Az én Székelyföldem független és szabad, területe a szívem határain belül van, ahova csak azok léphetnek be, akik tetteikkel kiérdemelték a megbecsülést és lábnyomaiktól nem sorvad el a táj. Erre a földre – idegenek által bizonyítottan - többezer éves telekkönyvem van, a tatárlaki agyagkorongok révén, amelyeken három rovásjel is igazolja tagadhatatlan személyazonosságunkat és legfőképpen azt, hogy tökéletes írással rendelkeztünk már akkor, 7500 évvel ezelőtt, minden áltudományos híresztelések ellenére. Itt egy ősi nép utódai élnek, akik bár gyávábbak elődeiknél, mégis...
A végtelen magasban,
mégis mélyen,
valahol szívem határán belül
van a Székelyföldem:
ahonnan agyagkorongok
rovásjele üzen,
ahol több ezer éves
a telekkönyvem,
ahol a madár sem jár
és ritkán van nyár,
ahova jönni csak annak szabad,
akinek lábnyomától
a táj el nem sorvad,
akitől nem kapok pofonokat,
sem véres
koponya hasogatásokat,
ahol Szárazajta csupán
riasztó álom,
amitől nyugalmam
az ágyban sem találom.
Magyar Irodalmi Lap
Hozzászólás ehhez
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
