Szent Margit Emléknap

Szerkesztő A, szo, 03/18/2017 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

Árpádházi „Szent” Margit  (1242-1270)

 

A magyar történelem bővelkedik megannyi olyan eseményben, ami próbára tette mind az országot, és mind a népet egyaránt. A Tatárjárás is ilyen véres esemény volt, melynek hatása évszázadokon keresztül befolyásolta a Kárpát-medence sorsát. Olyan kataklizma volt a magyarság számára, annyi, de annyi halált jelentett, melybe lehet más nemzet belepusztult volna, de az élni akarás, a túlélés, nekünk magyaroknak, szinte nemzeti sajátosságunk. IV. Béla királyunkat is ez vezérelte, mikor a Muhi csata után a tatárok keze elől keresett menedéket a mai Horvátország területén lévő Klissza majd Trau várában. A mindenkori király jelképezte abban az időben magát az országot, a népet, így annak az ellenség kezébe való kerülése szinte egyet jelentett az ország elvesztésével. IV. Béla így olyan helyet választott, ami a túlélés szempontjából előnyös volt, és ez a tengerrel körülvett Trau vára eme célnak megfelelt. De nem egyedül volt itt a magyar király, hanem az egész családja is itt volt vele, együtt várták a vész elmúlását. Ebben a vészterhes időszakban örvendeztette meg a királyt és bizánci származású feleségét Laszkarisz Máriát a sors egy gyermek születésével. 1242 januárjában megszületett a család újabb gyermeke, aki a Margit nevet kapta a szüleitől. Ebben a reménytelen időszakban a magyar király úgy érezte, hogy egyedül Istentől remélhet segítséget a saját családja és országa biztonságáért. Vallásos ember révén az imádkozás maradt az egyik lehetőség, hogy Isten kegyelmét kérje, és a másik lehetőséget is szintén a keresztény vallás, a Biblia szolgáltatta számára midőn felajánlotta gyermekét az ország megmentéséért cserébe. Így a tatárok kivonulása után alig 3 évvel a király az ígéretéhez híven Margit lányát az egyház szolgálatába helyezte el. A kislány a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Már nagyon kicsi korábban megmutatkozott a vallás iránti érzékenysége, mindig nagyon komoly volt már gyermekként is, az imádkozás és a zsoltárok éneklése töltötte ki mindennapjai jelentős részét. Egyik róla szóló történet szerint mikor először látta Jézust a kereszten a templomba és elmagyarázták neki, hogy mit is lát, zokogásban tört ki, annyira meghatódott a halottakon. Nagyon egyszerű élet jellemezte Margitot, nem akarta, és nem is tűrte, hogy kivételezzenek vele, még azt se tűrte el, ha a király lányának nevezték. Többször is mondta, hogy inkább született volna egy egyszerű földművelő lányaként, mert akkor nyugodtabban szolgálhatná az Urat. Alig 10 éves volt mikor édesapja a Nyulak-szigetére hozatta át, ahol egy új kolostor épült ekkor, így szerette volna az apa maga mellett tudni egyik kedvenc gyermekét. A kolostor idővel a domonkos rend igazgatása alá került, és részben Margit ottlétének is köszönhetően az ország egyik legrangosabb rendháza lett, ahol előkelő családok lánygyermekei szolgáltak, és amit a királyi család is bőkezűen támogatott hol anyagilag, hol birtokadományokkal.

A zárdában a gyermekkora óta önként vállalt szegényes, aszkétikus életét folytatta Margit, ami még rendtársai szemében is néha túlzásnak tűnt. Mindenféle szolgai munkát önkét ellátott a királylány, rongyos ruhákban is járt. De ez még mind semmi volt az éjszakáihoz képest. Esténként alig aludt pár órát, a többit is imádkozással vagy önmaga korbácsolásával, vagy korbácsoltatásával töltötte el éveken át. Már csak ezek miatt is még barátai sem voltak társai között, így teljesen befelé forduló, csak Istennel kapcsolatot tartó személy vált belőle idővel. Zárdabéli társai ugyanakkor bár nem voltak a barátai, de tisztelettel vegyes irigységgel csodálták kitartása, hajthatatlansága, keménysége miatt. Mikor felajánlották neki, hogy a kevésbé szigorú cisztercita rendbe lépjen át, elutasította, nem akart „könnyebb” életet, neki tökéletesen megfelelt a domonkos rend aszkétikus élete. Az elmondások szerint akkor volt a legboldogabb, amikor sekrestye szolgálatba osztották be, mert olyankor a feszületet átölelve, Jézus szobrának a lábait csókolgatta, és a boldogságtól könnyezve imádkozott hosszú időn keresztül.

Már 12 évesen 1254-ben szerzetesi fogadalmat tett, mert tudta, hogy apja szeretné a fogadalmát feloldani és lányát a királyi politika szolgálatába állítva kiházasítani. 1261-ben viszont édesapjával egyfajta kenyértörésre került sor, és kapcsolatuk olyan mértékben romlott meg, hogy többet már nem is állt teljesen helyre. A megromlás oka apja újabb házassági kísérlete volt, ami II. Ottokár cseh király személyében érkezett meg Margit életébe. Margit azonban kerek perec nemet mondott a királyi kérőnek és apjának is, aki ezzel a házassággal szerettet volna egy békeszerződést megpecsételni. Margit döntésében a saját vallás iránti odaadása mellett szerepet játszott Marcellus, a lelki atyja is. IV. Béla viszonya innentől megromlott az addig „legkedvesebbnek” hívott lányával, akivel szembeni haragja még a domonkos rendet is érintette. Úgy érezte, hogy a rendnek is szerepe volt abban, hogy lánya az állam és az apai érdekkel is szembeszegült, ezért a rend kiemelt szerepe elolvadt nagyon hamar, a ferences rend vette át a korábbi szerepet, és lett a királyi kegyek, adományok főszereplője az események után. Margit csak még jobban megerősítette az egyház iránti elkötelezettségét amikor nem sokkal a királyi kérő kikosarazása után végső fogadalmat tett, és örökre elkötelezte magát a domonkos rend és az apácaélet mellett. Az eseményen sok egyházi méltóság részt vett, a királyi családból viszont senki nem jelent meg. Az 1260-as években a király és fia közötti viszály és belháború nagyon érzékenyen érintette Margitot, imádkozott, hogy apa és fia nézeteltérése mielőbb rendeződjön, és vége legyen a családon belüli viszálynak. Az imák mellett személyesen is próbált hatni a felekre, így sikerült célt érnie, apját és testvérét is sikerült részben neki rábeszélni a békére, ami az ő jelenlétében kötöttek meg 1264-ben a Nyulak szigetén. A következő években még inkább magába forduló, és a vallásba menekült Margit, életének ezen szakasza bővelkedik a legtöbb róla szóló történetben és legendában. Egyik legismertebb csoda volt az, amikor egy fazekat kirántott a tűzből és tette ezt úgy, hogy a tűzforró fazék semmilyen sérülést nem okozott neki, nem égette meg a kezét sem. Egy legenda szerint még a halála napját is előre tudta, és nyugodtan várta ami be is következett 1270 január 19-én. Alig 28 éves volt ekkor. Kétszer is eltemették, és a második temetés során megrökönyödve tapasztalták, hogy teste teljesen épp. Margit sírja a margit szigeti Domokos kolostorban található. Halála után Magyarországon nagyon gyorsan elkezdett terjedni a kultusza, és már testvére, a későbbi király V.István (1270-72) folyamodott a pápához lánytestvére szenté avatása ügyében. Rengeteg tanút hallgattak meg, teljesen szabályos vizsgálatot folytattak le, de a dolog nem ment olyan könnyen, és évszázadok kellettek mire szenté avatták. 1789-ben először engedélyezték kultuszát, 1805-ben avatták boldoggá, és szenté végül csak 1946-ban avatta XII. Pius pápa.

 

Margit számára természetes volt az önsanyargató élet, a betegek ápolása, az egész életen át tartó kitartás. Életének az alapszabálya volt isten feltétel nélküli szeretete, saját magam megvetése, és a mások iránti utálat, és ítélet elvetése. Több alkalommal előre megjósolta a jövőt is. Egyszer édesapja egyik háborújának a végkimenetelét jósolta meg előre pontosan, de ami a leghátborzongatóbb, hogy saját halálának nemcsak a napját, de még az óráját is szintén előre megmondta. Mai eszünkkel nehéz felfogni és megérteni az ő életét, ki vállalná az állandó nélkülözést, szenvedést, imádkozást, a folyamatos vezeklést. De ezek csak Margit arcának egyik oldala volt. A másik oldala szeretett mesélni a szent őseiről, a magyarság nagy alakjairól, mindig imádkozott az általa szeretett országért, a családjáért, a családi békéért. Védelmezte az egyházat, a szegényeket, a betegeket, a nélkülözőket. Margit gondolatainak szerves része volt, hogy Isten büntetésként küldte a tatárokat Magyarországra, és ő a király lánya az életével átvállalhatja népe minden bűnét, hasonlóan, mint Jézus tette a maga idejében.
 

A magyar királylány vallási hitének tanúságaként rövid életét a magyarság lelkének megmentésére áldozta. Önkéntes szenvedése a hit, a szeretet, az önfeláldozás és az akarat példája. E rendkívüli tulajdonságai miatt került a szentek sorába Szent Margit néven, a keresztény világ és a magyar nemzet örök példaképeként.

 

 

Béres Attila

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap