Súlyos lovagi gondok

Orosz T Csaba, szo, 12/30/2017 - 00:10

Hansi amióta felcseperedett, mindig is lovag szeretett volna lenni. Csak ezzel a cseperedéssel sietett kissé. Tizenhat éves korára már csak úgy tudták megmérni a mérlegen, az apátsági iskolában, hogy három társa állt fel a mérleg szemközti vékájába. Apja nemes úr lévén, kötelezõ volt elsajátítania az írás és az olvasás mesterségét. A templomosok rendjébe vágyakozott a súlyos gondokkal küzdõ fiú. Pedig nem is zabált sokat, az a két három ványadt csirke amit reggelire bekapott és az a fél malac amit délben csak megízlelt az nem is sok, ha azt nézzük, hogy egy királyi lakomán mennyi étek fogy. Végül aztán tizenhét évesen meghívást kapott a keresztesek malbourgi kiképzõ központjába, hogy a súlyos aranydukátok amelyet az apja a nagymesternek küldött, közrejátszottak e a felvételiben, azt ne firtassuk. 
Elsõ gondok a harci paripával akadtak. Hansi bármelyik nemes csõdör hátán kezdett rövid vágtába az már a második körben kimúlt. Hõsünk súlyos egyéniségnek bizonyult. Azt még csak csak elbírta a költségvetés, hogy a Ruhr vidék minden fémkészletét felemésztette a lovagi páncélok megkovácsolása, hiszen kettõ dukált. De lovat sehogy sem találtak alá. Mégis, hogy nézne az ki, hogy a reménybeli templomos lovag egy ökrösszekéren vágtatna be Malborgba. Végül aztán Franciahonból hozattak egy hatalmas igavonó, jámbor állatot. Állat és ember elsõ látásra egymásba szerettek. Hansi nehezen mászott volna fel Dromedár hátára másfél mázsás páncéljában. Ezért az udvari ácsok hirtelen egy csörlõrendszert konstruáltak, amellyel felemelni szándékoztak hõsünket paripája hátára. Igen ám, de a jó mesterek nem vették számításba a felhasznált farönkök teherbírását és Hansi már az elsõ próbálkozást követõen a porban feküdt tehetetlenül. Le kellet csatolni róla a vérteket és úgy húzta talpra a fél uradalom egy kötéllel. Ekkor a bölcs apa kitalálta, hogy építsenek egy falat lépcsõkkel amelyen Hansi felsétál és csak átül a lóra. A gondolatot tett követte. Nemes pallérok érkeztek kisvártatva az udvarházba. Megtervezték, majd megépítették a falat gondosan ügyelve Hansi hatalmas súlyára. Ezután már gyerekjáték volt az egész. Bár Dromedár lángoló szerelme kissé alábbhagyott mikor a szépreményû ifjú rátottyant a hátára és ügetésbe fogta a hatalmas állatot. A vágta hangjai még a szomszédos faluba is elhallatszottak, mivel a földrengés ezen a vidéken ritka volt, ezért az emberek hálaimát motyogtak a mindenhatónak a dübörgés hallatán, mert tudták, hogy Hansi végre lóra került. 
Le sem szállt az indulásig a fiú a lóról, amit szegény állat nagyon megsínylett. Még enni sem akart, nem úgy mint Hansi aki az utazás örömére alaposan bereggelizett. Néhány óra multán már úton volt a kis csapat. Hansi az óriáslovon valamint két fegyverhordozó apród, ahogy az ilyenkor dukál. Malbourgba érkezvén hatalmas félelmet keltettek a szállásmesterben, mert amikor meglátta a fiút azonnal összeesett rémültében, majd elküldte a szolgákat, hogy vágják ki a közeli ezer éves tölgyet és abból faragjanak ágyat a fiúnak .Hansi vidáman jelentkezett a kolostor perjeljénél aki elhatározta, hogy még kér pénzt az apától a kisfia élelmezésére. Beosztotta a fiút a diákok közé. Ebben az iskolában lovagi viselkedést és harci tapasztalatot oktattak, valamint a templomosok hitvallását és felkészítették a nebulókat a szentföldi harcra. Hansi kissé nehézkesen illeszkedett be az órákba, de azt a legkomorabb oktatói is elismerték, hogy a fiú a leghatásosabb fegyver nagy csapatok ellen. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal a lelkes Hansit rohamra vezényelték és a gyilkos rohamot még Dromedár sem bírta, csendesen elfeküdt a mezõ füvén pihenni, de Hansit továbbvitte a szíve és a lendület. Kitárt karjának egyetlen legyintésével elfektette a szemközti két háromszáz fiút akik az ellent alakították. El is nevezte a nagymester Hansi teljesítményét Schlagen Hansinak azaz Zúzó Hansinak és belevették a tankönyvekbe. Hamar elrepült a kiképzés a egy éve és vele együtt a kolostor vagyona is mely Hansi gyomrába vándorolt. Délceg vitézünk immár kinõtte elsõ lovagi páncéljait és újat kellett készíttetni az avatásra. Dromedár nevû lova is vele együtt fejlõdött, ketten együtt már a tonnát közelítették és félelmetes harci eszközei voltak a Szent Grál védõinek. Az avatás után az újdonsült lovagot azonnal Jeruzsálem ostromához vezényelték, bár volt egy kis baj a velencei gályákkal, mert egyszerre kettõjüket senki sem akarta áthajózni, külön pedig egyikük sem akart hajóra szállni. A megoldás az volt, hogy egy pallóval összekötöttek két hajót, mintegy katamaránt alkotva ezáltal. Egyikbe Hansi, másikba Dromedár beszállva külön mégis együtt áthajóztak. Jeruzsálembe érve azonnal felderült a templomosok arca a fiút látván, hiszen igencsak tizedelte õket Fátimida kalifa népe. Bouillon Gottfried lotaringiai herceg személyesen is ismerte a fiú apját ezért Hansit nem akarta az ostromba küldeni. Azt mondta neki, hogy csak akkor avatkozzon a harcba, ha az ellenség kitörne a város kapuin túlra, mert úgy gondolta a herceg, hogy erre nem kerülhet sor. Nyugodtan szemlélõdve várt hát Hansi az ostromlók háta mögött, néhány száz tojásból készült rántottát csipegetve. Egyszercsak ismerõs kiáltás ütötte meg a fülét.
- Hansi! Schlagen Hansi! Schlagen! r11; kiáltozták a vár alól a templomosok. Az történt ugyanis, hogy a kalifa seregei kitörtek a várból és ugyancsak nyomták a herceg katonáit a tenger felé. Õk kiáltották rémületükben a fiú nevét. Hansinak sem kellet több. Mindkét kezébe harci kopját fogott és Dromedár hátán rohamra indult. Kitárta karjait és egyetlen rohammal tarolta le a kalifa lovasságát, majd miután látta, hogy a gyalogság lehajol a kopják elõl, egy alkalmas domb mellett leszállt a lóról és futva dübörgött a várból kitörõ harcosok felé. Dromedár mellette ugratott rendre fellökve a fiút hátulról támadókat. Gottfried lenyûgözve figyelte a hatalmas fiú gigászi csatáját és ordítva rohamot vezényelt mikor Hansi a lendülettõl Jeruzsálem kapujába csapódva kidöntötte azt. Innen már rutinmunka volt az egész. Amíg Hansi valami élelem után keresgélt a várban addig a templomosok módszeresen elfoglalták azt. Egy hét múlva kikiáltották az elsõ Jeruzsálemi királyságot, melynek királya Bouillon Gottfried volt. Az újdonsült király Jeruzsálem Hercege címet adományozta az egyszemélyes harci gépnek, majd bõséges aranykincsekkel megrakva hazaküldte. Hansi a már ismert módon hazahajózott Európába és Spanyolhonon keresztül hazafelé vette az irányt. Egy szép narancsligetben pihentek éppen úgy a 40-50-ik narancsot majszolva amikor Hansi tehénbõdülésre lett figyelmes. Amikor jobban odafigyelt akkor már hallotta, hogy nem tehénbõgés, hanem egy mély orgánumú nõi hang kiált, talán segítségért. Felcihelõdött hát hõsünk a fa alól ahol eddig feküdt és egyszerre meglátta. Meglátta, hogy egy elefánt méretû fiatal lány kapálózik egy málnabokor közepében és veszettül ordít valamit spanyolul. Lovagias fiú lévén Hansi odasietett és egy mozdulattal kikapta a kétmázsás menyecskét a bokorból. Az pedig hálaképpen egy mozdulattal képen törölte a hõs megmentõt, majd elsietett az úton. Hansi a pofontól elõször nem látott semmit, majd szerelembe esett. Ekkora pofont csak Dromedár tudott rúgni ha jó napja volt. Elhatározta, hogy megszerzi a lányt ha addig él is. Követni kezdte a nyomokat amíg egy kis tanyára nem ért. Szegényes kis porta volt ahol egy nagyon vézna ember és sok gyereke túrta a földet. A mázsányi szépség éppen a tyúkokat etette egy elkerített részen. Hansi köszönt és meglepetésére a vézna ember németül válaszolt neki. Elmondta, hogy õ is a hadjáratból jött ott tanulta meg a nyelvet és, hogy sebesülése után hazatért kis földjére gazdálkodni, de csak a szegénység marad, mert legnagyobb leánya kizabálja õket a vagyonból. Annyit eszik, hogy a többinek nem jut étel. Hansi ekkor elmesélte a kalandját a lánnyal aki közben odajött és azt válaszolta az apján keresztül, hogy azért sózott oda Hansira, mert a lova borította bele a málnabokorba. És mégsem üt meg az ember egy oktalan állatot. Eközben olyan bájosan mosolygott mint egy oldal szalonna és ezzel végleg belopta magát Hansi szívébe. Rögvest megkérte hát a lány kezét apjától, aki erre ezt válaszolta. 
- Az én kicsi Ritám maga dönt az ilyen dolgokról ifjú vitéz! Hiszen érezhetted már érvei súlyát. Szívesen odaadnám a kezét neked, nagyuram, de két dolog is van amiért meg kell gondolnod ezt a frigyet! Az egyik, hogy templomos lovag vagy akik nem házasodhatnak, a másik pedig az, hogy elég gazdag vagy e uram ahhoz, hogy egy ilyen étvágyat kielégíts? 
- Malbourgba visszatérve azonnal kérem, hogy szereljenek le vagyis elhagyom a rendet, ami a másik kérdésedet illeti, nemesi család sarja vagyok töméntelen birtokkal, és Jeruzsálemben is kaptam kincset rogyásig a szolgálataimért. 
Így az apa is megnyugodván kis kocsijába fogta két sovány lovacskáját, arra felültette nagyobbik lányát útnak indította leendõ férjével. Hansi elegendõ aranyat hagyott hátra apósának, hogy ne kelljen tovább túrnia a sovány földet és megéljenek a többi gyerekkel. 
Malbourgba érvén azonnal a nagymester elé kérette magát. Ott elmesélte a Szentföldi háborút kérte felmentését a rendbõl. A nagymester boldogan adta meg az engedélyt, hiszen csaknem beleszegényedtek Hansi egyéves élelmezésébe. Ezután hõsünk hazatért és boldogan faltak amíg meg nem haltak

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap