Strandszezon

Kő-Szabó Imre, v, 06/22/2014 - 00:04

  Fejfájással ébredt reggel Zarc Tamás. – A konyak, a fene egye meg! Sosem szerettem! – állapította meg a fiú. – Vermut meg konyak, szokatlan párosítás. Brrr… Megrázta a fejét és az jutott az eszébe: - Kutyaharapást a szőrivel! Elővette a vodkás üveget az ágy lábától. Jót húzott belőle. – Ez majd segít! Tízperc múlva könnyebbnek érezte magát, és mintha a feje is tisztult volna. Felkelt és tett néhány bizonytalan lépést a szobában. – Mikorra is mondtam Ágotának, hogy ott leszek? Kutatott emlékezetében, aztán mintha a tíz rögzülne. Megnézte az órát. – Kilenc óra! Legyintett a kezével - Van bőven időm! Magnó kazetták között keresgélt. – Ez jó lesz! A kiválasztottat betette a gépbe és bekapcsolta a készüléket. Lassú zeneszámok töltötték meg a szoba légterét.

    Borotválkozott, tiszta inget vett ki a szekrényből. Megfésülte a haját. Arcszeszt csorgatott a tenyerébe, lassú mozdulatokkal bekente az arcát. – Tehát a Palatínus fürdőbe megyünk! Ezt a megállapítást kisebb győzelemként könyvelte el. Ágotával a ponyvás sörözőben ismerkedett meg. A lány, aki nem volt több húsz évesnél, barna hajával és formás alakjával, már korábban feltűnt Zarc Tamásnak, ennek a huszonöt éves, sportos alkatú fickónak. Ebbe a ponyvás sörözőben járt a haverokkal. Talán azért nevezték ezt a csehót ponyvásnak, mert bent az udvaron, a szabadtéri részt, kifeszített ponyva takarta. Így jöhetett a nyári zápor, nem zavart senkit. Itt tűnt fel egyszer Ágota, aztán kisebb, nagyobb megszakításokkal el-eljött. A feltűnő az volt ebben a lányban a fiú részére, hogy nem tudta őt a srácok közül, senki sem becserkészni. Volt tartása. Neki most mégis engedett. Együtt mennek a Palára. Jó pár esti szövegelés szükségeltetett, ehhez az eredményhez. Villamossal ment, a híd közepén szállt le. A sziget bejárójától gyalog indult a Palához. Érezte, kell egy kis mozgás. – Meg a levegő is jól esik, legalább kiszellőztetem a fejem! – állapította meg és arra gondolt, szép ez a lány, aztán az jutott az eszébe: - Kellemes ez a nyári délelőtt. Igazi strandszezon! Kimért léptekkel ment végig a sétányon. Figyelte az embereket. Órájára nézett. – Sosem voltam ilyen pontos. Most van tíz óra! – állapította meg önmaga számára. A bejáratnál, már messziről meglátta Ágotát. A lány is észrevette. Integetett, a fiú meggyorsította lépteit. – Szevasz! – üdvözölte először. – Szia! – köszönt vissza a lány. – Régóta vársz? – kérdezte Tamás és végignézett a lányon. Piros ruha volt rajta, vállpántokkal. Igazán jól mutatott benne. – Nem! Tízre mondtad, akkora jöttem! – Jó, hogy ilyen pontos voltál! – mondta Tamás. – Miért? – csodálkozott Ágota. – Utálok várakozni! – szögezte le és nyújtotta kezét a lány felé. – Én sem szeretek! – volt az egyszerű válasz. – Gyere, menjünk! – invitálta a bejárat felé. A pénztárnál jegyet vett, az egyiket átadta a lánynak – Kint találkozunk!

    Az öltözők még üresek voltak. A kabinos unottan újságot olvasott. A sport rovatot böngészte. Kényelmesen átöltözött, tudta úgy is várni kell a lányra, miért siessen. Amikor kiment, kint már melegen kezdett tűzni a nap. A lárma nagy volt. A gyerek medence tele gyerekekkel, óvodások voltak. – Szemrevaló kis óvónénike, én is lennék ilyen helyen óvodás – gondolta, közben figyelte Ágotát. Tíz perc múlva, jött is a lány. Amint meglátta, nem akart hinni a szemének. – Micsoda alakja van, és milyen jól áll ez a sárga fürdőruha rajta! Teljesen el volt ájulva. Úgy nézte, mintha ilyet még sohasem látott volna. – Nem haragszol?  - kérdezte a lány szerényen. – Miért? – csodálkozott egy kicsit Tamás. – Hogy ilyen soká jöttem. Leszakadt egy gomb a fürdőrucim felsőjéről, meg kellett varrni. A nélkül nem jöhettem ki. – Pedig én nem szóltam volna egy szót sem! – mondta mosolyogva. – Azt tudom! – tette hozzá Ágota egyszerű megállapításként.

    Ezen nevettek. – Merre? – kérdezte Zarc Tamás, mintha eltévedt volna. – Menjünk oda a nagymedencéhez! – indítványozta Ágota. Tamás elvette a lány táskáját és elindultak a megjelölt hely felé. – Köveket hoztál ebben a táskában? – kérdezte hirtelen. – Nem, azt azért mégsem – tiltakozott Ágota. – Pokróc, könyv, meg egy kis kaja van benne. – Szereted a napot? – kérdezte Tamás és amint végig nézett a lányon, nem tudta megállapítani, hogy hányszor napozott az idén, mert bőre eléggé világosnak tűnt. – Igen! – mondta határozottan a lány. – Akkor oda feküdjünk! – mutatott Tamás egy zöldfüves, napos területre.

    Letelepedtek. Végig nyúltak a pokrócon. – Érzem, milyen jó ez a napsütés! – mondta egy kis várakozás után Zarc Tamás. A lány nézte a fiút, aztán megszólalt: - Ha így nekiveted a hátad, akkor estére nem ezt mondod. Jó volna, ha egy kis olajjal bekennéd magad! A táskájából elővett egy flakont és bekente Tamás hátát. – A combodat is kend be, meg a melledet! – mondta a lány és átnyújtotta az olaját. A fiú végig dörzsölte bőrét, egy kicsit ügyetlenkedett, majd megkérdezte a lánytól. – Ne kenjem be a hátadat? – Megteszed? – kérdezett vissza a lány. – Szívesen! – kapott az alkalmon, hogy egy kis testi közelségbe kerüljön a lánnyal. Valami melegség futott végig rajta. – Milyen finom a bőröd! – érzékelte ujjaival. Hosszan simogatta a lány hátát. – A vállamat is! – kérte egy idő után a lány. Feltérdelt, hogy kényelmesen elérje Ágota felső testét. Ahogy így visszapillantott, mellei ingerlően feszültek a bikiniben. Tamás mégsem merte végighúzni a kezét. Illetlenség lett volna. – Ott már kend be te! – mondta szégyenlősen és zavartan a látványtól. Visszaadta az üveget. A lány észrevette a fiú zavarát és elpirult.

    Szótlanul feküdtek egy darabig. A zenét hallgatták a hangszórókból, amely betöltötte az egész strandot. A lány hirtelen felkönyökölt és a fiú felé fordult. – Játszol valamilyen hangszeren? – Nem! Sajnos nem! – mondta egy kicsit lehangolóan. – A zenét azért szeretem. Vannak jó lemezeim, meg kazettáim is. Egy kis szünet következett. – Milyen zenét szeretsz? – kérdezte Ágota és kíváncsian várta a választ. – Nem szoktam válogatni. Könnyűzene, de orgona muzsikát is szívesen hallgatok. Komoly zenei lemezeim is vannak. – Tehát? – összegezte a lány. – Minden evő vagy? – Olyasmi! – mondta bizonytalanul Tamás. Még hozzá tette egy kissé előrelátóan: - Ha feljössz hozzám, majd meglátod a gyűjteményemet! A lány mosolygott, érezte, hogy a fiú most akarja behúzni valamiféle csapdába. De erre ő nem hajlandó, ebben biztos volt. Ez a visszahúzódás a lány arcán is meglátszott. Érezte a fiú, hogy még óvatosabban lehet csak megközelíteni. Erre most az a legjobb, ha szótlan marad. A csend hirtelen kettőjük közé ékelődött. Hosszú percekig hallgattak, csak a fürdőzök lármáját lehetett hallani. Aztán Tamás törte meg a csendet egy idő után. – Miért idegenkedsz egy ilyen ötlettől? – mondta merészen. A lány hallgatott egy darabig, aztán lassan válaszolt: - Nem ugrok mindjárt. Óvatosabb vagyok. Nem voltak még fontos emberek az életemben. – Még egyszer sem? – kérdezte a fiú. – Nem! – Szerelmes sem voltál? – Talán egyszer, de azt hiszem az sem volt igazi, csak olyan pajtási vonzódás. A fiú nézte a lány arcát, hosszan és arra gondolt, milyen szép, csak így egyszerűen! – Hány éves vagy te? Nem haragszol a kérdésért? – Húsz! – Régóta jársz Tóbiékkal a ponyvásba? – Lassan egy éve. – Sosem volt egy fiú sem, akiért mindenre kész lettél volna? A lány kedvesen mosolygott. Ez a mosoly még szebbé tette. – Jó pofák, bohémok. Új dolgokat találnak ki, igazi hecceket. Kellemesen szórakozunk, de nem éreztem, hogy valamelyik is jelentene valamit. – Nem is szemtelenkedtek?  Gyors volt a válasz: - Azok kaptak egy jó nagy pofont! – nevetett fel hangosan. – És ilyenkor mit mondtak? – Érzéketlen, hideg nő vagyok! – Ez azt jelenti, hogy szűz vagy? – Olyan furcsa ez? – Eléggé! –csodálkozott Zarc Tamás, egyben meg is lepődött. A lány lassan folytatta: - Nem igen hittem a férfiaknak. Szemtelenek és rámenősek. Ha egy kicsit kedves vagy hozzájuk, már azt hiszik, övék az egész világ. Szélhámosak! Csak addig kell a nő! Ezt egy kicsit felfokozottabb hevülettel mondta. Látszott, hogy kimozdította egyensúlyából. – Nincs is kivétel? – kérdezte Tamás. – Nincs! – válaszolta határozottan. – És én? – a kérdés nagyon bizonytalanul hatott. - Alapjában véve, már az is szemtelenség, hogy te is megmered kérdezni! – mondta válaszként. – Tényleg furcsa ez a lány! – állapította meg és arra gondolt: - Miért ilyen, mi tette ilyenné? Ha megcsókolnám, engem is arcul ütne? Biztosan! Miért lennék én a kivétel?  Elhallgatott, itt vége szakadt a nagy eszmefuttatásnak. Csak később indítványozta a lánynak. – Gyere, ússzunk egyet, már úgy is melegem van! – Jó, gyerünk! – egyezett bele a lány. A víz hideg volt. Tamás látta, amint a lány megrázkódott. – Hideg? – Egy kicsit, hirtelen ugrottam bele! Végig úszták a medencét és visszamentek lefeküdni a pokrócra. – Éhes vagy? – kérdezte Ágota. – Egy kicsit. – Akkor eszünk, jó? – Hozok egy kis sört, szereted? Ágota a fejével intett, Tamás, pedig elment sörért.

    Az ebéd hosszúra nyúlt. Közömbös dolgokról beszélgettek, az iskolás időszakról. Majd Tamás hozott még két sört, melyet papírpohárban adtak. Úsztak befejezésként még egyet. Ez az úszás, frissítően hatott. Méltó befejezést adott kettőjük együttlétének. Esteledett, a nap a Budai hegyek gerincén álldogált. Ágota indítványozta, menjenek. Felöltöztek, és a bejáratnál találkoztak. – Merre? – kérdezte Tamás. – Sétáljunk még egy kicsit! – kérte a lány. – Menjünk végig a szigeten az Árpád híd felé! – indítványozta és elindultak. A kora esti időben a séta jól esett mindkettőjüknek, annyira, hogy azt vették észre egyszer, hogy a Flórián térnél vannak. Kigyulladtak a köztéri villanyok, először sárgás fénnyel égtek, majd kifehéredtek.– Hazakísérsz? – kérdezte Ágota. – Természetesen! – mondta Tamás és elindultak. Először buszra szálltak, majd öt megálló után ismét gyalog mentek. Újabb busz következett, majd megint gyaloglás. Zarc Tamás már nem is tudta merre vannak, később olyan utcanevekre emlékezett, mint Őzgida, Baba és Ali, csak a negyven rabló hiányzott. Később eléggé gyér világosságú utcába értek. Megfogta a lány kezét, maga felé húzta, a száját kereste. Ágota eltolta magától, eléggé heves mozdulattal. – Te sem vagy különb, te is azt akarod! – mondta és elszaladt.

    Zarc Tamás letaglózva állt, hosszú percekig, látta a lány sötétbe vesző alakját. Azt vette észre, hogy egy keresztutcából egy autó hajtott ki. Megállt a lány mellett, két alak ugrott ki a kocsiból és betuszkolták az autóba. Hallotta a lány sikolyát, segítség kérését. Elkezdett futni, ahogy a lába bírta. Az autó visszatolatott, fordult egyet, mire odaért. Még látta Ágota kétségbe esett arcát, tenyerét, melyet az üvegre feszített. Minden erejét összeszedve futott még egy darabig az elviharzott autó után. Hirtelen nem emlékezett semmire, csak később, ahogy ott állt az estében, jöttek vissza a képek. A kocsi kékszínű kombi volt. Hosszabb volt a hátulja. Márkájának felirata fémből volt – Peugoet, távolabb jobbra egy szám: 406. Még feltűnt, hogy díszléc futott végig a kerekek felett a burkolaton. Ahogy elkanyarodott a díszléc folytonossága a jobb hátsó részen hiányzott. A rendszám sokáig nem rémlett. Zarc Tamás lesújtva érezte magát és szégyellte is tettét. Ha ez nincs, biztosan másképpen alakulnak a dolgok. Akkor Ágota nem szaladt volna el. Magába roskadva bandukolt utcákon át, az irányt sem tudta. Aztán hirtelen elhajtott mellette egy fehér Skoda. A megvilágított rendszámtábláját látva ugrott be, hogy annak az autónak a tábláján, J és egy W betű volt, az ezt követő három szám közül a két utolsó szám 24-re végződött.

    Már este 11 is elmúlt, amikor kilépett a Tímár utcai rendőrségről. Nem tudta, hogyan került oda. Jegyzőkönyvbe mondott mindent. Aztán rászakadtak Zarc Tamásra azok a napok, melyeknek kétségeket kergető érzései nem hagyták nyugodni. A lány eltűnt, hír sem jött felőle. Néha olvasott az újságokban hasonló híreket, de mindig azzal nyugtatta magát, ez nem Ágotával kapcsolatos.

*

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap