Székelykapu állítás

Csata Ernő, h, 12/11/2017 - 00:03

 

 

 

 

 

 

Székelyföldön ünnep egy ilyen esemény, főleg, ha a megyei tanács is felkarolja az ügyet. Már korán reggel jöttek a faragók:
          - Jóska bátyám hoztuk a kaput, ahogy megegyeztünk.
          - Tegyétek le az udvarra és foghatunk is neki felállítani, mert a gödrök már ki vannak ásva a sasoknak.
Régen a gyalog székelyek csak ilyen, galambdúc nélküli, kicsi kaput állíthattak, ma már ki amilyent akar és tud.              - Ti rég felkeltetek nem vagytok éhesek?
          - Eszünk majd, ha befejeztük a munkát.
          - Ha este fejezitek be?
          - Akkor este eszünk, válaszolták röviden a faragók.
          - Ti munkás emberek vagytok, ugyan bizony hányszor esztek egy nap?
          - Hát, eccer-eccer eccer és eccer-eccer eccer se.
          - De egy pohár szilvapálinkát megisztok?
          - Azt nem öntenők a csizma szárába.
          - Ide teszem az üveget az árnyékba és iszogassatok belőle, mikor akartok, csak meg ne részegedjetek.
Aztán mindenki végezte a dolgát, állították a sasokat, döngölték a földet, ki mihez értett és dél felé már állott is a kapu.
          - Mit véssünk a bejárat fölé?
          - Azt, hogy állította a feleségem velem.
Ezzel a faragó elkezdte róni a betűket szép sorban, ahogy szokta.
          - Ezen kívül lesz még valami idézet is?
          - Lesz bizony, - szólt bele Vilma nénje, a ház asszonya – hát a mérnökéknél is van, nálunk mért ne lenne.                  - Mi legyen az?
          - Ott valami olyasmi van, hogy: - akárhol légy otthon légy.
Erre aztán lett egy nagy kacagás, főleg az érettségizett unoka nevetett.
          - Mama, azt Tamási Áron mondta, csak nem éppen így. A mérnökéknél az van írva, hogy: ,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.
          - Valahogy úgy, csak én már ötven éve végeztem az iskolát.
          - Csak azon jár az esze, hogy tudjon parancsolni, - szólalt meg a férje – de a tömörségén még az író is elámulna.
Időközben befejezte a rovást a faragó, de amikor megnézték, hát észrevettek egy kis hibát benne: - az állította szóban mind a két helyen két ,,t” betűt vésett, így az lett belőle, hogy: - állíttotta.
          - No, a rosseb enné meg, szólalt meg Jóska bá, mit lehet most tenni?
Végül az írástudó unoka állt elő egy mentő ötlettel:
          - Az o betűnek kell vésni egy kicsi szárat és akkor az lesz, hogy: - állíttatta.
          - Igen, de mi lesz akkor az értelme? – kérdezte Jóska bá.
Az lesz az értelme, hogy:
          - Állíttatta a feleségem velem, magyarázta Sanyika, az unoka.
          - Nohát, a pokolvar álljon belé! – Mérgelődött Jóska bá – már a templomba vagy a kocsmába se tudok nyugodtan elmenni, rajtam fog röhögni az egész falu. Nem elég, hogy az asszony parancsol, de még a kapura is kiíratom. 

(2012)

   Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap