Suomi és a magyarok

Bilecz Ferenc, szo, 03/16/2013 - 00:11

„Eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, rokonság nincs”. – vallják a finnek, 2003. óta.

Nálunk, magyaroknál, a „finnugorista” a „törökös” és a „sumér” őstörténelmi vonal mellett kezd kialakulni egy olyan szemlélet, amely arra épít, hogy a Kárpát-medence és a termékeny félhold területén élő őskori népek között a kapcsolat már több ezer évvel ezelőtt kialakult, és létezett egy ősnyelv, amelynek maradványait legjobban a magyar nyelv őrizte meg. Ma, a genetikai és nyelvi rokonság csak olyan mértékben mutatható ki az egyes népcsoportok között, amilyen szoros (fizikai) kapcsolat létezhetett valamikor, az egyes törzsek között. Az „elhullajtott magok” nem elegendőek sem egy nyelv, sem egy nép alapvető jellemzőinek kialakítására, vagy megváltoztatására.

Amikor egy nem hivatásos nyelvész-történész beleszól a „nagyok dolgába”, tudását általában „innen-onnan összeollózottnak” minősítik. A források megnevezése nélkül csak a gyakorlott szem veszi észre a „plágiumokat”. Ha viszont az internet segítségével beszkennelt eredeti, vagy reprint anyagokra hivatkozok, akkor bármely professzorral egyenértékű, kutatómunkát végzek. Az irodalomlista csak a felhasznált irodalomra ad tájékoztatást, hiszen nem mutatja meg, hogy milyen minősítést kapott tőlem a szerző idézett szövege. „Vak tyúk is talál szemet!” – alapon, hasznos információt lelhetünk az egyébként elutasított nézetek között is. Aki például, a nemzetiszocializmus ideológiáját bírálni akarja, annak Hitler, Szálasi eredeti, vagy reprint kiadásait ajánlatos ismerni. Például, ha csak Horváth János 1986-os fordításában olvasom Thuróczy A magyarok krónikája-t, sohasem tudom meg, hogy eredetiből (több helyen) Nádorfehérvár lett volna a helyes fordítás. Az már más kérdés, hogy ki, milyen jelentőséget tulajdonít ennek az „elírásnak”. Vagy az Ibn Ruszta (Gardízí) műveiből vett w.n.n.d.r szó értelmezésének. Ahol nincs (kvázi) eredeti szöveg, ott célszerű felkutatni minél több magyarázatot – válogatás nélkül. Ezt tettem például a „sarló” és „kasza” szavunk elemzésénél. Miután 5-6 alapnyelv értelmezését, etimológiáját megismertem, összevetettem a két eszköz funkcióját. Ebből sajátos (és egyedi) véleményt alakítottam ki. Így a nálam „összeollózott” (professzionálisaknál: kutatott) ismeretekre támaszkodva egy új (megalapozott) elmélettel állhattam elő, amelyet később egy orosz 9. századi régészeti lelettel is alátámaszthattam. (Kovácsoltvas sarló és kasza. 32,5x1,8 illetve 41x3,8 cm nagyságúak. Lelőhely: Szupruty falu, Scsekinszkij kerület, Tulai régió. 1972. Vezető régész: Sz. A. Izjumova. ГИМ 110795. Оп. В 2731/57). Egy ilyen bevezető után rátérek a címben olvasható – lehetséges -- kapcsolatra. 

A svéd Finnföld már a 13. században ismert volt. A tanulmány szempontjából a finn elnevezés – a Suomi – érdekesebb. Nézzük meg, ismerik e a finnek országuk nevének eredetét? A költői kérdésre több válasz is van.

  • Suoma (Fen land, Lápföld), vagy suoniemi, (Fen cape, Láp-fok), a számik (saami) lakta Lappföld és a déli Häme (Tavastland) tartomány között – azok nevéből. Itt figyelemre méltó a magyar láp és a lapp szavak hasonlatossága, továbbá a finn Häme név svéd megnevezése: Tavastia (Tavastland), és a magyar „Tavas föld” azonossága!
  • A finn suomu, halpikkelyt jelent. Egyesek szerint a finnek halbőr ruhát is hordtak – innen lenne a suomi név.
  • Vannak, akik személynév eredetűnek gondolják, mivel Nagy Károllyal egy Suomi nevű dán mágnás békét kötött, így neve fennmaradt az utókor számára.
  • Az észt soo – mocsár, a maa – föld jelentésű. Az innen bevándoroltak vitték magukkal ezt a nevet, Finnország déli részébe.
  • Más változat szerint, magának a számi (saami) népnévnek a torzulása a suomi országnév.
  • Újabb – víznév – elemzések szerint (A. A. Krivoshejev) Suomi jelentése: „Éneklő ország”, mint a litván Dainava, ami „éneklő tájat” jelent. A szóösszetétel Perm (Velikájá Perm) kormányzóság névalakulásához hasonlóan jöhetett létre: ott, Per-maa (a férfiak országa), itt, Suu-maa (éneklők országa). Van indoeurópai magyarázat is (Кривошеев А. А., «Система наименований индоевропейских рек с начальных времен. К решению индоевропейской проблемы», Ростов н/Д: ЗАО «Ростиздат», 2011.), és a finn nyelvből is levezethető, mivel a so-i-da (hangzik, játszik), a so-i-nti (hangzás, tónus), a su-hina pedig a falevelek susogását jelenti.

Meg kell jegyeznem, hogy a számik (sámit, sámi, saami) vagy lappok, a Lappföld (Sápmi) nevű terület finnugor nyelvű bennszülött lakói. (Wikipédia). A finnek nemcsak a lappokat, hanem minden vad erdőlakót lappalainen-nek neveztek. Olaus Magnus, az utolsó svéd katolikus érsek, Rómában kiadott művében, Az északi népek krónikájában (1555) is használja a lapp népelnevezést. (Pl. a lapp házasság bemutatása). Az orosz krónikákban a 13. századtól tűnik fel a „lop” (лопь) név, a számikra vonatkoztatva. A mai lapp népnév szélesebb körű, és viselői sokkal északabbra élnek, mint akkor, amikor a nevüket kapták. Ez pedig a viking időkben történt, a 10-11. században. Ekkor még a vizenyős, mocsaras Ladoga tó partja volt az otthonuk, ahogyan azt A. A. Kirpicsnyikov bemutatja a 8-13. századi Ladoga földet ábrázoló térképén. /http://www.rusarch.ru/kirpichnikov8.htm/ (Szerinte a svédek innen vették a lapp szót a 12. században). Ez a terület akkor Novgorod északi része volt, keletről csúd, nyugatról az izsorszki területekkel határolva. Ennyit, tehát a felderített névmagyarázatokról, és most következik az elemzésem.

Atilla halála után a hunok eljuthattak a Volga felső folyásától északra eső területekre is. Írásaimban erről több helyen szólok, hivatkozva al-Maszudi, Ibn-Haukal, Al-Balkhi útleírásaira, Hunigard alapítására Helmold of Bosau Szláv Krónikájában, magyar hangzású helynevek felsorolásával, Irnik (Ernák, Csaba királyfi) birodalmának bemutatásával. Alátámasztja ezt a genetika is az R1a. haplocsoport európai eloszlásának kimutatásával. Az orosz történelemkutatás teljesen bizonytalan a 7-12. századi „ruszok” megítélésében, a szlávok megjelenésében ugor területeken, ahol ruszok, csúdok, szlovének, krivicsek és veszek éltek a krónikák szerint. Novgorodról és Rurikról kialakított kép állandóan változik, attól függően, hogy a kutatók, hogyan értékelik az orosz krónikák valóságtartalmát. Novgorodot hol Jaroszlavllal, hol Ladogával azonosítják. Rurikot és Oleget – egyesek szerint (lásd: Perevezencev S. V. írásait) – egy emberöltő választja szét. A varégok behívása, csak alaptalan mese – állítják néhányan. Az új orosz történelemírás G. V. Noszovszkij és A. T. Fomenko munkáira támaszkodik. Kijev történelmében Álmos magyarjainak sokkal több szerep jut a hivatalosan elismertnél. Az alán-rusz, szarmata-szkíta törzsek uralta „varég kereskedelmi utak” biztosítási kérdésének elnagyolásával, a finn szerepkör felnagyításával, egy hamis történelmi kép tárul elénk, amelyet a területen ma is meglévő toponímek csak részben igazolnak. Csak felsorolom azokat a helyneveket, amelyeket a magyar nyelv szerint ma is értelmezni lehet és a szittya ősnyelvből fennmaradhattak, Szkítiának, ezen az észak-nyugati táján: Holmogory (Холмогоры 64.225, 41.65), Holmgard (Novgorod 58.5166, 31.2833) – Halomvár; Saaremaa szigete (58.416667, 22.5) – Szárföld; Várá (Bapa 58.5118, 26.8894); Szárszkoe gorodiscse („Citadel on the Sara” 57.1382, 39.4050) – Szárvár; Buj (58.4771, 41.5406 és 50.6369, 107.975); Bálvány (47.8186, 18.0427); Hunigárd (Kijev); Jár (58.2484, 52.1115); Sarja falu (58.3666, 45.5000); Stockholm; Tavastia; Suomi; Lappland; Valamo; Ezek a helynevek a „sár”, „vár”, „szu”, „halom”, „b*l”, „láp”, „tav/tó”, „vál” gyökökből eredeztethetőek, és gyakoriak azokon a helyeken, ahol szkíta őseink éltek, többek között a Kárpát-medencében is. Nem bocsátkozva a részletekbe, nézzük meg a „szu” gyök előfordulását. A „szuha” és az „aszú” szavaknál kimutattam, hogy ez a török-tatár nyelvben is meglévő szó, és jelentése víz, folyó. Azonnal adódik a kérdés, hogy-hogy a „Suomi” névnél ez nem tűnt fel senkinek? A probléma abból adódhatott, hogy a finneknek nemigen volt kapcsolata a déli „törökös” nyelvet beszélőkkel, így a „szu” víz jelentése itt nem bizonyítható. A varégok (varjágok) kereskedése a Kalifátussal és Bizánccal, a megtalált dirhemek, csak a kereskedelmi és nem a nyelvi kapcsolatra utalnak. Ugyanakkor a várjág népnév a várhunhoz hasonlóan, letelepedett, földvárat építő népre utal – magyarul. A „sár”, a „láp” a „tav” pedig az a vizenyős, tavas vidék, ahol a „lápi” emberek élnek, és halomvárat építenek, halmok alá temetkeznek. Amennyiben a szlávok megjelenéséig (kb. 7. század) a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó vonalától a Balti-tengerig, egy, a magyar nyelvhez leginkább hasonló koiné működött – akkor ezeknek a szórvány szavaknak a helynévvé válása teljesen logikusnak tűnik. Ez nem tételez fel semmiféle nyelvi, vagy faji rokonságot a finn, vagy lapp törzsekkel. Viszont a rusz, és az ugor népek szarmata-jazig keveredése a protoszlávokkal, erősen valószínűsíthető és kimutatható.

Összefoglalva: a Suomi ország megnevezés a területre jellemző „víz” jelentésű „su” és a „maa” (föld, ország) szavakból látszik logikusan levezethetőnek. A névadásban a vikingek és a szarmata-jász-szkíta-hun törzsek kapcsolatának van döntő szerepe. A nyelv, amiből fennmaradt, az a sztyepén honos – a mai magyar nyelvhez közel álló – koinéhoz tartozik.

A „szu” szó örökre összekapcsolja a finn és a magyar népet, hiszen egyrészt a finnek vizekkel, tavakkal teli szép országára, másrész a magyarok egyik büszkeségére a száraz (vízmentes) aszú borra utal!

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap