Svéd gazdasági csoda és valóság

Balogh Bertalan, cs, 04/28/2011 - 14:24

 

 

 

A mai, világméretű, áru- és luxus után való rohanást látván a svédek jutnak eszembe, és végzetes tévedésük.

Sokáig éltem köztük, elég soká ahhoz, hogy megértsek róluk egyet-mást, amiről nem szívesen beszélnek. Például azt, hogy a svédhez képest a skót valóságos tékozlófiú. Azzal a különbséggel, hogy a svéd tud küzdeni, és szívós, mint kevesen mások. Némelyik vidéki (például a szmólandi) svédet kirakod egy jég hátára, és előbb-utóbb egy tisztességes házat, ruházatot, kamrát és elfogadható életet kapar magának össze.

Nem véletlenség, vagy vele született tulajdonság az anyagiasságuk. Kevesen tudják, hogy a mai svéd a második-harmadik generáció, amelynek igazán jó dolga van. Egyébként mindig szegények voltak a szó fakéregrágó értelmében. Az egérhús, a kevéske liszthez szaporítónak hozzádarált fakéreg ugyanis egyáltalán nem mendemonda, hanem hatvan-nyolcvan évvel ezelőtti, és messze történelmi időkbe visszanyúló mindennapi valóság volt. Nemcsak a barátságtalan éghajlat nem vonzott oda hódítókat jóformán soha, hanem a köztudott tény, hogy ott igazán semmi sincs, ami megért volna egy hódítást.

Az anyagihoz, a praktikushoz, a megehetőhöz, a használhatóhoz való szinte reszkető vonzódás mögött valószínűleg a történelmi és hagyományos tökéletes szegénység gén-emlékezete áll.

És egyszer csak megtörtént velük a csoda! Méghozzá, a csodák sora.

Az első az volt, hogy a világ technikai forradalma Svédországban is az áruk tömeges termelését hozta, és természetesen, az áruk elérésének tömeges lehetőségét is. A mindenre éhező svéd anyagi vágyai és reményei tehát egybeestek a világ mohó árutermelési lázával és a kuncsaft-világ habzsolásával, ami ma sincs éppen szűnőben.

A második csoda pedig az első világháború volt, amelyben semlegesek maradtak, mert csak arra futotta nekik. És kereskedtek közben. Mindkét félnek szállítottak, amit tudtak. Acélt, szerszámot, fát, alkatrészt... És gazdagodásnak indultak.

A harmadik csoda a második világháború volt, amelyben ismét semlegesek maradtak, de immár alapos megfontolásból. Ekkorra ugyanis már tudták, hogy ilyenkor lehet csak igazán eladni mindent és bármit, méghozzá mindkét küzdő félnek, és jól meg is fizetik az árát. Nem beszélve a háború befejezését követő arany időkről, amikor egész Európa romokban állt, és nem szüksége, hanem kétségbeesett szüksége volt mindenre. A svéd ipar ugyanakkor sértetlen volt, és virágzó. És mert az egyáltalán nem tékozló fiúnak megvolt a magához való esze, a háborúból szerzett horribilis profitot nem tékozolta el, hanem a lehető legjobban fektette be: hazáján belül fektette be, hazájának felvirágoztatására, vagyis a nagy és történelmi és hazafias álom megvalósítására fordította, ami röviden ez volt: Annyi évszázad nyomora után a legjobb házat, a legjobb kocsit, a legjobb ruházatot, a legjobb orvosi ellátást, a legjobb fizetéseket, a legtisztább és legbőségesebb élelmiszer-ellátást és a legjobb társadalmi biztonságot fogjuk megteremteni magunknak.

És megtették.

Ez volt a legutóbbi csoda: a jóléti társadalom.

Más népek sem bánnák, ha valamikor jóléti állammá válnának, de az az igazság, hogy van annak egy csomó rossz oldala is. Nevezetesen az, hogy elégedett az nép, és nem sarkallódik már további tettekre. Miután megvalósította a svéd a jó lakás, a jó kocsi, a nyaraló, a finom ruha, az ingyenes orvos, a tökéletesen biztos társadalom álmát, egyáltalán nem boldogság lett a nóta vége, hanem az öngyilkosság világbajnokai cím. Mert más dolog a valóságban csalódni, és megint más dolog egy történelmi nagy álomban... "Hamis volt az egész!" eszmélt a svéd, és ivásra adta magát. Felesége mindenkivel lefekszik, gyerekei céltalannak látják a tanulást, söröznek és drogoznak, ő is, és más is csak tartja a markát a "jóléti" társadalom elé...

Nem ezt akart a svéd, de nem tudta, hogy az anyagi ellátottság és a boldogság két teljesen különböző kategória. A világ legjobb lakásában is lehet magányos, céltalan és üres az ember, mert a jóléti társadalom csak javakat képes nyújtani, de szívet és harmóniát nem.

Svájc is rothadóban van. Mert a pénz csupán kényelmet jelent. És az élet célja nem a kényelem, hanem az életnek célja kell legyen, értelme és jövője.

Nem kell ilyen egyszerű dolgokat félreérteni. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap