Mindhárman az Elátkozott Föld satnya hulladékai. Hármuk közül csak Angnak volt valamiféle ember formája, ezért is tartozhatott a Vezér klánhoz, hiszen itt, mint az ókori Spártában,minden látható rendellenességgel születettet azonnal halálra ítéltek. Plusnak hatalmas szárnyai voltak amit lesimítva hordott a hátán. Seta mint a vadászok általában inkább egy hatalmas szőrtelen macskára hasonlított. Egyben közösek voltak : Nem feleltek meg az Avatáson. Elátkozott Föld minden lakója csak nyomorult életének első tizenhat évében számított gyereknek azután nemre való tekintet nélkül részt vett az Avatáson. Ezután lehetett a törzs teljes jogú tagja. De, ha mint ez esetben ez nem sikerült, akkor egy évig Páriák voltak azaz mindenki szolgái a következő Avatásig.

-Nem fogom a Vének talpát nyalni egy szögpercig sem, nemhogy egy évig! - Háborgott menet közben Ang.

- Biztos vagy benne Plus, hogy létezik egy másik föld is ? - Kérdezte furcsán morogva Seta.

- Hiszen mondtam már Te alantas macska a második repülésem alatt majdnem nekimentem a légvonalnak ami elválasztja a másik földet ettöl az átkozottól.

Mindhárman a túléléstanból nem feleltek meg, enek ellenére bátran vágtak neki az ismeretlennek.

-Plus , indulj járőrbe! - parancsolta Ang, hiszen ő ehez értett, a szervezéshez, mint a vezérek általában. Plus hatméteres szárnyai nehézkesen bomlottak ki , de ezután a nőstény repülő hihetetlen sebességgel zúgot fel a kénsárga ég radioaktív búrája alá. Seta mint mindíg azonnal összehúzta magát amin Ang kitűnően szórakozott.

Te pedig gyáva féreg - mondta Ang nevetve - ideje , hogy élelem után nézz!

A nagymacska hangatalanul vetette magát a sűrűbe. Ang előkaparta tarisznyája mélyéről a törzs kincsét a lángbotot. Egyetlen kattintással meggyújtotta az összekapart gizgazt. Ezt a tenyérnyi botocskát még a halott városból zsákmányolták a felderítők és a klán csak évente egyszer használta tűzgyújtásra : az Avatáson. Mikor az Avatás után Mah ' orr a vezér gúnyosan a kezébe nyomta , hogy tegye vissza a Kőre mert másra úgysem jó csak ügyetlen szolgának, akkor már tudta hogy magával fogja hozni a szökés során. Mire Plus gyönyörű lebegéssel landolt addigra a sivatagi patkány már majdnem ropogósra sült a nyárson.

Már megint patkány? - Nyafogott Plus - Nem ejthetnél egyszer velemi nagyobbat Seta?

Ha nem kéred a részed dobd ide - Morrant az álmos ragadozó. Ang a magával hozott hatalmas üveggolyót tanulmányozta. Nem fért a fejébe , hogy ez a szép , de értéktelenek látszó holmi miért hozza a sikítófrászt a vezérre ahányszor csak ránéz.

Üldöznek már a felderítők? - Kérdezte Ang

Még nem láttam senkit a földön jönni, a repülők pedig alkonytkor nem szállnak föl. - jött a válasz.

Akkor tehát optimális esetben van egy fél nap előnyünk. gondolkodott hangosan Ang.

Az éjszaka második felében mennünk kell és akkor reggelre elérjük a határvonalat.

És ott hogyan jutunk át? - Kérdezte Seta

Erre majd akkor gondolunk ha ott leszünk - Válaszolt Ang majd merengve, összegezte magában amit a gömbről tudott. A Gömböt még ötezer évvel ezelőtt találták a felderítők rögtön a nagy Égés után. A sors gömbje , mondják a vének, hiszen ez őrjítette meg ötezer éve a tudósokat és hozta létre a mindent elpusztító megabombát. Elátkozott föld is csak azért maradt viszonylag sértetlen mert valami kísérleti erőtér védte amin a robbanás ereje nem , de a sugárzás áthatolt. Azt tartják a gömbröl hogy tulajdonosának mindíg a legváratlanabb pillanatban ajánl fel furcsa megoldásokat és formálja azok sorsát.Ang nem volt biztos abban , hogy nem a gömb akarta, hogy felkapja és magával hozza. Mindenesetre itt van és azóta valami különös elhivatottság érzése vett erőt Ang-on.Mi lehet az erőtér mögött? Még senki sem járt ott.Talán különös járműveiken száguldozó gyönyörű emberek? Esetleg szörnyű mutánsokká fajult elvadult hordák? Mindegy mert nekik ott csak jobb lehet.

Mire a nap delelőre ért már ott álltak az átlátszó, de halkan zümmögő erőtér előtt. Csak egyszer láttak a távolban repülő felderítőket, de a nappal szemben jöttek így nem láthatták őket. Seta megpróbálta megérinteni az erőteret de fájdalmas ordítással kapta vissza megégett mancsát. Plus felrepült, hogy rést vagy átjárót keressen de semmit nem talált. Mindketten várakozóan néztek Angra aki tanácstalanul vakarászta a fején lévő apró szarvakat. Azután hirtelen ötlettől vezérelve előkapta a gömböt és beletartotta az erőtérbe. Szempillantás alatt a másik oldalon találták magukat. Remegve fordultak új hazájuk felé. Az eléjük terülő panoráma mindere utalt csak elvadult mutánsokra nem . Gyönyörű művelt földek, a távolban egy soktornyos kőépítmény, legelésző állatok.

Mihez kezdünk itt? - töprengett Ang? Mivé lehetünk ebben a tökéletes világban? Kételyeit az is megerősítette hogy a távolban játszadozó gyerekeket pillantott meg akiken nyoma sem volt a sugárfertőzés alkotta mutációnak. Plus hirtelen kimondta azt amire eddig gondolni sem mertek.

-Úgy látszik az erőtér benn tartotta a sugárzás nagy részét és itt új világ fejlődött. Mivé lehetünk mi itt? Mintegy válaszul a kérdésére a gyerekek felől kiabálás harsant .

- Gyorsan , gyorsan , fussunk, feljött a felszínre az ördög a kutyájával és velük van egy bukott angyal is...

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap