A sortűz utóélete - HM 1956. okt. 24. - 3/3

Horváth Lajos, h, 11/06/2017 - 00:15

 

 

 

 

 

 

A sortűz utóélete

- HM 1956. okt. 24. -

 

Folytatás

 

5. Kikre számíthatunk?

A nemzeti történelem nemzeti szemléletű történetírást követel meg. A hazudozást, meghazudtolást, ferdítést, elkenést, átfestést, eltagadást, mellőzést, kiforgatást, stb. mellőzzük. Természetesen a valódi történetírás nemzeti jellege sem tűrheti a felsorolt gazemberségeket. Nekünk magyaroknak szerencsénk is van etekintetben, mert elég volna, ha az igazság kiderülhetne, például ebben a sortűz ügyben is. Az igazság létezik, a hazugságot ki kell találni!

            A sortűz a HM előtt bővített kiadásban megjelent 2006-ban a Tarsoly Kiadó gondozásában. Az első kiadás 40-50 tanúja és 40-50 levéltári forrása, valamint 20-30 hozzászólója nem vonta kétségbe a sortűznek a tényét. Miért tette volna?! Éppen ezért kérdezhetjük, kinek az érdeke, hogy ezt az eseményt magát letagadja, sőt ellene tollat, vagyis fegyvert ragadjon. Tudnunk kell, legkevesebb azért is, hogy kire számíthatunk a magyar történelem igaz menetének feltárásakor.

            A sortüzet tagadóknak jeles orgánumok adtak teret, ezek a Népszabadság, Beszélő, Nap TV Párbaj Juszt László, Élet és Irodalom, Magyar Hírlap.

            A Népszabadság szerkesztője 1989-2003-ig Eötvös Pál volt, hogy egy jellemző módszerét bemutassam. Eörsi Lászró egyik cikkére akartam válaszolni írással. Eötvös Pál elvette tőlem és azt a látszatot keltette, hogy a Népszabadság közölni fogja a válaszomat, ahogy az illik, ahogy erkölcsös. Teltek-múltak a napok, a hetek. Mígnem felhívtam telefonon.

            Azt mondta mentségül, hogy az írásom már régi. De ki tette régivé, ha már ő volt, aki elfektette a fiók fenekén?!

            A Népszabadság tehát teljes mellszélességgel, ahogy mondani szoktuk, kiállt Eörsi László és haverjai mellett, más lapok már nem annyira.

            A sortűz létét elfogadó, a részletekben természetesen vitatkozó, következő írókra, hadtörténészekre, történészekre, költőkre hivatkozhatunk: Berki Mihály, Györkei Jenő, Gosztonyi Péter, Gilde Barna, Horváth Miklós, Horváth Mihály, Török Bálint, Szöllős István, Malasenko altábornagy Moszkva, Józsa Miklós, Bruzsa Mihály, Zelei Ferenc, Szegedi Gyula Béla, Apáti Miklós, Ács Jenő, Karancsy Zsigmond, Bokor Imre, stb.

            Külön kiemelném Döndő Rezsőt, aki 1956-ban a HM-ben a politikai főcsoportfőnökségen teljesített szolgálatot, tehát politikai tiszt volt a javából és bár a saját szemével nem látta az október 24-i sortűzet, de 25-én beérkezve a HM-be bajtársai elmondták neki, hogy mi történt.

            Engem többször meglátogatott az országházi munkahelyemen. Egyszer szót ejtett róla, elismerve, hogy részrehajlás nélkül, objektíven igyekszem feltárni ennek a sortűznek a történetét.

            De a sortűz és abbani sebesülésem tényét nem vonták kétségbe 1957-ben a Kossuth Nyomda MSZMP pártbizottságán sem. Szilágyi József veresegyházi kommunista párttitkár sem tartotta hazugságnak évtizedeken keresztül. Többször el kellett mondanom a történetét.

            De 1958-1960 között behívtak katonának, ebben a két évben nem akadt tiszt Hajdúsámsonban, aki nem hitte el ezt a sortüzet és sebesülésemet. Ez a tény végig indok volt, hogy ellenforradalmárnak nevezve kicsesszenek velem, amikor csak lehetett. Meg is mondták, hogy mindent tudnak rólam, mert ment velem a káder-lapom a honvédséghez.

            De Dr. Balogh László ügyész, a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal ügyésze sem hazudtolt meg. Kérésére 1995 augusztusában "A HM előtti sortüzek 1956" címmel 107 oldalas tanulmányt készítettem és adtam át az ügyészségnek. Ez már messze meghaladta az 1992 decemberében megjelent kötet információs színvonalát. Mikor elvállaltam a feladatot a Budapest, Fő utca 70-78. szám alatti Ügyészségen, megkérdeztem Balogh urat, hogy névvel avagy név nélkül írjam meg azt, amit tudok. Azt mondta feltétlenül névvel, mert bizalmasan fogják kezelni. Így történt, hogy a résztvevők, az események szenvedő alanyai, tanúi stb. személynevük gondos feltüntetésével kerültek bele ebbe a tanulmányba, mely írás összefoglalta tudásomat 1993. augusztusáig.

            Ebben az időben alakult meg az Igazságügyi Minisztérium Tényfeltáró Bizottsága élén Kahler Frigyes elnökkel. Rövidebb nevén a Kahler-bizottság. Addigi munkásságomnak tudtam be, hogy meghívtak az alakuló ülésre és nevem belekerült a tagok névsorába. Ám, Balsai István igazságügy-miniszter által jóváhagyott bizottsági névsorban már hiába kerestem magam. Gondolom, a sajtóbani mocskolásom elért a miniszterhez és jobbnak vélt törölni az igen fontos és nemzeti szempontból elodázhatatlan feladat elvégzésére szerveződött grémiumból.

            A történések ellenére azonban a HM előtti sortűz tényét egy percre sem tagadta a Kahler-bizottság. Sőt, bizonyos jellegzetességet is tulajdonított neki. Hiszen annyi bizonyítékot hordtam össze munkatársaimmal, hogy az az esemény még a tipizálásra is alkalmat adott. A Kahler-bizottság 1993. nov. 18-án kelt első jelentésében olvashatjuk.

            "1/A Honvédelmi Minisztérium előtt kilőtt sortűz időpontja egy nappal megelőzte a parlament előtti nagy vérengzést (október 24.). Az eseményeket “Sortűz a HM előtt 1956. október 24.” címmel közölték (szerk. Horváth Lajos) a hozzá kapcsolódó, a tárgyra vonatkozó írott és szóbeli forrásokkal együtt, amelyet a közvélemény is megismerhetett. A Tényfeltáró Bizottságnak ez idő szerint nem áll rendelkezésére több adat Az egykorú forrás (HL 1956-os gyűjt. 1. öe. 27-39) 8 halottról, míg a visszaemlékezők 25 vagy ezt is meghaladó számú áldozatról számolnak be.

            A sortűz jellegét illetően fontos, hogy a hivatkozott dokumentum a magyar őrség tűznyitásáról számol be (Tóth Lajos ezds. parancsára), amelybe a szovjet erők és a Honvédelmi Minisztérium géppuskás őrsége is bekapcsolódott. A szovjet erők minden bizonnyal saját parancsnokuk utasítására, önállóan cselekedtek. A sortüzet követően a magyar tisztek által folytatott “embervadászat” a megtorlásról szóló fejezetben kerül értékelésre".

            A HM előtti sortűz történetének feltárását tovább folytattam. A javított, bővített kiadás 2006-ban jelenhetett meg a Tarsoly Kiadó gondozásában.

 

Horváth Lajos

az Országgyűlés Hivatalának

ny. szakfőtanácsosa

 

 

1.tif

A III. számú, Visegrádi utcai mentőállomás esetnaplójának 2721-2722. számú bejegyzése

Palik Ferenc és Horváth Lajos sebesültek szállításáról.

 

 

2.tif

 

Itt feküdt az a 10-12 éves fiúcska, akinek életét a magyar tisztek golyói oltottak ki.

És a fa, amelyiket olykor megsimogattam. A képen Horváth Mihály.

3.tif

 

Józsa Miklós a Néphadsereg-tér sarkán a hullák helyét mutatja.

 

4.tif

 

Somogyi Győző borító terve.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

   

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap