Szabadság tér

Bodor Miklós László, szo, 04/30/2016 - 01:15

 

 

 

 

 

Budapest belvárosának, talán legszebb tere.

Korábbi nevei: egy része a Promenád, 1846-tól Széchenyi sétatérnek nevezték..

A tér helyén állt 1786-1898 között az Újépület, a magyar Bastille. Funkcióját tekintve működött benne kaszárnya, laktanya és börtön is. Falai között számos kiemelkedő reformkori politikust és történelmi személyiséget végeztek ki. A tér a Szabadság nevet akkor kapta, miután az elnyomás szimbóluma, az Újépület lebontásra került 1898-ban. A minden hazaszerető ember számára rosszhírű Újépület lebontása után 1900-tól Szabadság tér.

 

Ezen a néven szeretjük.

1921. január 16-ától ezen a téren álltak a trianoni békeszerződésben elveszített országrészeket jelképező, szobrok. (korabeli, a szerző tulajdonában lévő képeslap)

 

 

Észak (internet fotó)

 

Felvidék (Észak) szobrát Kisfaludi Stróbl Zsigmond  készítette.(Az emlékmű főalakja a három méter magas, keresztre feszített Hungária. A hozzásimuló ifjú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi az anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetve arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is harcoltak.),

 

 

Nyugat (internet fotó)

 

Alpokalja (Nyugat) szobrát Sidló Ferenc munkája. (A szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a szent koronára, s míg jobbjával az ország testéről leszakadni készülő nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen kapaszkodik a nagy magyar kettős keresztes pajzshoz. Fölötte áll a Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján, jobbján védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a turul látszik.),

 

 

Dél (internet fotó)

 

Délvidék (Dél) szobrát Szentgyörgyi István szobra. (A szobor főalakja karddal és pajzzsal kel a Délvidékért jelképező sváb leány védelmére. Az előtte lévő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és a Bánátot jelképezik.)

 

 

Kelet (Internet fotó)

 

Erdély (Kelet) szobrát Pásztor János készítette. (A szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a levetkőztetett és kopjafához láncolt, bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező – kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító – alakot.) szobrászművészek készítették el. Az elcsatolt területekre ez a négy szobor emlékeztetett a tér körforgalmának négy égtáján.

 

 

A körforgalom középpontjában Szabadság téren élő virágképből kirakott Nagy Magyarország és a Magyar Hiszekegy sorai voltak felfedezhetők.

 

 

Az elpusztított országzászló (Internet fotó)

 

Félárbocra engedett országzászló is megtalálható volt, amely a magyar nemzet fájdalmát hirdette az elvesztett országrészei miatt. A zászló egy nemzeti színű lobogó volt, rajta magyar címerrel és az „Így volt – így lesz” felirattal. Az ereklyetartó zárókövére az alábbi feliratot vésték: „Tudd, meg oh ember, e helyen Nagy – Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állsz.” Az országzászló arrébb volt található, ahol most rózsaágyás található. A rúd alját egy turulmadár őrizte.

A betonból készült szobrok túlélték Budapest ostromát. A békeharc viszont a halálukat jelentette.

Belepusztultak a bosszúszomjas, nemzetellenes diktatúrába. Nem tudni hová kerültek.

Az ereklyés országzászlónak legalább alapozása előkerült a tér alatti mélygarázs építése során.

 

Az országzászlóhelyétől pár méterre állították a megszállók emlékművét, amit ugyan szét kellett szedni a föld alatti gépkocsi parkoló építkezése során, de a magyar asszonyok – lányok tömegeit megerőszakoló megszállók érzékenységére való hivatkozással vissza is épült.

 

 

Nemzeti tragédiánk emlékműveinél valamivel jobban járt Harry Hill Bandholtz tábornok szobra.

 

Harry Hill Bandholtz (Constantine, Michigan, 1864. – Constantine, Michigan, 1925. május 11.) amerikai tábornok, az I. világháború után az amerikai katonai küldetés parancsnoka Magyarországon. 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a megszálló román csapatok kifosszák a Múzeumot. Már Bécsi tartózkodása alatt tudomást szerzett, hogy a Nemzetek Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa utasításai ellenére Magyarországot a román hadsereg megszállta. Clemenceau a magyarokat szólította fel(!) a fegyverszünet betartására, ezt Romanelli olasz alezredes továbbította Budapestre.

A szöveg így szól: „Magyarország tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak és tartsa tiszteletben a Legfelsőbb Tanács által rögzített határokat, és mi megvédjük Önöket a románoktól, akik nem kaptak tőlünk semmilyen felhatalmazást. Azonnali hatállyal küldünk egy szövetséges katonai küldetést, amelynek feladata a leszerelés felügyelete, valamint gondoskodni arról, hogy a román csapatok kivonuljanak.”

Budapesten József főherceg, egy a románoktól érkezett levéllel kereste meg. aki az akkor kézhez vett, rövid határidejű román ultimátumot tárta elé. Az ultimátum szerint Magyarországnak teljesíteni kell minden román követelést, feladni minden hadianyagát és hadikészletét, támogatnia kell Romániát a Bánát megszerzésében[2], sőt politikai uniót kell létrehozni, amelyben a korábbi Osztrák–Magyar Monarchiához hasonlóan a román király lenne Magyarország uralkodója is. Bandholtz ezt a - ma talán kevéssé polkorrekt - tájékoztatást adta József főhercegnek: „Figyelembe véve azt a tényt, hogy mivel nem a román teljhatalmú megbízott adta át (ti. az ultimátumot), nyugodtan megüzenheti a küldőnek, hogy menjen egyenest a pokolba.”

Constantine Diamandival, Románia magyarországi teljhatalmú megbízottjával csak másnap találkozott, és csak augusztus 13-án kapta meg a román kormány nyilatkozatát, amelyben a Szövetséges Katonai Misszió illetékességét elismerték.

A Szövetséges Katonai Misszió parancsnokaként az alábbi ajánlást adta át a román főmegbízottnak, Mardarescu román tábornokhoz történő továbbítás céljából:

 

Augusztus 16-án Mardarescu román tábornok megkapta a Misszió első instrukcióit:

  • Azonnal szüntessék be bármilyen készlet vagy tulajdon rekvirálását vagy eltulajdonítását, akármilyen természetű is legyen az, kivéve az ezen Misszió által erre a célra engedélyezett övezeteket, és akkor is csak olyan készleteket, amelyek a román hadsereg számára szükségesek és a Misszió kapjon tájékoztatást azokról a készletekről, amelyeket szükségesnek tekintenek.
  • A román főparancsnok késedelem nélkül adjon át egy térképet, amelyen világosan kimutatja a rekvirálási övezeteket, és amely csapatai elhelyezkedését is mutatja.
  • Azonnal szolgáltassák vissza tulajdonosának az összes, jelenleg román kézben lévő magántulajdon, mint például személygépkocsik, lovak, hintók, amelyek magánszemélyek tulajdonában vannak.
  • Szervezzék meg a vasúti, postai és távíróvonalak fokozatos visszaszolgáltatását a magyar kormánynak.
  • Ne rekviráljanak további épületeket, raktárakat és ingatlanokat és a lehető leggyorsabban evakuáljanak minden iskolát, kollégiumot és más hasonló jellegű épületet.
  • Azonnal hagyjanak fel a gördülő eszközök, vagy bármilyen magyar tulajdon hajón Romániába, vagy arrafelé történő szállításával, állítsanak meg és vigyenek vissza Budapestre minden úton lévő vagy külső állomásokon hagyott gördülő eszközt vagy magyar tulajdont.
  • Korlátozzák a köz- és magánügyek felügyeletét a városban arra a szinte, amelyet a Misszió hagyott jóvá.
  • A román kormány legkésőbb augusztus 23-ig bezárólag szolgáltasson teljes listát valamennyi hadi-, vasúti és mezőgazdasági anyagról, élőállat-állományról vagy bármiféle tulajdonról, amelyet a román erők eltulajdonítottak Magyarországról.[3]

A tábornok 1919. október 5-én írta be magát a magyar történelembe, amikor is a bizottság napi elnökeként, csupán egy lovaglópálcával felszerelkezve megakadályozta, hogy egy csapatnyi román katona a Nemzeti Múzeumból kiállítási tárgyakat rekviráljon. A Nemzeti Múzeum elé már felvonultak a megrakásra váró román teherautók; csakis az mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy onnan Bandholtz a román katonákat kizavarta, a múzeum ajtóit pedig a szövetségesek nevében lepecsételtette.

Nos, nem lehet vita tárgya, hogy tettéért a Magyar nemzet háláját érdemli.

Szobra a románok tiltakozása ellenére a Szabadság téren került felállításra.

Tettéért személyét a Horthy-korszak alatt jelentős tisztelet övezte. Szobrát – Ligeti Miklós alkotását – hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel. Horthy kormányai ugyanis támogatták a románok fosztogatására emlékeztető szobor elkészültét, amit viszont a románok elfogadhatatlannak tartottak, különösen, hogy a szobor kezében a Magyar Nemzeti Múzeum előtti kínos eseményekre emlékeztető lovaglópálca is megjelent volna. Végül kompromisszumként a szobor alakja a lovaglópálcát a háta mögött tartva készült el. [5]

A szobor a második világháború alatt végig állt ezzel az angol nyelvű felirattal:

I simply carried out the instructions of my Government, as I understood them, as an officer and a gentleman of the United States Army.

(Csupán a kormányom instrukcióinak megfelelően cselekedtem, ahogy azokat gentlemanként és az amerikai hadsereg tisztjeként értelmeztem).

A szobrot az 1940-es éve vége felé helyreállítás címén eltávolították, és egészen az 1980-as évek végéig egy szobortemetőben hevert. Ekkor Salgo nagykövet kérésére a zugligeti nagyköveti rezidencia kertjében állították fel. Eredeti helyére, a Szabadság térre 1989 júliusában került, csupán pár nappal Bush elnök történelmi látogatása előtt.

A szobor hátán új szöveg olvasható:

Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai küldetés vezetője 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit Romániába szállítsák.

Bandholtz születésnapján a szobor elé minden évben emlékkoszorút helyez el az amerikai katonai attasé.

 

Gyermekkoromban, kerékpározás közben gyakran pihentünk meg a gerinces tábornok szobrának üresen álló talapzata tövében (saját felvétel)

 

 

Kevesen tudják, hogy Rákosi egyik bunkere is itt lapul a föld alatt 39 m - el a föld alatt.

Létesítése idején F4 objektum volt a  létesítmény fedőneve, bár a kevésszámú beavatottak csak Rákosi-bunker néven említették bizalmas beszélgetéseik során. Nagyjából a Kossuth tér és a Szabadság tér között H betű alakban. Ma már közvetlenül kapcsolódik a Kelet-Nyugati metróhoz, az Országházhoz, és az Akadémia utcai: Magyar Dolgozók Pártjának volt székházához. A Rákosi megrendelésére készült óvóhely metrós tübbingekből van kifalazva, és összeköttetésben áll a metróvonallal. Gyermekkoromban felette, kerékpár csatáink zajlottak.

 

Történelem óra a Rákosi bunker tanácskozó termében.

 

Magyar Televízió épülete előtt. 2003-ban négyszintes mélygarázs épült a tér alá. A felszínen park és játszótér van.

2006-ban itt zajlott le az MTV-székház - sokak szerint kiprovokált - ostroma. 2006. szeptember 18-án, hétfőn több ezer tüntető csatlakozott az előző este kezdődött (és később még hónapokig tartó) Kossuth téri tiltakozáshoz, követelték az -azóta bebizonyosodott tényként elfogadhatóan választási csalással kormányra került -  Gyurcsány Ferenc azonnali távozását. Hatalmas, a kormány politikája elleni tüntetés volt a Kossuth téren. A tüntetők követeléseiket be szerették volna olvastatni az állami televízióban. A Televízió akkori elnöke elzárkózott a gondolatától is. A kérésre nem válaszolt. A forradalmi izgalommá háborodott tömeg erővel akart az épületbe bejutni. A főbejáratot felkészületlen, rosszul felszerelt rendőri alakulat állta el előlük, miközben a székház túlsó oldalán tömegoszlatásra alkalmas erők álltak bevetésre készen.

Éjjel fél egy körül a rendőrség egy második tömegoszlatási kísérletet tett, egy vízágyús jármű és mintegy 80-100 gyalogos rendőr részvételével. A vízágyú azonban hamarosan tengelyig elkaparta magát a park vízágyúzástól felázott virágágyásában. A művelet kudarcba fulladt, a gyalogos rendőrök elmenekültek, a kíséret nélkül maradt kocsit a tüntetők körbefogták, felmásztak rá, ütötték, felgyújtották, és minden mozdítható darabját szétszedték. A vízágyúban rekedt rettegő rendőröket a tömeg a „Magyar rendőr velünk tart!” skandálása mellett békésen elkísérte a székház melletti rendőri egységhez. A gyenge  rendőri ellenállás összeomlott. ( Ahol a vízágyú matuzsálem elsüllyedt saját sarában, ott valamikor osztálymeccseket vívtunk) A nagyrészt vidékről felvezényelt , inkább közlekedés rendészeti feladatokat ellátni képes rendőri állomány több tagja feléjük hajított kövektől, tárgyaktól meg is sérült. Még a közvélemény tárgyilagos része is tudatos provokációról beszélt az eset kapcsán. A gyér, és erőtlen ellenzéki sajtóban több helyütt az a vélemény látott napvilágot, hogy a kormány egyenesen vért, rendőrvért akart látni! A rendőri passzivitással kívánták indokolttá tenni a későbbiekben a túlzott brutalitást, amellyel a kormányzat nemzetellenes, az országot a szakadék szélére sodró politikája elleni érzelmek által kiváltott tüntetésekkel szemben alkalmaztak

 

 

A Szabadság tér történelmünk része. Nevének megváltoztatására még a kommunista parancsuralmi rendszer se tett kísérletet soha. Pedig a szabadság fogalmához vajmi kevés közük volt.

Semmi nem indokolja nevének megváltoztatásának szándékát.

A jelenleg Roosevelt térnek Széchenyi István térre változtatása lehet megfontolás tárgya. A már ősinek mondható Szabadság tér nevének Roosevelt térré keresztelésének összekapcsolása, még akkor is erőltetett, ha az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének központi épülete itt áll.

1989. - előtti bolsevik szemlélettől fertőzött reflexek ezek! Minden áron való, beteges megfelelési kényszer.

Márpedig a régi mondás szerint "Mai sár illik, tegnapi nem illik a csizmára."

 

 

A képmellékletek az interneről származnak.

A mélygarázs építési képe az UVATERV nyilvános anyagából

(http://www.uvaterv.hu/hu/?mod=reference&cla=reference&fun=access&met=showProject&id=165)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap