A székely Dzsungel könyve írója: Nyírő József

Bodor Miklós László, v, 10/16/2016 - 00:10

 

 

A legtöbb „olvasó ember” otthonában, ha akarja – ha nem, előbb-utóbb kialakul egy saját külön zug: az olvasó sarok. És annak közvetlen közelében egy polcos szekrény, ahol legkedvesebb könyvei ágaskodnak. Olyan közel, hogy kényelmesen lehessen elővenni, az olvasó ember életének leghűségesebb, legszeretettebb nyomtatott társait.

Amelyekből hazaszeretetet, emberszeretetet, hitet lehet meríteni, a lelket nyomorító magány, az önmeghasonlás óráiban.

’S e könyves szekrény egyik polcán sorakoznak a Nyírő József írásait tartalmazó könyvek.

 

Nevelőanyám halálakor kínos kötelességem volt hátrahagyott holmiját átrostálnom, lakását felszámolnom.

1988 októberében elhagyott otthona pincéjében bukkantam rá egy gondosan lezárt csomagra. Nyírő József négy kötete lapult a barna csomagoló papírba bugyolált batyuban. Ismeretségem voltaképp ekkortól számítható. Érthető, hogy az osztályidegen sorsú, volt apáca nem kívánt újabb meg újabb eljárásokat megélni a „tiltott” könyvek netán-tán előkerülése miatt.

 

A könyveket elolvastam, legtöbbjét egy ültömben…

S elkezdett érdekelni az írója is.

Az író 1889. július 28.-án született Székelyzsomborban. Édesapja Nyírő Mihály, a község római katolikus elemi iskolájának igazgatója. Édesanyja Incze Amália. Négyen voltak testvérek, amikor tízéves korában elveszítették édesapjukat.

Előbb a Székelyudvarhelyi Római Katolikus főgimnáziumba került. 1907.-ben érettségizett, és előbb a gyulafehérvári papnevelő intézetbe, majd a bécsi Pázmáneumba vezetett az útja. 1912.- ben szerzett doktorátust, majd Nagyszebenben szentelték pappá. 1914.-15. években Besztercén tanított, majd Kide község plébánosa lett.

Az I. Világháború tábori lelkésze lett.

1919. Trianon után levetette a reverendát, és feleségül vette az Alsórákosi Bedő Ilonát.

Házasságuk gyümölcse három gyermek lett. Volt malombérlő, majd a kolozsvári Keleti Újság újságírója.

1920-ban a Haldoklik a székely novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, és az Ellenzék novella pályázatán újólag első díjat kapott az Értelek virág, és a Rapsonné rózsája c.elbeszéléséért.

Főszerkesztette a Pásztortűz c. irodalmi és közművelődés folyóiratot, és egyik alapítója, Ligeti Ernővel, Kádár Imrével, Kós Károllyal. Ők hárman alakították meg az Erdélyi Szépmíves Céhet. Ligeti esetében Nyírő aláírta azt a levelet, amit rajta kívül csak Albrecht Dezső és Gaál Alajos mertek aláírni, sőt, a kormánybiztosnak kinevezett Vita Sándornak levelet írt a Ligeti család mentesítő levelének érdekében. Ennek fényében némileg megkérdőjeleződik Nyírő, és az Erdélyi Szépmíves Céh antiszemitizmusa. Nagyon kemény támadás először Nyírőt Szász István, az Utunk későbbi szerkesztője tollából érte. Állandóan erre a Szász féle kirohanásra hivatkoznak. De, Hegedűs Géza, és Ungvári Tamás hangját még ma is nehéz túlharsogni… Tagja az Erdélyi irodalmi Társaságnak, és a Kemény Zsigmond Társaságnak.

1924.-ben a Jézusfaragó ember novellagyűjteménye átütő sikert hozott Erdélyben, és Magyarországon egyaránt.

1940. évben Corvin-koszorúval ismerték el munkásságát, majd Észak-Erdély visszacsatolása után az Erdélyi Pártképviselője a budapesti parlamentben.

1942-43.-ban a Magyar Erő, 1944- ben a Magyar Ünnep főmunkatársa.

 

1953. október 16.-án Madridban, szeretett Székelyföldjétől távol, emigrációban hunyt el.

 

#

 

Méltatások, kritikák, utóélet.

 

"…az eleven élettel nyüzsgő, csodálatos titkokkal telített székely havasról mesél szebbnél szebb, izgalmasnál izgalmasabb történeteket ez az új könyv, melynek címe: Havasok könyve. Megszületett a székely dzsungel-könyv. A mi madaraink énekelnek benne fülünknek ismerős dalokat, a mi állataink beszélnek anyánktól tanult, édes nyelven, megértjük a székely ősvadon zúgását, a hulló fenyőtoboz zaját, a bokrok és a fák minden parányi neszét. Sírni lehet a gyönyörűségtől.

(…) A fontos csak az, hogy olyan írásmű született, amilyen az egész világirodalomban kevés van, s a maga nemében páratlan. A leíróművészet európai érvényű iskolapéldája. Sok-sok idő múltán is bizonyára örömet és megifjító, bűvös italt nyújt majd az élet vándorútján megfáradottaknak, és számos nyelven hirdeti a szépség és jóság hervadhatatlan igéit. Talán a Gulliver és a Robinson társa is lesz valamikor, ki tudja. Tündéri havas, erdők, vadonok világa, sohasem halhat meg a te varázslatos romantikád!

Magyar nyelv, sohasem némulhat el a te zengő szépséged, melyet most egyetlen könyvbe sűrítve a kezemben tartok."

Dsida Jenő
Keleti Újság (Kolozsvár), 1937. február 8.

#

Kádár Erzsébet (Szabadka 1901.- Budapest 1945: Három erdélyi író c. könyvismertetőjében még csak el jelentékteleníti „Nyírő József is így járt. Most, hogy megjelent tízedik új kötete, már tisztán látjuk: mind a tíznek csak egy lelke van. S ez az egy is a sikeré. A közönségé. A minél nagyobb sikeré, a minél félelmesebb tömegű közönségé. Olvassuk el ezt az új Nyírő-regényt, a Halhatatlan életet, s azt fogjuk érezni, amit az előzőnél is, a Mádé falvi veszedelemnél, - történelmi regény ide, vidám, mai falusi móka oda: Nyírő műfaja még mindig a novella.”

Nyugat/1941.8. szám

 

 

#

Hegedűs Géza 1980.:

„Egy székely faluban született, és egy spanyol kolostorban halt meg. Ebből az életútból meg lehetne írni a század első felének ellentmondásokkal teljes történetét, de erre a regényre éppen Nyírő József nem lett volna képes; legföljebb néhány mozzanatát tudta volna megragadni, de azt talán remekmű szinten. Katolikus papnak indult, végül csakugyan az lett belőle. Nemcsak otthon volt az erdélyi hegyek és falvak világában, hanem együtt élt a természettel és a természetben élő emberek gondjaival is. Kitűnően képzett teológus volt, jártas az irodalomban, érdekelték a különféle filozófiák tanításai. És a székely népballadák, népmesék, furfangos anekdoták ismeretében nőtt fel. Azután harmincéves korában - 1919-ben, amikor Erdély a magyar állami keretből a román állami keretbe kerül - egyszerre hátat fordít a papságnak, tételes vallásnak, megnősül, kolozsvári újságíró lesz, és első novelláival Erdélyben is, Magyarországon is azonnal népszerű lesz. De nemcsak népszerű: azonnal a nagy író lehetőségének dicsfénye övezi. És nem is alaptalanul. Amikor 1924-ben Jézusfaragó ember címmel kötetben jelennek meg legkorábbi novellái, az olvasó valóban új, eredeti, ismeretlen világot láttató, igen költői íróval találkozhatott. Ebben a székely falusi világban semmi sem volt népszínműszerű: társadalmilag is, lélektanilag is hiteles, mindig érdekes és töretlenül költői ábrázolás volt az induló Nyírő világa. Természeti képeiben egy kitűnő stiliszta lírája szólalt meg. Nyírőtől nagyon is indokoltan várták, hogy hamarosan az a nagy erdélyi elbeszélő lesz, aki azonban nem ő lett, hanem Tamási Áron.”

#

 

„"A székely nép sorsa, múltja, elhagyatottsága, emberi értékei az ő novelláiban mutatkoznak meg először, az adomás népieskedéstől s a felesleges, nyelvjárásbeli sallangoktól megtisztulva." … "emberi meghasonlásai műveiben is visszatükröződtek, és később beérte a népszerűséggel, a puszta közönségsikerrel, a jobboldali politikai célok szolgálatával".

                                                        Magyar Irodalmi Lexikon: Benedek Marcell

#

"Később hátat fordított múltjának, olcsó népszerűséget hajszolva csatlakozott fasiszta irányzatokhoz, feladta népi kötöttségű humánumtartalmát."

                                                            Rakéta Regényújság 1985. szeptember 3.

                                                      #

 

„"1941-ben erdélyi képviselőként Buda-pestre jött, s ekkor szerkesztette a Magyar Erő című háborús uszító képes hetilapot is. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek, 1945-ben Németországba menekült." … "nem csekély mértékben szellemileg" felelőssé teszi "200.000 keresztény magyar katona és 600.000 magyar zsidó civil és munkaszolgálatos pusztulásáért."

                                                Élet és Irodalom 1989.júl 21. Barabás Tamás (?)

#

Ugyanakkor „Érdekes jelenség, ahogyan a zsidó lapok írtak az ő dolgairól és személyéről. Miután az Uz Bencében olyan rokonszenves portrét fest egy zsidó bőrkereskedőről, amilyet magyar írók közül kevesen, a nagyváradi Új Kelet főszerkesztője, Benamy Sándor interjút készített vele. Nyírő abban elmondja, hogyan viszonyul zsidó származású, de magyar írótársaihoz, barátaihoz. A Libanon nevű tudományos zsidó folyóirat is szépen ír Nyírőről” – szállít újabb adalékot a Nyírő-portréhoz Kónya-Hamar.

#

Barabás Tamás kirohanására természetesen a megemlékezés szerzője is reagált, bár sohasem tudta meg, hogy a hetilap leközölte-e. Mindenesetre hozták a Kanadai Magyarság 1989. október 21-i számában. Többek között ez állt benne: "Spanyolországba való áttelepülését úgy beállítani, mint 'menekülést' a Németországban születő demokrácia elől, teljesen alaptalan és kifejezetten rosszindu1atú. Nyírő éppúgy nem a 'fasiszta' rendszert kereste, mint azok sem, akik Magyarországot a zsidótörvény miatt hagyták el és a 40-es években Spanyolországban telepedtek le."

S a válasz így fejeződött be: "Hogy B.T.-nek tetszett-e az én 'lila ködben úszó' történetem s könnyezik-e Nyírőért vagy sem, az ő magánügye. Legalábbis engem nem érdekel. S nem hiszem, hogy én volnék az egyetlen."

Új Horizont XXXI. évfolyam, 2003.,6. szám Rónai Zoltán

#

"Szeretném egyszer s mindenkorra leszögezni, hogy apám nem volt nyilas, soha semmi köze nem volt a nyilaskeresztes párthoz. Az Erdélyi Párt képviselőjeként került be a parlamentbe és minden erejével és törekvésével az erdélyi magyarság ügyét igyekezett képviselni. (...) Csak népe, a székelység sorsa iránti határtalan aggódás és szeretet csendül ki minden sorából. És ha az akkori szituációban tett is olyant, amit később szemére vetettek és bűnéül róttak fel, azt is csak azért tette, hogy megpróbálja megvédeni népét, amelyből származott, mindattól, ami sajnos jelenleg Erdélyben bekövetkezett. (...) Nem akarom apámnak a jobboldal irányába elcsúszott magatartását tagadni, amely mindössze három évig tartó politikai tevékenységét terheli, de tiltakozom az ellen, hogy őt nyilasnak és fasisztának nevezzék, és tiltakozom a hangulatkeltő kijelentések ellen, melyekkel a hatszázezer magyar zsidó megrázó és embertelen sorsának és kétszázezer magyar katona pusztulásának a felelősségét Nyírő József nyakába akarják varrni."

                            Élet és Irodalom 1989. augusztus 18 Balázsfiné Nyírő Ildikó

 

 

##

 

A kommunista érában főnyilast csináltak belőle.

Mert ahol az egyik megszálló hatalomba tuszkol egy neki épp nélkülözhetetlen eszmetársat, ott a háború-győztes másik megszálló irodalmi talpnyalói szerint kell bűnbaknak is lenni.

  • Nehogy esetleg épp közöttünk keressék azt… - vigyorogtak össze.

És ráböktek néhány – náluk sikeresebb, olvasottabb – pályatársra, aki „nem a mi kutyánk kölyke”.

Így lett fasiszta író Wass Albert, Nyírő Gyula, és mindazok, kik előrelátóan megírták mi történik majd, ha ők hatalomra kerülnek.

 

Ezzel szemben Nyírő József 1930.- ban írott regényében, az Isten igájában ezt írja:

„Nálam is elmúlt a hősi virtus. Már nem akartam minden áron bevonulni. Az álom elmúlt, de ébredésem csodálatos körülmények között történt meg.

Egyik kora reggel azzal a hírrel vert fel a sekres­tyés, hogy bevonuló katonák szeretnének gyónni, misét hallgatni, de most, mert fél hétkor már indul a vonatuk.

Percek múlva a templomban voltam. Harminc­-negyven öreg katona elözönlötte a szentélyt. Nem ültek be a padokba, hanem szorosan egymás mellett állottak,

mint valami küldöttség. Gyorsan karinget, stólát dob­tam a nyakamba és mellemre borított kézzel siettem a gyóntató székhez. Az előlálló deresfejű katona egy in­téssel megállított,

  •  Csak én akarok gyónni . . . De itt, nyilváno­san . . .

- De uram! — lepődtem meg. — Ezt nem lehet. A nyilvános bűnvallást az egyház már századokkal ez­előtt megszüntette.

A népfölkelő keserűen, fölényesen elhúzta a száját.

  •  Azzal én nem törődöm. Én nemcsak a magam, hanem az ittlevő társaim nevében is gyónni akarok.  Megbíztak vele.

— Úgy van! — dünnyögték a katonák.

— Lehetetlen dolgot akarnak az urak, — tehetetlenkedtem és élesen, kutatóan végignéztem, hogy nem részegek-e, vagy bolondok. Egyet se ismertem közülük és hátha egész éjjel mulattak keserűségükben és most valami istentelen tréfára készülnek. A katonák azonban szomorúan, meghatottan állottak, egyik-másiknak már kopasz volt a feje, meglett, komoly, intelligens férfiak­nak látszottak. Igaz, hogy szemeik izgatottan csillogtak és sápadtak voltak.

— Sajnálom — fordultam meg, — de ilyen külö­nös ötletnél nem asszisztálhatok és beléptem a sekres­tyébe.

Egy árva szóval sem marasztaltak, utánam sem néztek. A vezetőjük erre megfordult és kiadta a pa­rancsot.

— Letérdelni!

— Mit akar ez az ember? — aggódtam az ajtóban.

A csoport térdre állott. A vén katona szintén. Sze­rencsére senki sem volt a templomban. A vezető katona feltartotta a fejét és az oltárra nézve, erős hangon be­szélni kezdett.

„Úristen! teljes szivemből szánom és bánom, mert elkövettem azt a nagy bűnt, hogy én is örvendtem a háborúnak! Uszító beszédeket tartottam. Akit csak lehe­tett, a harctérre üldöztem, az ellenséget gyűlöltem, a lel­kemben mindennap elpusztítottam. A hivatalomban há­rom embernek is vállaltam a munkáját, csakhogy minél hamarább a harctéren tudjam őket. A három közül kettő elesett, egy megvakult. Mind a háromnak családja, fe­lesége, gyermekei vannak, akik most a legnagyobb nyo­morba jutottak, mert elpusztult, aki kenyerüket meg­kereste. Én voltam a gyilkosuk . . . Ezek csak azok, akikről tudok; de ki tudja hányan vannak, akiket sza­vaimmal, cselekedeteimmel, írásaimmal a frontokra ül­döztem, hogy széttépett testtel és élettel növeljék a hulla­hegyeket. Senkihez könyörülettel nem voltam. Az öz­vegyektől, árváktól sajnáltam azt a pár korona segítsé­get is, amit kaptak, csakhogy több jusson a háborúra. Az utolsó falat kenyeret is elvettem volna, csakhogy ölni és győzni tudjunk.

  •  Csak ezt bocsásd meg nekem, Te Jóisten, mert ilyen lelkiismerettel nem birok a szenvedő katonák közé menni . . .
  •  Szánom és bánom, hogy örvendtem a háború­nak! . . . "

A nagy nehéz katona sírt, orcáján, tömött bajszán ragyogtak a könnyek. Mint utólag megtudtam, társait csak azért hívta, hogy legyenek tanúi a különös bűn­vallomásának. Eleinte kíváncsian hallgatták, de aztán egymásután rázkódtak meg a veszedelmes szavak igaz­ságától. Ábrázatuk elváltozott, szájuk, elfehéredett és mintegy villámsújtottan merevültek meg lelkiismeretük­nek agyukba világosító vádjai alatt.

Észre sem vettem, mikor hallgatott el az öreg ka­tona, csak néztem a különös, magába mélyedt csoportot, szédülve a váratlanul jött súlyos benyomásoktól és szólni sem tudtam, mikor felegyenesedtek térdeikről és tántorogva kidörömböltek a templomból.

— Utánok szaladok és visszahívom, — jutott az eszembe, de aztán csüggedten letettem róla. Sokáig gon­dolkodtam a sekrestyeajtóban, majd nesztelenül oda­mentem én is az oltárhoz, rárogytam a lépcsőkre és ha­lottfehéren én is felkiáltottam:

— Úristen! Teljes szívemből szánom és bánom,

hogy én is örvendettem a háborúnak! . . .

 

Aki pedig lefasisztázza ezt az írót, azzal nincs beszélni valónk.

 

 

 

 

***

Megjelent munkái

  1. Jézusfaragó ember (elbeszélések, Budapest, 1924)
  2. A sibói bölény (regény, I – II., Kolozsvár, 19261929)
  3. Isten igájában (regény, Kolozsvár, 1930) [1]
  4. Kopjafák (elbeszélések, Kolozsvár, 1933)
  5. Uz Bence (regény, Székelyudvarhely, 1933) [2]
  6. Az én népem (regény, Budapest, 1935)
  7. Székelyek (novellák, Kolozsvár, 1936)
  8. Havasok könyve (elbeszélések, Budapest, 1936)
  9. Júlia szép leány (színmű, Budapest, 1939)
  10. Madéfalvi veszedelem (regény, Budapest, 1939)
  11. Halhatatlan élet (regény, Budapest, 1941)
  12. Az elszántak (elbeszélések, Budapest, 1943)
  13. Néma küzdelem (regény, Budapest, 1944)
  14. A zöld csillag (Madrid, 1950)
  15. Íme az emberek (Madrid, 1951)
  16. Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952)
  17. A megfeszített (irodalmi filmforgatókönyv, Youngstown, 1978?)
  18. Leánykérés a havason (Elbeszélések. Pomogáts Béla bevezetőjével, Budapest, 1989)
  19. Áldoztatás a havasban (Elbeszélés, Agape minikönyvek sorozat, Novi Sad, 1991)
  20. Havasi tragédia (elbeszélésék, publicisztikai írások, Budapest, 1995)
  21. A Megfeszített : drámák és misztériumjátékok (Budapest, 1999)
  22. Hull immár a fenyőtoboz : válogatott novellák (Marosvásárhely, 2003)
  23. Máté, a kutya (Sorozatcím: Magyar írók állattörténetei. (Budapest, 2008)
  24. A csillagig érő emberek : száztíz elbeszélés (Budapest, 2009)

Műveiből készült filmek

  1. Uz Bence (1938) magyar film, rendezte Csepreghy Jenő. 73 perc. Főszerepben: Jávor Pál.
  2. Emberek a havason (1941) magyar film, Rendezte: Szőts István. 103 perc. Főszerepben: Görbe János, Szellay Alice (A film 1942-ben Velencében művészeti díjat nyert.
    2000-ben a magyar filmkritikusok titkos szavazással az évszázad 12 legjobb magyar filmje közé választották.)

Szervezeti tagságai

  1. A Európai Irodalmi Társaság magyar tagozatának tagja (1942)

Díjai

  1. Corvin-koszorú (1940)
  2. Magyar Örökség díj (2002)

2015. október 10.

BML

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap