Szabó Dezsőre emlékezem:

Csata Ernő, k, 06/10/2014 - 00:10

 

 

 

,,Míg magyar van: feltámadok.” 
és a
,,Minden magyar felelős minden magyarért”
 

szállóigék rögtön beazonosítják Szabó Dezsőt, az embert. 

 

Széles e hazában hatalmas tömegek tudták, mit jelent a neve: hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, alku nélküli, ellentmondást nem ismerő szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorskérdéseinek legtisztább hangját. Mert minden mondata "sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán". Vegyész nem láthatja olyan tisztán a kémcsőben lezajló folyamatot, zenész nem hallhat olyan tisztán egy akkordot, ahogyan ő érzékelte minden sejtjével és mozdulatával, hogy "magyarnak lenni mit jelentett".

Szőcs Zoltán 

 

Szabó Dezsőnek 

Csillagálmú, megrugdalt
göröngy,
kihez a titkok gyónni járnak.
Oszlatja a ködöt felettünk
s világol a Látóhatárnak.
Ha majd egykor boldogabb
népek
feltúrnak földet, múltat, csendet,
a századok tanulják tőle,
magyarnak lenni mit jelentett. 

Kerecsendi Kiss Márton
1941. 

 

Szabó Dezső:

AZ ÚT

                                                           Nem, nem lehet futni az anyacsóktól! 
                                                           Törvény és végzet: indít s kötelez. 
                                                           Hiába futsz és lázadsz idegenné: 
                                                           Egyszer csak megfog és sírva érezed, 
                                                           Hogy ősi végzet hajtja véredet, 
                                                           Hogy fáj az, ami fáj a millióknak.

Az anyacsók, melyből életre kelsz, 
A temetőktől kapja életét: 
Ős akaratok, régi szenvedések, 
Messzi vágyak és százados remények 
Adják meg tested-lelked végzetét 
S nem menekülhetsz ősi önmagadtól.

Mert higyjétek: a temető az élet: 
Ő a parancs és ő az akarat. 
A századoknak makacs építői, 
Boldogjai, hősei, szenvedői 
Nem haltak meg a barna hant alatt: 
Ők álmodják tovább az életet.

És mi, akik itt akarunk, teszünk, 
Félünk, szeretünk teljes életünkkel, 
Dühödünk, vágyunk, harcolunk, vetünk: 
Bábok vagyunk s láthatlan fonalak 
Húzódnak a zsarnoki föld alatt 
S hiába küzdünk ősi végzetünkkel: 
Rángnunk kell a temetők álmait.

Ó, most vad lázú a temetők álma. 
A vér borától tántorog a részeg 
Föld és őrült a benne alvók láza. 
Gyilkos dühök, gigászi szenvedések, 
Vad étvágyak mind a szívünkbe tépnek, 
Örjöngenek bennünk a temetők.

Tőled vettem én is énem parancsát, 
Okát, tartalmát, célját, vágyait: 
Ó temető, Kolozsvár temetője. 
Te szabtad meg a gyermek álmait, 
Az ifjú útját, férfi harcait, 

Minden halálom, minden életem.

És szolgáltam a temető szerelmét, 
Híven, hősileg,
minden életemmel, 
Nem ismertem félelmet számítást. 
Erődből voltam légió és fegyver, 
Gondolat éjjel, és ha jött a reggel, 
Mindig kész harcos minden halál ellen.

Egy oldott népnek voltam öntudatja, 
A sivatagban voltam termő élet, 
Akarat ott, hol nem tudtak akarni, 
Jövő-látó, hol csak a máért féltek, 
Merészség ott, hol a legfőbb vitézek 
Ötven percentben mertek csupán élni.

És voltam árva, voltam egyedül, 
Hamis visszhang igémet szerte hordta, 
És lett szennyes tolvaj-lebúj cégére, 
Kalóz-hajók tévesztő lobogója. 
És jaj, a harcom nem védte, nem óvta, 
Azt ki dolgozik, azt aki terem.

Így lettem aztán idegen azokhoz, 
Akikért éltem , akiket szerettem. 
Így lettem idegen önmagamhoz. 
A temetők parancsát levetettem, 
Anyám csókjától messze, messze mentem: 
Lettem csak én: két szem, mely lát s már nem fáj.

De most, hogy a halál s minden szenvedés 
Támad azokra, akik miatt lettem: 
Eláraszt megint az a temető. 
Nem, nem lehet többé idegen lennem, 
Velük kell fájnom, velük kell szenvednem. 
Kolozsvár földje jajgat, kiált bennem, 
Bennem sikoltnak századok és holtak:

Nem lehet a halál egy nemzet célja, 
Az Időből roppant reménység árad: 
Elmúl vereség, rabság és gyalázat, 
Új tavaszok jönnek és új vetések, 
Új, győző lelkek és új nemzedékek: 
A nemzet célja mindig: jövő s élet.

Dezső-szállás, 1944. szeptember 29.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap