Szabó Dezső, az ungvári gimnáziumi tanár

Fedák Anita, v, 06/10/2018 - 00:15

   Az Ungvári Drugeth Gimnázium első ünnepélyes alapítására a történelmi források szerint 1613. november 23-án került sor. A rendház első lakása az egykori szentferenci szerzeteseknek a zárdája volt, de az épület már omladozott, s javítást igényelt, amit Drugeth György 1614-ben meg is tétetett. Így a tanítás csak 1614-ben kezdődött el hivatalosan.

Egyes források szerint a gimnáziumban eleinte alacsony számú jezsuita tanítók voltak, s kezdetben az intézet négy osztályból állt.  A gimnáziumba a Magyar Királyság különböző részeiből érkeztek diákok, Erdély délkeleti részéből, Székelyföldről, Horvátországból, Dalmáciából. Magyarok, erdélyiek, tótok, horvátok, lengyelek egyaránt hozták ide gyereküket vallási különbség nélkül.

   Nos, ennek a nagy múltú, ma is zökkenőmentesen működő ungvári oktatási intézménynek volt a tanára többek között Dayka Gábor és Szabó Dezső. Az a Szabó Dezső, kitől hangos volt az egykorú irodalmi közvélemény, s aki robusztus egyéniségként van jelen magyar irodalmunkban.

    Szabó Dezső 1914-től 1917-ig oktatott a Drugeth Gimnáziumban. Még a múlt században született ismerőseim, valahai tanítványai, sokat beszéltek róla. Olyan élénken vetítették elő alakját, a sajátos, extravagáns egyéniségét, hogy még aki nem ismerte is személyesen, markánsan kibontakozott a képe mindenki előtt. Sokakat érdekelt a személyisége. Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén gyakori évfolyam- és diplomamunka témája volt híres regénye az Elsodort falu. A lelkes ungvári helytörténészek pedig szorgalmasan kutattak a munkásságával és életével kapcsolatos minden emlék után. Nekik köszönhető, hogy nagyon sok, eddig ismeretlen forrás is előkerült az íróról.

Az elbeszéléseikből próbálok most én is egy kis arcképet rajzolni a tanár Szabó Dezsőről.

  Balla László ungvári költő, író visszaemlékezéséből idézek: „Roppant szigorú oktató volt, megvetette a lustákat, hanyagokat, kötelességmulasztókat, és ennek gyakran hangot is adott. Különben nem volt az emberi jóság mintaképe: szerette kigúnyolni a gyenge diákokat, ha kellett, irgalom nélkül büntetett, és erre igen változatos módokat eszelt ki. A Kálvárián lakott, a sírkerttel közvetlenül szomszédos utolsó házban, és azoknak, akik nem készültek el az órára, pontosan éjfélkor kellett megjelenniük az ablaka előtt, bekopogni, és ott felmondani a leckét. Ne feledjük: meglehetősen babonás idők voltak még. Temető, éjfélkor, kísértetjáráskor...! Nem egy nebulónak vacogott ilyenkor a foga, és többet aligha kockáztatta meg, hogy ilyen sorsra jusson. Ezzel szemben rengeteget lehetett tanulni tőle. A diákokat lenyűgözte hatalmas tudásával, azzal, hogy szinte egy színész átélésével tudta élővé varázsolni a tananyagot és azzal, hogy a kisujjában volt az egész világirodalom. Különben főművének, az óriási hatású "Az elsodort falu"-nak városunk, Ungvár, az egyik legfontosabb helyszíne. Regényében "a front mögötti Ungvár már maga a pokol tornáca" (Gombos Gyula). Vitriolos portrékat rajzol egyes, a nehéz időkből hasznot húzó ungváriakról, persze, más néven mutatja be őket, de a kortársak tudták, kikről van szó, és nekem is megneveztek olyanokat, akiket még én is ismertem (például a katonaszabadító korrupt orvost). De itt jegyzem meg: téves a Szabó Dezső egykori lakóházán elhelyezett emléktáblának az az állítása, hogy "Az elsodort falu"-t Ungváron írta. Minden szakkönyv szerint a regény 1918-1919-ban született, vagyis nem itteni ténykedése alatt. Különben erre utalnak az ott szereplő, jóval későbbi történelmi események is. És én úgy tudom, hogy nem is a megjelölt épületben lakott, hanem a szomszédos házban (többen is így mondták), de erre nem merném rátenni a fejemet. „ – emlékezett vissza Laci bácsi.

Mi, az utókor értelmiségének képviselői büszkék vagyunk azokra a hajdan élt ungváriakra, akik itt születtek, oktattak, dolgoztak és az igazra, a becsületre, az értékesre és a magyar hagyományok tiszteletére nevelték elődeinket. Büszkék vagyunk Szabó Dezsőre, aki a nagy múltú Drugeth Gimnázium tanáraként adta át a szellemi kincseket a fiataloknak.  

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap