Szent László király üzenete Somogyvárról a jelenkori magyarságnak

Bakay Kornél, v, 07/29/2018 - 00:08

39 évvel ezelőtt, 31 éves koromban ősöm üzent: add fel fővárosi otthonod, akadémiai kutató intézeti munkahelyed, hagyd el barátaidat, megszokott környezetedet s menj László király első sírjához. De hiszen azt sem tudjuk, hol keressük a sírt ! 

Az írott források arról beszélnek, hogy a somogyvári bencés apátsági templom területén kell azt keresni. S miért éppen ott ? Azért, mert  I. László király nagyapjának a székhelye és vára állott itt egykoron. Ki volt az ő nagyatyja ? Maga  Koppány herceg ! Koppányt én a források Szár (Calvus) Lászlójával azonosítom, akinek testvére volt Vászoly s fiai voltak: András, Béla és Levente, amint a magyar krónikák is állítják.

I. Bélának  fiai: Géza, László  és Lampért. I. László királyt talán 1040-ben a lengyel Ricséza szülte, mégis  az Álmos-Árpád-dinasztia  (819-1301) legnagyobb uralkodója lett, akiben maradéktalanul tovább élt a magyar örökség, amint azóta is, a 22-25 nemzedék javának a tudatában tovább él az ősi örökség. Mert tudatunkat és cselekvéseinket meghatározó erők zöme a génjeinkben hordozott örökség !

László király élete és uralkodása csaknem ezer év távlatában van mitőlünk, mégis üzen nekünk, mégis tud hozzánk szólni s a ránk hagyott örökség minden szavát kőbe kellene vésnünk.

A jó uralkodónak a hatalom gyakorlására alkalmasnak  (ideoneus) kell  lennie s ez sokszor fontosabb a törvényességnél (legitimitas). Ő erre is példát adott. Mivel 1077-ben  a magyar Szent Koronával megkoronázott királya ((Salamon, I. András király fia)  volt az országnak, László herceg elfogadta ugyan a királyságot, de a koronát  Salamon életében nem tette a fejére, hanem maga előtt vitette  párnán ! Azt tartotta, azt érezte, hogy őt maga Jézus Krisztus koronázta meg, segítette a hatalomba, ám arra  nincs joga, hogy a Szent Koronát ő is a fejére tegye. A magyaroknak csak egy koronás királya lehet.

Hitte és vallotta: nomen regis est nomen  officii, non naturae ! Azaz: a király neve  tisztség és nem  természet dolga ! Az emberi természet önző és gyarló, az isteni officium azonban a múló emberi fölé emeli a kiválasztott uralkodót. Aki tehát a hatalmat gyakorolja, annak   méltónak (dignum) és hasznosnak (utilem)  kell  lennie  mások javára. A nép  a haza  (patria) javára !

Bár uralkodni, hatalmat gyakorolni bűn nélkül nem lehet, csakis az birtokolhatja a hatalmat, akinek  erényei  is vannak. Melyek a legfontosabb erények ?

Az első a  hit (fides !), a második a  szeretet  (caritas), a harmadik a  türelem (patientia),          majd következik az igazságosság (iustitia), a kegyesség  (pietas), a nők tisztelete, a szegények, az elesettek gyámolítása. De  mindezt erő által, ám lovagiasan kell végrehajtani. Egy szóval: aki a nép, az ország élére áll, annak  tiszta, egyenes életet (recta vita) kell élnie.

A legfontosabb  mindig a  haza  (patria), az ország  (regnum) érdeke. Ezen belül is a legeslegfontosabb a Haza  függetlensége (suverenitas). Szent László király egész uralkodása alatt  egy pillanatra sem ingott meg ebben a tekintetben. Ha kellett  szembeszállt  VII.Gergely pápával is ! Ezért kapta meg a defensor et athleta patriae címet. Ő lett a haza védelmezője és atlétája.

Szent László király nagyon jól tudta, hogy hiteltelen a jelen és kilátástalan a jövő a Múlt megbecsülése és tisztelete nélkül. Ezért vállalta Atilla nagykirály örökségét, ezért  vallotta magáénak a csodaszarvast, ezért küzdött a pogány kunokkal, ezért avattatta szentté  István királyt, őseinek (Koppány és Vászoly)  megsemmisítőjét, ezért parancsolta meg udvari papjainak, hogy  István király legendáit úgy állítsák össze (1083-ban), hogy mindenki számára  világossá váljék: Szent István király ország- és korona-felajánlása nagyobb súlyú, mint a pápaság hatalma. Mária öröksége (hereditas Sanctae Mariae), a magyar Boldogasszony oltalma felülmúlja Szent Péter hatalmát (terra Sancti Petri).

Szent  Lászlótól meg kell  tanulnunk: a nemzetet   nem a tömeg határozza meg, mert a tömeget mindig  három dolog jellemzi: a szegénység (pauperitas), a hitványság (vilitas)  és a nyomorúság ( miserabilitas). A magyar nemzet, a Szent  Korona  országa ! S a Szent Korona  független és szabad országát senkinek sem szabad megaláznia !

I. László király 38 évesen vette nőül Rudolf király Adelhaid nevű 20 éves leányát, aki Piroskát szülte néki. Piroska, serdülő lányként I. Alexiósz bizánci császár  (1081-1118) udvarába került, mint Komnénosz (II.) János trónörökös  választott  arája s bár Piroska-Iréné császárné hozta a világra  Mánuelt  (1143-1180), aki hatalma alá akarta gyűrni a magyar királyságot, édesanyja mégsem tűrte el, hogy János császár Hungariát bizánci hűbéres államnak  nevezze. János császár arcul ütötte a császárnét, Piroska azonban kitartott  igazsága mellett.

Szent László király, lengyel anya gyermeke, s a horvát  Zvojnimír király sógora, lévén Ilona testvére a horvát király felesége, mintha megérezte volna kilenc évszázaddal ezelőtt, hogy ez a három nép valamikképpen összetartozik. A legkorszerűbb DNS-vizsgálatok ugyanis a magyar, a horvát és a lengyel  egyedekben  azonos  marker géneket mutattak ki ! Ezek az országok valóban összetartoznak, össze kellene tartozniuk. 1091-ben kapcsolta Horvátországot László király Magyarországhoz, majd sokkal később  Anjou Nagy Lajos király Lengyelországot.

De azt is világosan látta, hogy a Kárpát-medence nem szigetelődhet el Nyugat-Európától. Ezért, amikor  kijelölte saját temetkezési helyéül a somogyvári Kupavár-hegyet, az ide felépített  hatalmas templom északi oldalára telepített  kolostort a provence-i Saint Gilles bencés  főapátságnak adományozta azzal a kiváltsággal, hogy mint a saint gilles-i főkolostor  filiája  kizárólag francia bencések birtokolhassák ezt a gazdag magyar királyi apátságot. Habár nagyon is jól tudta mind ő, mind az utódai, kivált  III. Béla király, hogy a nyugatiak  kémközpontként használják a somogyvári  apátságot, azt szerette volna, hogy megváltozzon a magyarokról alkotott kép. Azt szerette  volna, hogy soha többé ne forduljon elő, ami négy éves gyermekként már megtörtént vele (1044-ben), hogy a római pápa  anathéma (átok) alá helyezte  nemcsak Aba királyt, de az egész magyar népet is ! Azt akarta, hogy a nyugatiak  ne nevezzék a magyarságot  gens detestanda-nak, elátkozott népnek, hogy ne nevezzék Magyarországot  terra  barbarica-nak, hogy ne nevezzék a magyar királyokat  immitis et barbarus rex-nek, azaz  vad és barbár királyoknak.

Való igaz, hogy  Szent László törekvése nem egészen vált valóra, hiszen 1095. július 29.-i váratlan és hirtelen halála után, illetve a somogyvári temetése után, csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg a római pápa, III. Ince nagykeservesen  beleegyezett  III. Béla király követelő kívánságába, és 1192. június 27-én végre  szentté avatta I. Lászlót. A szentté avatás már nem Somogyváron  történt, hanem Váradon, ahová, kutatásink szerint  1170 után szállították át nagy nemzeti királyunk  felemelt holttestét, hogy – amint Spalatói Tamás fogalmazott – megboldogult László király maradványai  illőbb  helyen  legyenek.

De azért a somogyvári Kupavárhegyen az 1973-ban feltárt királysír szent hely, mégha ereklyés sírhelyként maradt is meg, így a nemzeti emlékhely  egyben olyan magyar zarándokhely is, amely mindenkor hitelesíti  Wass Albert örökbecsű sorait: a kő marad. Marad akkor is, ha a politikai csetepatékban, manapság is, igyekeznek kisajátítani és meghamisítani Szent László örökségét.

2011. nyarától a somogyvári Szent Egyed monostor már nem tartozik a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának védnöksége alá. Helyi rendezvények színhelyévé teszik, ám mindaz, amit ott évtizedeken át végeztünk, feltártunk, megmentettünk, megfejtettünk, a somogyvári királyi apátság alapításának és felszentelésének 920. évfordulóján, 2011. szeptember 1-én egy vaskos monográfia formájában megjelenik és mindenki számára elérhető lesz.                                     

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap