SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ÉLETE 3/5 (I. (Szent) László király Emléknap)

Sajcz Bandi, h, 07/30/2018 - 00:14

 

 

 

 

 

SZENT LÁSZLÓ A KIRÁLYI TRÓNON.

I.

Géza király halálával ujra megüresedett a magyar trón s ekkor az egész országban szegény és gazdag mind azon óhajtásban egyesült, hogy László legyen a király. A harczosok csudálták vitézségét, a tudósok bölcseségét, a hitbuzgók jámborságát, az alattvalók kegyességét, a szegények fogyhatatlan bőkezüségét, valamennyien pedig alázatosságát, igazságosságát és szeretetreméltóságát. Népszerüsége határtalan volt; benne a magyar nemzet minden erényei fényesen tündököltek annak hibái nélkül; kifejezője, megszemélyesítője volt a keresztény magyarságnak, melynek egyéni jeles tulajdonaival dicsőséget, tiszteletet szerzett. A legenda szavai szerint: »Fénylik vala minden mennyei szeretettel, bölcseséggel, kegyességgel és Szentléleknek malasztjával, mint az égen való fényes hajnalcsillag.«

A Gondviselés nemcsak lelkileg, de testileg is királyságra teremtette Lászlót. Géza halálakor László mintegy harmincz éves volt s külsejére olyan vala, aminőnek a középkori felfogás a királyt elképzelte. Szabályos szép piros arcza, a magasnál is magasabb daliás termete, erőtől duzzadó izmos karjai, barátságos tekintete, kellemes hangja, mindenkire jó hatással voltak s valóságban mutatták azon eszményt, melyet a középkori ember a királyról alkotott. Miként a legenda mondja: »Csak szépsége is királyságra méltó; nem elégszik senki reá nézni.«

László a dicsőséget, hatalmat nem kereste, a nemzet azonban csak őt akarta a királyi trónon látni, melyre valóban királyi tulajdonaival oly méltóvá tette magát, azért »mind kegyes kéréssel, mind szükséges kényszerítéssel választák királylyá.« László meghajolt a nemzet akarata előtt, elfogadta a koronát 1077. s jelleméhez és multjához hiven »a királyi méltóságot nem abban kereste, hogy első legyen, hanem hogy minél inkább használjon.«

A szokásos koronázó helyen, Székesfehérvárott a Boldogasszony templomában történt meg László koronázása az egész nemzet örvendezése között. Szent István nagy művét, az egész nemzetnek szivben, lélekben a keresztény vallásra való térítését ő fejezte be teljesen. I. Endre király alatt, valamint szent László atyja I. Béla király alatt az országban még elég nagy számmal voltak, kik a pogánysághoz szitottak s mindkét király alatt nyilt lázadásban tört ki a pogányság. Az akkor eláradt bajokért, különösen a német császárok azon törekvéséért, melylyel Magyarország önállóságát akarták megszüntetni, sokan tévesen a keresztény vallást okozták; László király e tévedést eloszlatta. A haza javáért munkálkodó s a nemzeti szabadságért élet-halálra kész hazaszeretet és a keresztény vallás iránt lángoló buzgalom benne oly szépen egyesült, hogy az igazi keresztény magyar hazafinak minden időkre példányképe marad. »Boldog nemzet, dicsőséges nép az, melyben ilyen fejedelem támadott vala!«

Szent Lászlónak első dolga volt, hogy a pártviszályoktól sokat szenvedett ország nyugalmát helyreállítsa s a béke áldásaiban azt felvirágoztatván, alattvalóit boldoggá tegye s a magyar névnek a külföld előtt is tekintélyt és tiszteletet szerezzen. A szelidség, kegyesség minden eszközét felhasználta, hogy Salamon rokonát békére birja. Salamon még mindig a pozsonyi várban volt és sógorától IV. Henrik német császártól várt segítséget, melylyel a trónt visszaszerezze. Henrik császárnak azonban saját országában is sok baja volt ekkor. Szentségárulásai és másféle bünei miatt VII. Gergely pápa egyházi átok alá vetette, a németországi urak pedig az egyházból kiátkozott embert nem akarták uralkodójuknak tisztelni, azért az 1077. márczius 15-én IV. Henrik ellen megválasztották Rudolf sváb herczeget uralkodójukká. Henrik és Rudolf között háborura került a dolog s László királyunk Rudolfnak fogta pártját és segítséget is küldött neki. Rudolf és László között a szövetség még bensőbb lett akkor, midőn 1079. László feleségül vette Rudolf leányát Adelheidet. Lászlónak e házasságából egyetlen leánya született, Piroska, a ki felnövekedvén a görög császár nejévé lett.

IV. Henrik gonoszságában mindig tovább ment s utóbb már fegyveres erővel indult a pápa ellen. Látta ekkor Salamon, hogy Henrik sógorától már segítséget nem nyerhet s látta azt is, hogy ez országban egy szivvel-lélekkel mindenki csak Lászlót akarja királyul s látta azt a rajongó szeretetet, melylyel a vitéz, szent és kegyes királyt az egész nemzet körülvette: hajlandó volt a kibékülésre és elismerte Lászlót királyul. László Salamon számára nagy évdíjat s királyi tartást rendelt, hogy állásához méltóan élhessen. Salamon azonban nem volt hosszu ideig békében; titokban László király »ártatlan vérének veszedelmére« kezdett törekedni s orgyilkos által akarta megöletni. László e miatt elfogatván őt a visegrádi várba záratta, hol fogságának emlékét fentartotta azon torony neve, melyet a nép Salamon tornyának nevez. László király szüntelen imádkozott vétkes rokonáért, hogy térjen vissza Isten törvényére és »vetné le haragját.«

Salamon az 1083. év elején jutott fogságba, de még ugyanazon évben visszakapta szabadságát. Egy csodás és az egész országra rendkivül örvendetes esemény szolgált erre alkalmul. »Eljött az idő, hogy a világ megtudja, mily kegyelemben részesíté a magyar nemzetet a Gondviselés István király személye által.« VII. Gergely pápa István királyt, a nemzet apostolát a szentek sorába iktatta s elrendelte, hogy koporsóját fel kell nyitani s holttestét fel kell venni.

László király maga köré gyűjté az ország főpapjait, főurait és bölcseit s velök tanácskozott az országos nagy ünnepély megüléséről. Az egész országban három napon át böjtöt tartottak s a királylyal és püspökökkel temérdek nép sereglett össze Székesfehérvárra, hol szent István király hamvai nyugodtak. A böjt végeztével a király és a püspökök lementek a templom sirboltjába, hogy szent István koporsójának kőfedelét felnyissák, azonban bármennyire erőlködtek is, azt semmikép sem tudták megmozdítani. Mindnyájan megdöbbentek e szokatlan tüneményen s nagyon tünődtek, hogy mi lehet annak az oka. Ekkor egy Caritas nevü apácza, ki a bakony-somlai kolostorban lakott és szent élet hirében állott, tudatta László királylyal, hogy mennyei jelenése volt és addig hasztalan próbálják a koporsót felnyitani, mig Salamont a fogságból ki nem bocsátják. Sietve küldött László Visegrádra Salamon szabadon bocsátása végett, hogy ő is részt vegyen a nemzet nagy örömében. Azalatt ujabb három napi böjtöt tartottak s midőn az augusztus 19-én bevégződött, azon napon este vecsernyén a király és megszámlálhatatlan nép volt a templomban s szent István sirjánál imádkoztak. Egyszerre csak elkezdődtek a csodajelek a templomban. Egy gyermek, ki már 12 éve sem kezét sem lábát nem tudta mozdítani s kit szülei szent bizalommal telve hoztak a templomba, hirtelen visszanyerte tagjai használatát. Határtalan lelkesedés ragadta el a jelenlevőket s örömükben sirva hangosan magasztalták Istent végtelen jóságáért.

Egymásután annyi csoda történt akkor »mintha a napok ujultak volna meg a melyekről az Üdvözítő mondá keresztelő szent Jánosnak: a vakok látnak, a sánták járnak, a siketek hallanak, a bélpoklosok megtisztulnak, a csonkák visszanyerik tagjaikat, az inaszakadtak meggyógyulnak.« Az örvendező nép egész éjjel a templomban virrasztott s imádkozott. Augusztus 20. reggel az ünnepélyes mise után felemelték a követ, mely szent István koporsóját fedte, »most már oly könnyen, mintha sulya sem volna.« A koporsóból kivették a szent király csontjait s épségben maradt áldó jobb kezét. A szent jobb tiszteletére utóbb László király kolostort építtetett s apátságot alapított Biharban. Ebben őrizték sokáig szent István e drága ereklyéjét, mely ma Budán van.

Szent László király az ország felzavart nyugalmát, békéjét és jólétét nemcsak az által törekedett helyreállítani, hogy Salamonnal kibékült, hanem azonnal trónra lépése után igazságos és jó törvényekről is gondoskodott. Salamonnak pártoskodással tele uralma alatt a közbiztonság az országban teljesen megrendült. Erőszakoskodás, tolvajlás, csalás hatalmasodott el mindenfelé. Telve volt az ország kóborló tolvajokkal, hatalmaskodó urakkal. László király erős kézzel vette kezébe a kormányt. Azonnal országgyülést hivott egybe Pannonhalmán s ott megalkották ama törvényeket, melyek a magyar törvénykönyvben manap is megvannak s László király igazságos és erélyes kormányzásának maradandó emlékei.

A pannonhalmi országgyülés törvényei az országban eláradt bajok és visszaélések megszüntetését czélozták. »Legkegyesebb királyunk László idejében mi a pannoniai ország összes főemberei a Szent hegyen gyülést tartottunk s módját kerestük, hogy mikép akadályoztassanak meg a gonosz emberek törekvései« - igy kezdődik a pannonhalmi országgyülés határozatainak bevezetése. Eme törvényeket itt nem részletezzük, csak általános jellemzésül említjük fel, hogy szigoruan büntették a gonosztevőket, a rendbontókat s a szigoru és igazságos büntetés nemcsak az egyszerü embereket sujtotta, ha büntényt követtek el, hanem az ország legmagasabb tisztviselőit is büntette, ha hivatalukban igazságtalanok és álnokok voltak. Az erélyes és igazságos király őrködött a törvények felett s szeme meglátta a bünt mindenütt és nem engedte, hogy tévutra vezessék s a törvényeket kijátszák.

Rövid idő alatt helyre is állott az országban a rend, igazságosan folyt a kormányzás, biztosságban volt az emberek élete és vagyona, a nép jóléte folyton emelkedett. »Egész Magyarország oly rendben és gyarapodásban virágzott, hogy szent István király idejétől fogva törvényben, szabadságban, vagyonosságban soha oly jelesen nem ragyogott.«

 

II.

László király szeretetteljes bánásmódja, a fehérvári csodás események látása, melyek mindenkire nagy hatásuak voltak, Salamon lelkét nem indították meg. Szivében az önzés és gyülölet még mindig megmaradt s csak alkalmat keresett, hogy kitörjön. Először Németországba futott s midőn látta, hogy onnét fegyveres segítséget nem kap, a haza ellenségeihez, a pogány bessenyőkhöz vagy kunokhoz ment, kik egyszer már betörtek az országba. Salamon megtagadva királyi származását, hazaszeretetét, becsületét a pogány besenyő vezért Kötesket rábeszélte, hogy támadja meg Magyarországot s azt igérte, hogy az ország keleti részét, Erdélyt átadja neki, leányát pedig nőül veszi. Kötesk elfogadta Salamon ajánlatát s 1085. ugyanazon az uton, melyen tizenhat évvel azelőtt, a vad, száguldozó csapatok ujra bejöttek Magyarországba s a Szamos és a Tisza mindkét partján levő vidéket egész Borsodig s a Nyirség alsó részéig kirabolták és feldulták.

László ellenök sietett s apróbb csatázások után a Nyirség északi részén nagy ütközetet vivott velök s a rablók »összetörének szine előtt« és »mint a faggyu a tüz ellenében ugy elolvadának ő előtte és nagy diadalmat vőn rajtok.« Salamon király és Kötesk futva menekültek ki az országból. Nagy hadi zsákmány jutott szent László birtokába s a kegyes király ebből »sok ajándékokat osztogata az egyházaknak« és hálából »rakata egy szentegyházat ur Istennek tisztességére.«

Ekkor alapította a nagyváradi püspökséget is, hol korábban már szép templom és prépostság állott szintén az ő kegyes bőkezüségéből.

A néprege utóbb számos csodálatos eseményt kapcsolt szent László eme győzelméhez is, bizonyságul arra, hogy későbbi időkben, a következő századokban is mily szivesen foglalkozott népünk képzelme a nagy és szent király emlékével, kit már életében csak kegyes királynak neveztek. Az ő nevével hozta összeköttetésbe a hegyekben fakadó forrásokat, melyeket a néphit szerint az ő könyörgésére fakasztott Isten, hogy seregei szomjukat olthassák, a sziklák mélyedésein az ő lovának patkónyomait vélte feltalálni s róla nevezte el azon helyeket, melyekre a szent király életéből csak némi homályos hagyomány vonatkoztatható volt.

Abaujmegyében, Jászó-Debrődön él az egyik ilyen néprege. A falu határában egy bő vizü forrás van, melyet a nép szent László kutjának nevez. A rege azt beszéli, hogy midőn László seregével ott járt s a szomjuságtól elcsigázott katonái kinjukban feljajdultak, a szent király imádkozott magában s lova patkójának helyéből azonnal viz fakadt föl. S még több ilyféle regét kapcsolt a néphagyomány szent László emlékéhez, annak jeléül, hogy a nagy királyra mindenkor szivesen gondolt.

Salamon királynak szintén regés sorsát említjük itt még fel. Midőn az országból menekülni kényszerült, a bujdosó király mindinkább mélyebben sülyedt erkölcsileg. Rabló besenyő csapatokhoz csatlakozott s azokkal Görögországba ment. A görögök azonban elüzték a rablókat s a ki nem menekülhetett el, azt megölték. Salamon is az elveszettek között volt. Az egyik régi hagyomány azonban máskép adja elő a dolgot. E hagyomány szerint Salamon a menekülők között volt s midőn társaival egy nagy erdőhöz érkezett, a hányt-vetett életü király lelkében itt szent elhatározás fogamzott meg. Társainak azt mondá, hogy pihentessék kissé lovaikat, ő mindjárt vissza jön s letéve pajzsát eltünt az erdőben, hogy soha többé vissza ne térjen. A kegyes hagyomány azt tartja róla, hogy remetévé lett s egész életét zarándoklásban, böjtölésben, imádkozásban töltötte el. »Érezve a legirgalmasabban fenyegető Isten kezét, elkövetett tetteinek emlékére feljajdulva, vétkeit szive törődésével és vezekléssel megbáná.« Isztria félszigetén Pola város közelében egy vadon erdőben remetéskedett. Mint remete még egyszer eljött Magyarországba, látni akarta egykori hazáját mielőtt az örökös hazába költöznék, látni akarta szent Lászlót, kit egykor gyülölt. Utközben senki által fel nem ismerve zarándok ruhában érkezett Székesfehérvárra Nagyboldogasszony ünnepére s ott a templomajtóban a koldusok között foglalt helyet. A mise végeztével a kegyes László király a templomból kijövet szokása szerint maga osztogatta az alamizsnát az egybegyült szegényeknek. Midőn Salamonhoz ért egy forró könnycseppet érzett a király kezén, figyelmesebben nézett a koldusra s felismerte benne rokonát Salamont, ez azonban a nagy néptömegben hirtelen eltünt. Hasztalanul kerestette őt azután a kegyes király, többé nem lehetett megtalálni.

Salamon polai magányában fejezte be vezeklő életét és szent hirében halt meg. Az egykor koronát viselt szent életü remetének emléknapját a polai egyház emlékezetet tulhaladó régi időtől fogva október hó 29-én tartja meg.

A besenyők legyőzetése és az ország békéjének helyreállítása után a kegyes László király, mint a római katholikus egyház hű fia és igazi buzgó katholikus, nemcsak alattvalóinak adott minden tettében istenes szent példát, hanem hitéhez való ragaszkodását a külföld előtt is megmutatta. IV. Henrik császár büneiben megátalkodva VII. Gergely pápa ellen fegyveres néppel indult Romába s az aggastyán pápa csak nagy nehezen tudott előle menekülni. A szentéletü pápa számkivetésben halt meg 1085. Felváltotta őt szent Péter székén III. Viktor pápa, kit a császár szintén üldözött s nem is akarta őt pápának elismerni. Németországnak jobb érzésü emberei 1087. Speierben gyülést tartottak s László királyunk ide követeket küldött s a pápával is tudatta, hogy ő az anyaszentegyházhoz hű marad s az egyház fejének védelmére huszezer magyar lovast ajánl fel. Ily módon mutatta ki a mi szent királyunk, hogy az egyház védelméért, ha kell, kész fegyvert is fogni.

Németország jobb érzésű vallásos lakósai bámulattal voltak eltelve Magyarország szent és dicső királya iránt, kinek jámborsága, vitézi hirneve, kormányzói bölcsesége, páratlan igazságszeretete, fogyhatatlan kegyessége alattvalóinak örömét és boldogságát képezte. Méltán felmerülhetett a németeknél is az óhajtás romlott császáruk IV. Henrik helyett ily nagy és nemeslelkü uralkodót látni a trónon s talán innét származott ama hagyomány is, melyet némely későbbi magyar krónikákban találunk, hogy Lászlót a német fejedelmek felkérték a császári korona elfogadására, de ő azt szerényen elutasította, »mert csak magyar akart lenni«, csak hazájának akart minden erejével szolgálni.

László király magánéletében is épen ugy mint nyilvános tetteiben szent és buzgó kereszténynek mutatta magát. Amily hive volt a római kath. hitnek a magánéletben, épen oly bátor hive volt a nyilvános életben is és aminőnek külsőleg mutatta magát, ugyanolyan volt bensőleg is. Miként fiatal korában nem vágyódott szive a földi kincsek után: épen ugy nem ragaszkodott azokhoz a királyi trónon sem. Szent László legendája kiválóan magasztalja az ő bőkezü adakozásait, »mert valamennyi egyház és kolostor gazdagodott az ő alamizsnáival«, kifogyhatatlan volt a szegények iránt való jótékonysága, kiknek személyesen osztogatta az alamizsnát, »mert nagy és bőkezü vala, dicsőséges neve szerint.«

Az ország gondjaitól üres óráiban legkedvesebb foglalkozása volt az imádság. Királyi fény és gazdagság volt előtte s ő a kényelem és a gazdagság használata helyett önmagát sanyargatta. »A bőjtöt és imádkozást szüntelen gyakorolja vala. Népe büneit siratja és szive oltárán magát Istennek élő áldozatul felajánlja vala.« Szabad idejében sokat van a templomban, sőt még akkor is, »hogy ha az éjjeli virrasztások és hosszasabb imádkozások miatt el talált fáradni, nem keres vala kényelmes ágyat, hanem az egyházak tornáczaiban pihen vala egy keveset«. A szentéletü királyt Isten már életében csodákkal tüntette ki. Igy midőn »egy éjtszaka szokása szerint a váradi monostorba mene, hogy imádkozzék s történt, hogy amint sokáig elmélyedt az imádkozásba, komornyikja, ki künn várakozik vala rá, elunván a hosszas várakozást, fölkele és betekinte és látá, hogy ura megdicsőült testével csudálatosan a levegőbe emelkedett; a szent férfiut, bár még e testben él vala, a test sulya nem nyomta le, hanem érdemeinek felsősége a mennyei polgárok társaságába emeli vala.«

A kegyes szivü és nagytekintélyü királyt bizalommal keresték fel ügyes-bajos dolgaikban nemcsak saját alattvalói, hanem még a külföldi fejedelmek is. II. Boleszló lengyel fejedelem kénytelen volt Lengyelországból menekülni. László király nagy szivességgel fogadta földönfutóvá lett rokonát s nemcsak vele éreztette kegyességét, hanem fiával is, mert midőn Boleszló meghalt, árván maradt kiskoru gyermekét, Micziszlavot, László atyai gondossággal és szeretettel neveltette s a gyermekből csakugyan oly kitünő erkölcsü ifju lett, hogy ritkitotta párját. Hasonló kegyességet mutatott a szent király minden rendü és rangu ember iránt, ki nehéz körülményeiben hozzá fordult.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap