A székelyek apostola (Nyírő)

Szerkesztő A, k, 10/16/2018 - 00:14

 

 

 

Sándor bá', az éltes góbé terebélyes diófájanak árnyékában üldögélvén ippeg új pipaszárat farigcsált magának, mikoron unokája hazasirült a parókiáról, és jókedvű rikkantással hozzájaszaladott.

- Aggyisten, nagyapó!

- Fogadjisten, Máté fiam - biccentett az öreg, fel sem pillantva a dolgából. - Ülj le cseppet! Miről tanultatok ma a hittanon?

- Az apostolokról.

- Mindegyikről?

- Tizenkettőről.

- Ejszen kezdetnek elég annyi is...

A tizenéves unoka okos fénylésű, nagy, diószín szemei kíváncsian villantak fel.

- Mér', tán volt több is?

- Hát ott van mindjárt tizenharmadiknak a székelyek apostola... - morogta sejtelmesen a nagyapa, miután jó nagyot ráfútt a pipaszárra, hogy eltüntessen egy makacsul megragadott forgácsot.

- Székely apostol?! Róla ugyan árva szót se' ejtett a tisztelendő atya.

- Nem baj. Ejtek én, ha akarod...

- Akarom hát, hogyne akarnám!

- No, akkor ügyej ide! A székely apostolt Nyírő Józsefnek hítták, és innét nem messzi, Székelyzsomboron született, mégpedig az Úr ezernyolcszáznyolcvankilencedik esztendejében, július hó tizennyolcadik napján, az ottani elemi iskola igazgatójának fiaként.

A gyerek eltátotta a száját a meglepetéstől.

Sándru nyomott egy barackot unokája fejére, majd folytatta mondókáját.

- Ez a József aztán felcseperedvén, a székelyudvarhelyi katolikus gimnázium kijárása után, a gyulafehérvári papi szemináriumba ment. Ott kezdett el írogatni.

- Mit?

- Novellát, elbeszélést... No, de csitulj, későbben rátérek ezekre! Előbben tudd meg, hogy ezerkilenszáztizenkettőben, bécsi tanulmányai után szentelték pappá. Nagyszebenre települt át, hol hitoktatóként dolgozott az állami gimnáziumban, majd aztán kilencszáztizenöttől Kide község plébánosa lett.

- Honnét tudja ezt, nagyapó?

Az öreg megmérgesülve mordult fel;

- Hát az érdekel, hogy honnét, vagy az, hogy mit?!

A fiúcska megilletődötten behúzta nyakát. Eltelt vagy három-négy hiszekegynyi idő...

- Nyírő az első világégés múltán a megroskadó Magyarhon nyűgét-bajait látván igencsak nekikeseredett, hite is megrendült az isteni igazságban, hát tizenkilenc őszén elvetette a papi reverendáját. Későbben megházasodott, feleségül vett egy Bedő Ilona nevezetű fehérnépet, és molnárként kereste a kenyerét.  Ezen éveit aztán az Isten igájában című regényében meg is írta volt. Kilencszázhúszban a Zord Idő, a Napkelet meg az Ellenzék folyóiratok novellapályázatát is megnyerte, és eme sikerek végett csakhamar felhagyott a molnárkodással, úgy biz' a!  Huszonháromban családostul Kolozsvárra költözött, ahol is az Újság című lapot szerkesztette. Elébb Paál Árpád és Zágoni István szerkesztőtársakkal megalapította az Erdélyi Szépmíves Céh nevezetű irodalmi műhelyt, majd huszonhatban a Helikon Íróközösséget is, azt többiek között Tamási Áronnal, Reményik Sándorral. Benedek Elek írótársaságának munkájában is részt vett,  hogy eljuttassák a friss erdélyi magyar irodalmat a falvakba. Járt minálunk is.

- Igazán?

- Mondom! Ha jól emlékszem, akkor huszonnégyben adták ki első önálló kötetét, az elbeszéléseket tartalmazó Jézusfaragó embert. Ebben, és a második kötetében, a Kopjafákban már jól kirajzolódnak a jellemző írói jegyi. Hatással vannak reája a balladák. Elbeszélései tömörek, témájuk gyakorta szomorú, fajdalmas, és persze mindig erős nemzetiességgel átitatott. A mifajtánk, a székelyek szellemét, lelkét igyekezett megragadni. Sorsunkat setétnek festette, gyakran írt a kiszolgáltatottságunkól, erőszakkal elvett életekről, ám a nehézségek ellenére hősei megőrizték méltóságukat, és kellőn erősek maradtak.

-  Nagyapó, néked van tőle könyved? - hangzott az önkéntelen közbekotyogás.

- Mind.

- Adsz-é?

- Elsőnek az Uz Bencét. Szeretni fogod. De had' folytassam. Ilona asszony harmincegyben örökölt egy birtokocskát. Nyírő mesmeg gazdálkodni kezdett, bár az Erdélyi Helikonban, ami akkoron a romániai magyar irodalom legismertebb lapja volt, továbbrai is rendszeresen megjelentek írásai. A Havasok könyvében a székelyföldi természet vad szépségét, összhangját is megjeleníti a maga sajátos, lenyűgöző módján. Mint mondottam volt, elébb az Uz Bencét adom kezedbe, de ott a ládámban a többi is, Az én népem,  a Halhatatlan élet, A sibói bölény, a Madéfalvi veszedelem, a Néma küzdelem. Az otthonában idegenné ítélt magyarság, az öntudatos, nyomorúságában is büszkének maradt székelység kínját-baját vetette papírra. Azt tudhatod, hogy a harmincas években Bukarest igen-igen szigorúan bánt az erdélyi magyarsággal, roppant örvendtünk hát a második bécsi döntésnek. Nyírő tagja is lett annak az erdélyi képviselőcsoportnak, melyet Teleki hívott az országgyűlésbe. Sokszor szólalt fel az erdélyi magyarság, különösen a székelyek oktatási ügyeinek rendezésée érdekében. Gyakorta írt politikai cikkeket is, és a nemzetvédő Magyar Erő képes hetilap szerkesztője lett. Utólag szemére vetik, hogy jelen volt a soproni nyilas országgyűlésen, de arról kevés szó esik, hogy nem volt párttag. Könnyű annak ítélkezni, ki nem élt itt akkoron... Akárhogy is, műveiben nincsenek olyan eszmék, ítéletek, amelyek miatt nácizmussal, fasizmussal lehetne vádolható.  Az elvesztett háború után feleségével Németországba volt kénytelen menekülni. Ötvenben Madridba utazott, ahol megszervezte a menekült magyarok irodalmi életet. Hispaniában két regényt és két drámát írt meg, a regények, A zöld csillag és az Íme, az emberek, a menekülttáborok reményvesztett világát mutatják bé.

- Azok is megvannak?

- De meg ám! Persze a háború után évtizedekig nem jelenhetett meg könyv Nyírőtől...

- Sejtem, miért.

- Ötvenhárom október tizenhatodikán gyors lefolyású tüdőrák vitte el. Haldokolásában egy fiatal magyar orvosnak tollbamondta még A túlvilág küszöbén című imáját... A székely apostol újratemetése nemrégiben komoly feszültséget okozott Románia és Magyarország és között. A székely nép krónikásának műveire kilencvenes években kezdtek újfent felfigyelni, az újratemetés körüli vitákban azonban csak az élete utolsó szakasza kerül szóba, a negyvenes évekbeli jobbratolódása, a nyilasokkal vállalt szimpátiája emlegettetik fel. Az Anyaországban szerepel az új Nemzeti Alaptantervben, de eme döntést a Magyartanárok Egyesülete bírálta volt, mivel Nyírőt, Wass Albertet és Szabó Dezsőt nemzeti radikálisoknak mondják, és életműveik kapcsolódási pontját a munkásságukban megjelenő antiszemitizmusban látják. Márpedig ez, édes fiam, akkora eszement baromság, mint maga az Istenszéke! Bizonyos vagyok benne, hogy olyanok kárálnak ezekről az írókról, kik egy árva sort se olvastak tőlük soha!

- Ejszen biz' én elolvasom mindenikük könyveit, Isten úgy segéljen! - röppenette a gyermek lelkes kurjantásat a diófa lombjai közé, mire nagyapja elégedett mosolygással bólintott.

- Azt jól teszed, fiacskám! Nőljél nagyra!

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap