Szászfalvi László: Wass Albert erkölcsi üzenete

Szerkesztő A, cs, 02/01/2018 - 00:03

 

 

 

 

 

 

Cselekednünk kell konok kitartással!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Honfitársaim!
Emlékező és Ünneplő Gyülekezet!

Wass Albertről beszélni – főleg néhány percben – rendkívül nehéz és merésznek tűnő vállalkozás. Rendkívül nehéz, mert sorsa kilenc évtized emberi hányattatás, életműve hatalmas és szerteágazó, mely részben még feldolgozatlan és a nemzet széles rétegeivel még megismertetendő feladat.
Ugyanakkor Wass Albertről beszélni hálás és örömteli feladat, mert az ő élete s életműve tiszta és világos: igaz élet! Követhető és követendő életpélda, minden kor minden magyar nemzedéke számára.
Ma itt annak a csodának, annak a felemelő ünneplésnek lehetünk részesei, amelyre néhány évtizeddel ezelőtt egyáltalán nem várhattunk, amelyet nem remélhettünk. Hiszen Wass Albert nevét, műveit, életét eltitkolták és eltiltották előlünk, kitagadták és kihazudták a magyar irodalomból, kultúrából, közéletből s köztudatból. Ám az elmúlt két évtizedben is sokan: hatalmasok és írástudók mesterkedtek azon (és mesterkednek még ma is), hogy valamely „szakmai” argumentációval – persze már a szakma sem fontos! – Wass Albertet kiradírozzák, elhazudják, tudatosan kifelejtsék a magyarság kollektív tudatából, a magyar kultúra és közélet élő szöveteiből.
Ma, Wass Albert 100. születésnapján mégis örömmel jelenthetjük, tapasztalhatjuk a csodaszámba menő tényt, a valóságot: Wass Albertet nemhogy nem felejtjük, hanem ünnepeljük! Emlékezünk reá, és közös erőt, ihletet, impulzusokat kapunk életművéből, mert szükségünk van rá! Szükségünk van rá egyéni boldogulásunkban, nemzeti sorsunkban és létünkben. Mert Wass Albert összeköt bennünket.

Tisztelt Hallgatóim!

Sokat gondolkodtam azon, milyen talapzaton áll Wass Albert életműve és erkölcsi üzenete. Akárhogyan is olvassuk műveit, kísérjük figyelemmel hányattatott, megpróbáltatásokkal s viharokkal teli életét, sorsát, s keressük erkölcsi üzenetét, mindig egy ponthoz érkezünk meg, melyen nyugszik élete és életműve: ez pedig mély, megpróbált és bibliás istenhite! Hosszú perceken keresztül idézhetném regényeit, novelláit, írásait, vereseit, melyek mind-mind arra mutatnak, hogy – bár érdeklődési területeiben, műveinek hangsúlyaiban világosan elkülöníthetünk korszakokat –, de mindvégig, sőt egyre kiteljesedő módon meghatározta gondolkodását, alkotását, munkáját, szolgálatát vállalt és megvallott istenhite! Egész életét, műveit, erkölcsi üzenetét áthatotta, meghatározta és ihlette ez a Károlyi Gáspár-os bibliás és Szenczi Molnár Albert-es zsoltáros hite. S nem azért, mert ebbe született bele, nem azért, mert ez fontos és megtartandó szokás volt a számára, még csak azért sem, mert Wass Albert majd egy évtizeden keresztül az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, világi vezetője volt. NEM! Hanem azért, mert életének súlyos határszituációiban átélte és megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, megtartását, vezetését és a Tőle kapott küldetést.
Egy eredeti angol nyelvű kéziratában, „Az Úr énnékem őriző pásztorom” címűben – azt követően, hogy leírja több csodálatos, a háborús körülmények közötti megtartatását – így fogalmaz: „Szerencsés fickó vagyok? Akkor mért nincs szerencsém a szerencsejátékban? Istennek célja van velem! Eszközök vagyunk Isten kezében!” – Az Elvész a nyom című nagyregényében ezt írja: „Minden embernek kell legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való!” Vagy a Zsoltár és a trombitaszó című novellában megfogalmazottak: „És egyszerre tisztán láttam a trombitaszót, és tisztán láttam a zsoltárt és a magunk életét a kettő között. A trombitaszót, amelyik előre visz és a zsoltárt, amelyik helyben áll. Szelíd erővel, de rettenetesen nagy erővel áll helyben a zsoltár, aki beléje kapaszkodik, azt semmiféle vihar kimozdítani nem képes onnan.” Zsoltár: bibliás és Szenczi Molnár Alberttől kapott magyar zsoltár és a trombitaszó, melyről azt kiáltja Pál apostol: „Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” Vajon mi készek vagyunk-e a harcra? S vajon szól-e ma a zsoltár és a biztos trombitaszó?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Emlékezők!

 

Ez volt az a sziklaszilárd alapzat, fundamentum, melyre Wass Albert egész élete, erkölcsi üzenete ráépült. Amely megtartotta, összefogta életművének hármas erkölcsi üzenetét s annak harmóniáját.
l. Az első üzenete Isten- és emberszeretete! Mintha valóban a jézusi Nagy parancsolatot fogalmazta volna bele számtalan szebbnél szebb formában, gondolatban, képben, betűben és szóban regényeibe, novelláiba, beszédeibe, írásaiba: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mt. 22, 37–40.). Vagy a Hegyi beszédben megfogalmazott aranyszabály: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük „(Mt. 7, 12.). – Ezt írja Wass Albert: „Ne verjétek a melleteket hangos szóval dicsekedve, hogy kik vagytok s mik vagytok, mert magatokban semmik sem vagytok. Tetteitek tegyenek tanúságot rólatok nap-nap után. Magyarnak teremtett benneteket az Úr, s ennélfogva csak magyarságotokon belül lehettek azok, akiknek az Úristen megtervezett benneteket egyenként és külön-külön… Aki közületek embernek nem jó, az magyarnak is csak alávaló lehet.” (Zsoltár és trombitaszó)
2. Wass Albert második üzenete haza- és nemzetszeretete! Magyarságszeretete, amely sohasem más nemzetek fiai, gyermekei ellen irányult. Akár lent volt, akár fent, örömben és bánatban ragaszkodott hazájához, Erdélyhez, magyarságához. Az egyetemes emberi mindig egybekapcsolódik nála a magyar sorssal. Embernek lenni, hiteles emberként élni egyetemes feladat s kereszt! Ám magyarként élni még ennél is többet jelent: élethivatást, életfeladatot: „Gond embernek lenni, igaz embernek lenni meg kettőzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.” (Csaba) A teher megerősít! Megedz, megnemesít, átalakít! Teher alatt nő a pálma – mondhatnánk a református tapasztalat jelszavával.3. Wass Albert harmadik erkölcsi üzenete igazságszeretete és állhatatossága! Protestálás a szó nemes és eredeti értelmében. Vallástétel a jó, a nemes, a tiszta, az igaz mellett. Kiállás az igazán emberi, igazán magyar mellett, és tiltakozás mindennel szemben, ami ennek az ellenkezője. Tiltakozás mindennel szemben, ami pusztít, ami rombol, ami öl, ami hazug. Mindennel szemben, ami sátáni indulat, gyűlölet és fondorlat! „Mert csak az igazság az élet! Ami nem igazság, az pusztulás!” (Elvész a nyom) – „Az ember nem hazudhat örökké, mert megbetegszik tőle.” (Elvásik a veres csillag)

Tisztelet Hölgyeim és Uraim!

 

Wass Albert egész élete, sorsa, erkölcsi üzenete Istenbe vetett hitén alapul: Isten-, ember- és természetszeretete, haza- és nemzetszeretete, igazságszeretete, konok hűsége. Ám mindez, mint egy harmónia főszólama, szolgálatra kötelezte őt! A felelős cselekvésre!
1967-ben, San Franciscóban elmondott felemelő és megrendítő beszéde megrázó erővel tesz bizonyságot erről a fő szólamról, erről a fő küldetésről: „Hogy ha életünknek van még egy célja, az a cél csak az lehet és semmi más egyéb, hogy jövendőt biztosítsunk a magyar nemzet számára!”
Wass Albert életműve, erkölcsi üzenete itt él bennünk, itt él közöttünk. Életpéldája cselekvésre buzdít bennünket. Cselekednünk kell konok kitartással! Nemcsak könyveit olvasva, nemcsak őrizve a lángot, hanem a tíz dollárokat – ahogyan ő figyelmeztette az amerikai magyarokat – vagy a száz és ezer forintokat, egész életünk áldozatát, szolgálatát is odatéve a magyar nemzeti ügyekhez.
Ahogyan Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk is bátorít: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, ősi nyelvünkben és vallásunkban, gyermekeink fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásunkban!” Ez a bethleni felszólítás, Wass Albert példája és erkölcsi üzenete minden magyar nemzedék számára örök felszólítás és kötelező küldetés marad! Vállaljuk mi is ezt a felszólítást és e kötelező küldetést!

Köszönöm türelmes figyelmüket.

(A szerző református lelkész, a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottság elnöke. Az előadás elhangzott 2008. január 8-án a Wass Albert Gálaesten, a Budai Várban.)

 

 

 

Forrás: Polísz, 2009. 111. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap